Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-05-28 / 22. szám

IV. évfolyam.

22. szám.

Vacz, május 28. 1882.

VACZI KÖZLÖNY

HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP./^

Megjelen minden vasárnap.

Előfizetési árak:

Évnegyedre............... 1 frt BO kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára 12 kr.

Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében.

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Nyilttér sora

.............................20 kr.

Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „

A szerkesztőség’ és kiadóhivatal czimzete:

hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények,

(előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők:

Yácz ; Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Névtelen közleményeket

figyelembe nem veszünk.

ISérmentetlen leveleket

csak ismerős kezektől fogadunk el.

Magáiivitákiiak

és

személyes támadásoknak

lapunkban hely nem adatik.

Kossuth írói jubileuma.

A minap, hogy Munkácsy itthon járt, olyan lelkesültséggel fogadtuk, olyan kitüntetésekben részesítettük, a minők egy fejedelemnek is ritkán jutnak részül. Megérdemelte.Egymüvész, a ki világra szólót alkot, számot tarthat nemzete ünneplésére. E tekintetben megegyezett minden magyar ember, az egész magyar sajtó; elismerte az érdemet és a kitűnőséget, s kötelességének tartotta meghajolni előtte.

Ez egyértelmű igazságosság után annál feltűnőbb az a megoszlás, mely egy más nagy férfiú érdemeinek elős- merése tekintetében köztünk mutatkozik. Kossuth Lajost értem, a ki 8o-ik évét töltötte be, s a kinek nagy munkája, a befejező harmadik kötet megjelenésével ép most került a közönség keze közé. Nem lehet az, hogy valaki Kossuth egyéni és állami érfiui nagyságát tagadni merné. Naptóla fényt,Kos- suthtól a nagyságot elvitatni nem lehet. Kossuth szerepe történelmünkben sokkal nagyobb és sokkal ösmertebb, semhogy az ö nagyságát bizonyítani kellene. A negyvenes évek ifjú Magyarországának élére állva, legelső tényező volt amaz átalakulásban, mely alkotmányunkat demokratikus alapokra fektette, s midőn békés fejlődésünkben megzavarva, a nemzet magát védeni kényszerült, szabadságharczunknak ö volt intéző szelleme. És jött a száműzetés, és jött a hontalanság. S a mit Kossúth mint a magyar emigráczió feje tett, az politikai és társadalmi hatásában fölér talán minden előbbi szolgálatival. Hogy a magyar nemzetet ma az európai népcsalád testvértagjának tekintik, hogy a magyar állam fentartása a ci- vilizátio és hatalmi egyensúly tekintetéből szükségesnek felismertetett: az főleg Kossuth érdeme, ki nemzete ügyében bejárta a két világ részt és elragadó ékes szólásával nemcsak érdeket, hanem valósággal lelkesedést tudott előidézni Magyarország iránt.

Most megjelent emlékiratai az emigráció történetét adják elő. Történetét annak a küzdelemnek, melyet a kibujdosptt hazafiak a nemzet eltiport jogainak visszaszerzése érdekében kifejtettek. Ma már más idő jár, s nagyon sokan nem úgy gondokoznak, mint húsz évvel ezelőtt. De egyet minden méltányos embernek elkeli ismernie. Azt, hogy az elnyomatás napjaiban hitünk, reményünk fenmaradását egyrészről, s Magyarország mint külön állam fogalmának fentartását másrészről, az emigrációnak s első sorban Kossuthnak köszönhetjük, s hogy ennek működése nélkül aligha örvendhetnénk a mai alkotmányos állapotnak. Egy bilincselt nemzetben fentartani a szabadulás reményét és egy világrész; ben fentartani a meggyőződést, hogy

az a nemzet a bilincsekeket jogtalanul viseli: ez volt az emigráció működése. E működés története van megírva az iratban.

Nagy, mű megbecsülhetlen értékű, tudományos, de főleg nemzeti szempontból. S midőn Kossnth e nagy müvét befejezte s tollát nyolcvan éves korában leteszi, aggódva, hogy vájjon odahaza megértik-e még az ö szavát, szabad-e nekünk e hallgatólag föltett kérdésre némáknak maradnunk? Vájjon még azok is kik nem osztoznak Kossuth politikai nézeteiben, még azok is vallhatják-e szívok szerint, hogy a mit Kossuth megirt, az tőlük idegen, azt ők nem értették meg? Vájjon ha mást nem, a lángeszű irót, a századok fölé emelkedő historikust nem csodálják-e benne? kérdezze meg kiki a maga lel- kiösmeretét, s úgy határozza el magát a teendőkre.

Azt hiszem nem akad magyar ember, a ki kétségbe vonná, hogy kötelességünk volna az élte alkonyán levő 8o éves nagy férfiút elismerésünk valamely látható jelével kitüntetni. Az académia e részben Kezdeményezöleg lépett föl. Thaly Kálmán megtette az ajánlatot, hogy első tudományos intézetünk válassza Kossuthot, tiszteleti tagjává. Azonban Kossuth, mihelyt értesült a dologról, megkérte Thalyt, hogy ajánlatát vonja vissza. így hát a nagy közönség, az egész nemzet az melynek az elismerést kikeli fejezni. Több helyt meg is indult már ez irányban a mozgalom, igy p. o. — ha jól emlékszem — N.-Váradon és Szombathelyen. Aranytoll átnyujtásá- val akarják Kossuthnak az elismerés adóját leróni, — se szerint, a mint látszik — az ovácio főleg az irót illeti. Politikai meggyőződése tehát senkit sem akadályozhat, hogy e mozgalomban részt vegyen.

De szégyen volna ránk nézve, ha a mozgalom ilyen igen nagyon is részleges maradna. Az országnak sok oly városa van, mely központja lehet ily mozgalomnak. Budapesten talán az irók és művészek köre fogja az ügyet kezébe venni, ez azonban nem akadályozhatja a vidék egyetlen pontját sem hogy a maga részéről külön is ki ne fejezze a lángész iránti hódolatát. A hol telik gyűjtsenek aranytollra vagy babérkoszorúra, a hol kevesebbet áldozhatnak, egy album is megteszi a szolgálatot, a hol ez sem menne, feliratra kell gyűjteni aláírásokat, a kaszinók, körök, egyesületek, társaságok disztagsági diplomáikkal járulhatnak a a nemzeti elösmeréshez. Nem az elös- merés jelének pénzbeli értéke a fő, hanem az, hogy alkalmas legyen azelös- merés kifejezésére. A nemzetnek régi tartozása van Kossuth irányában, s mennél többen, s mennél igazabb szívvel járulunk e tartozás törlesztéséhez, | annál többet törlesztünk belőle.

Inczétly László.

A veres kereszt egylet hangversenye.

(Kis kritika nagy hangversenyről.)

A veres kereszt egylet váczi vidéki egyesülete tánczvigalommal összekötött hangversenyt rendezett f. hó 21-én saját pénztára javára a lövőház helyiségeiben, mely igen fényesen és jó sikerrel folyt le.

Legyen szabad e hangversenyről, ha nem is magasabb műitészeti szempontból, de mindenesetre tárgyilagosan véleményt mondanunk.

Az érdekesen összeállított műsor Vácz- ról és vidékéről oly nagy számú közönséget vonzott össze, kivált a főrangú világból, minőt ritkán volt alkalmunk együtt látni városunkban.

A hangverseny legérdekesebb pontját Siposs Antal elsőrendű zongoraművészünk által mesterileg előadott „Faust“ keringő s magyar dalok után, B. Bodmaniczky Aranka bárfa játéka képezte, mely kitűnő technikai ügyessége s érzéssel teljes előadása által kiváló ritka műélvezetet nyuj tott a hallgatóknak, melyért a lelkesült közönség zajos tapsokkal fejezé ki elismerését s az * TJtőhangók“ czimű hárfára irt mű szerzőjét Almássy Vinczét, is megtapsolta. — Latinovics Albinné fran- czia és magyar dalaival aratott tapsokat, melyeket igen szép csengő hangon érzéssel adott elő. A magyar dalok szerzőjét Hel- vey Bélát szintén megéljenzé a közönség.

Kiváló érdekű volt még Rudnay Ilona korrekt zongora játéka, Schnierer József hegedűjátéka s Koniócsy József jeles költőnk által felolvasott „Divatképek“ czimű hatásos satyra. Krenedits Erzsiké, Tompa „Három gólyau költeményét szavallta jól átgondolva, érzéssel s kellő hanghordozással. A harmonium s zongora verseny, melyet Kratochwill József sződi segédlelkész s Igák Lajos helybeli tanítónk adtak elő szintén tapsokat aratott. — Végül megem- litendőnek tartjuk még a „váczi zeneklubb“ által előadott, „Delila“ czimű nyitányt, mivel Siposs, Schnierer, Dubez, Helvey s több jeles zene kapacitás oly elismerőleg nyilatkozott összevágó s korrekt játékukról, hogy teljes megnyugvásul szolgálhatnak e nyilatkozatok a működőknek, a városban a zeneklubbról elterjesztett roszakaratú rágalmakkal szemben, s ösztönzésül, buzdításul szolgálhatnak a jövőre.

A hangverseny 11 óra felé végződött mely után a közönség a Latinovics Albinné által felállított thea asztal köré csoportosult s fogyasztá a vacsora mellett az illatos theát, melyet Latinovicsné ő méltósága ajánlott fel díjtalanul az összes vendégeknek s csupán két persely volt felállítva, melybe a theát élvezők tetszés szerinti ösz- szeget tettek a veres kereszt egylet javára. Ez életre való eszme szép eredménynyel végződött a mennyiben vacsora után a perselyek 28 frtot jövedelmeztek az egyletnek. ^

Vacsora után mintegy 12 óra fele kezdődött meg vig kedvvel a táncz s folyt lankadatlan hévvel a hajnali órákig. A négyeseket mintegy 50—60 pár tánczolta.^

A tánczosnők közt voltak: Andrassy' Jolán, Cseko Róza, Fedor Juliska, Gosztonyi Gabriella és Polyxena (Hártyán), Görgey nővérek (Visegrad), Ivánka Leona (Szeme- réd), Krenedics Erzsi, Marossy Ilka (Hártyán), Majthényi Bella, Ilka és Julia, Májthényi Anna (Versegh), Blanka Vilma, b. Bodmaniczky Aranka (Heréd), Reiter Panka, Reismann nővérek, Rudnay ílona (Hártyán), Schätz Margitka, Tragor Emma, Vadkerty Etelka és Erzsi, Váczi Her min, gr. Wickenburg Margit (Bpest). — Továbbá: Almás- syné Battha Riza, Benkár Dénesné, Dr. Bolgár Lajosné, Bernátli Gyuláné (Domony), Gserhalmay Ferenczné (Bpest), Dede Görgy- né, b. Dewitzné (Göd) Fekete Károlyné, Fedor Imrénó, GaádM. Pálnó, Gosztonyi Jánosné (Hártyán),Görgey Istvánná(Visegrád),Gyürky Károlyné, Hufnagel Imrénó és Józsefné, Jakab ffy Károlyné, Kemény Gusztávné, Kreit- zerné-Serédy Ilka, Küry Oszkárnó, (Bpest), KrezsákFerenczné, Krenedics Ferenczné, Latinovics Albinné (Duka), Latinovics Frigyes- né (Visegrád) Meiszner Ferdinandné, Muzs- layné (Rád), Majtényiné (Versegh) Nemes- szeghy Lászlóné, Dr. Bauer Béláné, b. Bodmaniczky Lászlóné (Heréd), Rudnay Józseféé, (Hártyán), Dr. Rákosy Béláné, Reiter Istvánná, Serédy Gézáné, Sibrik Antalné és nővére, Scliréter Pistáné (Domony) Schätz- né Tarcsay Jánosné (Budapest), Tomka Miklósné, Török Kálmánná, TJdvardy Jánosné, Vadkerty Mihályné, Várföldy Elekné, Varázséji Gusztávné, Velzer Kálmánná, Vörös Pálné (Vanyarcz), — s még számosán, kiknek neveit nem tudhattuk meg. — A vidéki férfi notabilitások közül ott voltak: B. Brónay Gábor képviselőnk, Gr. Korniss, Gr. Bethlen, Latinovics Albin, Gosztonyi János, Gserhalmay Ferencz (vezérhadbiztos) Bánó, Szentiványi Zoltán, Almássy Vincze (a máltai rend lovagja) Sibrik ezredes, Muzslayak, Majthényiak, Rudnay, Sporzon képviselő, Madáchok, b. Vécsey, b. Bodmaniczky Horácz, Helvey Béla, slb.

Az est fényes sikere kiválólag A 1- m á s s y Albertné egyleti elnök úrnő érdeme, ki fáradhatlan buzgalma s fáradozásaival tette lehetővé a rendezőség ügybuzgó támogatása mellett, hogy ily szép sikert aratott e hangverseny.

De legyen szabad a hangversenyről a fővárosból lapunk részére küldött referádá- ból is közölnünk egy részt, hogy lássák olvasóink mikép Ítéltek a hangverseny felől a fővárosiak.

„A lőegylet tágas, kényelmes termébe, hol már zsúfolásig telt közönség várt a műsor egyes pontjaira, áhítattal hallgattuk mi is Latinovics Albinné urhölgyet ki a „Si tu m'aimais“ czimű románezot oly műértöleg énekelte hogy valóban, ha Gaeta- niui Frigyesné, az olasz grófnő, ki nem rég fővárosunkban hangversenyezett, igy énekelte volna el, viharos tapsot aratott volna.

Bámész laikus szemekkel hallgattuk b. Podmaniczky Aranka hárfajátékát. Azok a kedves piczi kis rózsa ujjak igazi virtuozitással pengették végig a nagy, feszes húrokat. Milyen csicsergő dalt tudott belőlük kicsalni! Azután kedves meglepetéssel hallgattuk Krenedics Erzsi ur- hölgy szavallatát. Mily természetesen, keresetlenül szólt kedves ajkairól Tompa költeménye. Mily mesterül használta a szüneteket, mily jól alkalmazta a hangszinezést, a párbeszédnél mily ügyesen változott kedves üde hangja. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez urhölgy, mint műkedvelő ily szavaló tehetséggel a nemzeti színház női trilógiájával Fáy Szeréna, Csillag Teréz és Márkus Emíliával bátran versenyezhet. Hallgattuk az öreg erkölcsprédikáló K o m ó c s y költeményét, hallgattuk a mi Siposs bácsinkat, ki megmutatta, primitiv népdalokat hogy lehet a legmagasabb technikával és a legfinomabb nuance-okkal eljátszani, hallgattuk a budai bácsit, a jó öreg Scknie- r e r urat, ki Paganinit utánozta hegedűjén, hallgattuk még Kratochwill és I z á k