Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-12-04 / 49. szám
mölcstelen hever a zsugori pénzes ládájában, ha abba a munka éltető elemet nem ad; ép úgy a munka önmagában, tőkepénz nélkül, a mindennapi kenyér keresés stádiumából, kivált nehezebb állami viszonyok között, csak igen-igen ritkán bir kiemelkedni. Arról is mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a munka és tőke együttes működésében hatványozott eredményt képes produkálni. Az ipar ezen követelményének iparosaink Váczon is eleget tehetnének. Össze lehetne adni a munkát a tőkével. Teremthetnének a város és saját viszonyainkhoz legalkalmasabb „associa- tiokat.“ Az átalános ipartársulat nem ilyen czélra van alkotva, az a kívánalmakat e részben ki nem elégitheti. — | Anyagi előny nyerésre kell azon tár- 1 sulatnak alkotva lennie, mely a vagyo- nosbodást tűzné ki czélul iparosaink javára. Versenyképessé kellene tenni ipar- czikkeinket; mert bizony-bizony igen sok olyan ipartárgyat láthatunk itt-ott a mely a közgazdászat világ piaczán a hasonlithatlanul sokkal jobb más hason czikkel a versenyt semmikép sem állhatja ki. E végből többet tanulni kellene a tanonczoknak is. Maga az általam értett iparassociatio e tekintetben is sokat lendíthetne a dolgon : birákul megválasztott tagjai csak a hi- j bátlan, csak a versenyképes czikkeket j fogadnák el és hoznák forgalomba. Mindenesetre emelkednék az iparczikkek belértéke és különösen külcsinye. Piacza sincs iparosainknak, sőt a vásárokról is rendesen üres zsebekkel és telt ládákkal térnek visszai párosaink. Állandó piaczot szerezni az associatió- nak inkább módjában állhatna, mint egyeseknek. Van Budapesten minden iparágra nagy vállalkozó, nagy kereskedő, ilyenek számára az associatio állandó producensül beállhatna. Állandó nyitott üzlet, kellő választékkal csak hamarabb akadna vevőre, mint az egyesek. Azután meg mig jeI lenleg például heti vásáronkint 100 iparos egész családjával fél napra ke- | rereskedőnek szegődik, s a munka otthon hever, addig az associatiónál két- három ember mindig elvégezhetné a vásárt. Különben iparczikkeink még azon óriási nagy hibában szenvednek, hogy j értékükhöz és a világpiaczon látható liasonczikkekhez mérve aránytalanul drágák. A kellő munka felosztás, a szakadatlan termelés és az állandó piacz előnye ezen is segíthetne. A mai viszonyok között persze alig csodálható, ha valaki czipőt, frakkot Párisban, cilindert Bécsben és nadrágot Budapesten rendel meg, vagy vásárol. Mert bizony még a hazaszeretet sem kötelezi a polgárt, hogy tyúkszemet viseljen a saját városabeli czi- pészek kedvéért. Ezek csak ecclatans példák azon ezrek közül, melyekről könyveket lehetne írni. Még egy végtelen bajuk van a mi iparosainknak, az t. i. hogy a legtöbb kénytelen volt amije most van ő maga összekapargatni. De midőn már megélni való kenyere van, már akkor a saját fiát nem adja iparosnak, — kire már most valami kis vagyontis ruházhatna, hogy annak legyen mivel kezdeni, — hanem „úrrá“ „pappá“ nevelteti. A vagyonasabb iparos de hogy áll meg addig, mig ő maga vagy bor- kereskedő vagy gabnakereskedő vagy vendégfogadós nem lesz, fiáról meg mást nem is akar hallani, mint hogy az lesz még a város polgármestere. — A melyik iparos pedig még űzi mesterségét, az felfogad valami szegény árva falusi gyermeket, az aztán a dajka, az mosogat, az kapál, az fát vág, az hord a mesternének vizet, húst, sót, lisztet, és mindent ami kell; igy tanulja ki a mesterséget. Felszabadul, segéd lesz. nagyon keveset tud, de azért segéd, gyenge legény lévén a katonaságtól megmenekszik, házasságra adja fejét, elvesz egy szintén vagyontalan leányt és mint önálló iparos elkezdi mesterségét. Már most legyen ilyenekből vagyonos iparos osztály, sem tőkéj ök sem kellő szaktudományuk. A vagyonosabb iparosnak módjában állana fiát akár saját, akár más, iparában valóságos szakember neveltetni; és bírna is neki kellő tőkét rendelkezése alá bocsájtani, hogy már mint vagyonos iparos kezdhesse el önállóságát. Nem, ő márröstöl lené saját fiát is bőrköténynyel maga előtt látni. Ne is említsük itt a nők aspirálóit ! Anglia a reálisan gondolkozó iparosok hazája oly iparososztálylyal dicsekedhetik, a minővel kevés más állam a világon; de azért, mert ott a legvagyonosabb iparos sem szégyenli azt, hogy az ő egyetlen fia is mesterséget tanul. Vegyünk róluk példát. Csak akkor számíthat Magyarországnak erős társadalomra, ha iparosai felfogják helyzetüket és mindent elkövetnek, hogy mint vagyonos középosztály a közgazdászat világversenyén önállóságot bírjanak saját részükre ki- küzdeni. De tenni és mihamarabb tenni kell, hogy tevésünkkel el ne késsünk! Csányi János. X Pestinegye fölirata a tisztikar fizetésének felemelése tárgyában már elküldetett a belügyminiszterhez. A fölirat a járandóságok emelését többi közt az állam és a főváros által az elsőrendű életszükségletet képező czikkekre vetett fogyasztási adókkal s a főváros és az állam hasonrangu tisztviselőinek aránytalanul jobb díjazásával s ezen fölül nyugdijképességével igazolja. X Jí6grád megye közigazgatási bizottsága múlt heti gyűlésében elhatározta, hogy a megyei árlejtósi hirdetéseket ezután a „Nógrádi lapokéban a „Losoncz és v i d é k é b e n“ s a „V á- czi közlönyben“ fogja közzététetni. X A borára kezd vissza felé esni, mely visszaesés nem annak tulajdonítható, hogy a minősége nem felel meg a várakozásnak hanem inkább annak hogy egyes pinczék nemcsak városunkban, de az ország nagy részében telve vannak eladó borokkal. Borkereskedőink sem adtak túl az össze vásárolt borokon, s igy ők sem köthetnek újabb vásárt, már pedig nem annyira a vendéglősök, mint inkább ök azok, a kik a bor vásárlásra és a borárára nézve időnként az impulsust megadják. X Pestmegye közigazgatási bi- zotsága. f. év decz. 8-ára eső ünnep miatt, deczember 9 tartja meg havi ülését. X Közgyűlés. A városi képviselő testület folyó évi deczember hó 4-én délelőtt 9 órakor rendkívüli KÖZGYŰLÉST tart következő tárgysorozattal: l.A nagy adót fizető városi képviselők névjegyzékének 1882. évre történt kiigazításáról jelentés. 2 A városi képviselő választók összeírása tárgyában bizottsági jelentés. 3. Az előfogato- zási kötelezettség bérbeadásáról jelentés. Műkedvelői előadás Aszódon. Az őszi esték meghozzák lassan a ma guk alkalmas mulatságait. Ilyen a nov. 30-k > kedélyes mulatság is. Az aszódi derék : „Műkedvelő szintár sulat“ — november 30-án a helybeli „Ma s gyarkirály“ vendéglő nagy termében ját t szotta el az aszódi evang. gymnasium javán Csengey Gusztáv ismert írótól s ugyar u csak a szerző vezetése alatt: „Gróf és Asztalos“ czimü 5 felvoi-o násu drámát. Az előadás igen sikerültnek mondható. Dicséretére válik mind a szerző fáradhatatlan működésének, mindpedig a játszóknak Mindenik játszó szerepét ügyesen és jó) ö játszotta el különösen, kiemelendő Nád- udvaryné úrnő ki Matild szerepét kedvesen adta elő, valamint Deutsch Teréz és Mayer Ilona kisasszonyok kik szintér s igen jól játszottak. Ujváry Ferencz min' n Gróf Tárnoky Várhegy ura jeleskedet Töltésy János Tüzes Miklós asztalo: mester szerepében sikeresen működött De különösen élénk és élethiven. adá eh le Straub Vilmos az asztalos legényt Handler József és Klein Lajos is ki fogástalanul játszott. Szklenár Pál igazi magyar hévve! ev és lélekkel és ügyesen adta elő szerepét r úgy mindenik műkedvelő dicséretesen ját in szott. A „műkedvelő színtársulat“ következe' 29 tagokból állott: Nádudvary Istvánne :n úrnő, Deutsch Teréz és Mayer Ilonka a kisasszonyok. Továbbá: Ujváry Ferencz 0. Leber Gyula, Szklenár (Pazar) Pál Breuer Márton, Töltésy János Hand 1 ler Józef Straub Vilmos, Egry Lajo; 0 és Klein Lajos urak. Az előadásra igen sokan jelentek me§ 5a nem csak helybeliek, de a vidékről is. A szerzőt minden felvonás után k hívták és zajosan meg éljenezték. A jövedelem is elég szép volt, köze ^sc 150 frt. Az előadás után táncz következett, méh Gí kedélyesen folyt le a késő hajnali órákig úú Aszódi. .i A lőegyleti Katalin-bál. (November 26-án.) Nem báltudósitói frázist akarunk mon ioj dani midőn kijelentjük, hogy a bál a szrva tek mily feláldozok, mily készek vagyunk teljesíteni kívánságaitokat. — Azt elhiszem kis hamis, mikor még férjhez menni is kész. — Ah már ezt is tudja. Szörnyű pletykás a világ ! — Hát hogyne! Az a barátom és a többi. — Ezzel megcsipegette kedves göm- bölyded ajakát. — Erre már csak bejön Mihály. — Menjen maga kis csintalan. No de azért korántsem kell félni. A kis hamis nem feledkezik ám meg ]’ó barátairól. Hiszen azért ............ — Értem, értem. Nem is hiszi, hogy mily régóta vágyódtam már igy találkozhatni magácskával. — Ezzel átölelte s derekasan magához szorította a simulékony menyasz- szony jelöltet. — Erre csak már bejön Mihály — gondola Laczi. Be is toppant. — Ah! hát igy vagyunk?! Most már mindent tudok ! — szólt indulattal s heves mozdulatokkal kisérve beszédét. — Tehát ez a hűség esküjének beváltása ? Tehát ez az ártatlanság, melyet annyiszor nem átal- lottál undok ajkaidra venni?! Terka korántsem hökkent meg oly nagyon, nem is jött zavarba, mint azt Mihály előre hitte, ki jónak látta az ajtó elé állni, hogy Terka el ne szökhessék a leczke elől. — Tehát ezért tűrtem, szenvedtem, hallgattam annyi szidalmat, feddést, pirongatást, gúnyt és megvetést. Ezért?! te szirén ! te napraforgó! te pipacs ! te mákvirág! — Pajtikám, — súgta Dani Laczinak — jól érti a koma a botanikát. — Bot, de nem férj kell neked hitvány álnok macska! — Most már a botanika után az állatországot veszi elő. — Súgta ismét Dani Laczinak. — De hogy is tudtam oly vak és süket lenni, hogy ily jó madárnak hittem! — No még most csak a hüllők vannak hátra pajtikám ! De ezt már nem hozta elő Mihály, hanem azt mondotta befejezésül: — Uraim, önök igazat mondtak. Menjünk mert ha itt maradok, elájulok a rósz levegőtől, mely ezt a pingált arczú sirént környezi! — Pszt! Megálljunk! Még hüllő nevet nem kapott. Ezzel se maradjunk adósak: „Pá kis kígyó !“ — Piócza! — tette hozzá Mihály. — Hm! na bizony, azért nem esem kétségbe ne hidd; nagyon vigasztal azon tudat, hogy több ily jó balek is van még a világon, mint te voltál! — mondotta Mihály után Terka nagy hegyességgel. A mint a lépcsőkön lefelé haladtak, Mihály Laczi elé állt, kezét megfogván, megindulással igy szólt hozzá: — Kedves, jó barátom! Megbántottalak nagyon, de nagyon csúnyán, ezt elismerem. Igen lelketlenül bántam veled, belátom. Bocsáss meg s felejtsd el azt, mert akkor nem volt helyén az eszem, az indulat elfelejtette velem, hogy a ki hozzám szólt, javamat akarta. Hogy igy történt, ez a végzetben előre meg volt Írva. Én nagyon erősen hiszek a végzet hatalmában. Elhiszem s beismerem, hogy jellemtelenül viseltem magamat irányodban, a párbaj helyett kössünk inkább örökre tartó hű barátságot! — Mihály, bizony te nagyon vakon követted indulatodat! Nagyon sok roszat beszéltél össze! De én se vagyok olyan, a ki el nem tudnám nézni a meggondolatlanság szülte hibákat. Jól van, az egyszer még megbocsátok, azon feltétel mellett, ha édes atyádat előttünk nagyon szépen megkéred, hogy bocsásson meg. — Itt a kezem rá, hogy ez lesz legelső teendőm. Másnap be is váltotta a szavát. A két fiatal ember jelenlétében kért bocsánatot megsértett atyjától. — Látod fiam mi a következménye annak, ha a fiú nem hallgat atyja szavára. Hej! de sokat is vét az a meggondolatlan fiatalság a tapasztalt öregek ellen. Nagyon fájt az nekem, hogy egyetlen fiam ily elve- temedettségre adta magát. De az Isten még se hagyott süketen és vakon. A mivel én nem világosíthattalak fel, megtette jó barátod László. Embereid is meg magad, ha azt akarod, hogy felejtsem el azt a meggondolatlan, szomorú tettedet! Majd meglátom, mint iparkodol elfelejtteni! Két hó sem múlt el, mikor Mihály I is megkérte Postás Mariska kezét. A ked- ísd vés leány szigorú apja azt mondotta rá: — Öcsém uraml aki az apai tisztelet' ről megtud annyira feledkezni, hát az a; s feleségével hogy fog bánni! Ilyennek nen ma adom a leányomat! Erre aztán ismét „b e f ű t ö 11 e k“ nek. belülről. Elkeseredetten átkozta azt a pillanato melyben Terkát először szerencsétlenségér meglátta. — Hogy is lehettem oly vak, egy szó oss baleányt szeretni s hinni neki. Hozzá mé: nőül akartam venni! Ej, ej, de rövid voi akkor az eszem! A Terka-féle ismeretség pedig mindin kább éreztette vele jutalmát. Az a szoba leány tönkre tette becsületét, hírnevét mamák és papák előtt. Hát Terka hogy járt? A hol szolgált a nagyságos asszony csak hamar rájött arra a kellemetlen dologra, liog, az ő Terkája nem igen szereti az estéket , áe: háznál tölteni. Neki mindig uj darabot ad nak a színházban, a melyet okvetlen kell látnia. Az „u 11 0 k a b á t y j a“ pedig oly sokszor lett roszul, hogy azóta már tizenkétsze; is meghalhatott volna. Kitette hát a szűrit Olyan helyet pedig Terka nem kapván, a hol az „unoka bátyja“ többször beteg lehetett volna, meg a hol megengedték volna neki a gyakori színházba járást — magára öltötte utolsó szép ruháját — de a
