Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-11-20 / 47. szám
H III. évfolyam. 47. szám. Vácz, november 20. 1881. i .Juli TI S VID um u KI) TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S elen minden vasárnap. Elöíizetési árak: Évnegyedre.........................1 frt UO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora ..............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Vácz; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Bérmentetien leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. HETILAP. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. A tornászat újabb stádiuma. (^) Örömmel constatúljuk a magá- ban véve is már fontos hirt: „Váczváros rom. katli. tanitótestületéf.hó 13. napján tartott ülésében elhatározta, hogy a tornászat az elemi iskolákban 1882. év tavaszától kezelve rendes tantárgyul felvétetik.“ Jól tudjuk, hogy a tanítótestület érdemes tagjait nem a lapok polémiái, nem a sok oldalról megindult mozgalom befolyásolta e határozat kimondására : hanem a tornászainak az egész uj nemzedékre nézve egyaránt érzett igazi szüksége. Hála Istennek, az „ige“ már megvan! Ez az első komolyabb lépés ;arra, hogy az ügy iránt bensőleg érdeklődő nagy közönség alapos reményt táplálhasson keblében annak majdani megvalósulása iránt. Mikor lesz az „ige“ „testté“? Ez azon kérdés, melyre megfelelni, a városi képviselő testületnek a hivatása. „A szó csak szellő;“ „a határozat csak a jó akaratnak kijelentése mindössze csak annyi: „mint a szegény ember szándoka!“ Azonban már ezen „jó szándék“ megérdemli, hogy a sajtó a közvélemény nevében üdvözölje a kezdeményezőt, a róm. kath. ta testületet, annakmindenegyes tagját; mert már „jó szándokuk“- kal jelét adták hogy a város és az uj nemzedék érdekeit igazán sziveiken viselik. Szeretjük hinni, hogy ezen első positiv lökés mozgalomba hozza mind azon elemeket, melyeknek tehetős sza- J vük van az „ige“ „testté“ teremtésében. Mert hiába: „verba volant, exem- pla trahunt.“ Kell, hogy a tantestület (akaratának ily feltétlen kijelentése buz- ditólag hasson a többi hason orgánumokra. A további lépést városunk közönsége elvárja a többi vallásfelekezetek tantestületeitől. Amit a rom. kath. tantestület f. hó 13-ik napján a tornászat érdekében megtett, azt rövid idő alatt megteheti minden egyes vallásfelekezet tantestülete. Csak előre! A városi képviselő-testület tagjaiban bizton számíthatunk annyi „mo- lern érzék “-re, hogy egy ily szükséges tantárgynak taníttatása elül az agyon bizottságolás köpenye alá talán csak nem „retirál.“ Ne fejtegessük az okokat, melyek a tornászat taníttatását hangosan parancsolják, a folytonos okadatolás sokaknál „gyenge argumentum“ arra, hogy valaminek üdvös vagy szükséges, voltáról meggyőződjék: hanem jelentsük ki határozottan, „hogy torna legyen; mert tornának minden civilisált városban lenni kell“! Jelentse ki ezt minden egyes vallásfelekezet tantestülete, jelentse ki a gymnasiumi tanárikar, és meg vagyunk győződve, hogy a város képviselő-tes- tülete és a váczi megyés püspök ő Nagyméltósága is hajlandó lesz kijelenteni, „hát legyen!“ A gymnasiumban a tandijakat az állam szedi, az a kérdés, vájjon nem volna-e a város képviselete képes azt kieszközölni, hogy vagy lássa el tornával az állam a gymnasiumot, vagy ne nyúljon azon krajezárokhoz, melyeket joggal csak a város és a megyés püspök tehetnének zsebükre. A városnak bírnia kell annyi joggal, hogy a mit saját erejéből fentart, annak, mint sajátjának, hasznait magának praetendálja. A tulajdon szentsége elleni nyilvános jogsértés az állam részéről, midőn a váczi főgymnasium felsőbb osztályai után is a tandijakat incassálja. — És mindennek fejében még tornánk sincs. Kopogni kell és ki- nyittatik. Követelni kell és megadatik. Jaj de nálunk senki sincs, aki követelni merjen! Más városban ha nem egy, hát más valami nevelési institutumot az állam tart fel, nálunk semmit sem. Ki az oka ennek? maga az állam? Tán bizony megvárjuk, hogy maga a kultuszminiszter jöjjön el közénk és megkérdjen „kell-e torna?“ és „kell-e még valami?“ Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Szólni, fáradni és tenni kell annak, aki valamit létesíteni akar. Városunk — csak elnéztem — évek óta elhallgatta a számos megszó- lást, megpiritást. indokolást, tanácsolást, vezérczikkezést és polemizálást: és soha még esze ágába sem jutott e tárgyban a miniszterhez fordulni. Városunk, [gyermekeink, a jövő nemzedék Ítélete és a modern haladás igényei minden egyes lelkiismeretes városi képviselő lelkiismeretére parancsolnak, hogy már most szemben a róm. kath. tantestület határozatával első legyen e tárgyban indítványt tenni a képviselő testület elé. Kérje fel a megyés püspököt, kérje fel a minisztert, kérjen fel egyeseket: szóval tegyen meg mindent ami szükséges és alkalmasnak látszik a czél elérésére. Legyen minden tette,beszédje, indoka e czélra irányozva; legyen minden versének alapgondolata „a torna“, és legyen minden verse vége (refrainje) „Váczon tornának lenni kell!“ Közönség; köréből. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Folyó kó 12 én kibocsájtott becses lapjában olvasni volt szerencsém azt, miként a vácz városi képviselő testület 3 havi fizetésem kiadásától elmozdított, midőn ezen határozatra nézve jogosítva vagyok fellebbezéssel élni, miután a képviselő testület előtt a városi polgármester kérvényemet fel sem hagyta olvastatni, sőt oly kifejezésekkel élt a képviselő testület előtt, mely becsületemet is méltólag sérté, azt adván elé, hogy eljárásaimban hanyag valék és olyakat tettem, mely hivatalos körömmel nem fért össze és ezek miatt jöttek az én hanyagságomért állami végrehajtók, holott megyeszerte vannak alkalmazva, s igy tévútra volt vezetve a képviselő testület. Nem volt jogom midőn ezeket hallám felszóllal- ni, de most jogosultnak érzem kinyilvánítani azt, hogy ezen kifejezések személyem elleni bosszúból folynak ki, mert midőn az 51/1881 sza. hozott tanácsi végzésben egyedül egy magamra ruháztatott az egész város lakosai adójának behajtása, úgy hiszem miként ily nagy városban a hol 13000 lélek van és majd 4600 felül adófizető létezik, kötelességemnek megfeleltem akkor, midőn 1881 évi január 1 tői September hó végéig egyedül magam majd két havi betegségemet is bele számítva következő adó behajtást tettem: állami adóba 35896 frt 70V2 kr., — ennek kamatja 990 frt 76x/2 törvényhatósági 518 frt 54 kr. Városi pótadó 13,838 frt 61. vhajtási 449 frt 92 kr. Katona beszállásolás: 973 frt Í11/2. ennek kamatja 32 frt 721/2 kr., hadmentességi 1283 frt 7 kr., iparkamarai 57 frt 33 kr. Összesen tehát ily időjárásokban részint intés részint zálogolás, és végre a legutóbbi végrehajtás utján általam illetve közbeni eljárásom mellett befolyt 54 010 frt 72 kr. Ebből átláthatja a t. ez. közönség, miszerint egyedül magam ily városban és oly körülmények között melyek a város lakosait is sújtották többet nem tehettem s igy feladott kötelességemet a t. ez. város irányában buzgón teljesitém, most még hallgatnom kell azokra nézve, miket a polgármester utasitásilag adott, azt majd azon időben midőn kell, deritendem ki. Ennél fogva a tisztelt polgármester ur által a képviselő testülethez tett előadásait alaptalanoknak annyival inkább nyilvánítom ki, mivel a nevezett polgármester úr az 5390/1881. sza. nem indokolt végzésére a tanácsnak október 28-án beadott fellebbezésemet sem be nem iktatta, sem einem fogadta, sem elő nem adta és e szerint a tek. városi képviselő testületet tévútra vezette. Tisztelettel kérem ezt a t. ez. közönségnek becsületem további fentartása végett tudomásvételül becses lapjába felvenni. Tisztelettel: Dakowil Miklós városi volt adóvégrehajtó. Tanügy. A tornázás a népiskolában. Valahára lesz már tornázás nálunk is Sokszor és sokat Írtak már e lapokban a tornászatról és többször volt alkalmunk abban emelkedettebb hangú vezérczikket is olvashatni, mégis tartottunk ez utóbbi időben attól, hogy ez az ügy is egészen elalszik ; mig most, mint valami váratlan öröm lepett meg azon tudósítás, hogy múlt vasárnap a r. k. tanítótestület értekezletén a tornázás ügye az igazgató által szőnyegre hozatván, az a tanítók által örömmel fogadtatott mivel ez ügyet mindenki lelkesen és melegen karolta fel, — s minthogy a tonázás a gyermekek testi fejlődésére nélkülözhetlen, határozatilag kimondatott: hogy a tornászat, — minthogy a törvény ezt úgy is előírja — iskoláinkban a rendes tantárgyak közé felvétetik és minden tanulóra nézve kötelező lesz. Régen vártuk már e határozatot, mely soká késett ugyan, de azért most is jobb mint soha ! Igazán, ha az ember végig tekint gyermekeinken és látja beteges kinézésüket, gyönge testalkatukat, fel kell sóhajtania, hogy mi lesz ez ifjú seregből, ha valahogy felnő. Segíteni kell tehát e bajon és edzeni kell gyermekeinket a tornázás által, hogy a gyermek a nehéz szellemi munka után üdülést találjon, hogy kedvtelve erősítse testét a további szellemi munkára. — Valóban megborzad az ember, ha úgy valamelyik tanítónak a tanórarendjét megtekinti s tapasztalja, hogy a gyönge testalkatú növendékek hetenkint 27—30 órán át 15—16 tantárgygyal gyötörtetnek és ezek után még alkalmat sem adnak nekik testi erőik felfrissítésére. Hátha még meggondoljuk azt, hogy ezen hetenkinti 27—30 órát rósz, kényelmetlen padokban kell tölteniük, — mert sajnosán kell meg- vallani, hogy elemi iskoláinkban olyan padokat is láthatunk, melyek még a múlt századból valók és melyek semmiben sincsenek a gyermekek korához és nagyságához mérve — nem csoda, hogyha gyermekeink háta kinő melle szűk lesz és beesett, szemei megromlanak, mert némelyik ülése oly alacsony, hogy alig látszik ki abból, tehát mindent közvetlen szeme előtt kell tartania, mi a rövid látást idézi elő és korán rászorul a szemüvegre. Az iskola nyitja tehát a kenyérkeresetet az optikusoknak! Az iskolák elüljárósága gyakran akart már e hibákon segíteni, mit az is bizonyít, hogy budgetjében minden évben felvett újításokra nehány száz forintot a szükséghez mérten, de daczára annak, hogy a városi képviselő testület szinte felvette budgetjé- be, meg is szavazta, a megye részéről is jóváhagyatott, a városi pénztár mégsem
