Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-07-17 / 29. szám
III. évfolyam. 1881. 29. szám. Vácz, julius 17.1881. Előfizetési árak: Évnegyedre .......................1 frt BO lcr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség* és kiadóhivatal cziinzcte: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. X értele n közleményeket figyelembe nem veszünk. Uériueutetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. f A váczi csatákban elvérzett honvédeink lelki nyugalmáért, a főtisztelendő káptalan által alapított gyász istentisztelet, f, hó 18-án reggel 7 órakor tartatik meg a hétkápolnánál, melyre a tekintetes hatóságot, egyleteket, és a t. ez. közönséget tisztelettel meghívják az I848,q-ki honvédek. Fflttfffllflüíiü 1849. julius 17. ~ —— Harminczkét küzdelem teljes esztendő — egy egész emberöltő múlt — lett a történelemé ; — végzetes eseményekben dús harminczkét esztendő változatos emléke fűződik Árpád harezra termett nemzetének európai életéhez, mióta búcsút vett tőlünk, világpályáján, a nagy mindenség kitanulhatlan rende szerint haladó azon nap, mely szolga hadak ólomjaitól elhullott honfiainknak, szabadságért dobogó sziveiből kiömlő drága vérrel öntözte határunk szántóföldjeit. Harminczkét év, hosszú idő! Magán jogi fogalmaink szerint elég arra, hogy a magyar ember szerzett jogának kereshetősége elévültnek tekintessék. Bármily nagy idő azonban, számításba nem vehető ahhoz képest, hogy a létéért annyiszor kiszenvedett nemzetünk elfeledjen egy oly napot melyhez szivböl féltett szabadságáért vivott véres csaták emléke fűződik. Szabadság! te a magyar nép vérével összeforrt idea, nemzet egységünk természetében Ösztönné testesült eszméje nemzeti létünk fentartásának ! Akkor akartak kioltani sziveinkből, mikor legforróbban imádtunk! Ezer és ezer ifjú sziv, névtelen hősök lelkesült szivei vérzettek el oltárod előtt. Honfi vér folyt az oltáron. Leverettünk, nehéz napokat kellett átszenvednünk éretted. Már már azt gondolta az emberi számitás, hogy annyi igaz szív vérében megölte szabadságunkat is, együtt sirattuk az e sorsba már beiegyalult testvér nemzetünkkel, vérbe fojtott szabadságunkat, legjobbjaink elhunytéval minduntalan Kosciusko szavait forgattuk elménkben: „Finis P o 1 o n i a e! “ A végzetnek borzadálylyal telt szavai ezek. Hová lettél volna hát szabadság, ha a magyar nemzet szivéből is kiirtanak ? Nem, nem történhetett meg. Éber szemekkel őrködött fölöttünk, föld porai felett, csillagtronusán a magyarok hatalmas Istene. Imádta Istenét érettünk országunk Pátronusa, szűz Mária. Nem engedhette meg a nagy Isten, hogy az a nép mely annyiszor megküzdőit a szabadság eszméjéért, szolgaságban éljen. A szabadság eszméje eszmefejedelem a maga országában. A ki ez eszmével megismerkedik, rajong utána, mint az ó- és középkor népei az üdvözülés eszméje után. Azon nép, mely ez eszmét szereti, létével azonosítja, annál inkább ragaszkodik hozzá, minél több oka van félteni, annál inkább ápolja, minél nagyobb a veszedelme. Ilyen tettek, ilyen események emléke fűződik azon naphoz, melyet Vácz város polgársága julius i7-ikében meg ünnepel. Ápoljuk áhítattal és őrizzük meg véreink számára féltékenyen a szabadság eszméjét; mert ahhoz ezredéves múltúnk és ezredéves alkotmányunk alapján véres csatákban kivívott jogunk van, sőt azt tenni apáink iránti kegyeletből szent kötelességünk! Őrizzük azt meg, mint ereklyét, mint megőrizték apáink akkor is, midőn szomszédaik által elnyomattak. A szabadság eszméje, mint eszme, kicsi helyen, a szívben is megél, és nincs rá erő, nincs rá hatalom, mely azt onnét kicsikarja, — ha híven őrizzük. Jöhetnek még nehéz idők, szenvedhet még a nemzet súlyos csapásokat letiporhatja még e népet a hatalom ; de olyan hatalom, mely az érzelmeket is vasba veresse, földi birtokosnak nem adatott. — Nyomorúságban is él az a szívben, mint él azon madár keblében, amely már születését is kalitkában érte meg, de csak alkalomra vár, hogy szabadságát élvezhesse. Minden nép, mely egyszer már öntudatra ébredt, ismeri a szabadságot. A szabadság eszméjén épül az önállóság utáni vágy, és viszont maga a szabadság eszméje is csak az önállóság mellett valósulhat nemzeti eszmévé. Nemzetünk szabadságát és önállóságát alaptörvényeink biztositják. Óvjuk meg mindkettőt és törekedjünk kiköszörülni a rajtok szenvedett csorbulást; mert csak addig érdemeljük meg apáink hagyatékát, az édes hazát, mig apáink ereklyéit tiszteletben és épségben fentartjuk. Mindkét eszme a magyarra életkérdés, melyet ha elhagyunk, kirántják alulunk szomszédaink a törvényes alapot, kalauz nélkül maradunk, mint járatlan utas, tapogatódzunk, ahányan vagyunk annyi felé széledünk keresni, az igaz utat, és elleneink egyenkint elfogdosnak. S a költő szavai szerint „mint oldott kéve széthull nemzetünk“ és megosztoznak rajtunk apai örökségünkre leskelödö szomszédaink. Ha egyszer aztán a nemzet egység megtörik, a feldarabolt tagok elvesztik szerves összefüggésöket, megszakad a nemzettest vérkeringésének folytonossága, külön testekhez tapadnak az egyes tagok, kihal a nemzetiség eszméje, kihal a szabadság, kihal az önállóság utáni vágy: és midőn már mindez megtörténik, akkor — „vége Magyarországnak!“ Harminczkét év óta ugyan nagyot változtak az emberek, más a hazafiasság felfogása, más a honfi érdem méltatása, de a kegyelet nem halt ki kebleinkből. Évenkint elzarándokolunk enapon a kegyelet emelte „honvéd emlékhez, s ott a szent hamvak felett meg- rezdülnek szivünk húrjai; felkél a hősök emléke, kik vitézül hullottak el hazánk védelmében. S ha vannak is kik a kicsinylés skepticismusával tekintik városunk e hazafias érzületét, s csak is az anyagi s a számitó nemzetgazdasági érdekek után mérlegelik egy város értelmi s erkölcsi becsét, nem tartózkodunk kimondani, hogy mi a magyar fajiság izmosodásának nemzetiségi szempontjából fontosnak tartjuk a kegyelet adója lerovásának ezen nyilvánulását. Mert ha igaz azon mondása Dis- raélinek, „a múlt jövő nagyságunk egyik eleme,“ úgy bizton hihetjük, hogy múltúnknak ezen kegyeletesen megünnepelt momentumában, jövőnk záloga fekszik. Ne feledjük el ott a szent hamvaknál, hogy nekik, az ő küzdelmüknek, az ö feláldozásuknak köszönhetjük, ha a szabadságot, melyért a harcz napjaiban vitézül küzdöttek, most a béke idején a civilisatio müveinek elöhaladására értékesithetjük. Jusson eszünkbe, az ö példájuk, ha nehéz idők jönnének nemzetünkre. Az ő nagy tetteik dicsősége bátorítson ha csüggedezni találna szivünk a jövőben. Menjünk ki holnap a kegyelet napján mindnyájan, honvédeink sírjához, hallgassuk végig az érettük kiszolgáltatandó gyászmisét, s ott honvédeink porrá vált tagjai fölött, a vértanú vérrel öntözött földön, isten szabad ege alatt fogadjuk meg hogy nem hal ki szivünkből soha azon érzet, mely az ö hőn dobogó sziveiket ama dicső tettekre hevité. Ók a szabadság vértanúi voltak! ők feláldozák magukat, s mit sem nyertek el hősiességükért. Csupán azon vigaszszal lehellték ki lelkűket, hogy hazánk virulni fog. Az ö vérükből nőtt fel a fa, s ha a szabadság napjait élvezzük áldjuk érette a szent hamvakat s emlékük éljen szivünkben örökké! Az uj fogyasztási adók városunkban.4') {A ezukor-, sör- és kávé adó.) Az új fogyasztási adók ügyében f. hó 5-én szerdán volt a tárgyalás Vácz város megbízott képviselői és a pénzügyi hatóság között. A várost a tárgyalásnál a polgármester elnöklete alatt az a bizottság képviselte, melynek tagjait múlt számunk közgyűlési rovatában soroltuk fel, a pénzügyigazgatóság részéről pedig Vészé r le István pénzügyi titkár úr jelent meg Budapestről. A tárgyalás délelőtt 10 órakor kezdődött s tartott délután 5 óráig — még pedig kevés kilátással az egyezségre. Megjegyzendő, hogy most még csak arról van szó, hogy az új fogyasztási adókat a város egy bizonyos általány összegért váltaná magához, a mint ez a bor és bús fogyasztási adóval történik. — A beszedést pedig azután a város saját hatáskörében eszközölhetné. E czélból a város is kinyomozta lehetőleg a beszedhető adójövedel- *) *) Múlt számunkból térhiány miatt kimaradt
