Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-11-13 / 46. szám

követelésünket szivén viselve mielőbb megkezdi működését reméljük, bogy a tandíj szedés joga a város és püspöké leend sőt az eddig jutalmul szedett összeg is vissza- térittetik az államtól mi nem csekély hasznot hajtana városunk pénztárába.

Ezután következett egy ominózus ügy, t. i. a Csiszár elleni per ügyében hozott bírói végzések bemutatása. Tudvalevőleg Csiszár á dunaparti, jelenleg gőzhajó kikötőt képező háza előtti tért elfoglalta s ezért beperelte őt a város, de mivel á per elhibázott alapon tétetett a semmitőszók elutasította a várost követelésével, s a köz- igazgatási utón való perelésre utalta. Többen szóltak ez ügyhez pro et contra Dr. Freysiger, Reiser Béla, K r e z s á k Ferencz, Dr. Kiss József, P e s k o Medárd, Bart oss Imre s rég határozatként kimondatott, hogy a város nem adja fel jogát s uj alapon megkezdi a port. A pör megkezdésére ugyanazon jogügyi bizottság küldetett ki, mely a Süttő féle pörben védte városunk édekeit, s a felszólaló jogtudósok nézetei szerint reményünk van, hogy az újonnan megindítandó pör városunk részére kedvezőleg fog eldőlni s akkor a gőzhajó kikötés ügye is más stádiumba fog lépni. Tehát csak for ewer! ne halasszuk a dolgot.

Következő tárgy az alvárosi nőtanitói állás betöltése volt. Négy pályázó jelentkezett, de csak Bogányi Emma k. a.-nak lévén oklevele a pozsonyi nőipartanitónő képezdétől kiállítva, a többi számba nem vétetvén egyhangúlag megválasztatott. Után- na a nagy adót fizetők névjegyzékének 1882-re való kiigazítására Cseko Pál, S i p o s s István s W i 11 Manó választattak meg.

A választók összeírására pedig Cseko Pál, Baján János, Krezsák Ferencz s W i 11 Manó küldettek ki.

Erre következett Wi 11 Manó iditványa a járdáknak négyszögü kövekkel történendő kikövezése tárgyában. Indítványozó czélsze- rübbnek tartaná, ha vállalkozóval készíttetnék a munkát s a háztulajdonosok rész- letenkint fizetnék. E helyes indítvány elej- tetett, miután a tárgyhoz Polgár mester, Reiser László, Reiser Béla, Dr. Kiss József, Krenedics Ferencz, Csávói s zky József hozzászóllottak s végeredményül a heves vita után kimondatott, hogy — soha sem lesz kövezetünk — azaz csak annyi — a mi különben mindegy — hogy az 1873-ban hozott rendelet, mely egy időre felfüggesztetett, ismét eletbe fog lépni, előbb azonban tavaszig (de melyik tavaszig?!) készíttessen a városi tanács lejt- mérések alapján egy tervezetet, melynek értelmében aztán a kövezés foganatosittas*) Szept. hó 2-án, 58 éves korában amerikai párbajnak áldozatul esett veterán Írónk hátrahagyott irataiból. Szerh

sék. Kiváncsiak vagyunk mikor és mi lesz belőle? Bizony inkább mondták volna ki, hogy a régi rendelet értelmében 1 vagy 2 év lefolyása alatt minden házi ur tartozik a kövezést teljesíteni, akkor legalább lett volna kövezetünk, olyan a milyen, az igaz, hogy talán egyik keskenyebb a másik szélesebb, egyik alacsonyabb, másik magasabb (mint a Piarista báz, Könyvtár, Szalay féle ház előtt) de legalább mégis jobb a mostani átkozott czipőrontó, lábficzamitó járdánál, s nem kellene ismét várnunk ki tudja meddig. Csak várja- várja- várjatok !

Ezután ismét egy érdekes ügy került szőnyegre t. i. a piaczrendezés illetve a hetivásáron kívül eső napokon a rőfös portéka árulásnak szabábályozása. Az ügyhöz szóltak, P e s k o Medárd, keményen ostorozva a rendőrséget, Reiser Béla, Dr. I eysinger, Dr. Kiss, s véghatározatul kimondatott, hogy Polgármester kéretik fel ez ügyben redet hozni, illetve a rendőrséget utasítani, hogy kötelességét teljesítse.

Következő tárgy a városi sártorok ügye volt. Monszpart József ugyanis kérvényt nyújtott be a közgyűléshez, melynek értelmében a vásárok alkalmával sátorok felállítására engedélyt kér, melyért ő a városnak évenkint 300 frtnyi bért kész fizetni. Tekintve azt, hogy jelenlegi sátor állítás tulajdonosa évi 20 frtot fizet a városnak ez előnyös ajánlat nagy mozgalmat idézett a városi Képviselők közt Polgármester felvilágosítást ad ez ügyben, hogy t. i. özv. Bart oss Istvánná elsőbbségi jogon bírja e kedvezményt mely még 1839-ben keletkezett. Hozzá szólnak erre az ügyhez Pesko Medárd, Fr eysinger, Reiser Béla, Dr. Kiss vitatva az ügy jogi oldalát, s végre a közgyűlés abban állapodott meg, hogy a Süttő féle jogügyi bizottságot küldi ki az ügy tanulmányozására.

Steiner József volt korona vendéglő bérlő, a városnál levő bér óvadékát vissza kéri s csupán 100 frtot kér az adóra visz- szatartani. Polgármester ellenzi ennek elfogadását, miután a városnak úgy is sok követelése van még Steineron, városi ügyész felemlíti, hogy e hó 21-én fog tárgyaltatni Steiner ügye s igy addig függesz- tessék fel ez ügy, mit a közgyűlés helyben is hagy.

Ezután a jövő évi országos vásárok napjai határoztatván meg D a k o w i 1 Miklós volt városi végrehajtónak abbeli kérvénye miszerint három havi fizetése kiadását kéri elvettetett. Ezzel az ülés */4 1-kor véget ért.

S a szelíd hold, mely e sírnál Mulatozó őr leve —

Egy untalan üldöző rém „Emlékezés“ a neve.

(Nagy-Szebeni politikai fogságomban, 1852).

Mártonffy Ignácz

1848-iki honvéd-főhadnagy.

Fehér és piros rózsa.

Többször rándultam már ki a helybeli temetőbe. Elhagyatottságában, a fáktól s bokroktól egészen eltakart sírokkal, élénken elénk tárja az enyészetet.

Valóban itt e helyen tanulhatjuk csak igazán, hogy e földön minden múlandó, hogy az élet csak álom, s csak itt ez elhagyatott csöndes helyen talál a sorstól annyira üldözött létünk tökéletes nyugodalmat.

A temető egyik zugában, távol a többitől, mintha azokat is kerülte volna, minden ismertető jel nélkül, egy sirt pillanték meg. — Figyelmemet, és érdeklődésemet e sir iránt az költé fel, hogy akárhányszor kijöttem e helyre, mindég friss fehér rózsák halmaza boritá e sir hantot.

Kiváncsi lettem a fehér rózsák eredetére s arra ki e szép virágokkal ékitó naponta a jeltelen sirt.

Töprengésemben az agg temető őr lépéseinek zaja riasztott fel. Megemelvén fö- vcgét megszólita:

A „Dalkör“ közgyűlése,

A „ V á c z i dalkör“ f. hó 6-án tartotta a műkedvelői színház teremben nagy Számú tag jelenlétében 2 év eltelte után első közgyűlését. A szép számmal egybe- gyült tagokat Dr. Freysinger Lajos az egylet elnöke melegen üdvözölve, a következőkben tette meg jelentését. Noha az egylet 2 évig rendszeresen nem működött, mégis meg volt annyiban az erkölcsi haszna, hogy a jogfolytonosságot hűen megőrizte és léte elismertetett, mert több oldalról Írásban hivatott fel a működésre, több alkalommal pedig, mint például a honvéd-emléknél tényleg működött is. Jelenté továbbá az elnök hogy az egylet kottái és egyébb irományai Tariczky úrnál vannak; az egylet jelvényét, a zászlót, melyet Csiszár János úr 100 és nehány forinton vett meg visszaajándékozá az egyletnek, mely azonban ha a dalkör megszűnnék, a város tulajdonává legyen. A harmoniumot V el z er Lajos az egylet gondnoka megmentette az árveréstől, melyért méltó köszönetét érdemel. Jelentette az elnök ezután azt, hogy 2 év előtt a közgyűlés Tariczky urat választá meg karnagynak, ki e tisztet a gyűlés kebeléből kiküldött 3 tagú bizottság kérésére el is fogadta, de nehány nap múlva meg- magyarázhatlan okokból Írásban a karnagyságról leköszönt, s ez gátolta a további működést. Tudomására hozza az elnök a közgyűlésnek, hogy a dalárda kebeléből a szim bizottság számadásainak megvizsgálására kiküldött bizottság kötelmét teljesítő, a számadásokat megvizsgálta s azt rendében találta.

Elnök miután jelentését megtevő azon kérdést veté fel, vájjon egyletünk óhajtja-e működése megkezdését ? Mire határozatilag kimondatott hogy mihelyt az egylet a helyiség iránt, a hol énekpróbáit tartandja, tisztában lesz, azonnal megkezdi működését.

Ezek után Seródy Géza alelnök szólalt fel és mint minden gyűlésen, úgy ez alkalommal is hangsúlyozta, hogy a most egybegyült dalkör s a rég fenálló dalkör, az alapszabályok értelmében egy és ugyanaz lévén, jelenleg csakis újból kezdvén működését, a jogfolytonosságot fentartja. Indítványa egyhangúlag elfogadtatott és mint határozat jegyzőkönybe vétetett.

Ekkor elnök a közgyűlést a tisztikar megválasztására hiván fel, mire közfelkiáltással D r. Freysinger Lajos egyletünk volt elnöke újólag megválasztatott; ugyanígy választatott Ulrich Géza is egyhangúlag karnagynak. A többi tisztviselőkre s a választmányi tagokra a szavazás titkosan történvén, alelnöknek: Török

— „Észrevettem, hogy az úr is többször kijár ide s e sir szinte magára vonta, mint sok más idegennek figyelmét. Hja, uram! — s közelebb lépve hozzám majdnem suttogó hangon folytatá: — ilyenek az emberek.“

Kiváncsivá tettek az öreg szavai, szerettem volna a sir és lakójának történetét megtudni. — Kifejeztem előtte óhajomat.

— „Itt nem uraml — szólt ő — hanem kövessen kunyhómig itt van közelben, ott majd elmondom.“

Kunyhójához érve az előtte lévő gyepágyra leültünk s az öreg következőkép kezdé a történetet:

— „Nagyon régen volt, az úr talán még akkor a világon sem lehetett mikor ez a történet, a melyet mondandó vagyok történt.

Egy eskadron lovas volt akkor itt városunkban elszállásolva. — Volt köztük egy fiatal, igen csinos lengyel származású hadnagy, — Ez a tisztecske ott felejtette, egy bál alkalmával a város legszebb és legka- czórabb leányánál Kerek Rózsánál a szivét. — Nem volt neki azon bál óta se éjjele se nappala. — Valahányszor csak egy kis szabad ideje volt mindég ott ólálkodott az ablak alatt. — A szerelmes levelek és virágcsokrok egymást érték. Éjjeli

Kálmán, kinek az egylet keletkezése — és felvirágzásában, — minthogy 3 éven keresztül a régi jó időkben az egyletnek elnöke volt — érdemei vannak — lett megválasztva. Jegyzőnek : Fedor Imre, aljegyzőnek : S p i s s á k Gyula, pénztárnoknak • Meiszner Rudolf és gazdának : V e 1 z e r Lajos választatott meg. A választmány igy alakult: B e z d e k János, D o r n e r Ferencz, Körtvélyessy László, B a 1 á s Imre, Csányi János, Fortune r Elek, Vörös Ferencz, ifj. V a r á z s é j i Gusztáv, Mandl Lipót, Serédy Géza, Mikuska János; ' Szinte Gábor.

A tisztikar és a választmány megala- kultával elnök tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a zeneklubb megkereste a dalárdát az iránt, hogy még e hóban rendezendő hangversenyen felerészben a dalkör is működjék közre, ez ajánlat annyival is inkább elfogadtatott, mert inig egyrészről az egyletnek alkalma nyílik életképességét bemutatni, másrészről egy kis pénzmagra tehet szert melyből kezdetleges kiadásait fedezheti. — Szóvita tárgyát képezte a helyiség, hol az énekpróbák tartatnának, de a többség a Casino kör helyiségéhez ragaszkodott, hol minden kényelem fellelhető és központban van. Az elnök tehát megbi- zatott, hogy tegye magát a Casinó elnökével érintkezésbe, hogy a próbák, tekintve a jövő hóban rendezendő hangversenyt, mielőbb megkezdődhessenek. Remény van, hogy a Casinó-Kör helyisége a dalároknak e czélra átengedtetik, s ezután már csak a tagokon lesz a sor, hogy azon tűz, mely e gyűlésen is oly nagy mérvben nyilvánult ne legyen ismét szalmatűz.

Vácz, 1881. nov. 10. —r.

Újdonságok.

= Kinevezés és áthelyezés. —

A m. kir. igazságügy miniszter WéberJá- ; nos váczi kir. kerületi börtönbeli dijnokot a lipótvári kir. kerületi börtönhöz tiszti írnokká nevezte ki.

= Bogányi Erna k. a. okleveles nőipartanitónő választatott meg a képviselő testület által az alvárosi elemi leányiskolához kézimunkatanitónőnek.

= „Iparos ügyi Közlöny“, a programmot kifejező czim alatt Havas Gyula szolnokdobokamegyei tisztviselő a fővárosból, a vidéki kűlömböző részeiből, sőt a külföldről való legjobb szakírók, — mint erről meggyőződtünk — közreműködésével 1882. évi január havában heti lapot indit meg, melynek évi előfizetési dija 5 frt. Az előfizetési pénzek a szerkesztő nevére Deésre (Erdélybe) küldendők.

= Erdő KnrtliÖz közel, folyó hó 5-én délután négy órakor különös égi tüneménynek voltunk tanúi. A dolinái erdő felett néhány másod perczig tartó mozsár lövésekhez hasonló meg-megszaggatott erős

zenét adott neki s mindenütt a hol csak előtalálta üldözte szerelmével.

De a leány csak játszott vele, hol szívélyes volt hozzá s elfogadta szerelmi ömlengéseit, hol pedig hidegen vissza utasitá. A leveleket és virág csokrokat is szeszélye szerint vagy elfogadta vagy vissza küldte azokat.

Kaczérkodott a szó szoros értelmében, s a hadnagy szive legmélyebb érzelmeivel csak játékot űzött. — A szegény hadnagy azonban nem szűnt meg őt szeretni s e folytonos incselkedés még jobban növelte szivében a szenvedélyt, szerelme már majdnem az őrülésig fokozódott. Ekkor következett a leány névnapja, szeptember negyediké. — A névnap előtti estén mely éppen szombatra esett egy nagy estélyt adtak a leány szülei, melyre meg volt hiva a város több előkelő családja s az itt állomásozó tiszti kar is.

A leány ez estén a hadnagyhoz a szokottnál még hidegebb és tartózkodóbb volt minden fölkéresét a tanczra visszautasította s hogy őt még jobban bosszantsa egy a fővárosból ide érkezett unokafivérével folyton kaczérkodott, annak fogadta el udvarlását s avval tánczolt legtöbbet,

A hadnagy folyton ostromolta, hogy könyörüljön már egyszer rajta, hisz már eléggé meggyőződhetett arról, hogy menyTárxza.

Keblem éjszakája.4*)

Mint a tavasz virágain Kéjben úszó estlepel,

Könnyű, vidám és gondtalan Kéjelgő volt e kebel.

Mert az élet virágteljes Tavaszában megterem,

A szív hármas bájvirága:

Hit, remény és szerelem.

De a tavasz viráginak Zsarnoka a fergeteg,

Éltem nyíló virágait Szebb korukban törte meg.

A vész elmúlt, de örökre Elborult a láthatár,

A halovány hold ragyog csak A setét sirhalomnál.

E sir keblem, — s kérditek tán Hogy mit fed e gyász verem ? Megmondom: ott temetve van Ilit, remény és szerelem.