Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-10-23 / 43. szám
ta meg a főutcza háziurainak, hogy gyalogjáróikat két év alatt okvetlen kövezzék ki koczkakövel; oda jutunk a hova azok az ártatlan többször emlitett vasrácsok, melyeket még 1876-ban szakított ki a jég a Duna part kőfalából .... Végzem soraimat azzal mivel az ügybarát úr az övéit kezdette. Már kötelesség unszol erre, mert meg akarom neki köszön- azt a bókot, melyben engem, az ismeretlent részesíteni kegyeskedett, midőn Széchényivel mondja: „Én azt szeretem hinni, minden jobb lelkű ember bizonyos vágyat hámoz szivében — habár sejtetlen is — magán, felebarátain, s mindenen mi őt környezi szüntelen javitni. Ezen a tökéleteshez ellenállhatlak vonzódás legszebb tulajdona az emberi léleknek.“ •»^zép és nemesek ezen szavak, mint minden, a mit az érdemdús gróf irt és tett, nemes volt minden esetre a czikkirótól is, hogy csekélységemre idézte, de — azt hiszem — kevésbé voltak helyén reám alkalmazva, midőn a tornázásról szóltam, mert nem csak nem „sejtetlen,“ de tudva és akarva a meggyőződés vezette toliamat. ________ S. Sándor. Egyleti ügyek. „Vörös kereszt egyletünk ma d. u. 3 órakor fogja az óvóintézet helyiségében közgyűlését megtartani; melynek főbb tárgyát a „Magyar Szent Korona Országainak vörös kereszt egylete“ szerint való átalakítása fogja képezni. Igaz ugyan, hogy városunkban külön férfi vörös kereszt egylet nincsen, mert a fenálló egyletnek már kezdet óta vannak és az alapszabályok értelmében lehetnek is férfi tagjai, de hogy e közgyűlésnek mégis főbb tárgyát az átalakulás képezi, ez az orsz. segélyző nőegylet- nek, a m. sz. korona országainak vörös kereszt egyletével a közel múltban történt egyesülésének a kifolyása; mert a segélyző nöegylet belátván azt, hogy „az államnak a háborúban megsebesült vagy megbetegedett harczosok ápolására vonatkozó köteles- szerű gondozását kiegészíteni s a katonai és honvédelmi gondozás mérvein túl segítséget nyújtani — megfelelni egymagában nem képes, mert hiszen az ő hatáskörébe csakis a női teendőket karolhatja föl, önállóságát honleányokhoz illő áldozatkészséggel szüntette be és az egyesülést a „Magyar Sz. ivoruiia. urszagainaii vuros Kereszt egyietevel“ határozatilag kimondotta, mely által ez uj egylet azon helyzetbe jutott, hogy azonnal nagyobb actióba léphetett. Vörös kereszt egyletünk^tehát, amelynek már úgy is közel 50 férfi tagja van, nem óhajt az átalakulás által egyebet, mint a ra. sz. korona országai vörös kereszt egyletének alapszabályai elfogadását; mely alapszabályok az átalakulás által a fiókegyleteket alig érintik, sőt az eddig megszokott tevékenységüket teljes mérvben továbbra is meghagyják. A fő változást csak az képezi, hogy a 3 évre választott választmány felében férfiakból s felében nőkből alakittatik, melyből egy férfi és egy nő elnök választatik; kik azután az egylet ügyeit közösen vezetik. Jegyzőt, pénztárnokot s a szükséghez képest orvost a választmány az egyleti tagokból is választhat. Az uj alapszabályokban a többi eltérés nagyobbára a pénz kezelésére és a tagdijak befizetésére vonatkozik. íla a mai közgyűlés elfogadja a már fönntebb emlitett alapszabályokat és az ismert erélylyel és buzgósággal fog továbbra is működni; melylyel már eddig is oly szép eredményt vívott ki, úgy városunk büszke lehet vörös kereszt egyletére, mert ez rövid másfél esztendő alatt szent czéljára a háborúban megsebzett, vagy megbetegedett harczosok ápolására és segélyezésére 400 frtot tőkésített, ezenkívül pedig a központba hányad fejében több mint 150 frtot fog ez évre is beszolgáltatni; melyek mellett szerencsétleneket is segélyezett. A „vörös kereszt“ egyletnek mint ezekből is kitűnik nem csak a háborúban megsebzett vagy megbetegedett harczosok ápolása és segélyezése a czélja, hanem a rendkívüli szerencsétlenségek : árviz, tűz, Ínség vagy járvány alkalmával az ezek által sújtottakat a körülményekhez képest gyámolitani, mely alkalmakkor a központot ilető hányad és ilynemű segélyezésre fordítható. A segélyezéseknél azonban kiváló gond fordittatik arra, hogy segélyt csak az alapszabályok értelmében jogosultak kapjanak, a már tőkésített ösz- szegből a segélyezés azonban csak háború esetén történhetik; nehogy az „emberbaráti tevékenység által a föczél: a háború esetén való segélyezés csorbát szenvedjen.“ Nőinknek tehát hatáskörük az uj alapszabályok szerint semmiben sem csonkittatik, mert mindig megmarad a tevékenység nem csak a háború esetére szükséges alap szaporítására, hanem a helybeli jótékony czélok előmozdítására is, shogy ha ezek számára biztosítják a közrészvétet, úgy az egyletet népszerűvé teszik, mert általa legyőzik az egyleti tevékenység legnagyobb ellenségét a közönyösséget. Most már csak a.z a fődolog, hogy a mai gyűlés különösen a férfiak részéről látogatott és határozat képes legyen, hogy ez által a vörös kereszt egylet nemes czél- ját minél tágasabb körben lehessen terjeszteni és hogy a czélért annál többen tudjanak 1 c?1 trasii 1 ni —r. Levelek a szerkesztőhöz. T. szerkesztő úr 1 Becses lapja múlt számában a kath- legény egylet által előadott „Toloncz“ előadásáról igen szép bírálat jelent meg melyben a közreműködők hirlapilag is el nyerték az elismerés koszorúját, melyet valóban meg is érdemeltek, azonban egy kiváló férfiúról Ha engem látsz, — s nem tudod mi ? — De én tudom, — azt, hogy miért Kell minékünk lemondani ? ? . . . Feledj, ha tudsz, — én nem tudlak, Csak áltatás, hogy feledlek, — Mely úgy szeret: — felednie Nem lehet — az én szivemnek. Megtanultam lemondani, És szenvedni — nagyon régen; S a fájdalmat eltitkolni, — De feledni ? — oh, azt még nem! Herényi Kálmán. A kétszer nyíló akáozfa. (Napló töredék.) Irta: if}. 'Va.rá.zséji ö-u-sztá/v. (Folytatás.) Bércztó; 18 , . Jul. 5. Ma írtam meg szüleimnek, hogy fiuk a bodogság tengerén úszva tölti napjait s hogy itt e csendes tanyán, mily angyalt juttatott számomra az ég. Szegény jó anyám mennyire fog örülni, ha megtudja, hogy fia számára is termett még boldogság e földön, csalódása után. Magam sem hittem volna, hogy még valaha számomra is nyíljék a boldogság rózsája. Nem hittem, hogy lesz idő, midőn múltam melyben annyit szenvedtem, csak egy derült napnak fog feltűnni, melynek árnyai alig látszanak. Azért jöttem c helyre, hogy csendes bánatban töltve napjaimat, feledjem múltakinek az est sikerében főrésze volt, a bíráló úr megfeledkezett. Legyen szabad tehát nekem e helyen megemlékeznem e férfiúról ft. Fleischmann Ferencz egyleti alelnök úrról, kinek fáradhatlan ügybuzgósága tette csak lehetővé, hogy az előadás ily fényesen sikerült. Ö volt az ki a közreműködők felkérésében összehozatalában fáradozott s őket mindvégig lelkesítő szavaival segítette s a próbákon a néha néha megzavart egyensúlyt helyreállittota melyek nélkül az előadás aligha sikerült volna oly fényesen. Fáradozásaink méltó elismeréséül a szereplők s az egylet tagjai, az előadás után a vendéglő egyik külön szobájában díszes babérkoszorúval lepték meg az alelnök urat, melyet Lőbl ur nyújtott át neki rövid beszéd kíséretében. Kívánjuk neki hogy csak ez év folyamában megkezdett működését, soha nem szűnő buzgalommal folytassa s adjon az ég erőt és kitartást hogy az egyletet virágzásra juttassa, Egy jelenvolt. T. szerkesztő úr! Fuccs. Megbuktunk. Vége hazafias ábrándjaimnak s a kortesség bőség szarujára spekuláló tervezgetéseimnek. Az a szegény ember baját nem ismerő igazoló bizottság véget vetett mindennek. Pedig milyen okosan kitervelem a bizonyosnak hitt második választáskor viselendő hazafias szerepemet. Most pedig közvélemény-csináló polgártársból lettem újra semmi; sőt ráadásul háziuram, kit elmaradt házbéremre mindég az elkövetkezendő második választás aranyesőjével biztattam, ma reggel épen kidobással fenyegetett. Hjah az az átkozott filiszter nem tudja méltányolni hazafias szivem keservét. E szomorú valóságon én azután úgy elbúsultam, hogy jelen levelemmel kellett szélién tyűt csinálnom bánatomnak — melyen át az lapjába kerüljön. És higyje el szerkesztő úr bánatom mély és szivem fenekéről fakadozó. Kínomban utána jártam a dolognak és át és átolvastam azt a választás elleni petitiót, mely a második választásra építő számadásaimnak rendíthetetlen alapját képezte. És elolvastakor ón is úgy találtam, hogy biz az gyenge, nagyon gyenge volt 301 szótöbbség megdöntésére. De hát akkor minek biztattak négy hosszú hónapon át sikerével ? 33o c uulu UciQj v-ark. am «Htmpárton serénykedett Gyuszi meg Laczi komámmal kibékülni. Ha pedig biztattak és nem akarták elaludni hagyni hazafias éberségemet, hát akkor lőttek volna azok az intéző urak valóságos Uchatiusokkal, ne pedig egymást agyon verő papiros nyilakkal. így azonban négy^ teljes hónapig került bennünket a békesség, és négy teljes hónapig lestem az uj választás szerencseszóró bekövetkeztét, csak azért, hogy egy szép napon hoppon maradjak minden reménységemmel. Ez már még is sok. mat, s a feledéssel mily váratlan virág nyílt itt szivem kertjében. Minden perez uj és uj boldogságot hoz számomra. A csendes kis völgyi-lak, soha sem zárt magába boldogabb lényeket, mint most. Mily kevés szükséges a boldogsághoz; hir-, kincs-, pompa utáni sóvárgás nem tölti el kebleinket, egymásban egymásnak élünk. A boldogság kis helyen elfér, s csakis a falusi egyszerűségben lelhető föl; itt nem bántja a kebelt a nagy világ zaja; itt nem oly önzők, szerencsevadászok az emberek, mint a városokban ; itt nincs csábító, ki meg mérgezné a boldogságot. Itt, hol a madárkák ezrei a szerelem dalait zengik, a virágok a reraényzöld színében pompáznak, a patakcsa habjai szivünk érzelmével oly megegyező dalt susognak — csak itt lehet az érző szív boldog 1 Bércztó; aug. 10. Miért van az, hogy az életben a derűt mindig ború váltja fel? Miért keseríti meg az öröm édes perczeit, a végzet üröm csöppjeivel ? Boldogságomat már csak pár óráig élveztem, csak pár rövid óráig lehetek még kedvesem körében. Levelet kaptam atyámtól, melyben anyám súlyos betegségét adva tudtomra, a haza menetelre szélit fel. A gyermeki szeretet szavai parancsolják, hogy jó anyámhoz siessek, őt még életben találandó, hogy legalább némi megnyug * Mert tudja-e szerkesztő úr, mik volta abban a petitióban. Hát az, hogy vesztege' tek, meg itattak. Hiszen ügyvédi fogásnál jó az a más szemében való szálka kérésé: de én az^ olyan választásból nem kérek, hol se pénzt, se bort nem lát az ember, csengő pénz, meg csengő pohár helyett, esi is szépen csengő szózatokkal akarják fei tartani a hazafias gerjedelmeket. így mé én se csapnék fel soha közvélemény-csiná hazafinak, mert megvagyon Írva, hogy ne csak igével él az ember. Az első hiba tehát az volt, hogy roí nyomon indult a petitió — s miután ? igazoló bírák maguk is követek, a kik b" zonyára tudják a hazafias érintkezés mó< ját, bizonyos, hogy nem nagyon fogják lati; vetni az olyan bibit, melyet magam faji igaz hazafiak csak is a hazáért áldozó hon erénynek tekintenek a képviselő jelöltbe] és a mely honfi erényben nagyon soka ludasok ebben az országban. De ha a nyer gyenge volt, még gyengébb volt maga a okadatoiás ereje. Egymást verte agyon ner egy bizonyítéka. így arra, hogy veszteget tek első bizonyíték volt a törvényszék vég zése, melylyel az „állítólagos“ vesztegetésé sek miatt valaki magán feljelentésére a: előnyomozás elrendeltetett. Hogy az elő. nyomozás minden feljelentésre elszokot rendeltetni, akár igaz, akár nem, azt min denki tudja, és igy az nem bizonyít sem- a mit. Azután vagy 42 név van felszámolva mint pénzen megvett balpárti szavazat. D^ ezekből az egyik az adóvégrehajtás önsúlya alatt az ellenpártra szavazott s ig)- maradt 41 állítólag pénzen vett szavazó de mi ez 301^ többséghez? Különben ezt : kérdést személyes okokból nem akarom bő vebben fejtegetni, mert nem szeretem : más^ szemébe való szálka keresés mester ségét, bár az ingyenes vacsorák meg : potya borozások után, magam is igen sze e rettem hazafias önzetlenségemet fitogtatni Jött ezután a többi bizonyíték. Egy hirtelen köpönyeget fordított úrnak égés; emlékirata, meg egy magán levele, melyről! jobb ha hallgatunk, mert az ellenpárt kezében van az ellenkezőjük, — de a hirte--a len köpenyforditóknak meg a szökevényeknek különben sincs valami nagy hitelük. Jött azután két „h i v a t a 1 o s“ jegyzőkönyv melyben nem volt megírva, hogy melyik i „hivatal“ vette fel, mert megirója még gs sem mert egészen kirukkolni a farbával. Ak tlyon eötótbon bujkálódzó jegyzőkönyv már magában is gyanús — hát még ha az ~ : egyiknek aláírója az egészet visszavonja, a másik jegyzőkönyv pedig a vesztegetésnek épp az ellenkezőjét bizonyítja, mert holmi iskola alapítványról szól, melyet a képviselő jelölt megtagadott. Volt azután még egy más hires bizonyíték is. Egy ur azt bizonyítja Írásban, hogy egy másik ur neki azt mondta, miszerint ez egy harmadik úrtól hallotta azt, hogy ennek a harmadik urnák meg egy negyedik ur mondta, mikép egy bizonyos vast szerezzek anyai szerető szivének jelenlétem által. * * * ,, Vasúton, ugyanaz nap. Eltávozám. A gőz röpít Budapest felé. Minek Írjam le a búcsú fájó perczeit, az elválás keservét ? — Az emberi kebel a búcsúnál mindig elfogódik s legyen bár kedves vagy kellemetlen emlékkel összekötve a hely, melytől távozunk, mégis fáj a válás. Hát még kinek egy mennyországtól kell válnia, hogy ne dúlna annak keblében a válás iszonyú fájdalma?! A búcsúnál óriási teherként nehezedik a szívre azon gondolat, vájjon életben fogjuk-e még látni egymást? a kétkedés és aggodalom váltakozva foglalnak helyet szivünkben : hű marad-e hozzánk kedvesünk ? Szemeink búcsú könnyárban úsznak, agyvelőnk ég a válás fájdalmától, végre , elcsattan a bucsú-csók ; — mintha halálmadár szárnyának csattogása verne fel álmunkból. Még ajkamon égnek utolsó csókjai, még hallom szívből fakadó, zokogó hangon elrebegett: „Isten hozzádját“ még látom az ablakból felém lobogó fehér kendőt, — mig egy kanyarulata az útnak mindent elfed szemeim elől, csak az emlék marad szivemben, Isten veled ! Isten veled i A kocsi halad tovább-tovább, miudig tovább a kedvestől. Fölmerül elmémben még egyszer az elválás s oly szomorúnak, oly bánatosnak alálom azt, mintha e távozás örökké elvá T ÁR CZ A. Ne kérdezd. Ne kérdezd, hogy merre megyek, Eltávozom messze-messze, Hogy ne érjen többé hozzád Lelkem tüzes képzeletje. Ne kérdezd, hogy merre megyek. A hol tavasz soha sincsen: Kolostorba, hogy lelkemet A világgal ki békitsem. Talán majd ott elfeledlek, S csak úgy néha, késő este, Mikor a his harang csendül — Jutsz angyalom az eszembe; De akkor sem az igazi Szenvedéllyel gondolok rád, Csak mint szentre, s a szél szárnyán Küldök feléd egy-egy imát. S majd ha durva szőrruhámban A feszület elé lépek: Feledve lesz mindörökre Az egykori csábos képed, Nehogy újra abb’ a régi, Tüzes szenvedélybe ragadj, — Csak azt fogom tudni, hogy te A szerelem martyra vagy. Oh mert tudom, te is szonvedsz, Tudom szived bubánatját, Enyém lennél, és másé lész’, Másé lész', mert — úgy akarják S érzed jól, hogy úgy fáj néked,
