Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-10-09 / 41. szám

örökre elég lett téve. Tessék azt ma megnézni, még csak egy éves, mily mélyek már rajta a kerékvágások? Ily rendszabály mellett nem lehet ám Da- rins kincseivel sem jó úttal ellátni városunkat.

Valamikor a szóri út hosszában «■igákét oldalt körülbelül három láb

> ^ái^krok volt huzva, az útról lecsorgó

viz elvetélésére, ma napság szívesebben az átpk,, í|elyén jár egy kerékkel az utas, takj^'a rendes utón.

> . Áfának, viz levezetésnek nyoma sincs. Minek is az ? Ha rendes árkok volnának, akkor nem vándorolna a felső tábla ültetvénye, veteménye fun- damentumostól az utón keresztül az alsó tábla ültetvényeinek tetejére.

Volt idő, midőn az ut szélén ültetett fák közül a kitört vagy kiveszett helyére másokat ültettek’ ma már ez a szép és jó szokás is elmaradt. Kinek — hogy tetszik, kitöri, kivágja a fiatal cserjéket, csak a nyomuk látszik és nincs ki megfogja, nincs ki megbüntesse.

Ha beáll az ősz, majd megint a szántóföldeken járunk ki saját határunkból és járnak be hozzánk, a mig járhatnak a vidékiek gyönyörűségére útrendészetiinknek.

Összefüggnek ezen kérdésekkel a kosdi és szóri vám sorompóknak tiszta bevételei, ezen bevételeknek az alsó és felső vámokhoz való arányai, az ezen vámokhoz vezető és az alsó meg a felső vámokhoz vezető utak közötti különbség, összeállítása annak, hogy melyik vámon, melyik időszakban, milyen a tiszta bevétel, mi az egyes vámok forgalma országos-, hetivásárok alkalmával, mibe kerülne a szóri útvonalnak a rádi útig való teljes kiépítése stb.

Összefügg továbbá ezzel egy út- rendszabály kidolgozása és azútrendére a közelben, mely szebbnél szebb nyara, lókkal van szegélyezve.

Mindenütt csend, semmi zaj. Itt amott a nyaraló czikornyás diszitménye a tél zord hidege elől már most van óvatosan beburkolva ; egyik másik teljesen laktalan, mig néhányban már csak a cselédség látszik időzni.

Különösen lepi meg az embert hogy az egyik svájci ház verendáján szép nőt lát lassú léptekkel fel és alá sétálni.

Deli testét csipkékkel dúsan ékített pongyola födi, melynek ránczai méltóság- teljes termetének kontúrjait sejtetik; dús szőke fürtjei csipkefőkötő alá- vannak szó ritva.

Magatartása, mélabús tekintete, fátyolozott kék szemei harmóniába helyezik őt a környező természet bús képével . . .

Vendég vendég után hagyta el a fürdőhelyet, melybe a vén Europa minden részéből jött beteg, hogy megrongált egészségét végre is a természettől nyerje vissza.

A sárga Lady a savószemű missekkel tegnap utazott el, a bőbeszédű kommerzialrath- né Kasselből rég otthon van ; báró D o m a- hidyné is a szép Magyarország levegőjét szívja már, csak BéltelekiBélteleky Adorjánná — mert ez volt a szép asz- szony — nem kívánt még mindig megválni az immár szomorú vidéktől.

Mélabús tekintete beszéli hogy nem a gyöngélkedő test kereste fel benne a fürdőhelyet. A szem a léleknek tükre, mondja a bölcs. És a bölcsnek igaza van . . .

Az emberi élet olyan mint a természet; ennek üde szépségét az elemi csapások egész sora képes pillanat alatt tönkre tenni, amannak elomi csapása a balsors, melynek

szeti ügynek a szomszédos községek utain is nagyobb figyelembe vétele.

Addig is azonban, mig mindezekhez röviden hozzászólhatunk, még elég korán figyelmeztetjük az illetékes köz- igazgatási közegeket, hogy: „Proximus ardet ITcalegon!“

Levél a szerkesztőhöz.

A torna érdekében.*)

T. szerkesztő úr!

Becses lapjának legutóbbi számában közzétett s a tornázás ügyét érintő levelet örömmel olvastam és noha nem vagyok S. S. úrral egy nézeten, mégis egész készséggel beismerem, hogy nyilatkozatára gróf Széchényi ezen szavai illenek: „Én azt szeretem hinni : minden jobb lelkű ember bizonyos vágyat hordoz szivében — habár sejtetlen is — magán, felebarátin s mindenen, mi őt környezi, szüntelen javitni. Ezen a tökéleteshez ellenállliatlan vonzódás legszebb tulajdona az emberi léleknek.“

A nézeteltérés S. S. úr és közöttem először szerkesztő úr által közölt hangzatos vezérczikkek vádjánál merül fel; mert azon czikkek czélja — az én véleményem szerint — az volt: hogy Vácz érdemes közönségét az életre való eszme — kivitelében pedig szükséges intézmény — felkarolására előkészítse és a „miért“ fejtegetésére buzdítsa. Vájjon ez az utolsó vagy első lépés-e? a helyi érdekű közlönynek ez képezi-e feladatát vagy nem, ennek vitatásába annál kevésbbé bocsátkozom, mert a kérdésben rejlik a válasz.

De mit tehet szerkesztő úr, ha az ügy a felhívás után is gazdátlan marad ? az ini- ciativa szerkesztő urat illette, a szellemi támogatást néni es érzéke soha meg nem fogja tagadni.

Az intézmény megteremtéséhez nem a pénz hiányzik első sorban, de a közszellem, (természetesen ez sem arra ható okok nélkül) De itt ismét legsajnosabb az, hogy ezzel már mint ősi éré n y ny e 1 bánunk a helyett, hogy legalább a felmerült vádra határozott visszautasítással felelnénk s igy

*) Midőn e sorokat közöljük a legnagyobb örömünknek engedünk kifejezést, mert látjuk, bogy a tornázás eszméje mégis csak közelit lassú lépésekkel a megvalósulás felé, de nem mulaszthatjuk el meg sem a tornázás ügye iránt érdeklődőket felkérni, miszerint szíveskedjenek a tornázás ügyének híveket toborzani, hogy a legközelebb összehívandó értekezleten, minél nagyobb számú közönséget üdvözölhessünk A gyűjtés eszméjét azonban addig se hagyjuk foganat nélkül, s adakozzunk az üdvös czélra.

A szerkesztő.

már fuvalma is egy egész más irányba tereli a földi halandó sajkáját.

Béltelekiné két év előtt még Darva- sy Jolán volt, Somogybán a legszebb leány.

Minden szépségével megáldotta őt a természet, de mintha kárpótlást kívánt volna eme bőkezűségéért megfosztatotta őt már gyermekkorában a legkedvesebb, legszebbtől — szülőitől.

Atyja huszárkapitány volt, Königrätz mellett vérzett el; tizenhat éves vala, midőn jó anyját a tüdővész ragadta ki szerető karjaiból.

így maradt önmagára hagyatva ; egyedüli reményt csupán nagybátyjánál vélt találni. Ehhez ment le, Somogy-megye egyik kis falujába.

Itt töltötte ifjú éveit, de olykor keserű bánat lepte el kedélyét, mintha egész súlyával érezte volna azon boldogítva melegítő befolyás hiányát, melyet csak az a gyermek érez, ki oly szerencsétlen, hogy nem ismerhette az atya tanításait, nem élvezhette az anya örömét.

Az anya a gyermek nemtője. Kétszeresen érzi a leány, ha e földi nemtőjétől lett megfosztva.

Az ő belvilága legváltozatosabb, leginkább sóvárog egy lény után, kinek bizalmasan elmondhatja legkülönbözőbb vágyait, bajait; ő legfogékonyabb a világ benyomásait iránt, leginkább kívánja a szerető anya jóakaró tanácsait, lélekemelő tanításait.?

Jolán atyai nagybátyja házánál békésen gondtalanul élhetett, de nem egyszer érezte, hogy a testi jó állapotot csupán anyjától öröklött meglepetés vagyonának köszönheti.

Darvasy Kálmán, nagybátyja, a

csak ennyi tápot is adnánk a közszellemnek. Meg van az a pénz Váczon, de nincs a közszellem által összehordva.

A polémiában sohasem ismertem fel az ügy támogatását, de ettől óvakodva is sajnálattal vagyok kénytelen bevallani, hogy a ez élt is felfoghatjuk máskép. Az egyedüli czél nem lehet „a várva, várt tornaszerek“ beszerzése, mert ekkor a bátor és vállalkozó tornázik első nap annyit, hogy tagjait egy hétig nem fogja szabadon használhatni; a több bátorsággal, mint ügyességgel biró véres fejjel megy haza, a félénk pedig (és ezeknél mutatkozik leginkább a torna becse) egy év múlva sem mászik a nyújtóra s el lehetünk rá készülve, hogy azon szerek az üres teremből csakhamar a tüzbe jutnak.

Ezek után legyen szabad a főbb voná- sokban a módozatokról szólani.

Az első lépés, hogy az érdeklődök ösz- szejönnek (ha első alkalommal csak 10—12 is) s felkérik a szakértő urakat: hajlandók volnának-e a tanítás vezetésére hetenként két órát a nevelés és közügy érdekében áldozni pl. 3 szakértő hetenként 6 órában. Én nem gondolhatok tagadó válaszra. És csak most ez urak tanácsával jelenti ki magát az egyesület megalakultalak, bocsát ki gyűjtő iveket oly kijelentéssel, hogy az adomány pl 50 krt. meg nem haladhat. E feltétel elejét veszi azen hiúságnak, hogy sokan vissza vonulnak csekélynek hitt ado- mányukkal; másrészről, hogy ebből ne formáljon senki igényeket, csak mint a nemes czélra adott segélyt tekintse azt. Ily gyűjtő iv körözésére felkéretnék a tanodákra egy egy, úgy szintén a testületekben és a polgárok között. Itt már az ügy nem lesz többé gazdátlan s ekkor m ár hozzájárul minden nemesszivü emberbarát, Jegyzőkönyvbe vezethető volna szakértő urak hálát érdemlő ünnepélyes ígéretük és esetleg az egyesület részéről kedvezőbb viszonyok beálltával tiszteletdij biztosíttatnék azon felhatalmazással kapcsolatban, hogy addig is a külön órákért szedhető dij őket Illeti.

Ez első lépést, mórt szakértőnek vezetése nélkül nagyobb kárral jár a torna, mint haszonnal, minthogy ha valahol, úgy itt nagy figyelem fordítandó a gyakorlatok egymásutánjára, mértékére és az okos segítségre ; ellenkező esetben a szülő is félne gyermekét oda küldeni!

A megalakult választmány kidolgozza az alapszabályokat; mert fegyelem és rend nélkül nincs haladás. Megszabja a rendes órák tagdiját. Bármennyire fájjon is, azt hiszem, hogy 10 kr. havi fizetés aligha lesz eszközölhető, miután a jelentkezők száma oly nagy volna, hogy a szívességből nyert tanerők nem teljesíthetnék feladatukat sividék társadalmának azon osztályához tartozott, mely önmaga alatt ássa az aknát és mindig másban keresi romjainak előidézőjét melynek gyermeke ambitójának neto- I vábbját abban leli, ha ő „f ö 1 d e s u r„ lesz és ennek magasztos tudatában a betűvel annál kevesebbet törődik,

A szükség a Darvasyéknál épen akkor volt legnagyobb, midőn Jolán és nagy vagyona köszöntött be.

Már a főispánnál is járt az egykori földbirtokos, hogy pártfogását kérje egy a vármegyénél üresedésbe jött állomás betöltésénél — mi természetebb, mint az, hogy nagy szivélyetséggel fogadta J o 1 á n, ki őt most a hivataloskodás járma alól oly váratlanul mentette meg.

Jolán felnőtt; szépségét ünnepelték a megyében; ifjak vetekedtek, hogy kegyét megnyerhessék; de ő kongó ürességet talált mindebben.

Gyermekkori fájdalmas csapásainak kínos érzete végighúzódott ifjú életének minden mozzanatán

............

Történt egy időben, hogy Bobory P á kinek nejével Darvasyné már hónapok óta nem a legjobb viszonyban élt, a somogy- megyei állami birtokok igazgatójává neveztetett ki.

Ez Darvasy nóna k sehogysem tetszett. Nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Bobory né, az orvos leánya, ki alig öt éve ment férjhez az akkor még magyaróvári gazdászati tanárhoz, most már nagyságos uradalmi igazgatóim legyen és ő—ő semmi.

Egész valóját a nagyzás hóbortja lepte el mely annál inkább fokozódott minnél jobban láthatta, mint lesznek az utolsók elsőkké. Férjében is táplálta a nagyravágyást I

! kerrel, de mindenesetre a tanulók külön c tályozásba jöhetnének.

A helyiség kiszemlélésére a szaké, urak illetékesek. Kétségtelen, hogy a és nyári torna külön szempontok alá e:!

A fegyházban dicséretre méltó kirí. fással készítik a tornaszereket s bizony a legmérsékeltebb áron teljesítenék, útig terjedő felszerelés igen megfelelne első szükség igényeinek.

Az már fájdalom volna, ha a gyi j ivekre jegyzett összeg a tornaszerek k ségeit sem fedezné. Ily közönynyel szem nem jósolhat jövőt senki az ügynek.

A két fő feltét tehát, hogy el ős;, a szakértő urak legyenek megnyerve üdvös mozgalomnak, másodszor, bog kibocsájtott gyűjtő iveken jegyzett adó, nyolc elérjék a 200 frtot. Nem lényegte a hely megszerzése sem, de élelmesség kérelem itt is sokat segíthet.

Idáig jutva a kezdet nehézségei le ’ nának győzve, de tartós életet csak r i delkezésre kész kis tőke nyújthat, különl nem volna fentartható. E tartalék a szerzésére pénzforrásokról kell gondoskoc Ezeket képeznék.

a) a rendes tagdijak, a pártoló va , alapitó tagok évi vagy egyszer mindenkor befizetett illetéke.

b) Talán nem maradna eredmény n leül egy-egy mulatság rendezése sem (t mészetesen a fiatalság tömegesen biztos- van a hölgyeket a tánczkedvről.)

c) Sokszor jó kedvben ejtett fogadás ^ által tanúsított könnyelműségünket is - ügynek tehetnék gyümölcsözővé.

d) Nem kisértettük meg, tehát nem hetetlen, hogy kerülnének ügybuzgó keze bői kisorsolásra érdemes tárgyak.

e) A múltból ítélve a budapesti torn n egylet sem utasítaná vissza a szép kére hogy a jövedelem szaporítására egys; közre ne működjék lélekemelő gyakorlata. val stb.

A fen tartásra pénz kell. Nem várhat senki, hogy éveken át ingyen tanítson \ laki, szép az önzetlenség és nem is hián i zik, ha vissza nem élünk vele. Rövid h után kerülnének előtornázók, mi által s- kát nyerne a tanítás vezetése.

Szóltam, hogy szóljon más, ki jobba tud s használhat az ügynek.

Csak fél munkától kell őrizkedni, me arra, hogy jövő évben már ne legyen, sei kinek sincs kivetni való garasa ma.

Vázlatos észrevételeim szives közlésé; kérve szerkesztő urat állandó tiszteletű' vagyok és maradok.

Az ügy barátja.

de ez sokkal jobban érezte magát az éd( semmitevés lanyha levegőjében, mintse ai képes lett volna minden önmegtagadás ni leül hivataloskodni.

Hiába mondta neki Darvasyn n hogy hát minél magasabb hivatalnok les: annál kevesebbet kell dolgoznia, minin nagyobb lesz a fizetése, annál nagyobb les; a tisztelete.

Kőt a kövön nem hagy az asszony a éjt is nappallá teszi, ha szenvedélyek dúlja a keblét; — nem fárad el terveket szőni munka ereje ernyedetlen, ha magasra tör ö; gondolatokat akar valósítani.

Darvasyné is egész nap azon töj öi renkedett, mint teheti, hogy az ő férje töb legyen Boborynál.

Lásd kedvesem — gy szólt egy na] férjéhez — az a Bobory még iskolás fii volt, midőn te már úr ; és most ő itt leg nagyobb úr és te semmi. Ez igy nem ma radhat. így nem élhetek, soká. Hanem néző a főispán nagy ur, de nincs valami nag; vagyona ; tudom édes örömest fogadná h; fiának adnék nőül a mi Jolánunkat így készen volna az atyafiság, azzal meg nagy protectio, belőled aztán nem tudón még mi lehetne.

Darvasy angol flegmával fújta füst bodrokat a levegőbe s halgatott. Darvasy n é n a k ez is felelet volt, mert nem volt nyugta, mig a világ egy szép napon meg nem tudta hogy Darvasy Jolán és Bélteleky Adorján jegyesek---A budapesti „V a d á s z k ü r t“ szálloda egyik „chambre separéejában“ vig férfi társaság ül együtt.

Vidor kedvet éleszt a rüdesheimi, pattogó szót a Goutto d’or, mely magas sorié-