Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-07-10 / 28. szám
i { Sokat kell még tennünk, hogy piaczi rendészetünk olyan legyen mint volt a régieké; pedig e téren minden nap tömérdek bűnnel, tömérdek átokkal szaporítja városunkat. Elvárjuk, mit tesz e tárgyban a városi képviselet és milyen lesz az a szakbizottság által elkészítendő piaczi rendszabályzat! Városi közgyűlés. Városi képviselő testületünk múlt kedden kezdé meg újra, a követválasztási mozgalmak által jó ideje megszakított tevékenységét. Képviselőink a hétköznap daczára is szép számmal gyűltek össze s a tanácskozás higgadt hangulata arra sejtetett, hogy a felizgatott szenvedélyek, legalább az irányadó körökben immár csillapultak. Az első tárgynak az új fogyasztási adók ügye volt napirendre tűzve. A törvény szerint ugyan is a községeknek joga van ezen adókra átalányban kiegyezni a kincstárral, s ez átalány összeg megállapítására kelle a közgyűlésnek küldötteket nevezni. A közgyűlésen pártkülömbség nélkül mindenki belátta az új adóknak különösen városunk sajátos viszonyai között való terhes voltát s igy főleg két szempont emelkedett a tanácskozás rendén érvényre. Az egyik, hogy az új adók netaláni átalány ozási átvállalása által anyagilag amúgy is sülyedő városunk pénztárára semmiféle újabb teher ne háruljon, másrészt pedig találtassák mód arra, hogy kereskedőink ez adó netáni túlszigorú kezelése és behajtása által tönkre ne tétessenek. Hosszas vita után, melyben K r e z s á k F e r e n c z, C s á- v o 1 s z k y József, Dr. Frey singer Lajos, Dr. Kiss József és Witt Manó képviselők vettek részt a polgármester előterjesztésére a kincstárral való egyezkedésre egy öt tagú bizottság küldetett ki, melynek tagjai Dr. Kiss József, Dr. F r e y s i n- ger Lajos, Krezsák Ferencz, C s á- v o 1 s z k y József és L e i t n e r Sándor városi képviselők. A bizottságnak azonban kötelező utasításul adatott, hogy semm1 olyan egyezséget ne kössenek, melyből kár érhetné a közpénztárt. Második tárgy azután a sügyi puszta elszakadásának már ismételve előkerülő ügye volt. Tudvalevő, hogy a váczi káptalan e részbeli kérvényét a járás szolgabirá- jánál nyújtotta be, Yácz város pedig rendezett tanácsú s igy közvetetlenül az alispánnal érintkező város lévén a tárgyalásba csak is az esetben határozta el bele bocsátkozni, ha az az alispán által fog kitüzetni T Á R C Z A. Kinga. Mikor az iskolai por lerázása után, az érettségi bizonyitványnyal a piofesszorok járma alól felszabadítva felkerültem a főváros egyetemére, minden szabadidőmet arra használtam fel, hogy a főváros minden ze- gét-zugát átbarangoljam s nevezetességeivel megismerkedjem. Legutoljára maradt a „kereposiuti temető,“ mely egymaga külön várost képez, a holtak birodalmát. Csendes, szomorú város ez. Vannak terei, széles utczái, keskeny utczái, s azokban szegény lakok és pompás paloták. A szerény lakokat egyszerű fakeresztek jelölik, a pompásakat diszes márvány vagy érez szobrok, mauzóleumok. Szép májusi reggel volt, mikor először végig jártam a temetőkert utczáit. A fű zöld szőnyege korai virágokkal tarkára hímezve, s a gondosan ápolt sírok cziprusai, szomorú füzei zöldelő ágaikkal a a téli álomból való újjá ébredés, a föltámadás képét jeleztek a holtak országában. Csend volt minő csak a temetőben és vezettetni. A város ebeli kifogását azonban elveté az alispán, s a város akkor ez ellen tovább felebbezett a belügyminisztériumhoz — ezen felebbezésre azonban a miniszter helyett a megyei közgyűlés határozott, A városi közgyűlés a dolgok ezen állásában újra megmaradt első határozatánál s tovább felebbezte az ügyet a belügyminisztériumhoz, úgy okoskodván, hogy ha már olyan drága áron nyakunkban lóg a rendezett tanácsúság koloncza, legalább védjük meg a méltóságát — s ne tárgyaljunk a szolgabiró úr vezetése alatt midőn jogunk van az alispán úr közvetlen vezetéséhez. Ez kanapé processus az igaz, de van benne legalább eszme. Végül a Korona vendéglő bérbeadására uj szerződés válván szükségessé, nehogy a serházi eset példájára a szerződés elavult szóvégezése megint valami uj pert zúdítson a város nyakába — a régi szerződés átvizsgálására a tiszti ügyész mellé Bal ás Imre és Dr. Freysinger Lajos városi képviselők küldettek ki. így végződött a követválasztás utáni első közgyűlés, higgadtan s a pártok ellentétének a közügygyei szemben történt el- enyésztének bizonyságával. Reméljük, hogy képviselőink ezután egyesült erővel fognak a városi ügyek rendezésének munkájához — azok felett a minden áron szerepelni akaró urak felett pedig, a kikkel feltűnési visz- ketegük még most a választás után is szit- tatja a visszavonás tüzét térjen napirendre a közvélemény. X. X. X. Mesögazdászatunk hanyatlásának okairól! Hogy miért szűnt meg Magyarország tejjel és mézzel folyó paradicsom lenni, arra legrövidebben s legigazabban megfelelhetünk — ha őszintén kimondjuk, hogy okszerűtlen gazdálkodásunk egyedüli oka annak, miszerint talajunk termőképessége napról napra csökken s hogy azon államok, melyeknek mezőipara még csak néhány évtized előtt-hasonlitva a mienkhez — szóba sem jöhetett, már is megelőztek minket mind productumaik mennyisége és minősége, mind azok előállítási költségei, jutányos- sága tekintetében. Egy megrögzött eszme dívik nálunk, mely épen oly helytelen, mint a mily mértékben elterjedt, s ez az hogy a magyar nép — nemcsak a pórnépet értem itt, hanem műveltebb osztályaink nagyrészét is — irtózik a szó szoros értelmében minden újabb eljárástól s azon nézetben van, hogy,, atyáink és ősatyáink is igy tettek s mégis boldogultak“ ! — S épen eme nézet s annak kódolása fenyegeti végveszéllyel mezőiparunkat ! Teljesen igaza van annak, ki állitja hogy atyáink boldogultak és gyarapodtak de f'ha tekintetbe vesszük azon körülményeket, melyek közt apáink éltek, ha veszszokott lenni. Egyedül jártam a nagy sir- kertben, csupán néhány kertész legény foglalkozott itt-ott virág ültetéssel vagy öntözéssel. Némi levertség vett rajtam erőt, és szomorúan vizsgáltam sorra a sírok feliratait. Itt egy szegény névtelen sir, a nevet az eső lemosta az egyszerű fakeresztről; amott egy díszes mauzóleum, mely hirdeti hogy alatta egy lánglelkü költő porai nyugszanak; itt egy ketté tört oszlop a korának virágában elhunyt nagy színész sírját jelezi, — vértanuk, nagy irók, fiatal anyák, ősz apák, szerető gyermekek sírjai egymás szomszédságában. A halál mindenkit egyenlővé tesz. Tovább haladok s gondolkozom az élet s halál ellentéte fölött. Körülöttem a viruló természet s a halál laktanyái. A nap fénye oly szép, oly gyünyörűek a föld virágai s oly édes az üde léget szívni. Nem csoda, hogy oly nehéz mindezeket itt hagyni. Pedig ki tudja, hátha a halál is gyönyör?! Még senki sem jött vissza, elmondani, mit érez a szív, mikor megszűnik dobogni, mikor megszakad. Gondolataimból kizavar egy sírfelirat megpillantása. szűk hogy hazánk talajának őstermőképessége csakis az utóbbi időkben zsaroltatott ki végleg — hogy a szomszédos tartományok népei azon időkben jobbára kéziipar és kereskedései foglalkoztak és a földműveléssel csak részben törődtek, akkor be fogjuk látni miszerint azon időkben s azon viszonyok között apáink boldogulhattak, de most mi kizsákmányolt talajunkkal a régi kezelés mellett végkép kipusztulunk! Ha tekintetünket Vácz meződazdászati viszonyaira vetjük, tapasztaljuk a visszamaradást a romlást s csakis magunk vagyunk mind ennek oka. Vácz a természettől meg van áldva mind azon kedvező feltételekkel, melyek megkivántatnak árra, hogy lakossága a földművelés útján gyarapodjék. Éghajlat, talajminőség, a hegyek által védett földrajzi fekvés, a főváros közelsége, direct közlekedési viszonyaink úgy vizen mint szárazon a külfölddel, mind arra késztetik a gondolkozót hogy viszamaradásuuk miatt piruljon ! És miképen lehetne e bajon segíteni ? Kétségtelen, hogy irodalmunk a legutóbbi időben a mezőgazdászat terén oly művekkel dicsekedhetik, melyek felülmul- hatlan becsűek — de ezen irodalmi termékek mindegyike külön-külön egyes ágait, egyes részleteit tárgyalják az igen tág terjedelmű mezőgazdászatnak s igy ezek meg szerzése felette nagy költséggel jár s kisebb gazdáinknál teljesen lehetetlen, másrészt ezen müvek tudományos alapokra vannak fektetve s igy gazdáink nagyobb része physical chemiai, növény és állat élettani és boneztani tudományok hiányában azokat nem is értené. Vannak nálunk Váczon számosán oly gazdák, kik ha nem is a mezőgazdászati tudományok öszletében, hanem mindenesetre annak egyes ágaiban úgy elméletileg mint gyakorlatilag kiváló jártassággal bírnak, kik éghajlatunkat, talajunkat és annak okszerű javítását, továbbá a termelésre ható hasznos és káros körülményeket s ez utóbbiak elhárítására vonatkozó óvintézkedéseket oly jól ismerik, hogy merem mondani, miszerént tanításaikkal és tanácsaikkal a visszamaradt s rögeszméjében élő mezőgazdákat ösztönözni s a haladásra bírni képesek volnának. A kérdés csak az miképen történhetik mindez ? Ennek kivitele szerény nézetem szerént nálunk egyedül egy mezőgazdászati k ö r megalakítása által történhetik, mely körnek feladata lenne felolvasások, előadások s esetleg gyakorlati útmutatások által meggyőződtetni földmivelő népünket azon igazságról, hogy a régi rendszer mellett mezőiparunk teljesen elhanyagoltatik s azon ország mely pár évtizeddel ezelőt Európa éléstárának tartatott, most már mindinkább jobban leszorult a mezőgazdászati szereplés teréről. Europa több 'cultur államában igy Angol, Franczia, Porosz országban s Ausztria nagy részében oly annyira elvannak terjedve a gazdasági körök, hogy a legkisebb falvak is alakítanak ilyeneket — s mi kiknek városa közel 14 ezer lakost számlál, kiknek mondhatnám mindegyike foglalkozik részben vagy egészben földművelés, szőlészet Egyszerű, márványoszlopon e nehány szó : KINGA. „Alszom, de szivem virraszt.“ Egy szomorú életregényt sejtve e pár szó alatt, siettem a temető-őr lakába, hogy valamit megtudjak a regényes felirá- sú sir lakójáról. A sirkert-őr sokáig lapozgatott vaskos könyvében, mig végre egyik szám alatt ráakadt a kérdéses sírra, s én csak annyit tudhattam meg a bejegyzett adatokból hogy: „B . . . Kinga, 18 . . -ban Május 1-én meghalt, 17-éves korában.“ Szűk adat, de elég volt arra, hogy a név után indulva, tovább kutathassak a sir lakójának története után. Sokáig nem tudtam biztos adatot nyerni, és ez idő alatt gyakran kijártam Kinga sírjához, remélve hogy egyszer talán csak találok valakit a sírnál, ki kívánságomat kielégítheti. S nem is csalódtam. Egy alkalommal, midőn rendes temetői sétámat végeztem, Kinga sírkeresztjére borulva egy gyászba öltözött férfit pillantottam meg, ki heves zokogás közt öleié át a márvány fejfát. Félre vonultam, hogy jelenlétem ne háborgassa a fájdalom perczeit. vagy kertészettel, kik dicsekedhetünk azzal hogy körünkben úgy elméletileg mind gyakorlatilag jól képzett mezőgazdák, erdészek, szőlészek és kertészek vannak — nem vagyunk-e hivatva arra hogy saját magunk baján egy ily egylet alakítása által segítsünk ! ? Alakítsunk tehát,, gazdasági egyletet“ melynek czélja a téli vasár és ünnepnapokon népies irályú felolvasásokat és előadásokat tartani s a nyáriakon gyakorlati útmutatások által földművelő népünk rokonszevét a modern gazdálkodásra felkelteni és burditani! Ismerve városunk jelesebb gazdáinak . gondolkozás módját, merem reményleni, hogy szerény indítványom körükben viszhangra talál!*) — z.~- z. A vidék. Aszúd, 1881. jut. 4. T. Szerkesztő úr! Folyó hó 3-án hangzott el városunkban a választási mozgalmak utóhangja ugyanis a jövő országgyűlési cyklusra megválasztott váczkerületi képviselőnk Báró Prónay Gábor tiszteletére városunk lakosai fáklyásmenettel egybekapcsolt kivilágítást rendeztek. A fáklyásmenetet, melyben a helybeli „önkéntes tűzoltó-egylet“ testületileg, s fehér ruhás lánykák virágcsokrokkal s koszorúkkal vettek részt, a város főterén egy virágokkal zászlókkal feldíszített emelvénynek fogadta képviselőnk, hol őt Ben- csik József üdvözölte, melyre röviden válaszolt képviselőnk s megköszönte Aszód város polgárainak a lelkes fogadtatást. Ennek végeztével a vendéglő nagytermében társas vacsorára gyűltek össze a polgárok; mely után a toa~ztok árján túlesve, fiatalságunk tánezra perdült, s a kedélyesnek mulatságnak a hajnali órákban lett vége. Aszódi. Csővár, 1881. jut. 2. T. Szerkesztő úr ! Múlt hó 29 én Péter és Pál napján községünkben a környék intelligentiája igen kedélyes nyári mulatságot rendezett, mely alkalommal a házi asszony szerepét Szabó Béláné töltötte be dicsérendő szeretetve- méltésággal. A tánezosnők diszes körében ott voltak, Götz Ferenczné, Ivirálymezeiné, Iíorváthné, Leustűkné, Götz Irma, Királymezei Ilona, Eberling Olga, Leusták nővérek s még többen. A kedélyes mulatság a hajnali órákkal *) Örömmel adtunk helyet lapunkban e felszólításnak, mert mezőgazdaságunk javításának csakugyan nagy szükségét érezzük, s az ajánlott módon is lehetne némi eredményt elérni. Reméljük, hogy gazdászaink felkarolják ez eszmét s annak kiviteli módozataihoz hozzá szólanak. Szerk. Sokáig tartott a szomorú látogatás, mig végre kizokogva fájdalmát egész feldúlt arczczal távozott el a sírtól. Ekkor láttam arczát. Szép magas fiatal ember volt, göndör barna fürtökkel. — Beesett arcza, s fekete szemei a szenvedések nyomait hordták magukon. Követni kezdtem lépteit, s midőn már gondoltam, hogy a felnyitott fájdalom már kissé csillapult, megkettőztetvén lépteimet, utolértem őt. Megszólitám. „Bocsánat uram, hogy ismeretlen létemre fájdalmát háborgatom, de nem állhattam ellen, miután tanúja voltam fájdalma kitörésének, hogy annak okát öntől meg' ne kérdezzem. Ne vegye ezt tolakodásnak, vagy puszta kíváncsiságnak, hanem fájdalmában való részvétemnek, s annak, hogy Kinga sírját régóta ismerem s naponta szoktam oda elzarándokolni, hogy saját szívfájdalmaimat ott ki öntsem. Nem ismerem Kinga történetét, do a sírfelirat azt engedi sejtenem, hogy egy szomorú életregény rejlik alatta. Azért volt nekem is oly kedves e hely, mert képzeletem Kinga történetében egy csalódott 'szív regényét vélte fölfedezni. Ha bizalmával meg ajándékoz, födje fel előttem e titkot, melyet a sir magába zár, biztosítom, hogy némái;
