Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-09-25 / 39. szám
III. évfolyam. 1881. 39. szám. I íj Yácz, szeptember 25.1881. HELYI S VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI, ROZGAZDASAGIS IRODALMI HETILA Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre.........................1 frt BO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyüttér sora...............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadó- hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. IVT évtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed közeledtével bátorkodunk lapunk t. előfizetőit felkérni, miszerint az előfizetéseket megujitani szíveskedjenek. A „VÁCZI KÖZLÖNY“ előfizetési ára : az Október—Deczemberi évnegyedre í frt 5o kr. Az előfizetési pénzek Vácz, Gas- parik utcza 151 sz. alá a „Váczi Közlöny“ kiadóhivatalába küldendők. A negyedév végén. Egy negyedév múlt el, mióta e lapok szerkesztését átvettem. Tudtam akkor mily nehézségekkel kell meg- küzdenem, tudtam mily nagy a teher, melynek tovább vitelére vállalkoztam. Ma itt állok a negyedév leteltével önök előtt, s önökre bízom, ítéljék meg, megfeleltem-e annak, amire vállalkoztam ? Voltak sokan, kik a lap átvételekor nem ajándékoztak meg bizalmukkal, miután ifjú korom nem látszott nekik kellő garantiát nyújtani a nehéz vállalat sikerére, ma Ítélhetnek negyedéves működésemből. Igyekeztem e negyedév alatt, hogy minden rendű és rangú olvasóim kielégítve érezzék magukat lapom által s jövőre is ez leend fő feladatom. Nem ajánlom magamat s lapomat hangzatos szavakban, a lefolyt évnegyed alatt minden olvasóm meggyőződést szerezhetett magának arról, hogy megérdemlem-e a pártolást vagy nem ? Isten velünk! A szerkesztő. Tornát az ifjúságnak. (O) Nem ingerelhet vitára senkit, mert igazság, hogy a mint egyeseknek hatáskörét az élet terhei és az anyagi viszonyok korlátoltsága szabja meg, úgy egy összeségnek — városnak felvirágoztatására irányzott ténykedésben is igen sokszor nem a jó akarat hiánya, mint inkább a viszonyok súlya által előidézett lemondó gondolat tükröződik vissza. E jelenség két táborra osztja az intézőket: a reformra törekvőkre — és ósdiakra. Lélektani indokokkal azokhoz a fiatalságot, utóbbiakhoz az elő haladott koruakat sorozzák. De csalódjunk s édesebben fog esni e csalódás az örömnél, mert arról győz meg, hogy mindnyájan át vagyunk hatva a tudattól, mely erkölcsi kötelességünkké teszi lelkesedve tenni ott, hol a közügynek szolgálhatunk és hogy minden erre ezélzó eszme- mellett Vörösmarty után hangoztatjuk egy szívvel, lélekket örege s fiatalja: „ Kezdj buzgón s már sokra mennél; halad, a ki megindult; Mig porban fetreng a henye, gyáva erő.“ , És sok lehetetlennek látszót a jövő lehetségesnek fog bizonyítani. A torna-gyakorlatokról óhajtunk szólna. Már talán ötödizben e lapok hasábjain. Hisz van-e lelkiismeretesebb kötelme a polgárnak, a szülőnek, mint munkálni az ifjú nemzedék boldogitá- sában s megragadni minden eszközt, hogy az testben ép s lélekben erős legyen. A jövő reményével ma csak utalunk arra, hogy ifjú nemzedékünk Vá- ezon torna nélkül nő fel. Ma, midőn egy 10 éves gyermeknek, mint érzéki észlénynek szellemi munkájára naponkint átlag hat órát számíthatunk. Hogy és hol fogja e kettős természetű lény az egyensúlyt helyreállítani? Ma, midőn már a lelkes tanító falusi iskolája előtt tornaszerek hirdetik hogy a természet törvényével ne akarjunk daczolni. Ma, midőn a viszonyok kényszerűsége megdöntve minden ez intézmény iránt táplált előítéletet és balvéleményt — beismertette velünk, hogy mig szükség — mert önczél — volt a test edzése a görögöknél; és a mint a százados tapasztalás inductive rávezette a rómaiakat, hogy csak egészséges testben lakhatik egészséges lélek: úgy most már éle t felt ét, hogy az emberiség melynek agyállománya, mint a szellemi functiók ágense oly mér vb en nagyobbodott, a fokozott szellemi tevékenységben, ne feledkezzék meg az összhangról: testét szellemével arányban izmositni s a munkára képessé tenni. Eltekintve a gyermekek labda játékától — mely különben rósz torna; figyelmen kívül hagyva a pálya — és asztaltekét, melynél — ha ügyességnek nevezzük is — legtöbbször természet ellenes fekvések és görnyedések a szá- lagoknak különben soha nem igényelt káros kihúzódását idézik elő — más testmozgással nem rendelkezünk, hacsak egy évben kétszer a kimerülésig nem tánczolunk, de a mivel aligha eszközöljük testi erőink fejlesztését. De nézzük azt a vidor kedélyt,— ki a torna óra után oly lelkesedve jő elénk, hogy egy lélegzet vételre szeretné elmondani minden szép ugrását; ki tervez, ügyel, megbeszéli a lehetőt és lehetetlent; ki tanul óvakodni hol kell; nem fél hol ok nincs reá; ismeri, tanulja erejét; kiben neveli a nemes játék az öntudatot és elhatározást — s meg fogunk győződni vétkes mulasztásunkról, Tár ez a. Te is meghalsz .... Te is meghalsz, te is elmégysz .... Szép csendesen eltemetnek Én fogom be pilláját a Te haldokló két szemednek. Elhangzik majd koporsódnál A halottas búcsú — ének ............... Ha a szivem meg nem hasad, Veled megyek,-----------kikisérlek. Az utolsó „Miatyánk“-ot Mikor a pap végig mondja, Lebocsátnak, betakarnak .... S rád borul a fűzfa lombja. Kísérőid haza mennek, Mind ott hagynak téged,------s engem ; Hogy ki át sem ölelhetett A mig éltél,-----------keresztedet Legyen szabad átölelnem. Várhalmi Kálmán. A kétszer nyíló akáczfa. (Napló töredék.) Irta: ifj. "Va.rá.zséji G-u.sztá/rr. (Folytatás.) Bércztó, 18 . . Jul. 15. A fiatal életteljes vér s a természet ereje következtében oly javulásnak örvendhetek, hogy orvosom engedelmével, ma egy rövid sétát tehettem, a ház megett levő kertben. E séta örökké nevezetes marad életemben. Mily külömbség a tegnap és ma közt; — még csak tegnap is a föld legalávalóbb férgénél nyomorultabbnak érezém magamat és ma ismét gyarló ember vagyok. Tegnap még azt hivém, hogy fájdalmim által meg- edzve, jogom van kinevetni az emberek boldogság utáni törekvéseit, ma én is követem a többieket. Tegnap még szitkozó- dám a sors ellen, ma áldom a végzetet mely e házhoz vezetett. Első szerelmembeni keserű csalódásom nőgyülölövé tön. Gyűlöltem minden nőt, mert egy megcsalt. Nagy balgaság volt tőlem, beismerem^ de ki tehet róla, ha a szenvedély oly logi- cátlan. Futottam a nőktől, kerültem őket mert látásuk csak keserű emlékeket idézett elő, de hiába végzetét senki ki nem kerülheti. A végzet ide sodort s elémbe állított egy angyalt, kinek látása elüzé szivem rémképeit, s feledtető velem mindazt, mit elvesztettem. Első szerelmem után azon meggyőződésben valék, hogy az igazán szerető sziv- nek, csak egyszer lehet szeretni, csak egyszer csalódni, de e véleményemet fényesen meg czáfolá entapasztalatom. Kétszer lehet szeretni! Az első szerelem ideálisabb rajongóbb, — a második forróbb, állandóbb. Mit tudjátok ti világ emberei kik szüntelen hangoztatjátok, de még sem ismeritek, mi a szerelem ? — Csak az tudja, mi a szerelem, ki, mint én, a kiégett szív gyűlöletével, megvetve nőerényt, sárban fe- trengve, szerelmet-hüséget kigunyolt, elfojtva szivében minden nemes érzelmet — s egy szelíd szempártól megtanul pirulni, előbbi élete bűneit megbánva e szempár elé borulni, csak az mondhatja meg nektek : mi a szerelem? Következetlenséggel fogtok vádolni, nemde, ha naplóm előbbi sorait ezekkel összehasonlítjátok ? Igazatok van. De ki parancsolhat a szívnek. A szívnek szeretni kell. Szerelem nélkül nincs élet! A szerelem maga az élet s az élet szerelem nélkül nyugalom, a nyugalom maga a halál. Szerelmen kezdődött a világ szerelmen fog végződni. Ne vádoljatok tehát. Hisz madár azt dalolja szellő azt susogja; higyj, remélj, szeress! E három ikertestvérnek köszönhetünk minden boldogságot! Ha hited elhagy, ha reményed megtörik megmarad a harmadik: szerelmed, az túléli tesvérnemtőit. Engem is elhagyott hitem; reményem nem volt egy jobb jövőben s feltámadt szerelmem, visszaadott enmagamnak s a mit sem a magány, sem tudomány és szórakozások nem tudtak elűzni, újólag feltámadt szerelmem feledtető velem múltam gyötrelmeit, s elüzé szivem rémképeit. Oh, hogyne áldanám a végzet kezét, mely ide vezérelt, hol megtaláltam a gyógyirt, mit mindenütt hasztalam kerestem 1 * * * Először láttam Szerénát. Ott ült a kert egyik gyeppamlagán háttal felém fordulva, szemeivel elmerengve a távolban : kezében könyvet tartva, melyből talán olőbb
