Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-09-18 / 38. szám

fiszinüség, de bebizonyítani egyiket sem

{(hét. A rejtvény tehát megmaradt továbbra t i rejtvénynek s a szellemes és kevésbbé

I

.ellemes magyarázatoknak ezután is tág íré volt egész addig, mig az összhasonlitó e yelvtudomány kimutatva a hinduk régi 3 • yelve a szanszkrit és a görög nyelv közt vő rokonságot, eszközt nyújtott a görög 3.1 tennevek eredeti jelentésének megmagya- izására s ekkép lehetővé tette a görög ■ythologiának a tudomány legszigorúbb fényei szerinti megfejtését.

Kitűnt ugyanis az összehasonlításból, ogy azon nevek, melyek a görög regékig en isteneket és hősöket jelölnek, a legró- ibb szanszkrit énekekben, az úgynevezett édákban egyszerűen a világosság és sö- itség, az éjjel és nappal, a nap és hold, íjnál és alkonyat, felhők, szélvész és zi- itar s általában a külömböző égi testek 3 tünemények elnevezései s a róluk szóló y jgék első csirái a Védáknak ezen régi ístekre és tüneményekre alkalmazott kiűzéseiben találhatók föl.

Zeus például, a legfőbb görög isten, i istennek és emberek atyja, a Védákban íjaus-nak neveztetik, de e hymnusok sóhajra értenek alatta olyan személyes isten- léget, minő Zeus, hanem egyszerűen az get nevezik igy. Hogy pedig a két szó, leus és Djaus csakugyan összefügg egy- íással, azt az összehasonlító nyelvtudo- íány tette világossá, midőn kimutta azon angtani törvényt, mely szerint a görög yelvben a szók elején levő di vagy dj ké- Őbb dz-vé vagy z-vó változott. A Zeus evet tehát Djeusnak ejtették ki az ősgö- ögök; a boiotiaiak még a későbbi időken is Deus alakot használtak a Zeus elyett.

Miként a görögök atyjuknak nevezték ieust, épp úgy beszélnek a Védák Djaus- itarról, ég-atyáról. „Ég atyánk, föld nyánk“ nagyon gyakorta használt kifeje - ,és, úgy hogy a Djaus-pitar majdnem ösz- zeolvadt egy névvé, miként a rómaiaknál, iknek főistene Jupiter volt. A Ju-piter név em más, mint Zeus-patér s Djaus-pitar lz az ég-atya.

Zeus, Jupiter és Djaus alatt azomban redetileg csakis a világos, nappali eget rtették, mutatja ezt a név eredeti jelenése: „ragyogó,“ „tündöklő,“ „sugárzó.“ A ötét, éjjeli égnek uranos azaz: „befödő,“ betakaró“ volt a neve a régi görög nyelven, s a szanszkritban Yaruna. A görögök- iél, midőn Zeus mind határozottabb egyé- iséggel biró személyes istenséggé válto- ,ott, az uranos szó is általánosabb jelenést vett föl s kizárólagos neve lett az ég- .ek. De a régi felfogásnak nyomai marad- ak a görögök szellemében ; a mythologia

Estefelé járt már az idő, mikor hajónk ,z Isola Bellá-nál kötött ki.

A szállóház ablakai tele voltak olyan pró erkélyekkel, a milyenek megszokottak ♦lilánóban.

Alig helyezkedtünk el szobáinkban, menünk az ódon Borromeo kastélyt megnézni •égi képeivel s csodaszép parkjával.

A kastély termein áthaladva, futólag így ágyat is mutat a kulcsár, melyen Na- ooleon aludt a marengói csatát megelőző

íjjelA kertbe léptünk ezután, melynél jobban nekem egyik sem tetszett — egész Olaszországban. Lehet hogy csalódom, de azt is udom, hogy nem nagyon csalódhatom.

A kastély szobáiból lépcsők vezettek ‘el a kertbe, s ebből ismét lépcsők a még magasabb fóld-pyramishoz, melynek lépcső- ^zerü emelkedése megannyi emeletet és ter- ■as-t képezett tele szobrokkal és szökőku- akkal.

Az emelkedett park minden pontjáról "elséges szép a kilátás az egész tóvidékre.

Míg a szép pontokról körül nem néznünk, nem érdekelt se fű, se fa, se virág a «ép kertben, ezután azonban már kezdő- lőtt szerepe az öreg kertésznek. Úgy vettem Ó3zre, hogy itt minden öreg: ember, kép, láz.

Hallgassunk most tehát az öreg kér* .észre; a botanikus neveket jobban tudja, mint valami supplens professor, ki nincs nóg otthon a káthedrán.

Itt egy magas kámfor-fa, amott egy még lagyobb cork.

Az első árnyában egy egész iskola ma- álist tarthatna, utóbbi hójából annyi dugaszt lehet csinálni, hogy egy bor-nagyke- •üskedő teljesen elláthatná velük üzletét.

Az öreg nehány levelet tépett a kám* í

I szerint Zeus uralmát megelőzte Uranos ! uralma, ki Zeusnak nagyapja volt, moly mythikus kifejezésben csak az van mondva, a mit mi úgy fejezünk ki, hogy a sötétség után következik a világosság. Uranos azomban sohasem fejlődött ki határozott egyéniséggé a görög mythologiában; léteiét, mint személyes istenség, csakis a világos égről való képzetnek köszönheti, midőn az a Zeus névvel személyesittetett.

Szint igy Zeusnak köszönheti léteiét Kronos is.

(Folytatása következik.)

Újdonságok.

= Mindazon előfizetőinket, kik

a julius-szeptemben évnegyedre, előfizetéseikkel még hátrálékban vannak, tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek e hét folyamán, az előfizetési pénzeket beküldeni.

— Személyikor. J en drejovszky Adolf, városnak fia, az igazságügyminisz- ter által miniszteri számtisztté lett kinevezve. Gratulálunk előléptetéséhez. — M a* kai János, ki városunkban több évig mint kegyes rendi főgymnasiumi tanár működött, kilépett a kegyes szerzet kötelékeiből s az esztergomi főegyházmegye kebe lébe lépett át s Esztergomban vizivárosi káplánná s képezdei tanárrá lett legközelebb kinevezve.

Gyászliir. Latinoics Albin Du- kai földbirtokos urat és családját nagy gyász érte, ugyanis a család szemefénye egyetlen kis gyermekük meghalt. Fogadják őszinti részvétünket!

= Aszódi távirat. A Götz el tiszteletére e hó 12-én Budapesten az Arany sasban rendezett lakomára, Aszódról a következő tartalmú sürgöny érkezett: „Alkotmány hü magatartásáért fogadja honfiúi őszinte elismerésünket. Több aszódi polgár nevében SzklenáD“

= A lőegylet Mária névnapi báljának bevétele jegyekből 108 frt 50 kr. fö- lülfizetés 9 frt 10 kr. a lövészetből befolyt 11 frt 60 kr. A költségek kitettek 81 frt 86 kit. tehát marad tiszta jövedelem 47 frt 34 kr. Fölülfizetők: P eitler Antal József Ő Excja 4 frt M a j t h é n y i István úr 4 frt ifj Z a to esi 1 Antal 1 frt N. N. 1 frt N. N. — 10 kr. — Fogadják az egylet hálás köszönetét.

= Vácz város történetének III kötete, Karcsú Antal Arzén szerkesztésében, Serédy Géza nyomdájában e napokban látott napvilágot. A kötet tartalmazza Vácz történetét: Báró Splényi Fe- rencztől a szabadság harczig (1787 — 1848). — Ára 1 frt. Megrendelhető szerzőnél.

for-fáról, ujjai között szétdörzsölte azokat és azután nyújtotta, hogy szagoljuk.

Bizony büdös ez, öreg barátom! mondtam neki, de azt válaszolta, hogy ő nagyon szereti a szagát. Nem is volna jó, ha mindannyian egy ízlésen, akarám mondani egy szagláson volnánk. — drága volna akkor a kámfor, bagaria bőr, meg a pácsulni.

Egy bicskát vett ki azután zsebéből s neki esett a fa héja nyiszálásának, hogy emlékül parafát is adhasson. A mikor ezt neki elengedtem, két dologról győződtem meg, arról t. i. hogy Olaszországban is vannak bicskások, meg arról, hogy a szolga nem* szokta úgy kímélni ura vagyonát, mint ezt róla a gazdája feltenni szokta.

Mentünk odább. Egy régi épület romjaihoz értünk, hol a földalatti sötét romla- dozó helyiségekben ezernyi denevér czin- ezogva röpkedett; de minthogy a denevérek egyhangú hangicsálásukkal hosszabb ideig nem mulattathattak bennünket, — a nők pedig féltették tőlük hajukat, csakhamar magukra hagytuk a sötétség szárnyas állatait.

Egy nagy repkény-ágon akadt meg ezután tekintetünk, mely a romok magaslatáról csüngött alá és olyan lombos volt, hogy emberünk erős karjaival alig bírta megmozgatni, bar szabadon csüngött.

Következett a gyermek-fej nagyságú czitromok és narancsok megtekintése és a ritka kamelia-fáé, melynek törzse olyan vastag volt, mint akár egy kinőtt fenyőfáé. Elfeledtem megkérdezni hány éves lehet a kamelia-bokor, mely fának is beillett, de azt megjegyeztem a kertész beszédéből, hogy terebélyes ágai 18 metert számítanak körü- letben s hogy évenként 5000 — 6000 is váltakozik rajta a legszebb rózsák száma.

A hymaláji és libanoni czedrusok úgy

Ajánljuk addig is olvasó közönségünk figyel- i mébo, mig bővebben ismertethetjük lapunk ! hasábjain.

= A „Budapesti Hirlap“-ot melynek előfizetési felhívását lapunk mai számának hirdetési rovatában közöljük, melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Vezérczikkeit a legelső magyar publicista Kaas Ivor báró írja, szerkesztője és kiadótulajdonosai C s u k á s i József és Rákosi Jenő Iránya minden izében magyar nemzeti s teljes erővel azon van, hogy a magyarosodást térj esze, a közszellem emelésére hasson üdvös mozgalmakat támogasson és kezdeményezzen, mint legújabban a „király kymnuszával“ tette. Pártérdekeket nem szolgál, vélemény szabadságát, a hírlapíró ez egyetlen vagyonát, csonkitatlanul megőrzi föl és le egyaránt. A többire nézve utaljuk olvasóinkat magára az előfizetési felhívásra.

= „A tolonc*,44 Tóth Ede kedvelt népszínműve fog előadatni október 2-án a helybeli kath. legényegylet tagjai által. A > próbák után ítélve, melyek már nagyban folynak, élvezetes estélyben fog részesülni közönségünk.

= Elcserélt kalap. A lőegyleti bál alkalmával valaki egy posztó kalapot vitt el magával egy szalma kalap helyett. Kéretik az illető jelentkezzék Holecz ruhatárosnál a Váczvidéki Népbank épületében, hol kicserélheti tulajonát.

=5- Megnyert pór. A kir. Ítélő tábla hétfői ülésében referáltatott Süttő Antal kártérítése pőre a város ellen. A végzés értelmében felperes keresetével elutasitta- tott s az első bíróság ítélete helybenhagya- tott. Jövőre bővebben írunk ez ügyről.

= ATépünk elszegényedettségét feltüntető szomorú statistikai adatokat találunk az adóvégrehajtás terén, ugyanis f. év január 1-től augusztus 31-ig városunk területén összesen 1711 adóhátrálékos zá- logoltatott meg, kik közül 352 helyen tűzetett ki az árverezés.

= Mai számunk „Cs a r n o k“ rovatában N agy Géza jeles fiatal történettudósunk tollából „a hitrege (mythos) eredetéről“ egy hosszabb közleményt kezdtünk meg. Az igen vonzóan és érdekesen irt közleményre fölösleges felhívnunk olvasóink figyelmét, mert azt hisszük, hogy a tárgy érdekessége maga is lefogja kötni a figyelmet.

= Ajándékok. A váczi muzeum egylet részére legújabban Kökény Fe- rencz úr ajándékozott egy 1777-ből való, köböl faragott szenteltviztartót s egy nagy szobor fejet kőből; mindkét tárgy a burgundikban ház javítás alkalmával találtatott a falban. — továbbá névtelenül kaptunk

egy 1761-ben veretett rézgarasost. Fogadják az egylet köszönetét.

= Az ideiglenes régészeti bizottság jövő vasárnap e hó 25-én d. u. 4 órakor gyűlést fog tartani a lőház termében, a muzeum egylet megalakítása ügyében, mely gyűlésre a régészet s a muzeum ügye iránt érdeklődök tisztelettel meghivatnak. Reméljük, hogy városunknak ez ügy iránt érdekkel viseltető polgárai nagy számmal fognak megjelenni a gyűlésen, hogy a muzeum egyletet megalakíthassuk.

= Kitüntetések. Az országos nő- iparkiállitás bíráló bizottsága által Városunkból arany éremmel lett kitüntetve a siketnémák intézete, bronz éremmel pedig Kren edits MatiUV Urhölgy. Gratulálunk a kitüntetésekhez.

= A képes világtörténet mely Mehner Vilmos kiadásában eddig Dr. Ribáry Ferencz szerkesztése alatt jelent meg, újabban Dr.Molnár Antal szerkesztésében jelenik meg. A legújabb füzetek az 55—59 a középkor történetét kezdik tárgyalni és pedig a Ribári által hátrahagyott terv szerint. Molnár Antal szakavatott tolla s a díszes kiállítás megérdemli, hogy melegen ajánljuk olvasóiknak. — A Föld és népei czimü nagy munkából a 47 és 48-ik füzetek jelentek meg, melyekben e mű III kötete kezdődik s Europa földrajza tárgyaltatik. György Aladár vette át e kötettel a mű szerkesztését Dr. Toldy Lászlótól s az eddigi irányt megtartva különös gondot fordít Magyarország földrajzára, s igy bátran hihetjük, hogy az előző két kötetnek méltó társa leend. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Mindkét mű füzetenként 30 krért megvehető Deutsch Mór kereskedésében.

= Bekiildetett. Vasár- és ünnepnapokon, úgy szintén hetivásárok alkalmával, a főutezán, vendéglők előtt s más magánházak előtt is a falukról bejött kocsik s a helybeli taligás urak a legnagyobb rendetlenségben ácsorognak, s nemcsak a közlekedést akadályozzák, mely miatt gyakran heves szóváltások kerekednek, hanem az állatok hulladékaival s más szeméttel borítják a házak előtti járdát; — ezenkívül nagyobb marhacsordák is hajtatnak végig a főutezán, holott ezeket a városon kívül kellene hajtatni, — kérjük tehát egész tisztelettel az elöljáróságot s rendőrséget, hogy mindkét esetre alkalmazza a már foganatban levő szabályokat, s szüntesse meg a visszaéléseket, különösen a mindig jókedvű taligásokra terjessze ki figyelmét, kik a jelzett rendetlenségben kitűnnek.

Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos:

Ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV.

látszik itt is jól vegetálnak. Magasak és pompásak.

Az éjszak-amerikai fenyő gyökere, a föld fölött is több Ölnyire fut szét.

A chinai bambus, olyan sétapáczákat hajt, mintha csak hazájában volna.

A thea és kávéfa, úgy az amerikai ezukor-nád, valamivel satnyábbak ugyan de azért élnek és nőnek.

A pompás magnolák annál szebben virágoznak ; illatos, szép, fehér nagy virágukat vájjon ki ne szeretné?

Az ausztráliai eucaliptus glauca és a banana araucaria brasiliensis-nek is szép példányai vannak itt; még tövis nélküli rózsát is találunk.

A pompás kertben fák és virágok között szelíd gerliczék papagályok, fáczánok, fehér pávák s egyéb tarka tollú élénk szinü madarak röpködnek szabadon, ékes és rút hangokat hallatnak, mi pedig a nap fáradalmait a kiválasztott legszebb ponton pihenjük ki.

Társaságunkban egy uj házaspár is volt Milánóból, kik mégis a mézes heteken túl voltak már, mert lehetett velük beszélni és nem voltak oly émelgősek és unalmasok, mint az uj házasok rendesen lenni szoktak, kivéve ha Hymen uj lánczra fűzöttei — vénecskék már.

Az ifjú nő fehér arczához a szépen ive- zett fekete szemöld, a dús fürtök ébene ezen pedig a szokásos fekete csipkefátyol arany tűvel, mind igen jól állt.

A beszélő fényes és kékes fekete szemek boldogságban látszottak ringatni a fiatal fürge férjet.

Lengyel útitársunk, az én Venceslas barátom és politizáló társam velünk volt még; alig sikerült maradásra bírnom. Mi- I dőn megbetegedett rögtön el akarta hagyni Olaszországot, hogy haza fusson, mit ezután a első gőzös visszaindulásakor meg is tett, anélkül hogy látta volna a szép comoi tavat, a haragos Gardát — annélkül, hogy megitta volna csokoládéját, melyet a gőzös érkeztekor tettek elé. Utazóknál gyors szokott lenni az elhatározás — menésre vagy maradásra, magamról tudom, de az a gyorsaság mellyel Venceslas iramodott tovább, becsületére vált volna egy tüzesvérü olasznak is.

Az útitárs tehát ment mi pedig maradtunk, hisz az Isola Bellán oly szívesen maradozunkl

Mikor a nap leszált már a hegyek mögé és az ezüstös hold bágyadt fénye özönlött szét az egész tó- és hegyvidéken, csolnakba szálltunk, hogy a paradicsomi szigetet körül csolnakázzuk és a tiz emeletes zöldelő föld pyramist a tóról távlatból is megnézhessük.

Az Isola dei Pescatori-ra eveztünk, hol a szegény halászok szegényes hajlékainak festői képében gyönyörködhetünk.

A parton egy öreg halász pipázgatott csendesen, közel hozzá egy jókora potyka vetette magát fel a vízből, mintha csak az öreg halászt akarta volna megtréfálni — vacsorára.

Ave Maria-ra csendült ezután a kápolna kis harangja, a lelkész maga húzt a kötelet, nincs ez másképen, a hol szegény az ekklézsia. El-elmerengtem azután szobánk erkélyéről a néma táj fölött s azon tűnődtem, vájjon ezen estét és ezen estével a Lago Maggiore képét elfeledhetném-e valaha?

Ekközben a hold fénye rezgett a tó vizén, én pedig magam feleltem a tűnődés után : soha! soha!

Virter Károly.