Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-07-10 / 28. szám
III. évfolyam. 1881. 28. szám. Yácz, július 10.1881. VÁCZI KÖZLÖNY T\ TI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI. K /osl V'y kcl Megjelen minden vasa,:rnoűE>. Előfizetési árak: Évnegyedre.........................1 írt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr.. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: A szerkesztőség és kiadóKé/jnaokat nem adunk a legolcsóbban eszközöltetnek s többhivatal czimzetc: vissza. szőri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli paua~ Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. szók, hirdetmények) Nyilttér sora...............................20 kr. küldendők : Bérmen tetten leveleket Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ Yácz; Gáspár ik-ut ez u 151. sz. csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Előfizetési felhívás. Bátorkodunk lapunk azon t. előfizetőit felkérni, kiknek előfizetése múlt hó végével lejárt, miszerint szivesked- jenek az előfizetéseket megújítani, vagy legalább abbeli szándékukat kiadó-hivatalunknál bejelenteni, hogy lapunkat továbbra is megtartják, mert a szerkesztőségben és kiadó-hivatalban beállott változás folytán erre szükségünk van, hogy a nyomatandó példányok iránt, tájékozhassuk magunkat. Előfizetési ára évnegyedre 1 írt 50 kr. Az előfizetési pénzek Vácz, Gas- parik utcza 1 5 1 sz. alá a „Váczi Közlöny“ kiadó-hivatalába küldendők. Piaczi rendészetünk ügyében. — Közeleg, sőt jóformán itt is van az aratás, a takaritás ideje. Pár nap múlva már lesz a szegény szántó- vetőnek eladni valója. Heti vásáraink nemsokára hemzsegnek az eladni és venni szándékozóktól. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy hány járatlan vidéki termelőnek hallgattuk már végig keserű panaszát. Egyiket a mázsálásnál másikat a számolásnál, harmadikat a fizetésnél rövidített meg vevője. Nem egyszer esett meg, hogy a vevő akkor veszett össze az alkun, midőn a tapasztalatlan eladó gabnáját már a többi közé öntötte. Hogy melyikük húzta a rövidebbet, könnyen eltalálható. Természetes, ezen és hason visz- szaélések leginkább és leggyakrabban nem a nagy, hanem kistermelőkkel szoktak megtörténni. A nagy termelő nem viszi piaczra terményét, hanem bevárja otthon a venni szándékozókat; de a kistermelő miután sokszor nincs lelkének hová lenni, mihelyt Öt-hat zsák gabnát kiveret, viszi a piaczra árulni. Amint kérik, úgy adja, hisz azért vitte a piaczra, hogy eladja, mert eladni kénytelen. Ha 20—3o krral olcsóbban adja is el, eladja csak pénzt lásson. Meg van szorulva. Ilyen megszorult embert szokták leggyakrabban a szédelgők megkárosítani. Mehet aztán szegény jámbor panaszra. A rendőrbiztos utasítja, a kapitányhoz, ez a járásbírósághoz, vagy a szolga bíróhoz, a járásbíróságnál egyik biró a másikhoz, polgári bíró a fenyitöhöz és ezer a szerencséje, ha egész napja elvesztett, és valahol megszánják, hogy vele jegyzőkönyvet vegyenek fel, a minek rendesen alig van foganatja. Igaz ezen mi nem segíthetünk, ez drágán fizetett igazságszolgáltatásunknak jellemvonása. Van azonban módunkban azon segiteni, hogy ilyes visszaélés piaczun- kon minél kevesebb essék meg. A vásár alatt tapasztalt visszaélések, a mellett, hogy a közerkölcsösségnek ártanak, egy részt a termelőket elriasztják piaczunkról, más részt maguk a solid vevők is kénytelenek szükségletüket más piaczokról fedezni. így lesz aztán piaczunk évröl- évre elhagyottabb, forgalmunk kisebb, igy vesznek be iparosaink is vendéglőseink is, kereskedőink is évröl-évre kevesebbet. E bajon segíthetünk. És pedig két mód is van rá: egyik — a társadalom, másik a rendészet. Ügyeljenek fel első sorban a solid kereskedők, hogy hajhásznak olyant ne tartsanak, a ki ily szédelgést megszokott. Irtsák ki maguk közül a férgeset, hogy miképen azt az illető urak tudhatják legjobban. Becsületes eladó és becsületes vevő közt létre jött ügyletből mindkettő hasznot húz és megélhet, mellette pedig ez a közerkölcsösség ébresztésére és a kölcsönös bizalom fejlesztésére jótékonyan hat. A szédelgő a jó nevű kereskedőknek árt; azért ezeknek áll első sorban érdekükben az ilyes visszaélések megszüntetésére hatni. Igen sokat tehet e téren a jó rendészet. A személyi és vagyoni létei biztonsága, egyike a fejlődés azon feltételeinek, melyeket az egyén, saját erejéből nem mindig képes magának megszerezni. A közigazgatás feladata az előfordulható támadások ellen ezen biztonságot már jó előre, amennyire lehet, megadni. Ügyes rendszabályok és azon rendszabályok végrehajtásának szigorú ellenőrzése az egész, amit e tekintetben a közrendészet érdekében a köz- igazgatásnak tennie kellene. Azon szédelgők, kik napi kenyerüknek tartják a járatlanok megcsalását, megtámadják a vagyoni létei biztonságát. Ezt a közigazgatásnak megakadályozni nem joga, hanem a haza érdekében szent kötelessége. Városunkban a közigazgatás szorosan vett belügy, olyan rendészetet léptethetünk életbe, a minő helyi, — különösen közerkölcsi viszonyainknak leginkább megfelel, természetesen a törvény korlátain belül. E téren az első lépést megtenni derék városi képviselő-testületünknek volna feladata. Alkottassák egy a város és vidéke helyi és közerkölcsi viszonyainak megfelelő, a kor színvonalán álló piaczi rendszabály. Részletes útmutatást adni nem a mi hivatásunk. Azt dolgozza ki a képviselö-testü- let vagy a képviselő-testület által kiküldendő szakbizottság. Van az ország több városában már a kor követeléseinek teljesen megfelelő ily piaczi rendszabály. Irányadóul ezen rendszabályok megszerezhetők és helyi viszonyainkhoz alakítandók. Meg lévén a piaczi rendszabály, a kellő intézkedések megtétele, azok végrehajtásának szigorú ellenőrzése rendőrségünk hatás köréhez tartozik. Ily rendszabályok életbe léptetése által elejét vehetjük a mesterségesen űzött szédelgésnek, a sok visszaélésnek; és ha egyszer másszor mégis elkövettetnék e részben visszaélés, annak megtorlása végett nem kellene a károsultnak Ponciustól-Pilatushoz szaladgálni. Természetes valami, hogy az alakítandó piaczi rendszabályba felveendő volna oly rendelkezés is, mely a már elkövetett visszaélés megtorlásában a károsultnak lépéseit megkönyiti. Azonban — mint megérintém — a részletek összeállitása a kiküldendő szakbizottság hatásköréhez tartoznék. Ily rendszabály életbeléptetése elősegítené a becsületességnek és a kölcsönös bizalomnak piaczunkon megejtett vásárnál leendő feltételezését. Ide édesgetné újból a vidék termelőit és visszahóditani piaczunknak ' azon solid kereskedőket, kik utóbbi időkben szükségleteiket más piaczokon voltak kénytelenek ellátni. Mindjárt nagyobb bizalommal jönne a termelő is, a kereskedő is, rendszabályozott piaczunkra. Nem tartozik ugyan tüzetesen a dologhoz, de ha már piaczi rendszabály hozatnék életbe, megállapitandók volnának az egyes árufajok árulására kijelelt helyek. Egyik árufaj árulására kijelelt helyen más árut lerakni, árulni nem volna szabad. Szabályozandó volna ezzel kapcsolatosan a helypénz- szedés rende. A régi tariffa az újabb szükségletekhez mérten átalakítandó. A heti vásárok czélja az élelmi czikkeknek a helybeliekre nézve köny- nyü és jutányos beszerzésének elősegítése lévén, minden ezzel ellenkező czélzat és tevékenység megakadályozandó. Megtiltandó volna az úgynevezett elő vásár; ügyelni kellene arra, hogy egyes üzérkedők, kufárok, az élelmi szereket előzetesen meg ne vásárolják. — Eladás megtörténtének csak a piacz tartására kijelelt helyen volna szabad véghez menni. Intézkedni kellene, hogy azon hajhászok, kik a sorompóknál és azokon kívül szokták a vidéki bejövöket lesni, a piacz tartására kijelelt helyen kivül vásárt ne csaphassanak. Az e részben életbe léptetendő rendszabályok előnyeit mindenki beláthatja. A termelő a piacz helyén nagyobb számú venni szándékozóra számíthat, a helybeli nem kereskedő szükségleteinek fedezése végett nem volna kénytelen üzérkedők vagy kufárok segítségéhez folyamodni, nagyobb volna a kínálat, nagyobb lenne a kereslet és forgalmunk élénkülne, a helypénz sem maradna a termelő zsebében mint ott marad akkor, ha gabnáját valaki a vámsorompónál megveszi. A piaczon könnyebben ellenőriztethetnének a visszaélések elkövetőinek eljárásai is. Megvagyunk győződve, hogy jelen czikk, az illetékes helyen nem lesz egyéb mint „falra borsó“ ; megvagyunk győződve, hogy elég intézkedés van ily visszaélések ellen téve; de sajnos, hogy azoknak nincs foganatjuk, és megvagyunk győződve, hogy még számtalan villával ráfér arra a szénás szekérre, amit közigazgatásunk neve alatt dirigálnak megválasztott tisztviselőink: de mi haszna, ha az a szénás szekér nem való másra, mint arra, hogy a fáradt utasok kitérjenek elüle ! A piaczi rendészetre nagyobb gondot fordítottak az ó-kor népei: a rómaiak és a görögök is, mint városunk.
