Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-08-28 / 35. szám

tt a kastély várnagya s az erdőtisztek 'gmutatták a kastély termeit, istállóit, Ültjeit stb. Az ünnepély 11 órakor vette j:detét. A gödöllei fáczános volt az ün- Mpély színhelye, hol Bothó Imre a Battyá- I grófi javak főerdőmestere üdvözlő szériát kíséretében nyújtotta át a diszalbu- t, mely 550 állami, egyházi és magán ■>; idalmak erdőtiszteinek ar ez kepét tartalmú xzta. Ezen albumot az orsz. erdészeti yesület tagjai készíttették. Másfél láb szé- ; két láb hosszú, közepén Bedő monogramja, mellette erdészeti jelvények ezüst bronzból. Ezután Rónay Antal főerdő- h lácsos nyújtotta át Kemény minister arcz- ■pét, melyet Bedő elérzékenyülve köszönt g ig. — Az album első lapján levő felirat ä erdőtörvény megalkotásának nagy hordáét s jelentőségét emeli ki, s azon őrölt melyet Bedő kineveztetése az erdészek rében keltett. Az ünnepély után a Mis- i féle vendéglőben társas ebéd volt, mean számos felköszöntő mondatott, s mint- y 20 üdvözlő távirat érkezett. Ebéd után fca következett a parkban, s a szabadban .állított s csinosan díszített helyiségben ncz, melyet 50—60 pár tánczolt reggeli óráig, a mikor is a vendégek a főváros- ji visszarándultak.

— Ösztöndíj. Tanügyünknek egy így, nemeslelkü maecenása kinek érdekei városunk tanügyi történelmében már- dig is a legdiszesebbea tündökölnek, ujab- a\ ismét egy nevezetes ténynyel szaporitá demeit. Ugyanis a főgymnásium két felső iztályába járó jótanulók részére 360 frtot üományozott melyből 4 tanuló fog rászedni a tanév végén. A nemes lelkű adomá- /ozó kivánsága folytán nevét nem hozatjuk nyilványosságra, hanem hogy váróink és a tanügy iránt táplált szeretetéről vasóink is meggyőződjenek, az alapitó vél nehány sorát idézzük: „Tekintve hogy Yáczi Fő- Gymnasium 8-ik osztályának - leszámítva a papnövendékeket, és a ndó ifjakat — csak négy kath. tanulója út a múlt évben nehogy jövőre tanúik hiányában a 7 és 8 osztály fenmara- ása kétessé váljék, elhatároztam verseny ijak kitűzése által nevezett két osztály iámára nemcsak a vidékről, hanem a tájiból is tanulókat toborzani — mi ha ikerülend az első évben, reményiem, hogy agylelkü iskola barátok pártfogó összemü- ödése mellett rövid idő múlva eléggé iépesitett 7 és 8-ik Fő Gymn. osztályunk ®sz. A fő jogot t. i. hogy kik részesüljenek kitűzött versenydijakban, az eddig ösztön- íjaktól eltérőleg, — én, a fő gymn. Igaz- ató Ur és illetékes tanár urakra ruházom, égre csak egy buzgó és szívből fakadt

I

óhajom és kívánságom van, t. i: Úgy tanítsák és neveljék Hazánk ifjúságát, mint tanítottak, és neveltek engemet egykor az én felejthetlen Kegyes t. Rendi Tanáraim, — akkor állni fog Buda és Hazánk mentve lesz.“ Az össztöndij feltételei a következők : 1-ször a Háromszáz hatvan o. ért. forintnyi összegből álló Iskolai Verseny dijak, a váczi Főgymnásium 7 és 8-ik osztályainak csakis vidéki, és távol lakó katho- 1 i ku s tanulói számára, a jövő 1881-2 tanévre a következő sorrendben, lesznek ; l.) A nevezett két osztály- mindenből és minden tekitetben legjelesebb világi tanulója fog kapni 120 frt, 2.) A másod fokú jeles kap 100 frt, 3.) A harmad fokú jeles kap 80 frt, 4.) A negyed fokú jeles kap 60 frt, összesen 360 frt. 2-or Ezen Verseny dijakban Vácz vár. illetőségű ifjak — mint helybeli lakosok — nem részesülhetnek.

3-or. A verseny dijak a zárvizsgák után nyilvánosan és ünnepélyesen ősz tan dók ki.

4 er A versenyző tanulók érdemességét a két osztály tanártestülete az Igazgatóval együttesen, és öszhangzólag egy-egy püspöki és káptalani képviselő jelenlétében és felügyelete mellett fogja megállapítani, 5-ör Minden verseny dij összegnél a teljesen egyenlők közül a szegényebb tanulóknak adassák előny. 6 or Hogy a kath. ifjak hazaszer te ezen verseny dijak felől tudomással bírjanak, ugyanazok még a jelen szünidő tartama alatt hírlapok utján körözendők lesznek; — a tanulók szakadatlan figyelmeztetése és buzdításául pedig a verseny dijak sorozata egész éven éven át mindkét osztályban kifüggesztve tatasék. — Reméljük hogy e nemes tett követőkre fog találni s fögyranásiumunk virágzása elősegit- tetik, a nemeslelkü adakozónak pedig kívánjuk, hogy tartsa meg őt az ég erőben, egészségben még sokáig városunknak és a tanügynek örömére.

= A ezukor és kíívé után fizetendő fogyasztási adó iránti beszedési jog bérbeadására a budai m. kir. pénzügyigaz- gatóság augustus 24 és 25 napjára II esetleg Ill-ad árverést hirdetett, miután a f. hó 10-ére kitűzött árverésen senki sem jelentkezett; úgy hisszük, hogy ez újra kitűzött nap sem vezetett eredményre, mert oly hallatlan magas árért aligha fog találkozni valaki, ki bérbe venné ez adónemet, hacsak kissé ismerős is városunk viszonyaival.

= I’rlmitiák. E hó 14-én tartotta Nagy Lajos újonnan felszentelt áldozár úr első miséjét a kosdi templomban. A templom ez alkalomra egászen fel volt virágozva, s zöld ágakkal díszítve. Az ünnepélyességét nagyban emelte a több váczi

fiata emberből alakalt énekkar összhangzó éneke. A mise végeztével a nagy számú vendégek Cselőtére vonultak, hol a felállított sátor alatt volt részükre felteritve az ebéd. A toasztok sorát a nap bőse nyitotta meg, éltetve u Exciáját Püspökünket, és K öle na Endre kosdi plébános urat, mint manuductorát, utánna Hénap kosdi biró úr és lapunk szerkesztője köszönték fel a nap bősét, kívánván neki, hogy ne csak neve legyen Nagy, de nagy pap is belőle, Mondatott még több felköszöntés melyek meghallgatása után atánczolni vágyó fiatalság, félrehordva az asztalokat, daczára a csorgó esőnek, a sátor alatt vig tánczra perdült. A tánczosnők szép sorában nagy részt városunk és a vidék hölgyei voltak láthatók. — Ugyanaznap tartotta Mill- mann Sándor áldozár úr első miséjét a felső plébánia templomában, mely virágfüzérekkel gazdagon fél volt díszítve ez alkalomra. Városunk előkelőinek nagy része | jelen volt az ünnepélyes misén. Este díszes társaság jött össze az ujmisés szüléinél, hol a sátorrá varázsolt s virágokkal diszitett udvaron volt terítve a fényes vacsora, mely alatt szebbnél-szebb felköszöutéseket volt alkalmunk hallhatni. A naphőse élteté Ő Exciáját megyés püspökünket, V i r t e r Lajos kanonok urat mint manuductorát,

V irter Bertalan uradalmi kormányzó kanonok urat, utánna C s á n y i János úr egy emelkedett szellemű, igazi szónoki beszédben élteté az uj misés szüleit, Virter Lajos úr, az uj misésre emelte poharát, Csávolszky József úr a polgármestert, Kazaly Imre úr a koszorú leányokat, lapunk szerkesztője pedig az uj misés testvéreit, volt ezenkívül több humoros toaszt is. Vacsora után Ulrich Géza V a r áz s é j i Béla urak harmoniumon előadott darabokkal mulattatták a vendégeket, akik éjfél felé egy kedvesen eltöltött est emlékével oszlottak szét. — Fogadja mindkét uj misés baráti szerencsekivánata- inkat az uj pálya kezdetén. Adjon az ég kitartást és egészséget szent hivatású pályájukhoz !

= A magyar őrs*, gazdasági egyesület Bpesten f. é. október 1 — 3 napjain gyümölcs és konyha kertészeti kiállítást rendez, melyre a résztvenni óhajtók figyelmét felhívjuk.

— A nőegylet rókuszi báljának jövedelme szaporításához járultak még utólagosan Gosztonyi It u d n a y I z a b e 1- 1 a úrnő ő nsga 5 írttal s N. N. 2 frt. Fogadják az egylet hálás köszönetét.

= Személyi liirelc. Uwira Am- b r ó, több éven át városunkban volt irgalmas rendi főgyógyszerész Zágrábba helyez• ett a mit tanult; létének czélja jó parkiét csinálni, gazdagon férjhez menni.

S mint fiatal asszony akarja csak iga- án élvezni az élet kellemeit, mit se gon- lolva annak komoly oldalára; ha aztán ez s megjelen — mert sohse marad ám el — ikkor gond, betegség, unalom, elégedetlenég jő létre és a bodogtalan élet kuszáit ilakja világosan bizonyítja az elhibázott, oár sok oldalú de fölületes nevelés kóros is káros voltát.

Azért minden anya szívelje meg Jean Paul szavait, melyek szerint „nincs mü, uely a nő szelleme és Ízlése iránt nagyobb űszteletet gerjesztene, mint — leánya, me- yen mindennap csiszolni, javítani kell.“

Tiszteljük és neveljük a szűzben a zsenge természetet, a személyt az aszonyt, a jövendő íeleséget és anyát, a személyesített szerelmet, tiszteljük és neveljü benne az emberiségszivét.

A női szellem különböző irányainak meghatározására rendesen három jelzőt 'használnak Gyakorlati, — szeretetreméltó — és szellemdús nőkről hallunk beszélni. Az első a háztartáshoz ért, a második a világnak tetszik legjobban, a harmadik pedig jól tud Írni olvasni s ezekről beszélni.

A nőnek a szó valódi értelmében véve mind a három tulajdonsággal kell bírni.

Családjában mindent vezessen, mindenhez értsen: tudjon szeretetreméltó lenni könnyelműség nélkül ; díszítse magát, de ne legyen hiú ; éljen a világban, de ne tévedjen el benne; képezze ki magát tudományosan, de-------ne felejtse el h i v atásáteföldön. S. Sándor.

tetett át, helyébe Lasztovicza Valérián Budáról tétetett helybeli irgalmas főgyógyszerésszé. —• Czaun A mb ró kegyes rendi tanár Kis-Szebenbe, Vajda Ferencz k. rendi tanár Marmaros-Szi- getre helyeztettek át, helyükbe, Scherenpech e r József (Debreczenböl) s Várko- nyi Endre (Tatából) tétettek városunkba gymnásiumi tanárokul. — M il l m a n n Sándor Berczelre, Nagy Lajos Kókára, Tragor Antal Taksonyba tétettek segédlelkészeknek.

= Adakozás, A szerencsétlen A r- vay Mari részére újabban Vincze János úr küldött 5 frtot szerkesztőségünkbe, mely az eddigi begyült összeghez adva 13 frt 50 krt tesz ki, s igy remélhető, hogy a nemes lelkű adakozók áldozatkészségéből nemsokára együtt lesz az összeg, mely a faláb megvásárlásához kívántatik.

= Mária névnapján szept. 11-én a lőegylet szokásos búcsúnapi tánczmulat- ságát az idén is meg fogja tartani. Délután dijlövészet és dijtekézés is lesz, arany és ezüst jutalmakkal. Kezdete d. u. 1-kor. Este 8 órakor tánczvigalom, melyre a belépti dij 1 személyre 1 frt 2 személyre 1 frt 50 kr. 3 személyre 2 frt.

= Aajos napja. Megünnepelte városunk e hó 18-án a Király születés napját mely naphoz a királyság eszméje van kötve, megünnepelte 20-án István király ünnepében az alkotmányosság eszméjét, — de 25-én Kossúth Lajos névnapján a szabadság eszméjét nem ünnepélte meg városunk, az a város mely Kossuthot első választá meg képviselőjének. Az ország különböző részeiből számos üdvözlő sürgöny érkezett a hazán kívül élő nagy hazánkfiához, de városunk elmulasztá a kegyelet adóját leróni, s csak egy-két szükebb körű társaságban emlékeztek meg Ő róla. Legyen szabad nekünk e helyütt az ő tisztelőihez csatlakozni üdvkivánatainkkal s mindnyájunk nevében kívánni neki, hegy engedje őt a gondviselés egészségben és erőben élni még sokáig.

= Talii-Tótfallibán f. hó 23-án külön hajón kirándult az orsz. p h y 1 o- x e r a bizottság, Kerntler Ferencz elnöklete s Miklós Gyula borászati kormánybiztos vezetése alatt. Ott megtekintette a dr. Málnay, Szeiner, s Kilbe r- ger féle szőlőket. Ásatási kísérleteket tett, megvizsgálta a gyéritési eljárás alá vett, valamint szabadon hagyott területen levő tőkék gyökereit, s azt találta, hogy a gyéritési eljárás alatt levő tőkék gyökerein itt-ott volt csak látható a veszélyes rovar, míg a szabadon hagyott tőkék gyökerein csak úgy hemzsegett, s igy a gyéritési művelet haszEgy vasárnap délután.

Szt. István nap utáni vasárnap délután arábia illatos mokkáját élvezvén a kávéházban, miután a lapokat sorban meg olvastam, unalmamban elszántam magamat arra hogy lesétálok a lőházba. Valóban sok el szántság kellett ehhez.

A kövezeten végig balancziroztam nagy nehezen mint a kötéltánczos midőn nyaktörő művészetét végzi s nyeltem a portmint a baka midőn forró júliusi napon Budapestről a Pilis Csabai táborba indul, de végre mégis sok botlás tömérdek por nyelés és viszontagság után fáradtan kiértem a löházhoz.

Meg kell itt jegyeznem, hogy a mi főúti kövezetünknek azon jó tulajdonsága van, hogyha az ember egyet lép előre, úgy okvetlen kettőt hátra csúszik.

Én is csak úgy érhettem ki a löházhoz hogy megfordultam s visszafelé indultam, s igy egyet előre lépve, kettőt pedig hátra csúszva, valahára mégis kiérek.

De az út kellemetlenségeit feledtető velem a lőházban talált élvezet. — Megérkeztem. Körül nézem magam, de rajtam kívül nem láttam mást, mint az egyik asztalnál szundikáló pinezért. Nem akartam kegyetlen lenni s édes álmát háborgatni.

Nem keltettem fel.

Leültem egy félre eső ászaihoz, tudván azt hogy a türelem rózsát terem.

Nem is kellett soká várakoznom, mert a borszoba ajtajából csakhamar kilépett a lövöldéi vendóglősné egész nagyságában.

Felém közeledik s megszólít egy le nem irható mosoly kisérésében „Sie wünschen? Mit oder ohne?“

Na Sanyi mondom magamban — otthon vagyunk.

S megmutatandó, hogy értem ékes nyelvezetét, vissza felelek „Ein Glás mit 1“

s csakhamar előttem termett egy halbszájtli savanyu vízzel kevert hegy leve.

Alig ismételtettem meg boromat, mi dőn örömmel tapasztalára hogy nem vagyok többé egyedül s a közönség lasan kezd gyülekezni.

Marczi is megjelent s húzta a szebbnél szebb nótákat.

Asztalomhoz, a hol én ültem, három nő és három férfi telepedett le.

Mindegyiknek megvolt tehát a maga párja, csak én ültem egyedül.

Rágyújtottam egy valódi kassai havannára s fixirózni kezdtem a társaságot, de ez nem tartott sokáig, mert unni kezdtem az egyhangúságot.

A hölgyek felé fordultam s azt a kérdést bátorkodtam koczkáztatni — „ha nem csalódom úgy nagysádtok is mint én magam idegenek e helyen.“

„Igen, felelt a fiatalabb — egy csinos szőke — én Budapesti vagyok, barátnőm azonban Váczi.“

A beszéd fonala meg volt kezdve.

Áttértünk a Rókusi bálra s arra hogy a nők panaszkodtak a kevés tánezos miatt.

„Külömben egyrészt annak ők maguk is az okai“ — találtam véletlenül ajkaimon a szót kiereszteni.

„S miért ők maguk ?

Megdöbbenve húzódtam vissza mert szemeik szinte villámokat lövelltek le reám szegény halandóra. Szerettem volna szavaimat visszavonni, de már későn volt.

„Nos miért ők maguk? — Feleljen?“ kezdett a két kicsike faggatni.

Na Sanyi most benne vagy a páczban, de ne tágíts, ne engedd magad, — szólalt meg bennem a féifi büszkeség.

Elmondtam véleményemet a váczi hölgyekről úgy a mint szivemen feküdt, nem kíméltem egyetlen egy hibájukat sem, osto

roztam szavaimmal a mennyire csak lehetett s a beszéd tüzében annyira elfeledkeztem hogy azt találtam mondani: „meg lennék verve, boldogtalan lennék egész életemre ha váczi nőt kellene nőül vennem s igyekezni fogok hogy a hét kápolna vizéből ne igyam soha.“

Képzelhetik mily zivatart idéztem e szavaimmal magamra.

Érdekes volt látni ezt a két hölgyet hogy ugortak fel helyeikből, — mintha ir pokolgépeket robbantottak volna fel alattuk. — kis kezeiket — pedig mellesleg legyen mondva szép kacsók voltak — ökölre fogva keményen néztek szemem közé.

„Na várjon 1 Ezt megfogja keserülni! Elbeszéljük valamennyi váczi hölgynek, ösz- szeesküszünk valamennyien s azon fogunk igyekezni hogy általunk minél hamarabb Hymen rózsalánczába jusson. S megitatjuk a hét kápolna vizéből!“

Kétkedve mosolyogtam s nyúltam kalapom után.

De hallga! — benn a teremben megszólalt a zene, a tánezra csalogató zene.

Két hölgyem mint egy varázsütére megrezzent, a harag s a fölindulás sötét pírja egyszerre letűnt arczaikról solykérő- leg tekintettek reám, hogy nem állhattam ellen, — karom nyujtám az egyiknek s bevezettem a terembe, átkaroltam karcsú derekát s lejtettem véle a fölséges csárdást.

Még eddig egy szót sem váltottunk. Egyszerre csak hozzám hajol a kicsike, fülemhez teszi eper piros ajkát s ezt súgja nekem: „no, a mért oly jól járja a csárdást, megígérem hogy — hallgatni fogunk.“ Kiváncsi vagyok, megtarja e szavát? Ha igen, akkor talán még én is meg kóstolom a hétkápolna vizét!

I. S. L.