Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-08-21 / 34. szám

termés bevétele idején, munka képességük mellett szóltiben panaszkodnak, nincsen munkai s miért? — mert a termesztő ha a cselédjeit s gazdasági számláit, országos községi s egyházi s közmunka adóját, s kölcsöne utáni drága kamatait kifizeti, a megélhetési szükségletből felmaradt fölöslegből, csak is kikerülhetlen csekély munkát adhat az iparosnak.

Segiteui kell legelsőbben is a g az d fisz a t emelésén, ezt elérve, az iparos osztály sorsa is fog javulni, — máskép mind a két osztály végképpen elszegényedik, s elpusztul. Némedy Imre.

Csarnok.

Füredig* és vissza.

Rég óhajtván Füredet megismerni, a napokban jegyet válték a déli vasút vonalra.

Csakhamar elhangzott a „mehet!“ szó, s vonatunk nem sokára a velenczei tó mellett haladt. Soha annyi vad szárnyast nem láttam. Beszélték, hogy a nem rég tör- i tént vadászat alkalmával 90 zsákot töltöttek meg vad réczével ; ezenkivül a bibiczek sirályok, s halász madarak egész serege tanyáz itt; tovább haladva a vidék mindig kedvesebb benyomást tesz az idegenre, távolabb a Bakony erdős hegylánczai emelkednek, melyek mellett pompás termő völgyek terülnek el, az országutak úgy, mint a dűlő utak befásitvák, a vidék mindinkább vonzóbbá válik s egyszerre csak a dombok közöl kiérve, a roppant széles Balaton vize tűnik szemeinkbe. Az utasok mindegyikének ajkáról „ah, de tü n d é r i e s látvány“ hangzik el. Magam is kellemesen valék e látvány által meglepetve. A két mföld széles vizen át, a hegyoldalban épült falvak, legelő gulyáknak látszanak, előttünk emelkedik a sziklás tihanyi hegy fok ősi két tornyú zárdájával: távol a magas Badacsony kéklik honnan a kilátás valóban impozáns.

Siófokon hajóra szálltunk, mely az utat B. Füredig 1l/4 óra alatt tette meg ; a szél oly magasra korbácsolta a hullámokat, hogy Kisfaludi gőzösünk előrészén fölcsapódtak a hullámok a födélzetre, járni alig lehetett, megállni is csak úgy volt lehetséges, ha megfogóztunk a karfába.

Az utazók közöl több gyengébb idegzetű nő tengeri betegségbe esett. Végre B. Füredre értünk, az egész kis város kellemes benyomást tesz a idegenre, csinosságra, Ízléses, épületeire és sétányaira nézve, a magyar fürdőknek becsületére válik ; kapható itt minden ; van orvosa, gyógyszertára, minden néven nevezendő kereskedő boltjai, vannak iparosok, ékszerészek, divatárusok, kitünően berendezett fürdői, sőt gőz fürdő is; közepén savanyu viz kútja, van tágas táncz- terme, olvasó és gyógy termek, sok restau- ratio stb. s mindezek mellett Danko Gyula jól szervezett pécsi czigány bandája. AzEsz- terházi kertben épen ott létemkor volt a galamblövészet is, melyet mint mondják Dóri úr rendezett.

A fürdő vendégek gyakran tesznek érdekes kirándulást, Veszprémbe Tihanyba s a közellevő falvakba. Mi egy vitorlás ,,Yacht“tal indultunk Tihanyba. Utunk egy

szemei elhomályosodtak és kezeit imára kulcsolá . . .

— „Nem! Igen nem válhatunk meg egymástól. — Nekem nem elég hogy Isten szolgája megbocsátott ; bocsáss meg te is, a férfi, a földi ember, a megcsalt szerető!.“

— „Legyen úgy! zokogá a lelkész. Én is meg bocsátók.“

A szent pap lehajolt a bűnös nöhöz, s egy hosszú, édes csókban forrott össze lelkűk.

Mikor bejöttek, ott találták mindkettőt halva.

Meghaltak — egy csókban.

Kiszner Albert.

Egy mindennapi történet.

A váczi utcza egyik virágkereskedéséből kilép az aszfalt egyik ismertebb dandyje s magához inti a szemben ácsorgó hordárt.

— „Vigye ezen bokrétát e levélkével együtt a borítékon látható czimhez.“

A hordár egész ősz, meggörnyedt alak, egy pillantást vet a czimre s azután hevesen vissza adja az uracsnak.

— „Nem uram! Nem! Ezt a levelet én nem vihetem el.“

kissé veszélyes volt, mert a hármas hullámok fél öl magasra vetettek föl és le bennünket. Az úszás e vizben rendkívüli kitartást kivan. A mélysége tihanynál 25- öl s minél közelebb értünk a hegyfokhoz, annál erősebbé váltak a hullámok, daczára ennek azonban a többnyire férfiakból álló társaságunk vígan énekelte a balatonvi- déki nótát :

„Azt kérdezte minap tőlem egy leány Jó kedvesem szeretsz-e még igazán?

Én meg pedig a szegénynek feleltem : Nem szeretlek már én tégek sohasem,

A kedvesem ez a széles Balaton Azt szeretem, azt imádom én nagyon.“

Sajtsagos szójárást is hallottam e környéken A hajós nép a viz szélét, közéletnek nevezi ; sekély helyett síkért használ, s nálok köp é tú, annyi mint kopoltyú.

A kecske köröm mondája s a Tihanyi viszh'tng már mindenki előtt ismeretes. A templom egy kősziklába vájt kápolnára van építve (11-ik századi építmény,) A kápolnában nyugszik I-ső Endre magyar királyunk. Igen érdekes a sekrestye is, melyben a művészileg készített fa állványokat és mü- faragványokat egy Benedek rendi novicius készítette. Mária Terézia és József nádor neje által hímzett egyházi öltönyök is nagy becscsel bírnak.

Vissza utazásunk alkalmával Fehérvásba is benéztünk. A nép jelleméről, sziveségéről vendégszeretetéről és a nők szépségéről sokat írhatnék; de röviden a látottakról szólok.

Mindenekelőtt a 18-ik században ujjo- nan épült fő székes templom rencaisance stylben vonta magára a figyelmünket, a freskó festések nagyobbára az akkor élő egyházi s világi elöljárókat ábrázolják, itt van sz. István koponyája, melyen a varratok egész tisztán láthatók és egy 17 font, súlylyal biró oltári szentség, mely régiségéről ismeretes, a mü görög készítményre vall. A püspöki kertben igen sok érdekes római sírkő van fölállítva. Fő utczája, Vörösmarty tere s polgári lövöldéje egész nagy városi szint ad s bizonyára mindenki megelégedve távozik el az igazi jó magyar vérű lakosoktól. Ffutólagosan megszemlélve mindent kedves emlékékkel váltam meg én is a várostól.

Schön Nándor.

Újdonságok.

= Felséges királyinak születés napját f. 18-án a székesegyházban ünnepélyes isteni tisztelettel tartották meg. Püspökünk személyesen pontificált fényes segédlettel.

= A váczi jótékony nőegylet

Rókuszi báljának összes bevétele volt 142 frt 40 kr. névszerént: jegyekből 108 frt, felülfizetésekböl 32 frt a megmaradt gyertyák árából 2 frt 40 kr. Ebből kiadás 111 frt 40 kr., marad az egyleti pénztár részére tiszta jövedelem 30 frt 87 kr. A bál alkalmából az egylet részére a következő adományok és felülfizetések tétettek: Tomka Miklósné 2 frt, N. N. 1 frt, Radu- leszku György 1 frt, Tartsay János 1 frt, M a j t é n y i István 9 frt, V e i s z— „És miért nem ?

— „Mert, — mert — s itt két nagy köny gördült le barázdált arczán — a kinek e levél szól, az saját leányom.“

Mennyi, — mily sok volt ez egyszerű szavakban kifejezve.

Én kiváncsi voltam reá.

Közel állottam hozzájok s hallottam a párbeszédet.

„Ugyan nem lenne oly szives — fordultam a hordárhoz — nékem élete történetét elmondani.“

— „Egyszerű az uram és szomorú.

Mester ember voltam, — asztalos.

Két kezem munkájával s arczom verejtékével kerestem napi kenyeremet.

Egész nap dolgoztam, fáradtam, de este megelégedetten vonultam vissza családom körébe.

De ez nem tartott igy soká, — három gyermekem egymás után halt el egy uralgó járványos betegségben.

Már azt hittem, hogy gyermektelenül maradok, — midőn nőm házasságunk tizenkettedik évében egy leánykával ajándékozott meg.

Ez ismét ki békite a sorssal •— ujult erővel fogtam ismét a munkához ; e leány ismét visza varázsolá ifjú erőmet.

barth János 1 frt, Rudnay Józsefné 5 frt, Ulrich Károlyné 1 frt, a váczi káptalan 10 frt, N N. 1 frt. Egyúttal az egylet a nagylelkű adakozóknak és fe- lülfizetőknek úgy a bál rendezésében közreműködőiteknek, valamint mindazoknak a kik bál sikerét bármi részben elősegítették: a legmelegebb köszönetét nyilvánija.

= Jótékony adakozás. Árvay Mari részére újabban Gr. Crouyné ő méltósága 5 frt és A lm ásy Batta Terézia úrnő ő nagysága 2 frtot küldött szerkesztőségünkbe, mely az első alkalommal begyült összeghez adva, összesen 8 frt 50 krt tesz eddigi gyűjtésünk.

— IBymcii. Millmann Lajos kereskedő polgártársunk eljegyezte Budán Aleman n László úrnak kedves leányát Olgát. Az esküvő valószínűleg a jövő hóban fog megtartatni.

= A váczi jótékony nőegylet által f. hó 15-én rendezett uggynevett hagyományos „Rókuszi“ bál igen jól sikerült. Daczára a kedvezőtlen esős időnek este 8 óra után már egymás után robogtak a kocsik szebbnél szebb tánczos nőkkel a lőbázba. Tánczosnőkben tehát nem volt hiány. Fiataljaink nagy része azonban távollétével tündökölt melynek okát nem tudjuk miben keressük, azonban csak ők bánhatták meg legjobban, hogy el nem jöttek, meit egy pompás mulatságtól fosztották meg magukat. — Hölgyeink nagy része a meghívókon kért egyszerűséget tartván szem előtt, egyszerű ruhában jelent meg. Legszebb is a nő, ha egyszerű. A rózsa nem szorul ékitésre. Tapasztalhatta azon nehány uszályos hölgy, hogy az uszálynélküli, egyszerűen öltözöttek ép úgy mulattak mint ők, s ez mindnyájuknak mérvadóul szolgálhat a jövőre, hogy jelszavunk az egyszerűség legyen, mert a fiatal emberek nem tekintik a ruha szépségét, elég hóditó azoknak, a szemek varázsa, az arczok üde szépsége. — A négyeseket 40--44 pár tánczolta. A tánczosnők közül a következők neveit jegyeztük fel, a mint a párok előttünk elvonultak : Almássyné Battha Ri'za, Ben kár Dénesné, Csögl Mátyásné, Dr. Dorner Béláné, Eberl Bernátné, Fekete Károlyné, Gause Henriimé, Hufnagel Lóri, Hufnagel Józsefné és Imréné, Kemény Gusz- távné, Krenedits Matild, Ivrenedics Ferencz- né, Máté Józsefné, Meiszner Ferenczné, Pécs Sándorné, Reitter Istvánná, Szántay Adolf- né, Szabó Gézáné (Budapestről), Tarcsay Ákosné, Torday Józsefné, Vadkerty Ferenczné ; továbbá Adrássy Jolán, Csögl Karola, Gause nővérek, Hambach Ilka, Ivrenedics Erzsiké, Lázár nővérek (Budapestről), Oláh Iza (Budapestről), Piufsich Zelma (Budapestről), Plauka Vilma. Rassovszky Olga és Paula, Regele Gizella (Budapestről,) Reitter Paula, Réty Paula (Budapestről), Skriván Luiza, Stockinger Betti, Torday Ilka, Török nővérek, Vadkerty nővérek stb. — A kedélyes mulatságnak a hajnali órákban lett vége s mindnyájan egy kedvesen eltöltött est emlékévei oszoltunk szét, azon reményben, hogy „viszontlátásra a Mária névnapi bálon!“

= FIveszeti gyüa’ü. A múlt hétfői nőegyleti bál alkalmával egy kis arany gyűrű 2 db gyémánttal ékesítve, elveszett. A

Oh mily boldog, — mily megelégedett voltam, midőn napról napra láttam őt felnőni — jobban és jobban fejlődni.

Elérte tizenhatodik évét, mily büszke, voltam reá, — midőn az utczan véle végig mehettem.

Minden szem csak őt nézte.

Szépségével mindenki bámulatát magára vonta.

S ez volt veszedelme.

Egy fiatal főrangú ur hálójába kerítette.

ígért neki mennyet földet.

ígérte, hogy majd nejévé teszi.

S a fiatal tapasztalatlatlan leány hallgatott a csábitó szavára, — hisz nem ös- mérte még az életet.

Nekem nem volt mindég időm őt őrizni.

Nőm szegény — szinte elhagyá magát a csábítótól ámittatni.

Egy nap reggelén leányom kamráját üresen találtam.

Asztalán egy levélke feküdt melyben egész röviden tudatá velünk, hogy ő azon fiatal úrral egy hosszabb utazást tesz.

Nőmet ki érezvén e részbeni saját engedékenységét — e hir ágyba fekteté s rövid betegség után meghalt.

Engem e kettős csapás annyira megbecsülefes megtaláló kéretik, jelentkezzék szerkesztőségünkben, hol illő jutalomban fog részesülni, miután a gyűrű kedves emlékét képezi az elvesztőnek.

= Személyi liirck. Kovács Ernő úr az illavai fegyintézet igazgatója, nyári szünidejét városunk falai közt tölti. — Az országos tanító gyűlésen helybeli tanítóinkat Udvar dy Mihály ur képviseli.

:= Kouiiiiaiidó szó a bnsiliká- han. Furcsán jártak a múlt héten városunkat^ is meglátogató kadétok Esztergomban. Ugyanis a basilikát akkor mentek megtekinteni, mikor javában folyt a mise. A kadétok nem is igen vették észre, a mint erősen dobogó katonás léptekkel a basili- kába tartottak, hogy épen offevtoriumon áll a mise. A chorus elnémult s mély csöndben mutatta be a miséző az áldozatot. A nagy zajra, melyet a 80 szál erősen dobogó kadét előidézett, haragra lobbant Krotky kanonok ki fölemelkedett székéből, kitörését azonban meg tudta fékezi, sőt annyira föltalálta magát, hogy egy pillanat alatt, némaságra bírta a zajos templomlátogatókat. A kanonok ugyanis katonás hangon erélyes rövidséggel kommandirozta a basi- likában: „Habt Acht! Zum Gebet!“ Mint valami varázsütésre valamennyien egyszerre elnémultak, s az offertorium ünnepélyes csendben folyt le. Ez volt az első kommandó szó a basilikában mise alatt — igy írja az „Esztergom és Vidéke.“

= Fj üstökös látható nehány nap óta, ha az idő kedvező. Az üstökös a „gönezöl szekere“ csillagképletében mutatkozik s a hold fényváltozása kedvező lévén, ha borús idő el nem rontja a szép látványt, néhány napig gyönyörködhetünk az üstökösben.

= Öngyilkosság. Aszódon Janko- vics Fereucz nyugalmazott pénzügyőr e hó 16-án délelőtt a padláson felakasztotta magát s mikor a háziak észrevették már meg volt halva.

= A „Fiume“ czimii emléklapra megrendelési felhívást kaptunk. Ez egyetlen számból álló emléklap Fiume város közönségének az 1881. évi augusztus hó 14-én. Budapestre tett kirándulása, illetőleg testvéries látogatása emlékére és a gróf Szapáry Gézáné, sz. Győry Mária grófnő, csillagkeresztes hölgy stb. nemeslelkü kezdeményezése folytán alapított és védnöksége alatt álló „Orfonotrofio Maria“ (Mária árvaház Fiúméban) javára adatott ki. Reméljük, hogy Magyarország műveltjei sietni fognak megragadni e kedvező alkalmat, melyei hazafiui érzelmeiket a legszebben, vagy is jótétemény gyakorlása által. Fiume kis korú árva magyar polgárai irányában — kimutathatják. Az emléklap változatos tartalommal s képekkel, (Fiume főbbjeinek arczképei, Fiume több századbeli látképei, az árvaház stb.) e hó 13-án jelent meg. Egy példány ára 40 kr., postán bérmentve 45 kr. Felülfizetések elfogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. A megrendelések Károlyi György kiadóhoz, Budapest, Dorottya utcza 10. sz. intézendők.

= Szülésznői tanfolyam. A budapesti kir tudományegyetemen az eddig fenn forgott akadályok megszűntével a szülésznői tanfolyam ismét rendesen féléventört, hogy nem bírtam már többé dolgozni.

Üzletem tönkre ment s én koldusbotra jutottam.

Tíz hoszú évig nem hallottam leányomról semmit sem, mig nem egy két hó előtt a sugár utón láttam egy nyitott hintóbán egy fővárosi bankár oldalán.

Hogy mi történt e tiz év alatt vele azt nem tudom.

Most a színháznál van mint kardalnok- nő, ugyanazon bankár, kivel a sugár utón láttam pártfogolja.

A sugár ut egy mellékutczájában bérelt számára egy nyaralót, s fogatot és egyenruhás cselédséget tartat neki.“

Meghatotta:! hallgattam a szegény hordár elbeszéélését végig, — egy pénz darabot nyomtam kezébe s azután távoztam.

IIusz év múlt el azóta.

A fővárosból Váczra tettem át lakásom midőn a hajóról kiszállottam az állomás előtt megszólít egy koldusnő; „Uram csak egy csekély alamizsnát egy hete, hogy nem ettem meleget.“

Föltekintek, s kit látok magam előtt, mint az egykor oly szép asztalos leányt.

Illing* Sándor Lajos.