Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-08-07 / 32. szám
fmhelyére s teljes erővel hordták nehány uj|«]gárral a vizet míg fecskendő érkezett. Eleinte csaknem egy egész óra koszijáig csupán két pár ló hordotta a vizet. Talán fölösleges is említenem, hogy mu az égő házaknak, sem a tűzveszélyben vő szomszédoknak udvarán egy itcze viz m találtatott készletben. Létrája, tömlője, csáklyája még magáik Goldbergnek sem volt kezeinél. A vész színhelyén elsőknek jelentek zzel Molnár Lajos, C sepr égi Sándor, z első gyalog viz fecskedövel pedig Marsok Sándor, Cseh Péter, Pazolt Géza Tapolcsányi Géza. A kis váczi kocsi és taliga tulajdono- >k oly gyalázatos megrovandó közönnyel seltettek a vész iránt, hogy a rendőrség lszólitására rá sem hederitettek. A kerületi börtön erős fecskendője ideje árán mindent megmenthetett volna, ha helyett, hogy a börtön kertjének r ize tere a Duna mellé állíttatott, a jitonai kincstár tulajdonát képező u. n. roviant-ház védelmére sietett volna, midőn |s egész veszedelmet még csekély fáradságai elhárítani lehetett volna. Ez a most is ellátási raktárul szolgáló roviant ház magában véve is oly különös gy épület ott a sűrű házak sorában, hogy űár ezen oknál fogva is rendőrellenes. Az a tömérdek széna, tűzifa, gabna, halma stb. ami azon épület padlásán és dvarán felhalmozva van, elégséges tüzve- sélyes anyag arra nézve, hogy az egész áz rendőrileg kiürittessék. Ha ez alkalommal csak egy kis nyu- ati szél élesztette volna a parazsat a Pro- iant-ház összes készletével menthetlenül a aztenger áldozatául esik. Ezen ház megmentésére sem a katonai. 3m a városi, sem a szomszédos börtönelöl- íróság nem tett egy árva szót sem. Azt z egész házat a gondviselés mentette meg. Nem állítom, hogy kinek a mulasztása e mert végtelen mulasztás megemlítem, ogy midőn már a tűznél áll a fecskendő vize is van, nics kellő számú ember, aki fecskendőt nyomná. A tűzoltó nem arra való, hogy vizet ordjon, vagy hogy a fecskendőt egyedül yomja. E részben a tűz oltás a polgárság észvételére támaszkodik. Azon fecskendőnél, hova 12—16 ember Teje is igénybe vétetik, sőt felváltásra gyanannyinak készletben kellene mindig llani, -• alig segédkezett 3—4 férfi meg — 6 gyerek. Ilyen segedelemmel pedig a ázoltás mestersége életveszélyes erőlködés. Bámészkodó nép volt annyi a tűznél, ogy miatta a munkás nem volt képes bát- an dolgozni, pedig a néző publikumra a üz közelében nincs szükség. Az az örökös, de folyton haszontalan irma, a mit a néző közönség elkövet, za- arba ejti a szakértőt is. Emellé miatta ern a lajtokkal, sem a fecskendőkkel sza- adon nem mozoghatni. Egyébként, hogy a néző közönség a üz színhelyétől bizonyos sugárvonalban raló távoltartása a tűzoltás sikeres vezetőére okvetlen szükséges, minden további zemben ül s nehányan körülöttük ülve, díva nézik, hogy ezek mit csinálnak. Néma mind, mint a fakép. Hát ezek min törhetik fejeiket ? Van előttük egy fekete sárga koczkák- ral tele pingált kis pudli. Vannak rajta farirályok, fakirálynék, falovak, fatornyok, fa- ütárok, és fakatonák. Meg talán faágyúk s fapuskaporral és fagolyókkal. Nézik nézik. Egy figura sem mozdul meg önmagától. Minden negyed órában az egyik úr az ígvik figurát, az egyik helyről egy másik lelyre taszítja. És ez az egész, amit óra nosszákig csinálnak. A végére már igen kiváncsivá tettem. Nagy későre az egyik ur kezeiből pi- )ája kiesik,mire a másik azt mondja neki; ,Sakk“ I „Matt“ 1 És vége a nagy fejtörésnek. Albert! ,Czáln“! Egyszerre mind beszél „Fize- ek“! „Czáln“ ! mind morog az előbb szo- oorrá fagyott alak. Innét is elrepültem. A káptalan utcza csendes, mint a temető, csupán egy szere- embús suhancz dúdolása zavarja a levegőt, neg én. A „Curián“ már alszanak. A sáros utcza innenső sarkán lassítom eptemet. Olyas hang hallatszott, mintha érvelés mellőzésével, hivatkozóm minden rendezettebb város hason intézkedésére. Jó, de más városokban, hol katonaság van, a katonaság tűzkészen létbe bálló része is azonnal a veszedelem színhelyén terem, hogy a rendőrségnek segítségére legyen. Nálunk ez elmaradt a minapi tűz alkalmával, s ez elég ok lett volna, hogy polgármesterünk e miatt a katonai parancsnokságot interpellálja. Nem tette, elmaradt újból, és he ezután sem teszi meg, a katonaság el fog maradni minden esetkor. Mig a vadászok voltak laktanyáinkban, a „Bereitschaft“ fényes szuronyai és fényes gombjai minden tűznél ott csillogtak és si ettek rendet csinálni. A társadalom maga is többet tehetne, mint tesz. Van azonkívül a társadalomnak egy előkelő osztálya, városunkban nagy vagyon és számos eléghető drága épületek birtokában és joggal megköveteli, hogy tűz esetnél vagyona megvédésében a társadalom minden osztálya részt vegyen, ez az előkelő osztály azonban mely személyesen nem szokott résztvenni, de nem is kívánjuk, hogy személyes erejének latba vetésével jelenjék meg emberbarátai kunyhójánál, ez az előkelő osztály, különösen a fekvő vagyonnal bíró rész, kárpótlásul megtehetne annyit, hogy lovait küldené a tűzhöz vizethordani, vagy a melyiknek lova sincs, minden egyes tűz eset után megtehetne annyit, hogy nehány forinttal járuljon azon napszámosok bérének megfizetéséhez, kik a tűznél segédkeztek. Tűzoltóink megtettek minden kitelhetőt. Neveket csak azért nem emlitek, mert mind egyformán megfelelt hivatásának. Ru- hájokat, egészségűket, testük épségét, sőt életüket is koczkára téve rohantak a lángokba. Nem tudta a néző, vajon a bátorságot, vagy az ügyességet bámulja-e bennök. De mindent ők sem tehetnek meg. — Ha kellő víz nincs, még energiájukat is elveszíthetik. Ezen a nyomorúságon segíteni városi képviselőink kötelessége. Legyen két pár ló, a városház udvarán éjjel-nappal felkantározva, készletben. Nem mondom, hogy a város tartson drága pénzen két pár lovat külön e czélra; de hozzon szabály rendeletet az előfogati ügygyei összekapcsolva úgy adja ki bérbe az előfogatozást, hogy a vállalkozók ezen feltételnek is eleget tenni koteleztessenek. Valamivel többe kerül az előfogatozás, de meg lesz az előnye. Köteleztessék minden igásló tulajdonos tűzesetén a tűznél való megjelenésre. Tűzzön ki jutalom dijakat azok részére, kik az első hordó vizet szállítják a veszély helyére. Fizesse ki rendesen a vizhordó fuvarosokat, ha ezek bérüket követelik. Jogosítsa fel a rendőrséget, vagy a tűzoltók parancsnokait, hogy ezek a fecskendők nyomására elégséges munka erőt pénzért felfogadhassanak. Kötelezze a háztulajdonosokat arra, hogy épületeik nagyságához mérten vizzel, létrával, tömlőkkel és csáklyákkal ellátva legyenek. köveken dereglyét húznának. Zuhogott mint a lejtnek guruló üres hordó. A hang folyton közel gett. • Alig ér közelém ez alak, alig ismerem fel, hogy a dereglye nem hajóinalorn, hanem fiákkor, — és hogy a lovak nem üres hordók, hanem kicserzetlen czizmaszárba varrott eleven csontok, melyekben a naszáli szél tartja fel az életet, .... sikoltást hallok, a lovak megállanak, a kocsis leugrik, a kocsiból egy fiatal nő kibukik (az arczát nem láttam, csak a harisnyáját, mert én egy házfödél eresze alá kapaszkodtam) egy cilinderes ur feje egy idős hölgy fejével karambolázott. A kocsi egyet zökkent a sima köveken, a tengely eltörött, a kerék elgurult, a fiakker hátára akasztott láda lezuhant, ajtaja felnyílt, a benne levő iskátulyák, alma, czipők, kalap, papucs, ing, hajkefe, kabát, fésű, mind — mind, a mi csak benne volt, szét hullott. Valóságos bábeli zavar l Épen ekkor sétál az indóháztól két fiatal levente befelé, a Tragorsarki matadorok közül. Kezeiket lóbálva defileroznak el az utcza közepére telepedett ismeretlen família mellett. „Legyenek az urak szívesek kocsit küldeni, megszolgálom szivességöket.“ Szól .az a cilinderes úr. Szabjon a másként cselekvőre bírságot. Ellenőriztesse, hogy szabályrendelete a rendőrség és lakosság által végrehajtatik-e szóval tegyen meg hatáskörében mindent, amit megtehet, mert a tűzrendészet a mi ügyünk, abban szabadon rendelkezhetünk. A mely önkormányzati tett ennek nem tud megfelelni, annak kezeiben önkormányzati hatalom nem ér annyit, mint egy kifényesített zsandáresákó. Olvassa el városi testületünk képviselete a belügyi minisieriumnak 1868. szept. 4-én, 1869. jun. 17-én ós 1870. aug. 24-én kibocsájtott rendeletéit és meggyőződik arról, hogy mennyi hanyagságot követett el azóta is már városunk elöljárósága a tűzrendészet korül. Pedig ezen rendeletekben elég hangosan van emlegetve, hogy minden hanyagságért első sorban a város elöljárósága felelős! Dixi et salvavi ............ A torna tanítók kirándulása. A XXVII-ik tornatanitói póttanfolyam hallgatói, az ország minden vidékéről egy- bcgyült tanítók és tanárok, egyesülve a budapesti s budai tornaegylet tagjaival kirándulást rendeztek e hó 3-án s 4-én Vi- segrádra s városunkba. Harmadikán délután 4 órakor érkeztek Váczra a szőnyi hajóval. A hajó kikötésekor a „tornász íudulót“ énekelték, melyet a kikötő hídon levő közönség megéljenezett. Városunkból mintegy lö-en csatlakoztunk hozzájok s a hajó folytatta úját Visegrád felé. A tiszta felhőtlen égen ragyogott a nap s sugarai a viz tükrén csillogtak, melyen gőzösünk zakatolva haladt. A változatos, élvezetes látvány mely elénk tárul a mint a váczi sárgaszinü fegyházat elhagyjuk bámulattal tölti el kebleinket. Tudva való dolog, hogy itt kezdődik a legszebb vidéke a Dunának, mely minél tovább haladunk annál bájolóbb lesz, a folyam kanyarodni kezd s a pompás látkép leköti a szemet. A hegyek szakadatlan lánczolata zöld pompában díszeleg, meg-meg szakítva pázsitos regényes hajlatu völgyekkel; az erdő közül itt- ott fehérre meszelt házikók kandikálnak ki messziről, s nem ér véget a változatos látvány egész Visegrádig, mely magas szürke romjaival büszkén tekint le a mélybe, hirdetve nemzeti dicsőségünket. Szemünk nem győz betelni a látványnyal, midőn hajónk kiköt, s mi kis pihenés után felfelé indulunk a „Salamon tornyához,“ melyet részletesen megtekintünk. Mindenikünk bámulatát leköti a restaura- tió minden egyes részlete, midőn a rézsútos fahidakon a torony belsejében fölfelé haladtunk, s örömmel gondolunk azon időre, mi dőn az újjáépítés munkája teljesen készen lesz s a most még égbe meredő puszta ro- vatos falak helyett régi dicsőségünk ezen nevezetes maradványa régi fényében helyre lesz állítva. — Megyünk azután tovább a kényelmesen emelkedő tekervényes utón fölfelé a fellegvárba. — Ki írja le a kilátás fönsegességét? A kebel dagad, emelke„Két három hatosért a lábamat sem mozdítom innét.“ Felel az egyik levente. „Szóba sem állok két hatosért olyan g y ü t t-m e n 11 e 1! Replikázik a másik. Elmennek. A szerencsétlen família fel kel, ki menynyit bir, annyit czipel, a kocsis is ott hagyja lovait, gyalogfialckeresnek szegődik, felveszi a szét zuhant ládát, fejére teszi és elindul a gyalog-karaván. Hová lettek nem tudom. Elég az ahhoz, hogy a kövezet olyan furcsa volt hogy a gyalog járó publicum is feldőléstől meg keréktöréstől rettegett. Csuszogott, botlogott, zúgolódott, még a szidalmakban sem értve egyet. Nem is csoda az az örökös zökögés mindegyikbe más-más gondolatot vert fel és vert ki. Szidták a polgármestert, a várost, a tanácsot, a rendet, a kövezetét, a sötétséget, a kivilágítást, meg tudja az Isten még mit és mit nem. Pufii Ne neked 1 A nemezis keze hamar utóért! A bolt előtt három lépcső vezet a lisztes bolt gazdájának 12-ik századba való trónusához.8 Neki ment a jámbor vak a pokoli sötétben, Hasra esett, orrát — száját össze | törte. i dik az elénk táruló látvány fönségességétől. A Duna hegyek közé szorított tónak látszik I a hegy-völgy változatos panorámája meg- ! kapó ellentéteket tüntet elénk, túl a Du- j nun látszik N.-Maros, melyen át kígyózik j a vasút vonala. Alattunk a fehérre meszelt zölddel befutott szép nyaralók. Körülöttünk az egykor büszke királyi Lk romja. — Mennyi nevezetes dicső emlék, mennyi szomorú történet fűződik e romokhoz 1 — Eszükbe jut a hazai viszály, Salamon király, Zách Klára tragédiája, Mátyás dicső korszaka. Keblünk a változó érzelmek behatása alatt elfogódik s még egy pillanatot vetve a romokra szótlanul ballagunk le a „Mátyás forráshoz“ Gyönyörű helyen, az erdő sürejében bugyog, kő medenczébe csorgatván vizét az úgy nevezett „Mátyás forrás.“ Mellette szép tisztás tér padokkal s asztalokkal ellátva. Itt telepedik le a társaság, s a parlagi vacsorához ül. A tanítókból alakult dalárda Lanze- ritsch Antal nagy-marosi igazgató tanító vezetése alatt összevágó szabatos éne- j keivel fűszerezi a vacsorát. Közben D r. Cséryné kellemes csengésű hangja,hangzik fel s az előadott népdalok viharos tapsokban részesülnek s az ismétlések már egyhangúlag énekeltetnek. Ezután megeredt a toasztok árja. Lapunk szerkesztője mondja az első felköszöntőt, üdvözölve a városunkat is meglátogató tornászokat s kivált azok vezetőit Matolay Elek s Boeckelberg Ernő urakat. Ezután Matolay Elek élteti a tanítókat s a jelenlevő hölgyeket. Mondattak még több toasztok is, a többek közt a jelenlevő két tornászhölgy egészségére is. A vacsora végeztével a társaság énekelve halad lefelé az erdei utón s kiki éji szállására siet. A hölgyek a vendégfogadóban, a férfiak nagy része az iskola helyiségeiben volt elhelyezve. Mi vácziak Jankovits Ernő helybeli tanítónk s Bruckner Ferencz nagy-marosi körjegyző úr szives vendégszeretetét élveztük. 4-én reggel már a nap felkelte ott talált bennünket a Salamon tornya romjainál, honnan 9 órakor N.-Marosra eveztünk át, sail órai vonattal városunkba érkeztünk. Az indóháznál Dr. Freysinger Lajos fölövészünk, Krenedits Ferencz tűzoltó főparancsnok, Fekete Károly siketnéma intézeti igazgató s többen fogadtak bennünket. A kirándulók legelőbb is a siketnéma intézetet tekintették meg, hol a tanár urak a legnagyobb előzékenységgel magyaráztak meg mindent az érdeklődő tanítóknak s a még itt levő nehány növendékkel előadást tartottak. Innen a lőházba vonultak elfáradt tornászaink, hol a számos felköszöntővel s Marczi zenéjével fűszerezett társas ebéd felejtette velők a fáradalmakat. D. u. 5 órakor a „honvédemlékhez“ vonultak ki, hol a „Hymnust“ s „Szózatot“ énekelték, mely után Mo ór Károly magyar- gencsi tanító emelkedett hangú beszédet tartott s megkoszorúzta az emléket. A díszes koszorú nemzeti színű szalagján a következő felirat van: „A XXVII. tornaNo de azért bele nem halt. Még azon éjjel a saját lábain (bár sántítva) birt haza menni. Semmi! A denevér a garádicsokban sem bot- lik meg.6 Máskor kerülje ki, vagy vegye meg a sáros utczában mind a két sor házat, és alakíttassa úgy át, hogy a lépcsők az ajtókon belül legyenek. Aztán — biztosítom — sohasem esik el bennök. Más orvosság i t t nincs. Azaz — pardon, tévedek — de hogy nincs: valahányszor az orrát betöri, .... tegyen rá vizes ruhát. Ez volt utósó látványom azon éjjel ; mert amint ezen utcza végére kiérek, valami pislogó mécs-világ villan fel szemeim előtt, mit én lámpának néztem, mely mérnöki pontossággal van a járda kellő közepére ültetve, oszlopába ütődtem. Esetemen még a városi rendnek egyik felzsinórozott apostola is megbotránykozott, midőn puskáját a falhoz támasztva, a korona vendéglő egyik sirenájának vallott szerelmet. Visszafordultam. Haza repültem. Többet ez éjjelről nem tudok. Máskor másról. Romzugi Turibius írástudó denevér.
