Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-07-24 / 30. szám

: < még városunkban önzetlen ügybuzgal- i u férfiú ki dalkörünk vezetését elvállalja s i adalra juttatja.

*

, * * .

— Szegény szerkesztő barátom minek

l'tted te át e lapok szerkesztését? Nem -á ‘tesz te abhoz mint kell „érdekes“ Iáit összeállítani. S ne is csodálkozzál azon a elmondom miszerint egy kedves kis me- 9 -ecske úgy nyilatkozott lapodról, bogy *m érdemes rá előfizetni, mert nincs benne mmi „érdekes“ s ha pénzt akar ki- >bni inkább a Dunába veti mert onnan galább valami szegény ember kihalássza, •3 lapodért híjába veszne kárba az előfize- ísi pénze mert ő úgy sem olvasná el azt sok unalmas közügyi dolgokat.

S lásd igaza van, te nem tudod lapodat káusan összeállítani. Nem tudsz ügyesen ;re-ferélni. Nincs lapodban semmiféle sze- élyes támadás, — pedig ez rendesen vonzó -nem tudsz pikáns híreket költeni stb. stb.

Ezért szántalak meg, s ez „Apróságo- it“ firkántottam össze lapod számára. Tail érdekesebbnek fogja ezentúl találni la- odat ama szép kis menyecske s praenume- < ülni fog.

Szerződtess tehát rendes munkatársnak majd meglátod mily kelete lesz lapodnak.

A viszontlátásig! Plútó.

Újdonságok.

==> A váczi honvédemlék vasrá- sozatára, a helybeli jótékony n ö e g y 1 e t 18 ik számú adakozási ivén 15 frtot adományozott; ezt a negyedik közlés 394 forint sszegéhez adva, begyült összesen 409 frt.

= Halálozás. Egy kedves fiatal lányt isórtünk ki a középvárosi sirkertbe f. hó 9-én közönségünk tömeges részvéte mel- 3tt. Stibrik Kálmán polgártársunkat isztá meg a halál kedves leányától Annáéi, ki élte legszebb virágában 17 éves boában hagyta itt az életet, szüleinek nagy zomorúságára. Ny. B.!

= A „Dalkör44 hármon innia gyében lapunk múlt számában felszólam- ott urnák kérdésére azon megnyugtató ■álasszal szolgálhatunk, miszerint a harmo- úum jelenleg igen jó helyen Vár föl dy élek urnái van, ki azt a zeneklubb leg- itóbbi hangversenye után magához vitette miután — a sok viszontagságok után — msználhatlan állapotban volt, saját költségére kijavíttatta s igy dalkörünk ha leg- özelebb megalakul biztos helyen fogja negtalálni s átveheti harmoniumát, és nagy öszönettel fog tartozni Várföldy urnák, tőgy azt használható állapotba helyezteté.

= Holtra veretett f. hó 18-án ankovics János, kukoricza utczai lakos öreg fedve István által. A f. hó 20-án délelőtt

megejtett bonczolásnál jelen voltak Dr. Bolgár és Kremer orvosok s Emerich Lajos 1 városi kapitány Ringauf Ottó vizsgáló biró vezetése alatt, a vizsgálatból kiderült, miszerint számos külerőszak nyomai, ütések helyei, különösen a fejen, karokon és térden látszottak, a homlokon pedig egy daganat volt, mely hihetőleg a földreesés alkalmával keletkezett. A halál tettleges bántalmazás által előidézett agyrázkódtatásból származott, különösen pedig elősegítette a bekövetkezett halált, az elhaltnak beteges állapota. A tanú kihallgatások [folynak, a vádlott le van tartóztatva. — Az eset a következő előzményekből származott : az al- városi nagy mező utcza nehány lakosa kertjében pár szál dohányt termesztett, kiket állítólag Jankovics János feljelentett a finan- czoknál kik az illetőket tiltott dohány termelésért megbírságoltak, s e feljelentéséért veretett agyon Medve István által. Jankovics csendesen ballagott 18-án este hazafelé, midőn Medve eléje állt, vállánál megragadta, s össze-vissza rugdosta e szavakkal ; „nessze amért feladtál bennünket a financzoknak.“ A vizsgálat további folyama fogja kideríteni, mennyiben függ össze Jankovics agyouveretése a dohány termelők megbüntetésével.

= A váczi jótékony nőegylet

f. hó 17-én tartott választmányi gyűlésén több érdekes tárgy került szóba. Melyek legnagyobb része azonban csak is az egylet belügyeire vonatkoznak. A hozott határozatok sorából felemlítjük, hogy az egylet 15 forinttal járult a honvédszobor aláírási ivére, s mint rendesen ismét több szegény részére utalványozott segélyt. A gyűlésen felolvastatott özvegy gróf Károlyi Istvánná válasza is, melyben igen rokonszenvesen köszönte meg az egyletnek hozzá intézett részvét nyilatkozatát. Az egyleti tagok száma az egyleti elnöknő buzgalmából ismét szaporodott hárommal, a mi szintén örvendetes tudomásul vétetett. Végül a szokásos Rókuszi bál megtartása is el lön határozva, de csak elvben, mert kellő női tapintattal a bál végleges elhatározása előtt az elnökség azzal bízatott meg, hogy jól megfigyelje váljon a követválasztás által feldúlt társadalmunk talaja eléggé sima-e már egy bál elviselésére.

= Személyi hírek. Dr. Argenti Döme kir. tanácsos országos hírű homoeo- pathia orvosunk, több hétre külföldre utazott. — D r. M i 11 é n y i Gyula theologiai tanár, s casinónk aligazgatója szünidejét Olaszországban tölti. — Havas Sándor újonnan kinevezett pestvidéki kir. ügyész, e hét folyamán meglátogatta járásbíróságunkat s megszemlélte a fogházat is. Mindent pontos rendben találván teljes megelégedéssel távozott városunkból. — Bogisich Lajos kir. tan. pestvidéki törv. elnök most gyakrabban látogatja még járásbíróságunkat, miután a telekkönyv átköltözése Budapestről már kezdetét vette.

= Vagy jégeső érte utol múlt vasárnap a besnyöi bucsúsokat, s a tyúktojás nagyságú jégdarabok többeken sérüléseket is okoztak. A jég a kukoriczákban is nagy károkat okozott.

= Tüzeset. Múlt vasárnap d. e. 10 órakor vészharang kongások riasztók fel városunk lakosait. Az alsó városrészben levő „kert“ utczában az u. n. czifraházzal szemben levő ház lett áldozata a bőszült elemnek. A háznak födelét csak pár nappal előbb készítették el s még lakva sem volt s igy a tűz véletlenül jöhetett létre, hihetőleg a felhalmozott szalma közé keveredett gyúlékony tárgy gyuladt meg a nagy hőség következtében. A szerencsétlenségben még az mondható szerencsésnek, hogy a ház, kert közepén egészen elszigetelve állott, mert ellenkező esetben a nagy vízhiány miatt nagyobb szerencsétlenség is következett volna be, a mennyiben a szomszédos Udvardy-féle telken felhalmozott nagymennyiségű fa anyag könnyen tüzet foghatott volna. A tűz nappal történt s vasárnap mikor senki sincs elfoglalva s tűzoltóink még is csak akkor érkeztek mikor a ház már egészen lángokba állott s akkor sem sem sokat menthettek már, miután viz kevés volt. A harangkongatás is már csak akkor történt, mikor a kátránnyá! bevont ház fedél lángokban állott. E tűzesetből láthatjuk, hogy csak a véletlennek köszönhető miszerint nagyobb szerencsétlenség nem történt s hogy mily szükséges volna egy őrtorony szervezése. A vizes hordókban seholsem volt viz, s annyira szét voltak száradva, hogy a viz nagy része útközben kicsorgott belőlök. Szolgáljon mindez az illetékes köröknek irányadóúl. — A vizhordásban kitüntették magukat R e i s z- mann Ignácz ur, ki útban volt, midőn a harangkongatást meghallotta s rögtön kifogatta lovait és a vámnál levő „lajtot“ megtöltetvén vízzel legelsőnek jelent meg a vész színhelyén; Latinovics Gábor ur lovai szintén közelben lévén, azonnal a viz- hordásra alkalmaztattak; a fecskendőbe pedig M i k ó Mihály sződi lakos fogta be lovait a legnagyobb készséggel, miután a város lovai nem voltak honn ; — kitűnt még a vizhordásban Hufnagel József ur. — Többször volt már felemlítve a helyi sajtóban, hogy kívánatos lenne bizonyos dijakat tűzni ki azok számára kik tűzvész esetén lovaikkal a helyszínén megjelennek s önzetlenül kitüntetik magukat a vizhordásban, mert ez esetben nem volnánk ki téve annak, mint a jelen tűznél is, hogy a vész kezdetén a legnagyobb vízhiány volt.

= Hremedics Matiícl magán nevelő intézetében ma d. e. 10 órakor lesz az

— Nem ah Hanem azt a mondást tárták barátom, hogy bőg a borjú, ha szom- as. Hát itt is ordítani vagy költőiesebben dfejezve bőgni kell utána.

— Nagyon el voltam merülve azért íem hallottam uraságtokat. Mivel szolgálnátok.

— Egy kis jó bort hozzon, de ne legyen benne viz.

— Kérem alássan soha sem szoktam a borba vizet önteni.

— Nem ám bele — csak rá önteni, vagy föl önteni.

— Bocsásson meg urasága, ha lehetne hát még a borban levő szőlő vizet is kiszivattyúznám. Felönteni meg én szoktam — a garatra a csigolyám mellé.

— No csak rajta lássuk hát azt a lámpást. Hadd menjünk egy kicsit beljebb. Jónás sietett is a konyhába a hol a szolgálót azzal a meghagyással küldte a pinczébe, hogy a „másikból.“ Addig ő kelme besietett a szobába.

— Káti! Zsuzsi! Zsuzsi! Káti! hozzátok már az ördög .... vagy is az angyalok hozzanak. Csókoljátok meg a tátitokat.

Olyan nagy újságot mondok mint a dolinái erdő.

— Mi az tátikám. Megcsókolod a má- :mit talán ?

— Vagy nem fogsz többet porolni vele?

— Subiczk! Kulimász !

— Uj ruhát kapunk ?

— Vagy viz nélkül mész a pinczébe?

— Kiváncsi vagyok kisütitek-e? A kapszli már meg van, csak a kakast kell ügyesen lehúzni, hogy csináljon egy gyö- rü puffantást! Mert ti nagy attentát csináltatok.

J 1 i í sikoltott mind a kettő.

— Igen a szivébe lőttetek bele 1

— Szivébe ? 1

— Igenis a közepinek a közepibe bele! Totál szerelmesek belétek rubinijaim két úri ember. Most már csak azt kell elhatározni, a vérségi czigányok huzzanak-e a lakodalmon vagy aszirákiak? Még ők félnek hogy mi megalkuszunk-e velők. Briliáns egy két férfi gyerek. Két angyali kölyök. Kérlek mosolyogjatok, ha bementek hozzájok. Ti viszitek be a bort. Zsuzsikám kacsingass a te brilliáns szemeiddel.

És igy folytatólag gyorsan betanította őket elmondván, hogy ezek a kedvességek igen nagy hatással lesznek a két úri emberre, ők is igy szeretik.

A két leány reá állt mindenre. A bor megjött addig a pinczéből. A táti, azaz a két úri ember iskolája és kívánsága szerint bejött a két leány.

Káti hegyesen nagy büszkeséggel hordta a fejét folyton az ég felé nézett. Ennek is köszönheté, hogy a csömbőkős padlón ugyancsak megbotlott, kis hijja, hogy el nem esett a borral. Szoknyája meglehetős rövid volt. Szép ezüst öve és harisnyája volt az már igaz. Hja mikor azok a lábak Szobor Laczinak úgy tetszettek már, mint a Káti lábai. Lépett is oly aprókat s ugyancsak emelgette a lábát, mintha tornában lett volna s a „j ár ás h ely b e n t“ vezényelte volna Márkövy ur az okleveles nép és torna tanitó.

Hát a Zsuzsi, hogy tett ki magáért?

Szűk, divatos szoknyájában nagyokat akart lépni minden lépés után csak a „majd“ maradt volna el, hát bizton elesett volna. Úgy hányta-vetette ide-oda magát, mint a falu leányai, mikor templomba mennek a .99 rétü szoknyában. Feszesen szorította

fejét nyakacskájához (ah! ah!) s úgy pislogott mint a miskolczi kocsonyában a béka vagy mint a rimóczi nyúl.

A háttérben pedig az öreg Jónás mosolygott oly édesen, minha csak a budapesti húzáson ternót csinált volna.

— Borzasztó briliánsul sikerülte magát — gondolta az öreg Jónás. A két úri ember Szobor és Gödi, ugyancsak elcsodálkozott a látottakon. Mindkét leány mosolyog feléjök. Egyik a ki többet szeretne lefelé nézni mint a szoba tetejére. Szoborra pislogott. Zsuzsi pedig Gödire. Két tűz között voltak.

— Tessék jó bor, mely nincs meg keresztelve, mely nincs ráöntve, mert ennek nem volt a sorsa, hogy ráöntsenek, hanem hogy beöntessék! — mondá s ugyancsak kacsingatott melléje Zsuzsi.

— A másik fiaskó pedig édes testvére annak, melyet uraságodnak adott nővérem.

— Az egyik tizenkilencz a másik egy hijján húsz — mondta Gödi.

— A jóság dolgában kérem — egészité ki Jónás s ezzel szépen behúzódott a fila- góriába.

Gödi Szobor egymásra néztek a két leány kaczérsága nagyon megnyerte őket.

Különben is nem voltak oly szentek, hogy azt mondták volna: Eredj sátán ne kisérts! Hanem egyik is másik is jó a szeme közé nézett a vele kaczérkodó leánynak.

Hiszen a polgári házasság előtt se idegenkedtek ők a csinos zsidólányoktól.

A két leány mindjárt letelepedett melléjük.

Egyik is másik is meg-meg csipegette az ajakát szomszédnőjónek.

— Jaj de hamis ön uram.

— Milyen szerelm.es kofácska, — jaj.

ének és zene vizsga, — Fedor-Nagy Berta magán nevelő intézetében pedig holnap hétfőn reggel lesznek megtartva a vizsgák, melyre az érdeklődők figyelmét felhívjuk. — Ezen vizsgával fog bezáródni a vizsgák sora, s 27-én a hálaadó isteni tisztelettel bere- kesztetik a tanév. — Jövő számunkban tüzetesen fogunk a vizsgák eredményével beszámolni olvasóinknak.

— Vagy vihar vonult el városunk felett pénteken, s a szomszéd községekben tömérdek kárt okozott. Városunk határában a mint értesültünk, Kis Hérmány, Spinyér és Grónár nevű szőlőhegyeket verte el a jég. A kár igen nagy. Két helyen le is csa. pott a villám, de szerencsére egyik a vasúton túl, a másik pedig a „füzes“ irányában a Dunába, s igy kárt nem okozhatott.

= Vöházunkban egy idő óta a lövöldözés egészen elhalgatott. Czéllövő Nimródjainkat a követválasztás zajába sodorta a kortesség s kezök azóta sem tudott annyira megnyugodni, hogy biztosra fognák a czélpontot. Az egyleti főlövész úgy halljuk még a mai vasárnapot elnézi s azután körlevelileg fogja a kortességbe fáradt lövészeket az egyleti czéltábla előtt rendes vasárnapi munkájukra felhívni s a ki akkor sem jelentkezik, kérlelhetetlen absentiat nyer az egylet fekete könyvében, melynek még nincs ugyan meghatározva az ára, de előreláthatólag remélhető, hogy nem is fog a sor arra kerülni, miszeiint rendes cata- logus olvasás tartsa össze lövészeinket mint a rósz deákokat.

•= Jégkár becslés. A jun. 22-én

okozott jégkárok felbecslése Gyürky Károly úrnak káptalantól bérlett birtokán f. hó 21-én eszközöltetett. Az ugyanez alkalommal jég által károsult szőlőhegyeken a becslés tegnap eszközöltetett volna, azonban az esőzés a bizottság működését megakadályozta. Kedvező idő esetén a becslés hétfőn fog folytattatni. Szemtanuk állítása szerint úgy Gyürky úr birtokán mint a többi helyeken a kár igen nagy mérvű.

= A honvédség őszi hadgyakorlatai alkalmával, a Miskolczon tartandó gyakorlatokban fog részt venni a városunkban állomásozó 6-ik honvédhuszár I ezred is.

= Vízbe futások. Weinhardt

István gödöllői illetőségű kádár segéd f. hó 18-án este — Mi ni eh János csizmadia tanoncz, berkenyéi illetőségű f. hó 19-én este a szabad Dunában való fürdésnek áldozatul estek. Rendőrségünk minden felügyelete mellett sem akadályozhatja meg, hogy esténkint a szabad Dunában, kivált a köznép s iparos osztály köréből számosán ne fürödjenek. Azt nem is lehet kívánni, hogy egy Duna melléki város lakjai megakadályoztassanak a fürdés élvezetében, de a városnak kötelességében állana hogy e

Szobor épen átölelte Kátit, Gödi pedig Zsuzsinak nézett hamiskásan a szeme közé, mintha csak azt játszották volna el, hogy melyik neveti el magát előbb midőn Spe- nótduft és Gurkenzűsz belépett.

E váratlan kölcsönös felebaráti szeretet mindkettőtt kihozta a sodrából Furcsa is az mikor az ember imádottját más karjai között látja. Megálltak az ajtóban mintha a portás szerepét játszottak volna.

— No hát Gurkenzűsz ur — szólt Szobor ki csöppet sem jött zavarba — megalkuszunk-e ?

— Ide adja hát 250 frtért?

— Adjon érte tízszer 250 fttot most már azért se adom.

— Uraim tudják ez atentátum!

— Micsoda ?

— Igenis 1

— Ha tudnék ... — itt elhalgatott azt akarta mondani Spenótduft — vívni.

— No mit?

— Semmit.

— Jakab ne hadd magad! biztatta Maxi.

—• Nem is!

— Aztán hát miért csapta fel egyszerre az árát?

— Hogy miért? hát — hát — igenis hát - azért 1

Zsuzsi és Kati ez alatt szépen felkerekedtek s mintha teendőjük akadt volna ki lépkedtek a szobából.

— Hiszen már előbb 300 frtért akarták nekünk adni.

— Amit akartunk azt még nem tettük

meg.

— Igenis nem tettük meg!

(Vége a jövö számban.)