Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-12-11 / 50. szám
III. évfolyam. 50. szám. Yácz, deczember 11. 1881. YÁCZI közlön . HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAPi Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre.........................1 frt UO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 13 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora...............................20 kr. Bélyeg-illeték minden bcigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadó- hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz ; Gasparik-utcza 151. sz. ií«‘/.iratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Bérnientetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. A képviselő választáshoz. (^) Újból közügy. Újból mozgalom. Újabban választás. Ma választ a Áros azon kisorsolt 30 képviselő he- yébe másokat, kiknek hat éves man- latuma már lejárt. A város képviselő testületé azon )rganum, mely által a város alkotmá- iyos jogainak egyik legszebbikét az inkormányzati jogot (az autonómiát) gyakorolja: ugyanazért a képviseiő- ;estület alakításában kell nyilvánulnia i város összakaratának. Nem is lehet közömbös a város ársadalmára nézve, hogy kik legyenek ítzon testületnek tagjai, a mely mint az inkormányzat határozó és végrehajtó szervezete a város belügyeiben határozni, szabályrendeleteket alkotni, a város vagyona felett rendelkezni, a városi pótadót elvetni, behajtani, a tisztán városi utak- ól és egyéb közlekedési eszközökről gondoskodni, a községi (?) iskolák és nás hason intézetek ügyeit intézni, a űz- és közrendészetet, a szegények így ét kezelni, a piaczi, mezei, hegyi, vásári, épitészeti, közegészségi rendészetet vezetni, az árva- és gyámhatóságot gyakorolni, az árvák és gondnokság alatt levők ügyeiben, valamint az iparviszonyokból s a gazdák s cselédeik közötti viszonyokból támadt ügyekben eljárni, szóval: a törvény korlátái között összes belügyeiben Önállóan intézkedni, és a törvénynek valamint a törvényhatóságnak az állami és törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó minden rendeletéit végrehajtani, — bir hivatással. Hogy a városi képviselő-testület mindezen jogokat és illetve kötelességeket a város igaz érdekeinek megfelelőig hiven teljesíthesse, szükséges, hogy annak tagjaiul olyanok választassanak meg, kik társadalmi önállósággal és a város ügyeiben kellő jártassággal birjanak és emellé a város ügyeit igazán szivükön viselik. Szép hivatás város atyává lenni, de terhes felelősség e tisztben hivatásszerűig eljárni! Ezért nem közömbös dolog, sőt fontos kérdés, hogy kik érdemesittessenek ama terhes, de minden esetre szép [ hivatás betöltésére. A társadalmi önállóság okvetlen első követelmény az illetőben ; mert aki akár a vagyoni élet terén, akár csak alanyiig mások intentióitól függ, ritkán teljesítheti fontos feladatát. A társadalmi önállóság tekintetében már maga a községek rendezéséről szóló törvény mutatja az elveket, melyek a társadalmi önállóság hiányában levők felismerésére külső ismérveket állitnak fel. Ha ezen törvény nem mutatna is rá azonban, mindenki meggyőződhetnék, hogy oly képviselő, ki a várossal szerződési vagy bármely más czimen számadási viszonyban áll, minden kérdésben elfogulatlanul nem nyilatkozha- tik. — Ugyanily tekintetek alá esnek a gyámi, gondnoki és gazdai hatalom alatt levők sőt az ilyenekkel hasonló viszonyban állók is. A mellett azonban, hogy valaki a nagy társadalom előtt önállóságát kivivta s igy e tekintetben a minősitésnek megfelelt, a város ügyeinek intézésénél még egyébre is kell tekintettel lennünk ; mert amint az ország ügyeinek viteléhez idegent bocsájtani nem tanácsos, ép úgy nem volna okszerű eljárás a város ügyeit olyanok kezeire bízni, a kik a városra nézve idegenek. Az alkotmányos jogokban való részesülés nagy részben az adófizetéshez lévén kötve, olyanok, kik e városban laknak és bár az állami közterheket viselik is, tehát valóságos honpolgárok, de városi pótadót nem fizetnek, tehát e város közügyeiben közvetlenül nem érdekeltek, csak akkor foglalhatnak a képviselő testületben helyet, ha a város más alkalmasabbat azon állásra nem talál. Miután pedig maga a törvény rendeli, hogy az állam hivatalnokai, a katonatisztek, a törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok s a néptanítók hivataluk után járó fizetéseiktől, valamint a lelkészek is azon javadalmaiktól, melyeket az egyházközségben viselt lelkészi hivataluk után élveznek, — TÁR CZ A. Epitaphium.*) Ki anyja keblén porlad itt, Ne higyjétek, hogy álmodik: Oly súlyosan nem büntet ég, Hogy lenn is legyen álma még. Mélázó ábránd embere : Költő volt s lant a hangszere, Álmák honán korlátlan úr — Most aluszik a troubadour. Mikor egy árva szál babér A szívnek kincsekkel felér, Tavasz van — dal s vágy oly meleg: Virágért hiába epedt. S mikorra felkapta nevét A hír s termett babér elég: Szivét dér lepte — őszre járt. Tapsban üdvöt már nem talált. Sőt jobban fájt a taps talán Mint a mellőzés hajdanán I ... Most egy neki — ő czélhoz ért — Akár bogáncs, akár babér 1 Kiss József. V. Hőkről a nőknek, hogy a férfiak olvassák. Nem tagadhatom — különös kívánság; oedig ez csak egy lépés előre. Mig hírlap *) Mutatványul Kiss József újabban megjelent ölteményeiből. A csinosan kiállított kötet kapható úridén könyvkereskedésben 2 frt 40 krért. nem lépezett, a t. hölgyek összejöttek s rostálták a férfiakat, a férfiak külön chorusban kritizálták a hölgyeket. Most máskép van. A hölgyek kedvtelve olvassák fejünkre a hírlapban megjelent s férfi hibából eredő katastróphákat s hűtlenségi vádakat s mi meghatva közöljük velük a nyilvánosságra jutott női gyengeségek vészes következményeit. Kétségtelen, hogy különös egy jószág az a hírlap, hatalma és befolyása a társa dalom minden rétegére páratlan. Oka a névben rejlik és mert könnyen hozzáférünk. Ez minden újság között a legolcsóbb újság olcsóbb az új krumplinál is, mert annyian jól lakhatunk vele, a hányán összeálltunk, hogy hallgassuk vagy olvassuk. Értesülünk abból királyok tetteiről, államférfiak, honatyák működéséről. Ez egyik hasábjában kathedra, másikban szaloncsevegés, harmadikban pletykapad ; mindent találunk benne Itt összefér világhírű tudósok életrajza egy a bűn fertőjében elzüllött élet reminiscen- tiáival. — a hirlap mulattat és könnyekre fakaszt, reményt nyújt és óvatosságra int, erényeket nevel és bűnt ostoroz, de mindenek felett oktat. — Olvassa birálólag a szereplő politikus, időtöltésül a magányzó, szórakozásul a munkás. Komolysággal a nagyságos asszony, érdekkel a kisasszony, mohó kiváncsisággal a szobaleány. Egyik tanulmányozza a vezérczikket, másik mulat a regény folytatásán, ez a híreket böngészi, az a tudományos rovatot betűzi. — A művészek körében a megjelent kritikák keltenek élénk vitát. A politikusok közt a haza érdekében szítja a polémiát. A konyhában az akasztás leírásának részletei és rablóg)ilkosságok képezik a ször- szörnyüködések okait. Szóval újság mindenütt. És az eredmény ? Bármikor és bárkinek mondjam, hogy újságot megyek olvasni a biztatás úgy hangzik „nincs benne barátom semmi“, de olvassuk újra mindnyájan, mintha magunk sem himlők, és bármit tartalmazzon, ma olvassuk, holnap sajtot takar. Ephemer életű, rövid ideig lebilincsel, azután eldobjuk, mint kicsavart czitromot és egyikünk sem gondolja meg, mennyi fáradság gyümölcse az az egy szám is, melyet kezébe tart, hány ember esze, keze, lába fárad el, mig az öreg jó arczú Trézsi néni beadja reggel az ajtón. Nagy dolog az journalistának lenni, a hírlapíró egy valóságos élő „conversations lexicon“. Be kell vallanom, hogy én nem vagyok hírlapíró, de ennek daczára azt hiszem magamról, hogy jobban megérdemleném az arany tollat, mint akármelyik journalista, ki reggeltől napestig tollat rág s töri fejét mivel szedesse tele a még fehér hasábot, kinek rovására ne maradjon az tabula rasa. Megütköztek önhittségemen ? Furcsa, hisz ez olyan természetes, hát kedves olvasóim nem tapasztalták még, hogy minden ember ahhoz tud legtöbbet a mit sohasem próbált, mert nem tudja még akkor azt, hogy semmit sem tud hozzá; hogy minden ember azzal kérkedik, a mije nincs. És nem intézi minden hazafi jobban a haza sorsát mig nem minister? Nem jobban tetszett nekünk is mindig az ellenzék vezérének debattirozása, mint a miniszter cselekedete? Nem elégszer halljuk, hogy igy meg úgy kellene. De ha én ezzel azt mondtam, hogy a hirlapirói tiszthez nem értek, ha én ezt annyira nehéznek tartom, honnan van az hogy én mégis a síkra lépek. — Nincs semmi ok nélkül, ennek is meg van a maga históriája. Az én kévés kedves feleségem angyali lélek, vétkezném, ha egy pillanatnyira helyt engednék a féltékenység ördögének szivemben. És mi történik ? Néhány nap óta folyton kérdez, nem igénylik-e ügyeim elutazásomat; — „nem édesem“. Mikor ez nem használt már biztatni kezd, hogy Pestre menjek, az ö selyem ruhája bizonynyal készen van már a festőnél — hozzam el, ehhez még több kisebb nagyobb megbízással ostromolt. De mi lehet itt a dologban? Megsem misülök e gondolatnál, jöjj segélyemre önmérséklés. Hosszú tűnődés után felugrottam helyemről. Ám legyen, Megyek, de én feledek mindent, engem az igazság szolgáltatás ujja sem érjen, ha valamire rájövök, mert én életek ura leszek. E szörnyű gondolataim közt nőm lép szobámba. „Édes Erzsikéin — de még soha oly keserűen nem esett az „édes“ szót kiejteni, mint e perezben — holnap le- lemegyek Pestre, nekem is akad egy kis dolgom, de csak holnap után jövök haza, mert a „Czifra nyomoruság“-ot is megnézem a nemzeti színházban.“ Vártam a hatást. És — ez egy nyájas mosoly volt a
