Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-11-20 / 47. szám
fizeti ki; — az igaz, hogy nincs is miből, — mert ha azon hátralékot — melyet a képviselő testület már megszavazatott — kifizetnék, ilgy nemcsak a múlt századbeli padok cseréltetnének ki, hanem telnék tornaszerekre is, sőt mi több, talán téli tornacsarnokra is! Hja! hiába megint csak ott vagyunk, szegény a város, fizetni nem bir, segits tehát magadon, úgy az Isten is megsegit;! A pénzhiány minden esetre nagy hiba, de mint értesülünk, mindezek daczára is fognak tornászni ifjaink, aminek csak örülni tudunk. Antiyi bizonyos, hogy a torná- zás újabb teher lesz a tanitókra is melynek ónsúlyát leginkább azon 450 frtról 350 frtra redukált fizetéses tanítók fogják érezni, kiknek a hetenkénti tanórák betartása mellett vasárnapokon az iparos tanonczokba kell a jó erkölcsöket és tudományt csöpög- tetni, és privát diligenciából kell, hogy legalább kétszer hetenkint bukfenczezzenek, de sovány fizetősök mellett legyen jutái műk azon édes tudat, hogy úgy a szellemi nevelés — mint a testi nevelésben is megtették kötelességöket. De hogy taníthat az tornázni, aki ezt a mesterséget, tán sohasem űzte ? Amint ez ügyről bővebben tudomást szereztünk a tanítók jó akarata ezen is fog segíteni. Van a testületben két okleveles tornatanitó, Udvardy Mihály és Fedor Imre urak, kik kartársaikat a tornázás elemeire és egyelőre a legszükségesebbek előadbatására fogják vezetni. A továbbképzés tekintetéből pedig szivünkből ajánlhatjuk, hogy a szünidőben ragadják meg a legelső alkalmat és menjenek le Budapestre a 6 heti tanítói tornatanfolyamra, mert ily tanfolyamokat az állam évenkint maga rendez és hallgatóit 80 frt államsegélyben részesíti. Hat hétre az összeg Pesten nem olyan sok, — kivált ha az ember naponkint tornászik — de önmaga is hozhat e nemes ügyért egy kis áldozatot. Egyelőre a tornázás e télen csak az iskola szobában fog történni, hol a növendékek a szabadgyakorlatokra fognak előkészíttetni, melyek mellett a legkönnyebb és a tanteremben is kivihető kéz- és karmozdulatokban, valamint a törzs hajlitásai- ban gyakoroltatnak; mig a tavasz beálltával az alvárosi iskola négyszög alakú csinos udvara és a tanító által eddig használt kert fog e czélra átalakitatni, hol is a legszükségesebb tornaszerek is fel fognak állitatni. A tornázás további módozataira nézve, még nem történt eddig megállapodás. Óhajtandó lenne, hogy a tanítók ebbeli fáradozását siker koronázza, és példájokat a többi felekezet is követné, már abból a szempontból is, hogy csak egészséges testben lakhatik egészséges lélek. Adja Isten, hogy a tornázás minden iskolába mielőbb behozassák! —r. X Pestmegye évnegyede» közgyűlése 15, 16, 17, s 18-án tartatott meg a bizottsági tagok élénk részvétele mellett. Az olvasóinkat némileg érdeklődők közül adjuk a következőket. A belügyminiszter a váczi alsó s pilisi felső járásban elkövetett sikkasztások miatt kemény hangú válaszban felelőssé tette az ellenőrző hivatali kart, s miután ez ellen az ellenőrzők kérvényt adtak be, mint a dologban ártatlanok, a belügyminiszter felmenté őket a felelősség terhe alól. Szt. István szobrára 1000 frt szavaztatott meg. A v ö- rös kereszt egyletre pedig 1500 frt s kimondatott, hogy a megye összes községei tagokként lépjenek be az egyletbe. Tóth Kálmán szobrára 100 frt szavaztatott meg. A pesti alsó járás segédszolga- birójává egyhangúlag Z i s k a Gábor tehetséges s tevékeny fiatal ember választatott meg. — A magyar nyelv tanítása körül kiváló érdemeket szerzett tanítók érdemdijai kiosztattak. I. dij 50 f r t pénzjutalmat nyertek: 1. Podrádszky György dunaegyházi ág. ev. 2. Klemm János zsámbéki r. k. II. 25 frt dij: 1. Paxian János törökbálinti r. k. 2. Geb- h a r d t Imre kishartai ev. 3. P a s z t ó r y Endre bátyai r. k. 4. Schmidt János vadkerti ág. ev. 5. Szalay Gy. Ujhartyá- ni r. k. 6. Rabold F. vecsési r. k. 7. Tomasics Sándor szentistványi r. k. 8. K o r i 11 y Lajos ecseri r. k. HÍ. Erkölcsi elismerést nyertek: 1. S p i e 1 v o- g e 1 József nádudvari r. k. 2. Sauer János hajósi r. k. 3. Kupcsek Ede ikladi ág. ev. 4. M a r g ó c s y Gyula aszódi ág. ev. 5. Reiser Mihály nagykorácsi r. k. tanítók. A megyei tisztviselők fiz e- tésének javítása ügyében Bossányi László orsz. képviselő adott be indítványt melyet éljenzéssel fogadtak s a belügymi- nisterhez felterjesztettek. X A pozsonyi nőiparíanilónö képezde épületének felépítésére, illetőleg átidomitására, Ö Felsége Apostoli királyunk anyagi és a magas kormány erkölcsi támogatása mellett sorsjáték rendeztetik 510 db. nyereménnyel. Egy sorsjegy ára 1 frt Az első nyereményt ó Felsége gazdag ajándéka képezi. A húzás 1882. év február 28-ikán lesz. — A pozsonyi nőipartanitónő képezdének áldásos eredményeit minden oldalról tapasztaljuk, s csak a közelmúlt nőiparkiállitáson való feltűnésére hivatkozunk. A nők munkáké p e s i t é s é n e k minél szélesebb körben való meghonosítása a szent czél, mely az ipari oktatást és házi ipart terjesztő egyesület szemei előtt lebegett, midőn a sorsjátékokat rendezte. Reméljük, hogy városunk nemeskeblű hölgyei, a nőegyleti tagok sem fognak hátra maradni e nemes czéltól s egy-egy sorsjegy vásárlással fognak áldozni az ügyért. Sorsjegyek kaphatók szerkesztőségünkben. Apróságok. Sarah Bernardt itt, Sarah Bernhardt ott. Mindenütt csak e név hangzik két hét óta, lapjaink hasábokat töltenek meg azzal, hogy milyen a ruhája, mit eszik a kutyája. Szóval meg van hódítva az egész világ, Andrássy Gyulától le egész Mokány Bercziig. Egy pár millió ember — már t. i. a ki csak kissé irodalmilag műveltnek tartja magát Sarah Bernhardról, a jelen kor legnagyobb művésznőjéről beszélt a múlt héten, s még is megesett az az eset, — sajnos nálunk ! — hogy a nagy sorházban müveit fiatal emberek ülvén egy asztalnál szintén Sarah Bernhardról folyt a beszéd, mikor is egyik fiatal polgártársunk ki magát különben igen szereti nagyon is müveit „nyílt eszü“ fiatal embernek tartani, azt bátorkodik kérdezni, „Hát aztán ki az a Bernát Sári?“ Képzelhetik olvasóim az általános el- szörnyüködést, mely e rettenetesen compro- mittáló s irodalmi olvasottság hiányát eláruló kérdést követte. Hja pedig nincs azon mit csodálkozni rendes következése ez annak, ha valaki 4—5 órát a Casino Kör helyiségeiben csi- bu kozva tölt el s fitymálólag nyilatkozva a hírlapokról, azokat soha kezébe sem veszi. Megboszulja rajta magát az irodalom szelleme 1 * * * No de megesik ehhez hasonló dolog néha más tudományosan müveit egyénen is, mint történt egy alkalommal, egy nagy tu- dományu férfiúnak szellemes leányával. Abban az időben volt az mikor Kép es visz- szatérve az északsarki expeditióból mindenféle estélyekre hivatalos volt. Egy ilyen estély alkalmával történt az aztán, hogy az említett hölgy azt kérdé Képestől: „mondja csak kérem, hát aztán milyen szélességi fok alatt találtak niég nőkre?“ Képzelhetni mily zavarba jött Kép es e kérdésre, miután az udvariasság határain belül nem adhatott rá feleletet. Lám ezzel a müveit kis hölgygyei is megtörtént minden nagy olvasottsága daczára az, hogy a földrajzból tudván, miszerint a növények csak bizonyos szélességi fokig tenyésznek, s a hol az árpa megszűnik ott jön a jegenye fényű, aztán a nyírfa, azontúl már csak a fényű, mig végre csak a rhododendron az egyedüli élőnövény — nagy elfogultságában azt hitte, hogy az emberekre is áll ez a törvény s bizonyos szélességi foknál, megszűnik a gyermek, aztán a nő, s végre csak a férfi marad egyedül a rideg jeges sarkföldön. Iionny sóit qui mal y pense I Szerettem volna hallani a fenn ti „nyílt eszű“ urat beszélni Kepessel. ő bizonyára a hírlapok iránti nagy előszeretetből megkérdezte volna tőle. hogy „kapták-c naponta a friss újságokat és táviratokat? * Sarah Bernhardt s a francziák tiszte lői, midőn átutazott városunkon, számosai kimentek a vasúti pályaudvarba, hogy leg alább egy perezre láthassák a nagy mű- -j vésznőt. Ekkor történt, hogy egy francomaniá- ban szenvedő fiatal polgártársunk a nagy y örömtől elfogulva, hogy igazi eleven fran- - cziát lát, a betanult ékes beszéd helyett j e szavakkal fordulta művésznő felé: „Nem n hallott kérem valamit az én elveszett ver. saillési napernyőmről Parisban?“ Feleletet í már nem kaphatott, s talán a kérdést sem rí hallotta meg Sarah, mert a kérlelhetlen n gyorsvonat magával ragadta őt a jelenvolt tisztelgők éljenzései között. * * * A párisi magyar egyletnek a mint halljuk, már sikerült a Du ka község hatrában elveszett ezen versaillesinapernyönek nyomára akadni egy párisi ritkaság gyűjtő boltjában a kitől az egylet, — miután tudomására s- jutott, hogy az becses ereklyét képez, — — megvette s már valószínűleg postára adta, n hogy a tulajdonos birtokába kerüljön mielőbb a nevezetes kincs. * * * A múlt városi közgyűlés alkalmával u történt. Polgármester felemiié, miszerint a pi- aczi rövid áru kereskedés szabályozása iránt ti. kérvényt nyújtott be több képviselő, mi megfontolásra méltó, miután az aláírók, mind őr igen komoly emberek. Egy mephistói hang közbeszól: „Mint például Monszpart Jós- -8 ka bátyánk.“ Tudva lévén, hogy Monszpart bátyánk ár kissé heves természetű ember, e közbeszó- -o lás általános derültséget idézett elő, azon- -n ban ez nem hozta ki phlegmájából Monsz- -sí part bácsit, hanem oda kiáltott a közbe- m szólónak: — „Bizon ott lesz Monszpart mint ín T Á RC Z A. Megunt rabság ... (Október 25.) A büszke árboc összetörve — fetreng, Vitorla sincs, — vihar letépte már, — A roncs— hajó fölött — busongva száll el, Hosszan sikoltva egy-egy vészmadár. — De mit? — hisz’ úgy se kell már semmi sem . . . Megunt rabság az élet énnekem. . . . Volt egykoron magas hegyek között Kicsinyke völgy, és abban szép tavasz; Piros virág, fehér virág is nyílt ott, Mígnem vihar jött, s mind letépte azt. — De mit? — hisz’ úgy se kell már semmi sem . . . Megunt rabság az élet énnekem. Pedig a völgyben úgy szerettem élni; Biztatva intett minden lomb — felém, S szivemben élt még, a mi most kihalva: A szeretet, a hit, s a jó remény. — De mit! — hisz’ úgy se kell már semmi sem . . . Megunt rabság az élet énnekem. Kalitba zárt madár vagyok csak itten, A test bilincs, — s a lélek szállni vágy . . . Csendítsetek ! — mert meg van vetve régen, Gazdára vár csak a halotti ágy ; — 8 ez én leszek, óh 1 mert úgy érezem : Megunt rabság az élet énnekem! (Budapest.) Percnyi Kálmán. Volt-nincs. Vácz Budapesttől négy mértföld. Bocsánat! t. mértékellenőrző hivatal: 292/3 kilometer. Nyelvbotlás volt csak, hogy a égi mértéket használtam, nem csalási szándék. Valóban honfiúi keserv fogja el minden magyarért lelkesülő szivemet, ha meggondolom, hogy egészen kifosztanak már nemzeti typusunkból. Mily jól esett az előtt a kebelnek, ha meghitt pajtásunknak azt mondtuk : „Jól fontold meg a dolgot,“ milyen okosnak éreztük magunkat, hogy hizel- gett ez a szellemi felsőbbség; most már sem megfontolnunk, sem megfontoltatnunk nem lehet semmit s unokáink már meg sem fogják ezt érteni. — Mennyire kezünk ügyében volt kimutatni a hüvelyket s lábunk ügyében a lábat. A czinkotai itezére gondolni sem merek, mert elfog a szomjúság. A tudósok tizedes rendszerű bogara eltörülte a föld színéről mindezt s a szomjas honfiúi gerjedelemnek ma már a karcsú deciliterek szabják meg határát s nem az a jóságos öblös. De azért Vácz Budapesttől — sajnos — azóta sincs messzebb, noha 292/8 nagyobb mint 4 ; tapasztalom is, mert ha egy inggombunkat elvesztjük — megyünk Pestre, ha szőrit czipőnk, sámfázni — vissszük Pestre, mert hogy ott vettük, úgy hiszem felteszi úri voltunkról mindenki. A pesti pedig megvetve falusi voltunkat hozatja Becsből, Párisból, ez magyar betegség s í gyógyithatlanságánál úgy mint következményeinél fogva bátran magyar sorvadásnak nevezhetjük. Nekünk Budapest veszedelmesen kényelmes közelség. Unatkozunk? — megyünk a budapesti színházakat megtekinteni, hisz nekünk már reggel elhozzák a szinlapot s ha ebéd után rosszul aludtunk, este a budapesti mulató helyek egyikén szórakozunk; erre naponkint kétszer is elhatározhatjuk magunkat. Vizen vagy szárazon, 45 perez alatt vagy kedves társaság kedvéért a ka- lerábi vonat kényelmes karszékében. Nagy baj ez nekünk, ezért nem érezzük mi soknak szükségét s valljuk még többnek kárát. Ilyen valami ki- be- vagy lerándulás- féle esett meg rajtam is azon különbséggel, hogy én kényelmesen utaztam, jól éltem, sokat láttam s ezen jó dolgok mellett még hozzá egy ütött kopott piczulám- ba sem került, pedig borravalókat is osztogattam nemes úri hajlamaim sugallata szerint.Köszönöm pedig mindezt a „Váczi Közlöny“ t. szerkesztőjének. Vasárnap reggel volt, azaz kérem csak nekem, a mennyiben én még a beti fáradalmakat pihentem, de már aligha „jó reggelt“ üdvözléssel zavartak volna fel s a szakácsnő húslevest forraló fazekában is régen ütögethette a petrezselem és répa gyökér az auflagot, mert arra a lamenta- tióra ébredtem fel, hogy a rétes tészta oda- künn nem akart engedelmeskedni s ha egyet húztak rajta, öt helyen szakadt be. Az én vasárnapot megszentelő szokásomat már ismerik, első reggelim ekkor a & „Váczi Közlöny.“ Ezt ébredésemkor ágyam mellett találom. Olvasására nagy rg reformatori eszmék, a közjó előmozditásá- -f nak vágya egész a felkelésig felizgatják valómat s eltelve lelkesedéssel minden szép- és jóért — tervelek. így ekkor is. Olvasom, hogy torna kéne, ha vóna. Ez már szép dolog, Váczon ilyenre ébredni. Kihúztam magam alól a lustaság gyékényét s nyomban határozattá emeltem, holnap a fővárosba rándulok s összenézek mindent, a mi torna. A szívesség és előzékenység minden nemével elhalmozva szerencsés voltam az ősz utczai torna helyiségbe bemeneti engedélyt nyerni, az esti órákat hagytam fel erre, midőn az egyleti tagok vannak együtt. Képzeltem magamnak előre mindent, csak a valót nem, mint az emberrel rendesen történni szokott. Este 7 órakor beállitot- . tam. A szép ház folyosóján áthaladva megpillantok a földön kirakva három hátvonásukkal háromszöget alkotóan égymásra dűlő E betűt. A magyarázat: épség, erő, egyetértés. Innen bejutottam egy óriási széles, hosszabb s még magasabb terembe, szemem káprázott s kicsinységem érzetében földre szegzett szemekkel csuktam be magara után az ajtót és mit látok?! Oh barbár elmaradottság! kicsóvázott cserhéjra léptem. No már kérem, Váczon ilyet csak a Dunaparti szemétdombon lelek. Mi ez? Hogy gondolkodnak itt az emberek. Mi itthon parkettirozunk, vikszelünk, mert —
