Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-10-30 / 44. szám
sokkal inkább becsülöm az ügy iránt tanúsított érdekeltségét, mintsem eszembe juthatott volna a „sejtetlen“ szót hangsúlyozni. De ily magyarázatot adni annak nem is lehet, mert a szócsonkitás nélkül idézetben az van, hogy sokszor nem tudva is jelentkezik az emberben ily vonzódás s hogy ez a kivételes egyén ez ügyben nem S. S. úr, azt tőle senki elvitatni nem képes, de nem is akarhatja. Midőn ennek kijelentése mellett t. szerkesztő ur^t e soraim közlésére kérem: hinni akarom,'hogy legközelebb alkalom fog csekélységemnek is nyujtatni annak — bár szegény, de őszinte — bizonyítására, hogy az ügyet pártolom. Én is kénytelen vagyok hangsúlyozni, afeletti sajnálkozásomat, hogy a városi képviselő testületben szó ez" érdemben nem emeltetett. Szerkesztő úr iránti, tiszteletemmel ma is csak úgy kívántam szólni, mint a tornázás barátja. A „Merkur kör“ tánczestélye. E hó 22-én tartotta „zártkörű fü- zérkéjót“ a Mercur kereskedők köre. Csúnya, sáros, esős idő volt az egész nap, s a rendezőség kétségbeesve nézte az ég komor siró felhőit. Este felé azonban az eső megszűnt, s a közönség elegendő számmal jelent meg. Szerencséje azonban Mercur urnák, a kereskedők istenének, hogy e bálon meg nem jelent, mert bizon vendég létére még tánczhoz sem jutott volna, mert aránylag sokkal több volt a tánczos, mint a tán- » czosnő. De azért igy is jó volt, mert a tánczosok kívánságuk szerint pihenhettek^ a sokat sánczolni szerető tánczosnők pedig folyton tánczolhattak. Nagy kelete volt még az éltes asszonyoknak is. A tánczosnők közül a következő neveket dictálta be egy kedves kis barna: Deutsch Szidi, Pflaum Hani, Kálmán Póza, (Bpestről,) Funk Laura. Go 1 dberg nővérek, Rosenberg Er- nesztin, Z i 1 z e r Nina, N e u m a n n Debora. Pick Szeréna, továbbá ifj. Ko Ilmán Mórné, Schuller Miksáné, K e 11 n e r Ig- náczné, Reis er Béláné, Mandl Lipótné, Reiser Henrikné, Reiser Edéné és Lászlóné, Lőving er Józsefné, Krön Ig- nátzné (Bpestről,) stb. Említést érdemel, hogy a táncz végeztével reggel felé Kálmán Róza, k. a. közkívánatra meglepő és érzéses hegedű játékával mulattatta az ott maradiakat. Anonymus. T ÁRCZ A. Fényes napból .... Fényes napból halavány hold, Szép tavaszból zord, hideg tél: Vidám, piros leánykából Beh halavány asszony lettél! Tavaszt szül a tél; s az égre A lement nap újra feljő; Hanem a te homlokodról Nem vonul el az a felhő. Hol van arczod gyöngyvirága, Mosolygása, játszi kedve? Szép virágod leszakítva, Mosoly és kedv eltemetve. Oda ülsz a zongorához, Megakadsz a régi dalon. Mintha tudnád hogy ezt a dalt Én is érzem, én is hallom, Ezerszinbe játszó gyémánt, Ragyogóbb a fényes napnál, Leszakított piros rózsa Jaj beh korán elhervadtál. Kevés jutott mindkettőnknek A boldogság birtokából, Játszad, játszd, csak azt a régit: „Hull a levél a virágról.“ Pedig olyan messze estünk, Nagyon messze, nagyon távol .... Csevegés a műkedvelői előadásról. Bizony arról a múlt keddi műkedvelői előadásról sokat lehet csevegni, de mi után úgy is tudom, hogy úton útfélen, kaszinóban, kávéházban, mindenütt arról csevegtek e héten, hogy milyen furcsa is volt ez a színészekkel kevert műkedvelői szí n előadás, hát csak röviden emlékezem meg róla, nehogy reám zúdítsam s a szerepléstől elkedvetlenítsem az uj műkedvelőket. Egy négy tagból álló, társulat nélküli színész család felsegélésének eszméje vezette a műkedvelő urakat, midőn ez előadást úgy sebtiben két nap alatt összeütötték, s igy játékukat nem is bírálhatjuk meg olyan szempontból, mintha rendes műkedvelői előadással volnánk szemben, a melyre heteken át készülnek. ök azon elvből indulva ki, hogy kétszeresen segít, a ki rögtön segít, siettek az előadással, s nem ök az okai, hogy a kívánt eredményt nem érték el, hanem az idő czudarsága, mely a közönséget elijesztette. Daczára azonban a rósz időnek, kevés ugyan, de igen válogatott közönség nézte végig az előadást. Először „M á r a 1 s z i k“ 1 felvonásos franczia pikáns vigjáték került színre, melyben a czimszerepet Illing Sándor ur (C h a p o n ni er) játszotta. Először lépett fel a mi műkedvelői színpadunkon, s első játéka után Ítélve, szorgalmas és jó műkedvelőt nyert benne városunk. Sokszor megtapsolták őt. József inas szerepét S p i s s á k Gyula úrnak közönségünk kedvelt komikusának kellett volna játszani, azonban közbenjött szomorú családi esemény miatt nem játszhatván, helyette Gyulafy színész igyeke- kezett némileg pótolni öt, Georgette szerepében Gyulafynó kedves alakja s ügyes játékával érdemelt tapsokat. Ezután következett a másik darab, a népszínmű, melyre leginkább kiváncsi volt közönségünk. „A Leánykérő egy felvonásos népszínmű, vagyis inkább falusi idyll adatott elő. Hej Súgár Mihály uram jobb volna erről hallgatni, mert hát — no hát bizony erről nem sok jót lehet elmondani.*) Hát hiszen Súgár Mihály gazduram maga csak igyekezett szerepét betölteni, láttuk, hogy átérezte azt, jól mozgott, s örülünk, hogy e legelső fellépése után jeles erőt nyernek önben a műkedvelők, de hát nem csoda, ha némely jelenete nem sikerült kellőleg, mikor oly pogányul játszó Kata lánya volt.**) kinek sem éneke sem játéka nem csinált egy csöpp hatást sem. Szinte Gábor úr mint Szamos Fe-el rencz juhászgazda pompásan játsz°fL miD~ alakja, mind zamatos parasztos kiejtesü előadása tapsokra inditá a közönséget. Zmertych Ödönjur Villám Bandi bojtár szerepében szintén első izbeu mu- tatá be magát városunkban mint tehetséges műkedvelő, ki erős bai'iton hangon énekelt népdalaival aratott tapsokat s játékán is érzés és melegség ömlött át. Üdvözöljük őt is mint uj műkedvelőt. Sebőn Nándor ur Illőm Peti hetyke legényt elég jól adta, G y u 1 a fy n é (Panna) Zajos Julia (Hires Sári.) takaros paraszt menyecsék voltak. 11a ehhez hozzá tesszük még azt, hogy a karénekeket jó lett volna előbb megpróbálni — ezzel az előadásról mindent elmondottunk, azaz hogy mégsem mindent, mert lehetetlen azt elhallgatnunk, hogy figyelmükbe ne ajánljuk műkedvelőinknek, miszerint máskor ne lépjenek fel ily seb- bel-lobbal elkészült darabokkal *) mert ez által a műkedvelők már kivívott jó hírneve lenne koczkáztatva. Egy öreg műkedvelő. Csarnok. Az első gözmozdony-vasutak hazánkban. *) no csak ki vele, hisz én voltam a Súgár Mihály. Szerk. **) meg is őszült e miatti boszuságában, még ma is púderos a haja szedő. S látod —------mégis olyan tisztán Ide hallom a mit játszol. Úgy ránk illik mindkettőnkre, Ez az ének való nekünk ; Ebben forrott össze szivünk Öröme — és szenvedésünk. Mit jelenthet, az a könycsepp A mi fölszállt két szemedbe? Azt, hogy ez a régi dal még Nincs szivedben elfeledve?! . . . Szegény asszony, sírj! Magad vagy, Öntsd ki a bút könyeidben; Nem háborgat senki, nem lát Senki, csak én,----------meg az Isten. Férjed jő, e szörnyű zsarnok, Meg ne lássa a könyeket,----------Mosolygni kell, — ez a játék Neked nagyon nehéz lehet. Fényes napból halavány hold, Szép tavaszból zord, hideg tél. Vidám, piros leánykából Beh halavány asszony lettél! Várhalmi Kálmán. (Az első menet Váczra.) Ezen czimen közöl a „Magyarország és a nagyvilág“ múlt vasárnapi 42-ik száma Wührl Jákó tollábái egy érdekes közleményt a vasutak történelméből, mely egész terjedelmében a sajtó alatt levő „Bem albumában fog megjelenni. Érdekesnek találtuk a városunkra vonatkozó részleteket olvasóink tudomására hozni. „Az első gőzmozdony-vasut hazánkban a pest-váczi vonal volt, melynek kiépítése még 1841-ben lett az országgyűlés által elhatározva. Az építési engedélyt azután 1843-ban egy társulat nyerte meg, mely azt 1846. évi julius hó 18-án a közforgalomnak átadta. Nem akarunk a megnyitási ünnepély részleteiről megemlékezni. Elég, ba hivatkozunk az akkori „Pesti Hírlap“ 1846. évi julius 17-én kiadott 710. számá- számában megjelent közleményre, melyből kitűnik, hogy a „Középponti Vasuttársulat“ vasútvonalának megnyitása valóságos ünnepély volt hazánkban. A megynyitás jul. 15. délután 4 órakor volt az ország nádora családja és udvara kíséretében. „Buda“ és „Pest“ nevű gőzmozdonyok futottak, nyolez kocsin Vácz felé, mintegy 250 személyt szállítva első utjokban. A vonat Palotán és Dunakeszin megállva, 59 perez alatt érte •) de nem ám 1 Szerk. czólját. A kis társul at drő n (glA< igazgatója Ullman Móricz volt, a megnyité idején pedig gróf Zichy Ferencz. Az akkori „Budapesti Hirhordó“ (184d évi julius 23-án megjelent 425-ik számti szinte megemlékezett ez ünnepélyről s sok között ezeket irta: „A civilisatío le újabb fejleménye Hunnia fővárosának nyujtá azon élvezetet, melynek majd mi den europi főváros egy idő óta örvend kikocsikáztatá egy csodaszerü gőz [előfoga tál a meghívottak százait egyszerre a pai. lagok kényes ölein, villámi, azaz vasúti sebe séggel, t. i. 50 és néhány perez alatt Vá városába, hová eddig a pestiek csak egye kint, vagy legfölebb párosán, vakító homo felhőkön keresztül, és a legszilajabb m gyár ló sanyarú megizzasztásával félna gyönyör nélküli és unalomteljes utazással é hettek, — 1846. évi julius 1-én délutá 3 órakor rendkívüli mozgás támadt Pe városában; a nép ezernyi csoportjai a p; lyaudvar felé nyomultak, hol a sorkatom ság és polgári őrsereg díszes egyenruhába^. tisztelgett; a főnemesség és királyi hivata d nokok fényes hintóikban, az uracsok sebi tilburyban vágtatva érkeztek, mert négy órái ki volt tűzve az első magyar gőzmozdonyi v, vasút ünnepélyes inauguratiója, mely any nyiszor hirdetve volt, de most egyszer te >3 jesedésbe ment. — Alig szemléltük meg g csinos és legnagyobb kényelmességhez a kalmazott, nagyszerű, ötvennyolez szeméi, befogadó waggonokat és a legfényeseV dísszel bútorozott udvari kocsit, alig rázt: meg kezeiket az ország minden részébv összesereglett vendégek, megérkezett a fei séges nádor is főherczegi családjával, mi; a meghívottak helyet foglaltak, 7 oly nagj .gi szerű waggonban, melyekben könnyen mim egy 350 személy férhetett, aztán a virágok kai koszorúzott és zászlókkal díszített ké gőmozdony, „Buda“ és „Pest“ egyet-egye \ nyeritének vagy is sivitának és az udvan ,v kocsi 7 waggonnal megindult a sokaság bö i mulatára, mely alig kiálthatott egy-két éli jent örömében, annyira megvolt a látván sajátszerü rendkivülisége által lepetve. Ali UA tűnt el szemeink elől az utolsó pesti nézi máris a palotaiak s fótiak állának előttün kikhez távolabb kelységbőli lakosok is va Iának vegyítve, mert kintókat és kocsika lehetett látni a pálya egész hosszában i u (mely épen nem kietlen vidéken vonul e minthogy egyfelől a budai hegyek, másfí lől egy kellemes rónaság változékonyság által diszlik) és 25 pereznyi utazás után A kétszer nyíló akáozfa. (Napló töredék.) Irta: Ifj. 'Va.rázséji Q-u.sztárv. (Vége.) Budapest, október. 12. Majdnem két hónap szállt a múlt fáink sírjába, hogy naplómat elhanyagolám, em yezetém. A családi ügyek vezetését, anyám halála óta, atyám reám bizá ; miután ő gyengélkedő állapotban van ; a veszteség miatti fájdalom nem csak szellemileg, hanem testileg is megfogyasztá erejét. Az elfoglaltság gátolt eddig abban, hogy papírra tegyem érzelmeimet, melyek keblemet egészen eltöltik. A munkában, az elfoglaltság közepett, mindenütt ott lebeg előttem Szeréna alakja, s erőt ád a dologhoz, bátorítást a sikerhez. Ma ismét levelet kaptam tőle, mely minden eddigi levelét felülmúlja, s minden sora egy édent láttat velem. A valódi szerelem hangján irt e soraiban arról is értesít, hogy jövő hó 10-én egy közeli rokona esküvőjére fog menni szüleivel Esztergomba, s kilátásba helyezi, hogy az esküvő utáni napokon lerándulnak a fővárosba is, az én látogatásomra, miután én körülményeim miatt gátolva vagyok őket meglátogatni. Ah, e pár szó mily örömre gyujtá szivemet ! Látni fogom őt, szivem bálványát, mindenemet! Az oly soká nélkülözött viszontlátás mily édes lesz, mint fogok keblére borulni, s mint fog ő csókjaival elkal- mozni ! Jöjj el mielőbb viszontlátás, szerelmesek ünnepe! hogy személyesen győzhessem őt meg újólag forró szerelmemről, hogy lássa, miszerint minden munkám ö érette történik. Budapest, nov. 11. ÍJ Rendkívüli nyugtalan, türelmetlen vagyok. Minden perczet számolok, hisz őt várom, ő neki kell jönnie ma, — minden -<bi perez egy örökkévalóságnak tűnik fel előttem. Oly lassan múlik az idő, még csak négy óra s ők a 9 órai gyorsvonattal érkeznek csak. Mit csinálok e hosszú ideig : Az indóházhoz kimenni igen korán van • gondolkozni sem tudok. Ah, mily hosszú a: idő, mely boldogságomtól elválaszt 1 El-el képzelem, mint fogom őt karja' imba zárni, mily édes lesz a viszontlátás csókja, és . . . kopogtatnak — „szabad !‘ 1 b táviró szolga lép be, nevemre czimzett távirattal, Kinos sejtelem vonul át egész lényemen, remegve szakítom fel a borítékot, s borzadva olvasom : „Szeréna veszélyes beteg, jöjjön rögtön Terónyiékhez Esztergomba. Yégbesy“ * * * A vasúti kocsiban. ,m Hah! — kiélték felugorva helyemből — gyorsan hozzatok lovakat — nem — szárnyakat hogy gondolat gyorsan repülhessek hozzá 1 Ah Istenem! ő beteg, talán a halállal küzd s én nem leltetek mellette — talán meg is hal addig míg oda érek a nélkül hogy láthatott volna utoljára. Isten! ne engedd ezt megtörténni I Gyorsan, gyorsan, gyorsabban, repülj velem te világokat renditő gőz ÍÖT
