Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-10-16 / 42. szám
drámai jelenetben tűnt ki, mikor leányát feltalálja, mely felett az öröm 8 a boldogság nyilatkozatait, s a kétségbeesett fájdalom kitörését, midőn megtudja hogy mindketten megvannak mérgezve oly igazán át- érzett hévvel s drámai hanghordással adta elő, hogy nem egy gyöngéd idegzetű néző szemeibe kényeket csalt. Fogadja a kisasz- szony e helyütt az elismerés virágaiból font koszorúnkat, s ne kedvetlenitse el a mü- kedvelősködéstől azon tévedés, hogy a közönség előtt nem jutalmazta koszorúval fáradozásait a rendezőség. Bugár Lenke k. a. mint kis városi zsidó kisasszony szép alakjával tűnt fel s igen ügyesen és színpadi otthonossággal mozgott. Gyönge, de tiszta és szépcsengésü hangján énekelt dalai nagy teszésben részesültek. Mellette említhetjük még fel Bugár Teréz és Orszáczky Teréz kisasszonyokat, kik mint zsidó lányok s mint kórházi ápolónők, mindkét szerepüknek jól megfeleltek, s többi leánytársaíkkal állandóan szép hátteret képeztek. A férfi szereplők közül megemlitendők Bodonyi Mihálv, mint Miklós mészáros legény, csinos alak, bátor játszó és jó énekes volt, hangja magas és kellemes különösen kisebb helyiségben még nagyobb hatást kelthet. A tapsokat és koszorúkat megérdemelte. Korányi József a könnyelmű férjet, ki szeret még gavallérnak tűnni föl leányok előtt, jól adta s az összhangot játszó társaival végig fóntartotta. Mint kórházgondnok is jól játszott. Mravcsák vén vándorlólegény szerepében Prohászka Ágoston tündökölt. Kifogyhatlan humorával és merész játékával már régen ismert műkedvelőnk. Ö volt az est tulajdonképeni hőse. Már megjelenése általános derültséget idézett elő, ügyesen maszkírozott alakja és rongyos ruháival. Szerepét teljesen kiaknázta, sőt néhol kissé túlzott is. Vegyes nyelveken előadott beszédét nem tudom ki adta volna jobban. F a n c s i k József mint városi biró „v ó- czias“ kiejtéssel előadott szerepével mulattatta a közönséget. Chrapek Jenő, mint ügyes zsidó gavallér keleti kiejtésű előadásával és énekével tűnt fel. A kisebb szerepeket Krach József, Dick Antal, Jeremiás Kálmán, B o- kor Károly, Csasz túlik Libor, Mauer János személyesiték elég ügyességgel, fogadják ők is elismerésünket. * * Az előadásból azon örvendetes tapasztalatot nyilváníthatjuk, hogy a kath. legény- egylet szépen haladt e téren is, mert e mostani előadást a múltkorihoz nem is merjük hasonlítani, annyira fölül múlta azt. És ebben a fő érdem a rendezőt L ö bl urat illeti, kinek a legteljesebb mérvben elismerésünket kell nyújtanunk, valódi szakavatottság- gal és tapintattal párosult buzgalmáért. A ki ismeri a műkedvelők próbáit s ennek kezdetét össze hasonlítja a vasárnapi est ■ sikerével, csak az tudja, mit tud kivinni egy I ügyes rendező; az előadás egyöntetűsége mely az ossz képet adja, próbaköve a rendező ismeretének. Ezzel pedig nagyon megelégedett úgy a publicum, mint a műkedvelő kritikus, kinek szemüvege a jó indulat porával kissé behintett lehet! Az énekeket Varázséji Gyula úr, az egylet karmestere tanította be s igy neki is van része az est sikerében. * * * A szinelőadást társas vacsora követte, mely után tánczra perdült a fiatalság, F e n- ka Pista zenéje mellett s lankadatlan kedvvel tánczolt hajnali 5 óráig. A négyeseket 96 pár tánczolta s a szüle teremben alig lehetett mozogni kivált a kör-tánezok alatt. A sok szép és kedves tánezosnök közül azért nem említünk fel senkit, mert igen kevésnek nevét tudhattuk meg, s a többieknek neheztelését nem akarjuk kiérdemelni. * * * A kedélyesen végződött est mint halljuk, igen szépen jövedelmezett a kath. legény egylet pénztárának. Óhajtjuk, hogy más alkalommal is hasonló fényes szellemi és anyagi siker koronázza fáradozásaikat. * * * Újdonságok. = Grf. Ráday Gedeon, Zenta város országgyűlési képviselőjének kérvénynyel megtámadott ügye Csütörtökön tárgyaltatott a II. bíráló bizottság által s választása igazoltatott. = Br. Prónay Gábor kerületünk országgyűlési képviselőjének kérvénnyel megtámadott ügyét Pénteken tárgyalta a képviselő ház VIII. bíráló bizottsága. Az ülés d. u. 4 órától este féltizig tartott de határozat nem hozatott. A tárgyalás szombaton 1 órakor folytattatott, az eredmény rŐl lapunk zártakor értesülünk táviratilag hogy képviselőnk választása igazoltatott a bizottság által. = A veres kereszt egylet jövő vasárnap fogja tartani évi közgyűlését, melyen szóba fog hozatni a férfi vereskereszt egylet alakítása, illetve a két egylet egyesítése is. Jövőre ez ügyről bővebben. = A „merem*“ kór jövő szombaton f. hó 22-én a Curia vedéglő termében zártkörű tánczmulatságot fog rendezni. Belépti dij személyenként I frt, családjegy 2 írt. Felülfizetéseket köszönettel fogadnak. = Honvéd ellenőrzési szemle fog tartatni e hó 29-ikén az alvárosi úgynevezett vadászlaktanyában. == Gőzhajó menetrend, f. hó 16-ától a Bécsi hajó menet beszlintettetik s esak Győrig fog járni a és pedig Győrből Váczra d. u. 1 óra 25 perczkor érkezik. Budapestről pedig indul reggel 7 óra 30 perczkor, Váczra érkezik 9 óra 15 perczkor. — A szőnyi hajó pedig csak Eszter>? ^sóg elég a székek zavart számozása ' att! De . . . * . * * Műkedvelői előadásról birálatot Írni n szokás, s igy tehát ne várjanak tőlem j : tikát én csak elmondom amit láttam, )í flottam, tapasztaltam. Feladatom könnyűnek látszik, mert a ikedvelői előadásokat nem az ész, hanem 3ziv rózsaszín szemüvegén keresztül kell zni, ezen át pedig minden rózsaszínben nk fel, de ha az ész élesen bíráló szem- ntjából kellene szólnom az előadásról ak- r is csak jót és dicséröt Írhatnék. Igen, igen kedves olvasóim, ne vonják ín nyos mosolyra szép ajkaikat, mert az »adás úgy sikerült, mint kevés más mű- dvelői előadás. Mikor a zsúfolásig megtelt szinházte- jtbe léptem nagy nehezen helyemre jutva, függöny felgördültére vártam, azon kezdői aggódni, hogy ily nagy közönség meg- E: ilantása a színpadhoz nem szokott mü- dvelőket zavarba fogja hozni, azonban llemesen csalódtam. Végre a föggöny felgördül Angyal jszka énekel: a^rögtöni csend és első ki- pés folytán, kissé elfogultan, de rögtön jegtért bátorsága szerelmese lépteinek za- ira. Innen kezdve az előadás a legszebb mdben folyt le; volt taps, csokor, koszo- i, mely a játszók kedvét nem kis mér- kben fokozta! A czimszerepet Doktor Erzsi k. a ingyal Liszka) játszotta. A sors és az mberek által üldözött méltatlanul tolon- mzott árvalányt oly jellemzően személye- té, s bánatos arczán a keblén átviharzó .•zelmeknek oly hü kinyomata volt látható agy látszott, miszerint szerepét átérezte. épdalai is sikerültek voltak s látszott, ogy igen nagy hangterjedelemmel bir. okszor megtapsolták s koszorúkkal jutal- íazták fáradozásait. Krizsa tens asszony szerepében Fabó ,'irzsi k. a. tűnt ki, mint tűzről pattant, ázsártos menyecske, különösen midőn fér- it meglepi, mikor az Piszkával enyeleg, olt hű személyesitŐje féltékeny és bosszúdé asszonynak s midőn Miklós fiával az ,pai juss kiadása és Liszka miatt veszeke- ik, a magát nagyra tartó s Liszka szol- álót becsmérlő úri asszony szerepében .gészen otthonosnak érzé magát. Elevenégét mindvégig megtartotta s megér dériéit tapsokban s koszorúkban részesült. Ördög Sára nehéz és hálátlan szerepét lavaldik Etel k. a. játszta oly routin- al és igazi drámai hévvel, hogy bámulatra agadta még a műértőket is. A felfogás, ivitel egyaránt meglepő volt, mert gyö- lyörüen szavalt s úgy alakított, hogy egé- zen kész drámai színésznő állt előttünk s ia a szinlap nem ái’ulja el őt, mint mű* ;edvelőt, pompás játéka után nem hittük rolna hogy ily jeles alakitasra műkedvelő íölgy képes legyen. Különösen azon nagy ttam már a hétkápolna vizéből is, s ő volt az, ki szivemet lebilincselő. Rá gondoltam akkor is, mint mindig szüntelen azon végzetes est óta midőn el- irablá szivemet. Pipa füst és kék szem, hogy hasonlít ez össze? — Épen tagolni akartam magamban, e kettő közti külömbsóget, midőn nagy irobajjal rohan be hozzám Feri barátom. — „Pajtás, jösz-e szüretre?!“ — „Hová 8 kihez?“ — „Azt ne kérdezd csak jer velem.“ Kalapomat fejembe nyomta s segitett fölöltőmet fölhúzni. A kapu előtt fogatja várakozott. Beültünk s a kocsi velünk tova robogott. Hogy hová megyünk, azt nem tudtam, — kinéztem a kocsiból de alkonyodni kezdett már s az utat nem ösmertem. Kérdezősködéseimre, hogy tulajdonképen kihez megyünk, barátom a felelettel mindég adós maradt. Egy negyedórái sebes hajtás után a kocsi egy csinos, fehérre * meszelt verandával ellátott s folyondárral egészen befutott ház előtt megállóit. A kocsi robogására egy szolga termett elő, s leemelve bennünket a kocsiból, bevezetett a házba, itt íölöltőnket átvéve, magunkra hagyott, hogy bejelentse megérkezésünket. Csakhamar megnyílt az ajtó s mi egy fényesen kivilágított terembe léptünk. Itt igen díszes s válogatott társaság volt már együtt. A kölcsönös bemutatás után Feri barátom eltűnt oldalam mellől. Én egy két jó barátomat ismervén fel a társaságban, ezek körébe húzódtam vissza. Rumay ur a zongorához ült s K... urholgy ennek kísérete mellett egy magyar népdalt kellemes alt hangon énekelt. Alig hangzott el ennek végeztével a taps vihar á terem ajtaja ismét fölnyilt s abban az én eszményképem, a kis kökény- szemű szőke, anyja oldala mellett jelent meg. Ekkor tárultak fel az ebédlő szárny- ajtajai s a szolga jelenté, hogy tálalva van. A házi ur B. . . . úrnőnek nyújtván karját, — a többiek is példáját követék s indultak az ebédlő felé. — Én rögtön a kis szőke mellett termettem s karomat nyújtva néki azt rebegém, hogy mily kimondhatatlan boldognak érzem magamat, hogy őt viszont láthatom. ő egész közönnyel utasitá vissza szavaimat mondván : „Köszönöm uram e majdnem minden fiatal embertől hallható köz- napias bókot.“ Megdöbbenve tekintettem fel e nem várt feleletre s szemeim találkoztak az övével. — „De angyali nagysád!“ bátorkodtam viszonozni. — „Én nem vagyok angyal! — mondá — s ez által bebizonyitá hízelgését s azt, hogy nem tud igazat szóllani.“ Felelni akartam még, de jobbnak találtam hallgatni s szótlanul foglaltunk egymás mellett helyet. A vacsora igen vígan folyt, az általános társalgás megindult, a házi asszony szives vendégszeretete azt még jobban növelte. — A fölköszöntésekben sem volt hiány. Ittunk a háziasszony, a háziúr s a többi vendégek egészségére. — S hogy én se maradjak ki a fölköszöntők sorából, föl- emelém poharam s a jelenlevő hölgykoszo- ra üritém ki azt. Szavaimat általános éljenzés és pohár koczintás követé. Midőn ismét helyet foglaltam, hozzám fordult szép szomszédnőm, s azt súgja fülembe. — „Látja, most sem beszélt úgy a mint valóban érez maga hízelgő. — S maga még azt szeretné, hogy ón magának higy- jek? — Nem, mától fogva nem hiszek ón már magának semmit.“ Felelni akartam, de benn a teremben megszólalt a zene. A házi asszony helyéről fölemelkedvén jelt ada az által, hogy a vacsora be van fejezve. Az éltesebb urak leültek a kártya asztalok mellé s a fiatalság a zene hangjai által csábittatva bevonult a másik terembe s tánczra kerekedett. Én oly szerencsés lehettem az első csárdást szép szomszédnőmmel lejteni. — Kértem tőle a második négyest, de ezt megtagadta; — okul hozván fel azt, hogy nem érdemiem meg. — Bővebb magyarázatot kértem tőle, — de ekkor lépett mellénk egyik barátnője, s valami mondani valója lévén, karon fogá őt, s egy két drei- schritt lépéssel eltűntek szemeim elől. Én is visszavonultam a házi asszony köré csoportosult mamák köréhez. — S igyekeztem a kis kökényszemü mamájának kegyét megnyerni, azon elvből indulva ki,ha a mama kegyét sikerült elnyerned úgy leányánál is egy lépést előre tettél a hódításban. Ekkor hangzott fel Feri barátom sten- tori hangja: „Hölgy válasz“. — Strausnak „Die Rosen aus dem Süden“ keringőjét játszották. Kis szőkém volt az első ki fölkért. — Bámultam e nem remélt kegyet, hogy előbbi magaviseleté után mégis engem tüntetett ki legelőbb. Kiváncsi voltam reá, hogy fog-e most már hitelt adni szavaimnak. Egy éjfekete szemű, s sugár termetű a fővárosból vendégként itt időző hölgyre figyelmeztetém. S előadtam néki, hogy azon nő iránt első látása óta szivemben egy kimondhatatlan érzelem uralg. Tánczosnőm karját az enyémben reszketni érezém, mélyen tekinték szép szemeibe s pilláin, egy könyűt vettem észre. — „Az Istenért mi baja?“ — kérdém szavaim hatásán magam is megijedve. — „Mi bajom? — Az a bajom, hogy gom és Budapest közt fog közlekedni. Esztergomból idul reggel 6-kor, Váczról 8-kor — Budapestről vissza pedig d. u. 2 órakor. = Ellenőrzési szemle, f. hó 9. napján tartatott meg a fő utczán az úgynevezett Vadász-laktanyán a Váczon és határában tartózkodó cs. kir. szabadságolt és tartalékos katonákra az évi ellenőrzési szemle. Mint előre látható volt, igen sokan hiányoztak a szemlénél. A kik ez alkalommal elmaradtak, azok még ez évben Budán a nyul-kaszárnyában megtartandó pót-ellenőrzési szemlénél tartoznak jelentkezni, ahol is, — ha elmaradásukat kellőleg igazolni képesek nem lesznek, — szigorúan fognak megbüntettetek Hogy oly sokan elmaradtak a szemléről, annak oka első sorban határozottan a városi elöljáróság; mert, — bár köteles minden szabadságolt és tartalékos katona már katonai minőségénél fogva is tudni hogy minden évben Október hónapban ellenőrzési szemléhez megjelenni tartozik, — azt azonban, mint e város polgára mindenki, kinek lakása a város elüljáróságánál szabályszerüleg bejelentve van, joggal elvárhatja az általa is fizetett tiszviselőktől, hogy az ellenőrzési szemle megtartásának napjáról és órájáról külön ezédulán értesittessék. — Bűnhődjék^ az kinek lakása rendesen bejelentve nm csen. — A falragaszok és a dobszó általi közzététel leginkább azok figyelmegtetésére való, akik e helyütt csak ideiglenesen tartózkodván amennyiben illetőségi helyükön megjelenniük már késő lenne, itt is jelentkezhessenek. Az a 48 darab falragasz, meg az az egyszere kidobolás és hirdetés a helyi lapban szűk kevés alkalom arra, hogy a szemle napja mindenkinek tudomására hozassék. Különösen ilyenkor, szüret idején könnyen megeshetik, hogy egyik másik tartalékos katona háromhétig sem jön haza hacsak nem hívják, mikép értesül hát ilyen a falragaszokról ? — A közönség érdekében elvárjuk hogy jövőre e tekintetben is több gond forditassék az adózó polgárok ügye- iie! — (Beküldetett.) = A kath. legényegylet e héten tartott gyűlésében Varázséji Gyula urat választotta meg egyhangúlag énektanárának. = Tolvaj szolgáló, Farkas István úrnál K i s Borbála veresegyházi illetőségű cseléd, pénteken este a szobában elbújván a szekrényből 4 frtot ellopott s a nélkül hogy a házbeliek észrevehették volna a szobákon keresztül kiosont. A másik cseléd azonban a kapunál felismerte s midőn a pénz hiány észre vétetett, s a tolvaj- lás gyanúja ő reá háromlott, megmondta hogy mit sem sejtve ő bocsájtotta ki a kapun a régi cselédet, mely vallomásra aztán Kis Borbála elfogatott. = A katli. iskolaszék f. hó 5-én tartott ülésében tekintettel arra, hogy az iparos tanonezok a jelen kor kivánalminak megfelelő irányban nyerjenek kiképeztetést most sem szól igazat s maga álnok nem azt a leányt szereti hanem, — . .“ Itt szava elakadt s a zokogást alig tudá visszafojtani. Megfogtam reszkető kezét s egy ablak mélyedésbe vezettem, hol biztósitva voltunk a kiváncsi szemek elől. Itt aztán elmondtam néki, hogy valóban most nem szóltam igazat, mert én nem azt a fekete szemű leányt, hanem egy kis szende szőkét, kinek szemeiben a menyország honol, kiért föláldoznám boldogságom, életem, mindenem. — Elmondtam néki, hogy ez a megtestesült angyal ő, s csak őt, őt magát egyedül szeretem. — Szeretem szivem legbensőbb érzetével, mint senki mást e világon. — ü egészen hozzám simult, vállamra hajtá selyemfürtös szép fejét s egész lelkesülten rebegé: — „Igen Hugó ! Most már igazat szólsz hiszek szavaidnak és hinni fogok ezentúl mindég, mert én is szeretlek.“ Mily boldog, mily kimondhatatlan boldog voltam e pillanatban azt leírni nem tudom. Mégis találkozott tehát e földön egy angyali lény a ki engem is szeretni tud. Lelkesültem ölelém magamhoz s egy forró csókot nyomva eper piros ajkaira, — ismét a tánezosok sorai közé keveredénk. Már pirkadni kezdett a hajnal, a kakas kukurikolása már elhangzott, midőn távozásra gondolt a társaság. A háziaktól s a társaságtól kölcsönösen elbúcsúzva Burgonyi Kornéliát — hisz most már meg- vallhatom nevét — kocsijához kisérve, mamájának kezet csókolva s tőle is egy forró kézszoritás által búcsút véve, — Feri barátommal beültünk fogatjába s hajtattunk mi is haza. Ez volt az én idei szüretem, s honnan kétszeresen ittasodva tértem vissza. — A bortól, mely fejembe szállt, s a szerelemtől, mely kéjérzettel tölté be szivemet. I. S. L.
