Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-10-16 / 42. szám
Mindezeket röviden csak azért említettem fel, mert befolyásos egyének korábbi czikkünkre azon érveléssel feleltek, hogy hiszen a városnak az utakból nemcsak haszna nincsen, de még szép összeget rájuk fizet. — Hogy hova, mire fizeti a négy vámsorompó bevétéTéit^azt most nem vitatjuk. Elég az ahhoz, Jiogy az utak nem is azért tartandók jó^karban, hogy azokból a városnak tiszta jövedelme legyen, hanem azért, mert első sorban az a mi közügyünk a mi közvagyonunk. Emellé, nagyon természetes, hogy ha más község tagja egyszer másszor a mi utunk használatáért az illő árt megfizeti, joggal bele szólhat a mi gondolkozásunkba és joggal megkövetelheti azt is, hogy pénzéért neki jó utat adjunk. Törvény szabályozza a vicinális utak fentartásának kötelességét, a vicinális utak természetét, meghatározza a vicinális községek érdekeinek találkozását és jogot ad a vicinális községek mindegyikének a vicinális ut fen- tartására a másiktól aránylagos segítséget követelni. Városunkkan sem ezt nem ismerik, sem a vámsorompók jövedelmeit az illető utak javítására nem fordítják. Nem tisztázza, hanem inkább zavarja e kérdést a közmunka és a köz- munkaváltság hová fordításának kötelezettsége. Van határunkban országút, nincs rajta utkaparó. Ott van a hartyáni ut, szép hosszúságban húzódik el alsó határunkon, már rég be kellett volna két oldalt fásitanunk. Nincs rajta egy fa sem. Két szélén az árok talán mióta kihasították, soha ki nem volt tisztítva. Ott van a város közvetlen szomszédságában a kukuricza utczából a szóri vámházig vezető ut, mikor volt az kijavítva? Se széle, se közepe, se árka se kerék vágása. Valóságos fertőő szeret, engem szeret s rajtam kívül I senkit e nagy világon. Ah minő bűbájos érzület zendül köröttem ; minden oly szép minden oly összhangzó érzelmeimmel. A viszontszerelem által táplált láng lobog szivemben, minő eddig még soha. Most érzem, hogy eddig még senkit sem szerettem s ha lelkem, mint a habok felett lebegő sirály iránytalanul repkedve, meg- megállt egy pillanatra, remélve, hogy nyug- pontot talált — de csalatkozott; csak most, egyedül most tárult fel előttem a tündérvilág kapuja, hol nyugtot lelhet csapongó szivem, csak most élvezem üdvödet, óh szerelem, eddig még csak töviseid érezém! Együtt ülénk. Szeréna és én. Ő zongoráján játszá ama szelíden fájó népdalt: „Titkon nyílik, titkon hervad a virág. Az én szivem titkon sóhajt tehozzád.“ Oly szép vala ő zongorájánál ülve. s oly izgatólag hatottak küzdő lelkcmre a hurokból kicsalt kedves hangok, melyeknek mindenike szivem érzését fejezé ki, hogy a szenvedély nem engedé tovább nyugodni keblemben szivem titkát, hanem az érzelem hangjai ajkamra tolulván mint az áradat megragadám picziny kezeit s forró csókkal halmozván el, kitárám előtte szivemet. Parancsold meg a lavinának, hogy álljon meg útjában, ha egyszer megindult, 1 meg fog-e állni? tiltsd meg a szívnek hogy ne dobogjon, nem fog-e dobogni, ha szere lem tüze hevíti? — „Szeréna, nem vagyok képes to » * 1 vJ tó az egész kis utacska, csak akkor használható, mikor kiszárad. Egyébkor a szomszéd szántóföld szolgál arra, hogy e kis distantián kocsival járni lehessen. Vigasztalóul legyen mondva, hogy nem csupán a mi halárunkban egyedül ily nyomorultak az útviszonyok, Ott a szilágyi ut. A viz levezetéséről soha sem volt gondoskodva. Mellette meredek mély árok, se korlátja, se kerékvezetöje. Est homályban csak az isteni gondviselés őrzi rajta az utast. Kis-Némedire rövid idő múlva már csak repülő gépekkel vagy léghajóval lehet közlekedni. Úgy áll ez a község elszigetelve, se ki, se be, mint az ablakfa, Még nyáron is veszedelmes oda jutni. Ott van a két megye határán épült drapkói hid. Majd egy emelet. És aki oda teremtette, annak az ut theoriájából annyi tudománya sem volt, hogy két szélére karfákat is rajzolt volna. Csupán á változatosság kedvéért felemlitem még a Penczröl Csővárra vezető utat. Tessék csak megnézni. Van rajta először egy fahid, amely tavasz óta el van rontva. Van rajta egy másik kőhíd legalább is három öl mély árok felett, régi divatra építve, se karfája, se oldala. Az oda és az onnét elvezető ut legalább 3oo—400 öl hosszúságban 4—5 öles mély árok mellett halad el és még senkinek sem jutott eszébe, hogy oda még valaki kocsistól-lovastól bele fordulhat, hogy különösen nagy hófúvások alkalmával arra senki sem mer elmenni, és miért? mert sehol sincs karfája. A felhozottak csak példák, mert vidékünkön az utak között nincs nagy válogatás. Csinál utat magának ki mint akar, és amint lehet. Kitér, elö- rehajt ki-ki, amint teheti és amint akar. Megáll, etet, rakodik, ott a hol akar és feldül ott is, a hol nem akar. A mi közigazgatásunk az utakkal vább titkolui érzelmeimet; emeljen föl magához a mennybe, vagy sújtson a porba egy szavával, de halgasson meg. Sokáig küzdék magammal, nem akartam nyugat mát fel zavarni .... de nem fékezhetem tovább érzelmeimet, mert minden perez, mit bájkörében töltök, fokozza forró szerelmemet. Szeréna! szeretlek a sírig — a síron túl is ... a te szerelmed nélkül nincs üdv, boldogság számomra e földön. Szelmem lángja kiolthatlanul csak érted ég! Szivem előtt első vagy a világon . • szólj . . . mondd ki ama kis szócskát, mely boldogít, s a mennyek mennyébe emel vagy lesújt a föld porát evő hitvány férgek közé ! — Ne hagyj soká a bizonytalanság kínjai közt, vagy emelj magadhoz, vagy taszíts el magadtól . . Ah reám szakadt a menny Hogy bírok el ennyi boldogságot ? — „Örökre tied?“ — e mindent magában foglaló boldogító szót rebegék ajkai — s keblemre borulva lelkünk egy hosszú — hosszú üdvteljes csókban egyesült. Oly édes, oly szomorú volt e csók! — Ott tartóm ölemben ringatva epedő elragadtatással szerető angyalomat; -- átfonák karjai nyakamat, ott dobogott szive az enyémen, lehellete összevegyült az enyémmel. Ajkaink a boldogság mámorában egyes édelgő szókat suttogának, egy-egy halkan elcsattanó csóktól félbeszakítva. Szivünk majd meszakadt a szerelem boldogságának édes terhétől. Szótlan hallgattunk mindketten, csak nem sokat törődik. Nálunk sem útfelügyelők, sem utkaparók, sem ut rendszabály, sem utigazgatás nincsen. Sőt ben a városban is úgy tér ki és hajt előre ki-ki, amint akar, pedig mindez a jó közlekedésnek roppant hátrányára van. Nem ördögi találmány az utren- dészet: ott van az 1867. évi julius 14. napjáról kelt ministeri rendelet és ott van a volt m. kir. helytartó-tanácsnak az utrendörséget tárgyazó és a közm. és közi. ministerium 1871. évi szept. 10. napjáról kelt rendeletével újra kihirdetett szabályzata. Jó lenne azokat az illetőknek jól áttanulni és meggyőződhetnének arról, hogy amit az utrendészet körül a nagy közönség érdekének megóvása a közigazgatástól joggal követel, az emberi erővel mind elérhető. Mindaddig, mig e forgalom igényeinek e tekintetben elég nem tétetik, sem mezőgazdaságunk, sem iparunk sem kereskedelmünk nagyobb lendületet nem kaphat! A „Toloncz“ előadása. Mint messziről fölpislogó pásztor tűz a rideg éjszakán, úgy tűnt föl a héten a legényegylet műkedvelői előadása. Társadalmunk sötét, melyben csak tapogatódzni lehet minden újítással, és rideg mint az őszi éjszaka, mikor már mégis lehet fázni. Fázni az emberek közönyétől, melybe úgy bele vesz minden hasznos igyekezet, mint a tenger vizébe rohanó folyó, mely mig magányosan folyt, kelepelő malmot hajtott, hátán nehéz talpat hordott, s most tehetetlen massza, melynek önsúlya is teher. Unja életét mindenki, mint az örök sötétségre kárhoztatott rab, kire csak egy teher nehezedik : a sötétség; fölötte elmúlik a nap a nélkül, hogy nappala volna s megjelenik az éj a nélkül, hogy sötétebb lenne. Örökös egyformaság kinek-kinek a maga osztályában, melynek oly szűk korlátái vannak mint a mesebeli szűz erényének, ki soha sem hágta át annak határait; mert érette nem jött senki, maga pedig nem tudta, hogy kívüle még más is van. Közöny és tudatlanságból szőtt maga körül oly hálót, mely erényét megvédte; az élet pedig mint a fölhúzott jó óramű, örökös egyforma ketyegéssel, csendesen lejár. Ki sokat alszik, szivünk érzé, csak szünk verése mondta : mi boldogok vagyunk. Végre ő tőré meg a csendet e szavakkal : — „Ah, mily boldog vagyok, s e boldogságot neked köszönhetem, Aladár, rajtad kívül senkit nem szerettem, s nem is fogok szeretni síromig; de vájjon birhatom-e én szerelmed teljesen? fogom-e pótolni neked első szerelmed veszteségét? hisz azt mondják, hogy „a szívnek kétszer nyílni nem lehet“ óh ha ez igaz lenne s szerelmed csak múló szenvedély — akkor jobb volna inkább most meghalni itt, boldogan karjaid között!“ — „Miért-e kétkedés édesem, hisz végtelenül boldognak érzem magamat, mert 1 csak én tudom mit nyerék szerelmedben, ajkam nem képes hűen tolmácsolni szivem, boldogságom érzetét. Soha soha sem remél- lém, hogy valaha még ily boldogság özönében részesülendek! Korábbi életem ködképül fekszik előttem. Ismered múltamnak egy részét. Ez nem engedett reméllenem, mert bűnösnek érezve magamat, alig mertem ily angyalnak szeme közé nézni pirulás nélkül: — nem hogy viszontszerelmet merészkedtem volna remélni s most a legnagyobb jutalom melyben földi halandó részesülhet, — szerelmed, mindent pótol nekem, s mindent feledtet. — Nézd drágám, ablakunk előtt a másodszor virágzó akáczfát, nem koszán tartó szép napokat jósol-e a másodszor virágzás? s nem csupán az emberek balgasága füzé-e össze a népdalban ellentétképen a kétszer virágzó akáczfát, az egyszer nyíló szívvel ? Sokkal inkább végre éjjel sem jön álom szemére s az mondják ilyenkor, nincs jobb altató szeri mint az óra ketyegése; sajátságos gyönyü rüség, mellyel mily egyszerűen lehet meg. szerezni egy másikat, csak várni kell csőn: desen, lassan, türelmesen ! A ki várni néni tud, megtanul, hisz van rá idő elég; a tüí relem termi, melynek bámulatos szülő ke pessége van ! Ágyad jó puha, szobád mele mit törődöl milyen idő van oda kint? S01 sod most ezt dictálja, hogy aludj, mert c van ! Egyszerre valaki azt kiáltja, hog tűz van! Egy kiáltásra nem is mozdul, kettőr sem, mert czélja felé közéig: mindjái'i aludni fog; valóságos bolond, ki a sötc éjbe bele kiabál s ébresztheti az alvókat De a zaj nő, most már többen kiabálnál az ügy komoly fordulatot vesz, a már-má boldogitó álom eltűnik, s a kényelme 0 nyugvó nehézkesen fölkel, készülődik, indi kifelé ; szándéka úgy sincs valamit tenn segíteni, csak látni! Egy másik alvóba bel botlik, ki már vissza tért folytatni kedve mulatságát hozva a hirt, hogy a tűz mész sze van, nem a mi fertályunkban s 1. zaj is lecsilapult! Hál Istennek éjjel var j a levegő hideg csipős szél fúj, jobb aludni 1 jó éjszakát? Társadalmunk alszik, s haragszik, zsém bel, ha álmából fölverik, féltékeny zárko zott és önző. Szinte örömmel fogadta s'; műkedvelői előadás egy héttel előbb tör tént elhalasztását! Pedig ez az egyetlen, eszköz, melyre nehézkes léptekkel megmoz dúl, tán csak azért, hogy epés ítéletét ki öntse a merész vállalkozókra, kik kénye! inét megzavarják. — Még jó hogy időkén föl-föl lebben e nehány műkedvelőbe a ját szó-kedv, tündérképeket varázsolva a szem lé lök elé; de ez csak meglepetés lehet min a bolygó tűz megjelenése, mely rögtön fellobbanásával gyönyörködtet; de önkény, nem keresi senki, valami babonás félelen miatt! Ha gyakran ismétlődnék tán a he lyet is mutogatnák az öreg anyák, min hol rémek teremnek s lidérczek tánczolnak, Szelíd fénnyel jelent meg múlt vasárnap a legényegylet műkedvelői előadása, s ki érzékeny kedélvlyel birt elfogadta ar szerény pásztortüz kivogatását, mely a sötét) éjét, ha meg nem is világítja ; de messze, látszik, s a maga kis körében fényt és meleget áraszt. Mi is láttuk közvetlen közelből, fölmelegedtünk tőle s gyönyörködtünk; benne. A „Toloncz“ került ez alkalommal; színre s mint a népszínmű általában, úgy ez is megtette hatását; nagy közönséget vonzott; a ház megtelt zsúfolásig. — Persze csak azon társadalmi fertályból, hol a tűz égett! Itt-ott fölmerült néhány kiváncsi a túlsó casztból is, de általában a nagy publicum azokból telt ki, kik közt, a játszók otthonosak. Volt tolongás, rendetigaza volna e népdalnak, ha a másodszor, virágzást úgy tüntetné föl, hogy a tavasz virágai elhervadván, az éltető nap sugaraira újra hajtott virágot, s így a szív is ha , ;i első hajtásáit a csalódás korai fagya elher- vasztá, újra fogja hajtani virágait ha a viszontszerelem bodogitó napja hinti feléje sugarit. Ne kételkedjél édesem s ha meg tudsz bocsátani nekem a múltakért, végtelen boldogok leszünk!“ — „A múltakért mindenki lelkiismers- -sr tével számol — feleié Szeréna — s ha a múlt foltokat hagyott lelkedeu, leégeti azt lángoló szerelmed. Vessünk fátyolt a múltra hadd hanvadjanak el e fátyol alatt a múlt elfonyasztott örömei. Teljesen boldognak érzem magamat, hogy az én személyem volt azon mentő sajka, melyben szabadulást nyerél a viharos jövő elől, légy kormányosom és evezzünk együtt a boldogság partja felé. — De ne keserítsük szerelmünk első boldog perczeit, jöjj, menjünk szüléimhez, valjuk be előttük szerelmünket, s kérjük reánk áldásukat . .“ (Folyt, köv.) Szüreten. A napokban mély gondolatokba elmerülve ültem magányos szobámban. Illatos szivarom füstjét kék karikákban eregettem a szoba teteje felé. Elmerengtem a bodor kék füst alakzataiban. — Kék színe eszembe juttatta egy kis leány kökény szinü szemeit, azon szende, boldogságot magukban foglaló szempárt, mely lelki nyugodalmam elvesztésének okozója. Hisz e szempár tulajdonosnője végott
