Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-09-04 / 36. szám

I vonatkozólag alulírottak, mint a nagy-ma- ros- visegrádi takarékpénztár igazgatóságai és felügyelő bizottsági tagjai, amennyiben az emlitett közleményben foglalt valótlanságok mellett Zoller Mihály úr, mint a nagy-maros- visegrádi takarékpénztár elnöke és igazgatósági tagjának az intézet körüli eljárása egy lelkiismeretlen és rosz- akaratú névtelen által gyanusittatik, kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy a közleménynek intézetünkre irányzott sület- len czélzását, csupán egy éretlen szurkos kezű ficzkó nemtelen boszuállásának tekintjük, ki ellenében Zoller Mihály az öt ismerő közönség és az intézet, részvényesei előtt védelemre nem szorul.

Midőn jelen sorainknak becses lapjá- bani közlését kérjük, tisztelettel maradunk

Nagy-Maros, 1881. aupusztus 30.

Fábián János. Heinzinger Ferencz, Thuránszky Ármin, Hoffmann Ferencz, Bürgermeister József, Emer Antal.

II.

A „Váczi Közlöny“ 35-ik számában „Marosi“ aláírással megjelent közleményre vonatkozólag legyen szives csupán abbeli nyilatkozatomat becses lapjának leközeleb- bi számában közzé tenni, hogy a közleményben előadott tényállás nem felel meg a valóságnak és a mennyiben találkozott egy jellemtelen egyén, ki csupán bosszuál- lás és rósz indulatból nemátallotta személyiségemet, egy büntetendő cselekménnyel kapcsolatba hozni azt, ezennel elávaló rágalomnak nyilvánítom, ki ellen a törvényes lépéseket megteendem.

Teljes tisztelettel. Nagy-Maros 1881. augusztus 30.

Zoller Mihály.

„pig kelle őriznie az ágyat. így aztán nem • oda ha elidegenitjiik városunktól a nya- i i t itt töltőket, s ha azok aztán városunk- .1 nem a legkedvezőbb emléket és hirt szik el magukkal. Kérjük tehát a képvi- lő testületet, hogy a legközelebbi közgyükén hozza szóba a járda ügyét s a 8 éves 'i ndelet foganatosításáról intézkedjék.

= Kitüntetett iparosunk. Deb- iczenben a múlt hóban rendezett iparmű ;állítás alkalmával — Peták János helyek kaptafa és pékkosár készítő mester kiütött iparczikkei által tanúsított ügyes- ige és versenyképessége megjutalmazásaul - dicsérő oklevéllel — tüntettetett ki.

= A szőllo kivitel külföldre már egkezdődött s mint halljuk egy méter ,ázsa szőllőért 18—20 frtot adnak az üzér- Adők.

= Rácz S*a!i nálunk. A mult hern fővárosunk hires czigány prímása — kosunkban tartózkodván nejével — s bi- mnyal megcsömöriilvén a londoni sok beaf- :ecktól s a czigánypecsenye szaga még a égi jó időkből emlékezetes lévén előtte a iaczi ácsorgók nagy gyönyörűségére egy letté vágott jókora czipóba beletéve több endbeli voáczi hurkát és czigány pecsenyét ásárolván — a legbüszkébb magatartással önelégültséggel távozott a piaczról.

= ]Lo eljutás. F. évi szeptember hó 3-án Kecskeméten megtartandó lótenyész- ési jutalomdij kiosztás alkalmával — a cs. :ir. első számú lóavató bizottság nagyobb mennyiségű 2 és 3 éves csikókat szándéko- ik vásárolni, — az átlagos vételár 225 frt- an van megállapítva, — mit a netaláni sikó tulajdonosok tudomására hozunk.

== A váczi í elek könyv hatáskö- éhez 26 község tartozik, melyeknek ingat- mnai a következő számok alatt vannak be- ez-etve, és pedig: Vácz 3686, Duka 216, k-Csörög 258, P.-Gröd 12, Sződ 267, Rátóth »32, Y.-Hártyán 226, Kisnémedi 305, P.- Iatvan|406, Szügy-P. 1, Pencz-alsó p. 1, Isővár 287, Ácsa 312, Tótgyörk 212, Szi- ágy 285, Kisujfalu 152, Mácsa 476, Bottyán 81, Zsidó 291, Kis-Szt-Miklós 241, Veresegyház 574, Csornád 199, Dunakesz 436, mreháza 1, Fóth 830, R.-Palota 1066, — agyis telekkönyvünkben összesen 11,273 Irb ingatlan van bevezetve,

Telekkönyvtiuknél, megnyissa óta, az az Augusztus hóban összesen 639 beadvány intéztetett el.

= Aagy vasúti sxereiiesétlen- iég. N.-Maros és Szobb között a péntek íjjeli személy vonat egy terhes vonattal )ssze§ ütközött. ■— Egy a katastrófában •észtvett szemtanú elbeszélései után a kö- etkező részleteket hozhatjuk olvasóink tudomására. A nagy-marosi állomásról a személy vonat előtt egy teher vonat indult Szobbra, s ott kellett volna bevárnia a személy vonatot, azonban a pályaudvar kocsikkal lévén telve be nem mehetett, s igy künn maradt a vonalon, erről azonban a jövő személy vonatot nem értesítették az őrök s jelző lámpát sem tűztek ki. Ebből következett aztán az, hogy a személyvonat az előtte álló tehervonat utolsó kocsijait összezúzva, azokra ráment. Ház magasságra tornyosultak fel a kocsik s a benn ülők közül sokan összezúzattak. A gépészt egészen összeégve vonszolták ki a kocsik alól. A sebesülteket a vasúti vendéglő helyiségeiben helyezték el. Mennyi a halott és sebesült, nem tudjuk. Részletes és pontos adatokat a szerencsétlenségről csak a vizsgálat megejtése után tudhatunk meg.

— A szülők ügyeimébe. Az iskolaév kezdetével bátorkodunk a szülőket figyelmeztetni, miszerint Bakk Domonkos, old. polgári iskolai tanár, jelenleg a fegyintézet tanítója franczia tanfolyamot nyit meg, fiúk és leányok számára, a délutáni órákban. A tandíj igen csekélyre lesz szabva, hogy mindenkinek lehetővé tétessék a franczia nyelv elsajátítása melynek szükségességéről fölösleges szóllanunk. Ajánljuk Bakk urat olvasóink figyelmébe, mint oly taníérfiút ki több időt töltött Párisban s igy a franczia nyelvnek teljes birtokában van.

= Hősivé«! hu*£»raifiik tegnap indultak el a miskolezi nagy hadgyakorlatokra.

= ÜSeiBészclnk kétfelé szakadtak ismét. F e n k a Pista kivált Marczi bandájából s külön bandát alakított. Kilátásunk van tehát, hogy versenyezni fognak egymással, s mindegyik igyekezni fog felülmúlni a másikat művészetével. Ennek zenekedvelő közönségünk csak örvendhet.

= Öngyilkosság. Gyürky Károly verőczei bognár legény nemi bűnt követvén el, büntetéstől való félelmében agyonlőtte magát.

= Elveszett kalap. A vasárnapi vihar alkalmával a szél egy úrnak kalapját a fő utczán magával sodorta, ha valaki netalán megtalálta, sziveskedjékszerkesztő- ségünkbe elhozni.

= Fényes névestély tartatott múlt szombaton TarcsayAkos úr dunaparti nyaralójában. A főváros, városunk és a vidék notabilitásai közül sokan voltak jelen. A tánezosnők közt a szeretetre méltó háziasszony mellett ott voltak, Benkár Dénesné, Dorner Béláné, Kemény Gusztávné, Piufsich Lajosné, Szántay Adolfné, Truxné, Görgey Istvánná, (Visegrádról) — továbbá Piufsich Zelma, Stockinger Betti, Görgői nővérek, stb.

Közgazdászat.

A gyümölcsnek hosszú ideig* épen eltartása és helyes vagy czélszerü feldolgozásáról.

(Folytatás).

2. A csont árosok közül a cseresznye, megy, baraczk, som, és szilva ha idejében áruba nem bocsájtatik, legczélszerübb ha házi szükségletre vagy kereskedelmi czik- nek megaszaljuk; a baraczkot ha meg akarjuk aszalni, két felé vágjuk, magvától meg tisztítjuk, s igy cserép tepsire rakva meg aszaljuk; aszalás után ki tesszük szikkadni, szikkadás után pedig ritka tüil zacskóba rakva szellős száraz helyre rakjuk el, s kitűnő csemege gyümölcsöt nyerünk; a cseresznye kifőzve kitűnő pálinkát szolgáltat, miért is ajánlható minden szőllős és mezei gazdának, hogy cseresznyéjét ha sok van, szedje össze kádra s főzze ki, mert ez által úgy a szőllő, mint a mezei munkáltatásnál, sok költséget meg kiméi, mivel saját termésű és főzésű pálinkája lévén, nincs rá szorítkozva a kereskedőtől a legközönségesebb pálinkát drága péuzen meg venni.

A cseresznyét vagy megyet ha pálinka főzésre szántuk a fáról rúddal leverjük, de vigyázva, hogy az ágát le ne tördeljük, az igy levert cseresznyét kádba szedjük s erjedés után ki főzzük.

A baraczk is kitűnő pálinkát szolgáltat, s a kezelés és eljárás ép olyan mint a cseresznyénél.

Az aszalt gyümölcsök között legkeresettebb czik azonban a szilva, mert ez a kereskedelemnek egy külön ágát képezi, miért is ennek aszalásáról részletesebben kell szólnunk.

(Folyt, köv.)

Nyílt-tér.4*)

Nyilatkozat.

I.

Tek. Szerkesztő Ur !

A „Váczi Közlöny“ 35 dik számában a „Marosi“ aláírással ellátott közleményre

. *) E rovatban közlőitekért felelősséget nem válal

A szerk.

vágtattunk neki a fergetegnek, — Iszonyú erőfeszítéssel bírtunk csak haladni, egykét- szer azonban mégis belé ütődtünk az utszéli akácz fákba.

Jaj a fejem! kiáltott fel két hang egyszerre.

Nos mi az megint?

Hát egyik barátunk úgy gondolván a pornyelést kikerülni, hogy előre hajlott fővel rohant előre.

De szerencsétlenségére egy szemben jövő ugyanezen manővert gyakorlata, s igy történt, hogy egyik sem láthatván — fejők összeütődött.

Éppen jót nevettem e carambolón, midőn egyszer csak elterültem hogy még nadrágom is ketté repedt a térdén.

Ez pedig úgy történt — hogy a ferge- teg iszonyú nagy erővel jővén egy az utczán előre törekvő öreg asszonyt fölborított s éppen lábam elé gördítette. így én az egyensúlyt elvesztve akarva nem akarva a földön találtam magam. Még pedig azon az áldott váczi kövezeten Barátim segítségével azonban valahogy mégis föltápászkodtam. Az öreg anyókát is lábra állítottuk. — s Éppen újra indulni akaránk midőn lélekszakadva jön elénk egy barátunk a város felől.

„Fiuk nem láttátok kalapomat a szól lekapta fejemről s magával ragadta."

„Ütheted te már annak a nyomát bottal, ott van az most valahol Latinovicsék tanyáján — jegyzé meg egyik közülünk — s holnap reggel a kotlós tyúk alá kerül.“

Megkalaptalanitott barátunk egy kendőt kötött fejére, s nem tehetvén egyebet, megnyugodott a sorsban, mely oly fergete- geket idéz elő, mi elviszi a szegény ember drága pénzén szerzett kalapját.

A fergeteg csak úgy kavarta fel a port és a kavicsot. Fülünk, szánk és szemünk

Szerkesztői üzenet.

— Anonymusnak helyben. Sem a versek sem a prózai dolgozatok nem közölhetők. A verseléssel legokosabban teszi Ön, ha egészen felhágy. A prózára nézve pedig tanácsoljuk önnek tanulmányozza Porzó „Tárczaleveleit“ Kisfaludy Atala „Rajzait“ Beöthy Zsolt „Elbeszéléseit“ s több hason irányú müveket, — úgy idővel önhői még lehet jó tárcza 8 beszély iró, mert a beküldöttekből Ítélve van hajlama ezen irányban működni. Addig azonban mondjon le arról, hogy müvei a nyilvánosság előtt megjelenjenek, mig önmaga saját legjobb munkáját nem találja rossznak. A mit azután fog Írni az már közölhető lesz. „yvüd-t, asavTÓv.“ — „A női hálából“ talán — csinálunk közölhetőt.

Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos:

Ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV.

irdőben. Egyszer aztán megállt, intett, hogy 'árjunk rá s elkezdett öltözködni: mert iddig csak patyolatban volt, lábán bocskor fején bárány bőr süveg (forró nyáron) köpenyegét és töltény táskáját az övező szíjnál fegyverére akasztotta s úgy hozta eddig a hátán ; most a köpenyeget fel öl ti a töltény táska övét rácsatolja s a puskáját •szabályszerűen veszi hátára. No ebből valami lesz, gondolám! . .

S úgy is volt. A legközelebbi tiszti illomásra mint foglyait bekísért, s tisztjének szalutálva — rövid beszéd után, melyet nem értettünk, — átadott. Annyit azonban a helyzetből mégis megérthettünk, hogy foglyok vagyunk. A körülbelül 20 emberből álló legénység fegyverbe állítva körül vett s a tiszt megkezdte a vizsgálatot, mert kérdezni nem tudott, nem értvén sem németül sem magyarul. Furcsa conver- satio volt, mint akár Afrikában a Zulu kaf- ferekkel; de kevésre mentünk. A tiszt felette gyanúsnak talált, Spionoknak tartott, s rajzkönyvünkön a leragasztott papirt (Block) kezdte felszaggatni. Erre féltékenyen tiltó mozdulatot tettünk, mi neki még tüzet adott a kutatásra. Csak tiszta papírokat talált, és tájkép részleteket, mi gyanújából mégis kiverte. Végre a latin nyelv oláh rokonsága segített s hosszú fáradság után megértette, hogy 8 Szil on tavát akarjuk megnézni. Útlevelünket kérte, mit két társam előadott: de minthogy nyomtatott betű nem volt benne, láttam hogy nincs megelégedve vele. Egy báli meghívó véletlenül zsebemben volt ; ezt adtam oda. Teljesen megelégedett vele mert még pecsét is volt rajta, s ez kipótolt mindent. Zgy legényt rendelt mellénk vezetőül, figyelmeztetve, hogy a bocskor pénzt megfizes- :ük s ezzel elbocsátott 1

így köszönhettük a báli meghív ó- nak, hogy megláthattuk a Szil on tavát.

Spectator.

Az orkán.

Ez volt aztán az igazi pokoli idő. Ily vihart még öreganyám se látott. A szabadban tövestül tépte ki a fákat s a dunán fölborította a csónakokat. Benn a városban háztetőket és kéményeket söpört le. Ablakokat és ajtókat zúzott össze.

Hirtelen jött mint a gondolat. — Nem volt időnk előle menekülni. — A löházban éppen javában dicsértük a főúti kövezet nyaktörő mivoltát s az utczai lámpák egyiptomi sötétséget árasztó világosságát, midőn egyszerre távolból jövő menydörgés és czikázó villámok tettek figyelmessé egy közelgő zivatar kitörésére.

Nem is tanácskoztunk soká, hogy mi tévők legyünk. Hanem össze szedvén sátorfánkat, futásnak eredtünk, azaz csak tapogatózva haladtunk. A lőház előtti fasorban nem egyszer tévesztettük el az utat s testünk néha-néha nem éppen a legérzékenyebben ütődött oda a fákhoz. — Nagyne- hezen valahára megtaláltuk a ki járatot.

Itt kezdődött el aztán valóban a „hadd el hadd“.

Iszonyú por felhők csapódtak szemeink közé. Nem láttunk egy lépésnyire. De mi azért vaktában mégis neki mentünk.

A kis fahidhoz érve, egyszerre csak azt halljuk, hogy zsupsz ! pacscs! Kíváncsian kérdeztük egymástól hogy mi ez ?

A feleletet rögtön megkaptuk a pocsolyából.

„Az Istenért fiuk húzzatok ki ebből a téntából* szólalt meg szegény barátunk ‘hangja.-------1--------1 •’ ' ■ 1 • - ■

S e mellett iszonyú sötétség uralkodott.

— A villám mely többször lecsapott pillanatra megvilágitá az egész utczát.

Ép egy ily villám lecsapás alkalmával látok előttem egy alakot a viharral küz- ködni. Tetőtől talpig be volt burkolva egy nagy kendőbe..

Hozzá ugróm s avval üdvözlöm, hogy „Jó estét galambom.“

Az alak hirtelen megfordul s szemrehányóan felel „Uram Mit gondol ?“

„Oh pardon, ezer bocsánat nagysád. Valóban nem ösmértem föl ezen festői öltözetben.“ Ekkor vettem észre a lányka szüléit s még többeket kik szintén kint voltak a löházban s a vihar őket is az utón érte. Hozzájuk csatlakoztam s el kisértem hazáig. Itt búcsúzni akartam de visz- szatartóztattak, hogy legalább a vihar lecsen. desülését várjam be szerény lakukban.

Nem hagytam magam kéretni, mert hiszen könyü Katót tánezba vinni, s az a két szép szem oly marasztólag tekintett rám.

Vidám fecsegés közt költöttük el a úti fáradalmak után kétszer oly jól Ízlett estelit.

Az óra már későre járt, a vihar már rég lecsendesült midőn távozásra gondolák.

— Elbúcsúztam, — hazamentem de aludni nem tudtam. Keblemben nagyobb vihar dúlt, (tudom; Szerk.) mint az előtt egy két órával az utczán.

Nem is csoda hisz kettős veszteség ért e napon. Elvesztém tárczámat mely az utczán való elesésem alkalmával eshetett ki zsebemből, és szivemet melyet akkor vesztettem el midőn az asztalnál oly mélyen találtam szép vizavim kökény szinü szemeibe nézni.

Tárczám talán elő kerül de szivem az örökre fogva marad. — pedig még nem ittam a hót kápolna vizéből. — (Ugy-e meg-