Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-08-21 / 34. szám
kamat magasság' megállapodására az állam jogosult-e •— közvetlen a társadalom és közvetve az állam érdekeinek szempontjából igennel felelünk. A töke összeállítása nem egyedül a töke tulajdonosának az érdeme ; mert ha ö államon kívül a társadalom vér- ...keringésének felhasználása nélkül volna képes tökét teremteni és ha az ö .fokéjét az államon kívül, a társadalom Vérkeringésének sérelme nélkül tudná Jiasznositani, működéséhez sem az államnak sem a társadalomnak semmi köze sem volna de amihez a tőke tulajdonos csak az állami élet támogatása mellett, sőt a társadalom tápereinek elvonása által juthat, ahhoz az állam joggal hozzászólhat. Mert a nemzetgazdászatnak is, el kell ismernie, azon tényt, hogy a tőke önmagában, önmaga által termelni nem képes, hasznot nem hajt; hanem hogy annak éltető erőt, productiv képességet a munka és az őstermészet adhat: minélfogva azon haszon is, amit ennek folytán a tőke előállít, nagyrészt a munkának és őstermelésnek eredménye. Ezen körülmény adja meg az államnak a jogot, hogy a tőke használatának diját az őstermelés és munkával szemben bizonyos arányban megálla pitas: annál inkább, mert a tőke hasznának behajtására — ha az használatra ki van adva — sem az időjárás sem a kereslet és kínálat többé befolyással nincsen. Ha a tőke tulajdonos, akkor, midőn látja, hogy az őstermelő termése elfagyott, kiszáradt vagy lerohadt, a kamatot elengedné, mert hisz a tőke ez alkalommal semmit sem produkált: az esetben nem lehetne rósz néven venni, hogy — midőn rósz termés van, s a termés jó árban el is kel, — ne húzhasson ő is tőkéje után magasabb kamatot. De mert a tőke tulajdonosa, a sze- ződésileg megállapitott kamatot minden esztendőben egyenlő arányban beszedheti: joggal kell bírnia, az államnak, hogy azon mértéket, mely nagyobb időközöket véve együtt a tőke termőa földi kéjnek vágya. És én egy csábos, borzasztó perczben az ördögre hallgattam... — „Folytasd leányom !“ — „Az ifjú, kit szerettem a férfiú szépség és szivjóság példány képe volt. Múltja jogot adott neki fényes reményekkel nézni a jövőbe. Mikor elváltunk : magas állami hivatal elnyerésével kecsegteté magát; kezdett előtte nyílni a tér, melyen hadvezérként hóditni hivatva volt . . . Mi lett belőle: nem tudom ... — Én elhagytam őt, és azóta nem hallottam nevét; végkép letűnt arról a színpadról, melyen az arany csengéséért, a dicsőség márványistennője egyetlen mosolyáért, vagy valamely földi nőnek két szeméért annyian készek magokra venni a nagyság átkát, terhét, szenvedését... Lehet, hogy nem volt többé előtte semmi nagyság, mert eltörpültem én ; lehet, hogy belefáradt a küzdelembe, mert nem volt biztatója — — elveszett nyomtalan. Ah, de szemeimből nem veszett cl; ón megőriztem őt, mint, a nyomorult kagyló drága gyöngyét. Az ő neve marad imádsá- ságorn és gyötrelmem. Oh Atyám! az ő sorsának is én vagyok az oka . . . Van e hát számomra feloldozás V !“ — „Folytasd történetedet 1“ szól a pap halkan és szemében egy fényes gyöngy jelenék meg. —- „Élhagytam szülőimet az ő áldásuk képességét kiegyenlíti, meghatározhassa. Ezen utóbbi szempontból indult ki Jusztinián, midőn a római birodalomban a kam láb at 12°/0-ről 6°/0-re szállította. Ezen elvnek hódoltak az osztr. polgári törvénykönyv megalkotói, midőn a záloggal biztosított kölcsönre az 5°/0-et, egyéb kölcsönre pedig a (!°/0-et szabták meg maximum képen. Ezen nézet jutott elismerésre országgyűlésünkön, midőn az 1877. évi VIII. tcz. meghozatott. 1877. óta tehát nálunk azt, hogy mi képez uzsorát, nem a nemzet gaz- dászat elvei egyedül, de tételes törvény is meghatározza. Nyolcz százaléknál magasabb kamat a biró által mag nem állapítható. Ami a 8-as kamaton felül bármily alakban a tőke használatáért adatik, uzsorát képez. Azonban a megfizetett uzsorás kamat vissza nem követelhető. A törvény áthágásának tehát sem magánjogi hátránya sem büntetőjogi következménye nincs. Ez utóbbi körülmény az oka annak, hogy nemcsak egyesek szedik még mindig a nemzetgazdászat tanai szerint egyes esetekben már amúgy is magas, de sőt a most idézett törvényben meghatározottnál is magasabb kamatot ; hanem pénz-intézeteink is. Mig e hajon a törvényhozás minden esetre vonatkozólag segithetend: addig nincs más hátra, mint az, hogy maga a társadalom igyekezzék saját erőivel rajta segíteni. Egyes tőkepénzesek pénzmanipu- latióit a társadalom, nem ellenőrizheti, azok visszaélései ellen sikerrel nem is intézkedhetik. Itt vannak azonban a pénzintézetek, melyek nemcsak hogy a kamat magasság maximumát a 8-as kamatot be nem szedik, de sőt 9 — 10°/0-re dolgozna k. Ezek ellenőrizhetők, megtekinthetők. Az árvapénztár, és a kegyes ala* nélkül egy nyomorult férfivel, kinek hazug csábitó szavaira hallgattam. Anyám meghalt szégyenében, bánatában; fivérem párbajban esett el miattam. Atyám maga maradt átkával és bánatával. Bánata őt, átka engem fogott meg, Csábítom elhagyott, kidobva engemet és ab! szegény gyermekemet, a bűn gyermekét, a nyomor és szégyen piacz- ra . . . Heves zokogása elfőjtá szavait — Igen . . . nem volt számomra több visza- térés, nem volt menekülés. Nem volt erőm élni, csak — meghalni. Életem tele volt már bűnnel, de szivem bünbánattal. Hiába! vigasz nem jött sehonnan se : meg voltam alázva, össze voltam törve. Az emberek elfordultak tőlem, s ab, az Isten nem nyuj- Ll le kezét . . . Sötét viharos éj volt. Ott mentem el a templom előtt. Öli ba még van könyörület valahol, gondolám az itt lakhatik csak ! Leborultam az ajtó küszöbűre, kényeimmel áztatám azt, hajamat téptem és kezeimet tördeltem ..." — „Beszélj beszélj ..." — „És nyomorult gyermekemet kitettem ; ott hagytam a templom küszöbén ón még nyomorultabb.!“ S Leona a heves beszédtől, és borzalomtól kimerülve, ájultan esett vissza vánkosára. — - A pap görcsösen megragadá kezét, s mondd: — Nem szabad addig meghalnod pitványok tőkéi után 7°/0-es kamat szedetik. Az árvapénztár belügyminiszteri rendeletnél fogva 6°/0-nél magasabb kamatot nem is szedhetne, de szed. Pedig sem az árvapénzek hatósági kezelésének, sem a kegyes alapítványok természetének, sem a nemzetgazdaság érdekeinek előmozdítására alakult pénzintézeteknek nem az a hivatása, hogy magas kamatjukkal amúgy is csak ébredő iparunkat, és hátramaradt mezőgazdaságunkat tönkre tegyék. Nem a magas kamatszedés által elérhető vagyongyarapodás volna igazi czéljuk, hanem az árvapénztárnak az, hogy első sorban az árva vagyon biztos kezekben legyen, a kegyes alapítványoknak, hogy az alapitó rendelete szerinti czélra fordiitassanak és a pénzintézeteknek az, hogy a hitelnek tá- gabb körben való terjesztése által a közvagyonosodásra jótékonyan hassanak. Hány jó szivíí részvényese van a helybeli pénzintézeteknek, a ki tudtán kívül uzsorás, holott az intézet alapítóinak nemes szándoka arra irányult, hogy a társadalmat az uzsorások körmei közül megszabadítsák. Tehát mindenki, uzsorás ki 6°/o-nél magasabb kamatot szed; mert nagyobb kamat fizetés mellett a mi népünk nemcsak vagyonosodni de élni sem képes! Cs. J. Nyilatkozat. Czóbel Ig’iíácz úr kívánsága folytán ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy Pl utó név alatt megjelent „Apróságaink“ nem az ő tollából eredtek. Czóbel úr ugyan szives közreműködését meg ígérte lapunknak annak átvételekor, de még eddig nem szerencséltetett bennünket működésével. Szolgáljon ez tudmásul azoknak kik Czóbel urat azzal gyanúsították miszerint Plútó név alatt ö írja az „Apróságokat.“ A szerkesztő. Vidék. Tolmács. 1881, aug. 19. T. Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy becses lapjában egy kedélyes szőkébb körű mulatságról röviden megemlékezzem. Községünkben ugyanis f. hó 15 én tartatott meg a búcsú, mely alkalommal K 1 e s i t z Mátyás úr vendégeiig föl nem oldalak. Ébredj, ébredj te szerencsétlen asszony! — „Gyermekemet ott hagytam a templom küszöbén ; magam pedig mentem egyenesen a folyóhoz, magamon elkövetni egy iszonyú tettet. Hanem nem volt bátorságom . . . Oda támaszkodtam a folyó hídjára és néztem hullámokcsapkodását, ekkor egy pokoli gondolat erőt adott, oda mentem a karfához . . . lenn tánczolt az örvény . . . szemem karikát hányt . . . fejem zúgott mint a malom. El voltam tökélve...“ — „S ekkor kezed meg fogta egy kéz, szemeidbe nézett két szem ; és e szavak hallatszottak tenéked: Eredj haza szegény asszony ! a te bűneid megvannak bocsátva!“ Leona fölsikoltott. — „Ember vagy-e, hogy te ezt mind tudod ?“ A pap odalépett s a szomorú félhomály egyszerre ragyogó világossággá változott ; a kiáradó fénynek büszke sugarai ott törtek meg a pap dicsőült homlokán. — „Te vagy az! te voltál azl“zokogá Leona. — „Igen. — Hozzátok be a gyermeket!“ Leona fölsikoltott. Az ősz atya egy bepólyázott, mosolygó kisdedet hozott be karjain letette leánya reszkető karjaiba és eltávozott. — „Igen Leona ón voltam az, aki szerető házában ünnepeltetett meg legfényesebben a szokásos búcsú. A kedves házi asz- szony KlesiczMátyásnéés Szakot c z ab'ú Lg n á czné elkövettek mindent, bogy a vendégek jól érezzék magukat. A tánezosnők közül a következők neveit tud' tűk meg: a fenti két úrhölgyön kívül, Tu- róczy Gáborné, Szakolczay Mariska, Csad- Mariska, Szabó Gizella (Hátságról) Horalei Fáni, Stromer nővérek, Hagala nővérek, Hu szóczky Etel Juszt nővérek stb. Falu Rossza. Aszód, 1881. aug. 8. T. Szerkesztő úr! Szelíden, lágyan leng a nyári szellő csendes légen át. A lágyan lengő nyál szellő szárnyán már messziről Laliik a aratók vig danája s minél közelebb érnél annál szebben hangzik ez örök szép dal „Ne menj kis lány a tarlóra.“ Örömmé hallom, én is a dalt s vígan nézem a aratások bevégezését! Légy üdvözölve t áldott szép nyár ! — Áldott igen! mert a idén is gazdáink állítása szerint Aszói és vidékén is a gabona aratás és a termés betakarítására folytonosan kedvezett s nap verőfényes idő járás. — Ellenben t bét óta tartó, rendkívüli forró és száraz idő, a kukoricza, a bab, burgundi répa, é ■ sarju fejlődésére, már is annyira kártéko nyan hat, hogy az elősorolt terményekbe: semmi reményünk, kivált a kukoriczához babhoz, mely sárgulásnak indult, s nagyobi részt meddő, nem képes a csöveit ki iá fejleszteni. A gazda közönség már is elkeseredv néz a jövőbe, aggódva a megélhetése és a adó miből és mikénti lefizetése felett. A búza termés csomó számra megfe lelt ugyan a várakozásnak, de szemre saj nos 40 — 46 itczénél csomója többet liei fizet, sok helyen annál is kevesebbet. A qu ilitás úgy a búzánál mint a rozs : nál is kitűnő, súlya búzánál hectolitereu- kint 78-tól 81 kilóig. — Az árpa jelenlej helyben átvéve 11 frt 50 kr. és 65 kr mm. — Az árpa és zab közép termésűé jóval alantabb áll minőségre, csekély kivétellel, színtelen és szorult szemű, minélfogva csomója alig fizet 80 itezét, sőt azor. alól is. — Szalmája általában véve rendre vert és csak gőzpáczolt állapotban felhasználható. Gyümölcs mutatkozott sok, de a forró nap heve következtében a fáján elfonyadt s tömegesen hullott e földre. A szőllő termés vidékünkön a középszerűnél roszabbnak mondható, mert vi rágzás ideje alatt folytonos hideg eső, : többször nagy zápor érte, s nemesebb fa jókat már virágjában megsemmisité. Általában véve a termés az ősziekber eu középszeiü, tavasziakban középszerűnél ro szabb. A kukoricza és sarjú ba mielőbb eső nem kapunk elfonyad és tövén elszárad. Szegény föld népe s iparos osztál, melynek üzlete folytonosan pang s nap szükségei megszerzése felett leverve aggó dik, nagy kérdés, hogyan él meg jövő tér net mésig, valóban szánandó existentia, midőn a szakértő és szorgalmasabb iparosok is, a megmentetem gyermekedet; én voltam az, aki atyádnak szivét kiengeszteltem irántad szegény gyermekein 1 Ne köszönd, ne adj hálát! Istené le gyen minden dicsőség . . .“ — „Oh atyám! mentő kezeddel még nem éreztetted velem bűneimet." — „Nem soká fogod érezni. A bűn mely lelkedet takarta immár megtisztult, azok mái itt lent lettek megbocsátva ! Én mondom. Óh hidd, hidd hogy ez a búval, panaszszal siralommal teli, áldatlan rövid élet, csuk egy futó átutazás ... oh hidd hidd, hogy van egy túlvilág, van egy isteni igazság s hog-y ott Isten igazságot szolgáltat a megsebzett sziveknek; nekik adja leikök kel összeforrasztja ott azt az igaz, azt a szent, azt a halhatatlan érzményt, mely itt a földön nem lehetett olyan, és nem lehetett az övék ! . . . En is szenvedtem, szenvedtem végbetetlen; de e bitem megtartott engemet, midőn elvesztettelek téged; mert tudd meg, nézz meg jól, én voltam a te kedvesed, a te legelső, leghívebb szeretőd én voltam az aki miattad a kétségbeesés széléig jutva megváltani a földtől, lemondtam a világról, lo minden hiú küzdelemről. Szót se leány! Én az Isten szolgája vagyok! . . Leona nem is szólt! Keble hullámzott
