Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-07-31 / 31. szám
térséget tartván fenn, miután nekem úgy ilatkozott, hogy a dalárokat az ő lakd ■a hívjam össze de csak esti J/2 9 órára rt ö mindjárt 8 ónkor pesti útjának ladalmai miatt nem kezdheti meg azon- |i közreműködését. Én e szerint jártam el s csöppet sem tkedém az ő hazafias kötelesség é zetének jesitésében, s annál nagyobb volt csodál- zásom midőn Tariczky úr lakásán megje- iivén, az ajtó előttünk bezáratott. Ez a tény, melyet Tariczky úr elférve ad elő levelében s a vélt confusió »idézőjének engem állít oda a közönség s, csupán azért hogy hazafiatlan eljárását «el palástolja. Volna még több mondani s megjegyezni lóm levelének egyes pontjaira de nem arorn e lapoknak más, fontosabb ügyek- k szentelt hasábjait azzal megtölteni s ízönségünk türelmét kifárasztani. Isten velünk 1 Schön Nándor. Készséggel adtunk e terjedelmes nyilatkozatnak helyet lapunkban, nehogy egyoldalúsággal 1 dobassunk s az „audiatur et altera pars“ elvénél va alkalmat nyújtottunk azon uraknak, kik Plató nkatársunk múlt vasárnapi „apróságai“ által tava érezték magukat, hogy tisztázzák üg\üket. hőn úr nyilatkozatát is azért adtuk jelen szájukban, hogy egyszerre végezzünk ez ügygyei. I.rföldi úr nyilatkozatát örömmel fogadtuk s a j kör megalakulására s szervezésére ajánlott mó- batait annak idejében köszönettel figyelembe vész- iák. — Tariczky és Schön urak nyilatkozást minden megjegyzés nélkül adjuk s közönségünkre ; :zuk hogy vonja le azokból magának az igazságot, nem akarjuk egyiket sem megsérteni azzal, hogy .üknek vagy másiknak adjunk igazat, miután a két datkozat egymással csaknem homlokegyenest elleneik s ezzel a személyeskedés terére kerülvén az y a vitát berekesztettnek nyilvánítjuk részünkről nál is inkább mert Tariczky úr nyilatkozatában nondta az okokat melyek Őt e hó 18-ikán a dalár- aak vezetésében akadályozták. A szerkesztő. Apróságok. Hamut hintek fejemre, habár nincs itt ág a bojt ideje s szőrcsuhába öltözve ve- m mellemet s rebegik ajkaim: én vétón ! szánom, bánom, de nem tehetek róla ár megtörtént! A múlt számban összeírt apróságaim ízt, a dalkör vezetését el nem fogadó etre bátorkodtam nehány megjegyzést ami, s kevés híja, hogy a „mondj i g a- :at“ féle közmondásnak a másik része a »e törik a fejed“ rajtam be nem teliül t Jó, hogy szerkesztőm el nem árulta létemet, mert különben menten párbajin esem el. Az előttem levő nyilatkozatok jyike körülbelül azzal vádolja szerkesztőét, hogy hűtlen lett a lapja élén levő •ogrammhoz, melynek értelmében szemé- es támadásoknak s magán vitáknak beet nem ad lapjában, s most mégis a múlt ámban a Plútó féle személyes támadást adta. Kötelességem tehát szerkesztőm védel- ére kelni, nem csak munkatársi szempontéi, hanem azért is, mert én vagyok oka ^ árva fejére tóduló viharoknak. Elsőben is kijelentem, hogy biz az nem volt személyes támadás, ccak egy egyes személynek egy egész testület irányában tanúsított magaviseletének megbirálása. Én a hallottak után Ítélem, s úgy hiszem egy férfi állításának — legyen az bárki — mindig hitelt adhatni, legalább addig, mig annak ellenkezőjéről meg nem győződik az ember. Én nem tulajdonítottam senkinek fölényt senki fölött, csak Sebőn ur akkori kijelentésére — melyet mai levelében is állít — s az egyes dalárok keserű kifulladásaira, — melyeket visszautasításukért hallattak minden felé — épitém apróságaimnak illető részét. Mennyiben volt igazam, mennyiben nem? nem vitatom tovább, nehogy szerkesztőmnek gyűljön meg a baja még jobban a sok replica, suplica, rereplica,stbvel. Mert ha Tariczky úr levelét olvasom, be kell látnom, hogy neki van igaza, 8 ón bocsánatot vagyok kénytelen tőle kérni elhamarkodott ítéletemért, mig ellenben ha Sebőn ur levelét nézem, azt kell hinnem, hogy ő sem hibás, s Plútónak is igaza van. Rá bízom tellát a közönségre, ott a két levél ítéljen ! Kijelentem ám azonban jelen eset al- kalmáf'ól, hogy semmiféle alkalommal nem fogom agyon hallgatni, ha egyes személyek ügyei összeütközésbe jönnek egyleti vagy közügyekkel, ha szerkesztőmnek lesz elég bátorsága azokat lapjába felvenni. Vederemo ! * * * Nem megmondtam a múltkor, hogy nem való vagy te szerkesztőnek? Lásd minek soroltad már megint fel a legény egyleti meg a „Büki“ szigeti mulatságokon jelen volt tánezosnők neveit? Nem tudtad te azt még megtanulni, hogy erre kiváltsággal csak az úgynevezett „társaság“ hölgyei bírnak? ügy kell neked, minek irod ki a tisztességes iparosok leányainak neveit. Lásd most nehányan a „felső tizezerek“ közül megbosszankodva a felett, hogy az ő kiváltságaikat más szegény halandók lánya ira is pazarolod, azon üzenettel küldték vissza lapodat, hogy nem fizetnek elő oly lapra, a melyik a legényegyleti majálisok túnezosnőiröl referadákat hoz. Óvakodjál tehát máskor az ily attentá- muktól, mert mákos ucscse! megfogy az előfizetőid száma s azután elmehetsz zabot hegyezni. Az igaz, — elhiszem hogy nehéz egy hét alatt esemény szegény városunkban tele tölteni lapod négy oldalát, de hát írj inkább ódát a zöld kukoriczához, vagy zengj jeremiádot a phyloxera pusztításairól, csak a hölgyek régi kiváltságait meg ne sértsd. Ezt tanácsolja neked Plútó. Újdonságok. = A víicsi kir. járásbíróság, — mint a „Magyar Jogász“ tegnapi száma írja — aug. 1-én kezdi meg működését saját területére nézve, mint telekkönyvi hatóság. Már megérkeztek a telekkönyv vei kapcsolatos iratok. A berendezés a leg- ezéiirunyosabban történt. Alig van járásbíróság az országban, mely oly tapintatosan volna berendezve, mit a váczi. Épülete is pompás. Az ország költségén épült Az elismerés mindezekért föltétlenül a pesvidéki kir törvényszék érdemdús elnökét Bogi- sich Lajos kir tan. urat illeti, ki a közügyek terén mindenütt ernyedetlen szorgalmat és értelmet fejt ki. — Ezen telekkönyv hatáskörébe csupán a váczi járásbíróság hatáskörébe tartozó községek és falvak fognak tartozni. A hivatalos órák naponta 9 — 1-ig fognak tartatni. — Jövő számunk ban bővel)ben foglalkozunk ezen városunkat nagyban érdeklő mozzanattal — A megnyitás hétfőn egész ünnepélyességgel fog történni az elnök ur jelenlétében. Mint halljuk a megnyitás örömére bankett is terveztetik. = Jöimek ja- tonsásüok. Aug. 4- én, csütörtökön ismét érdekes napja lesz városunknak, A fővárosban tornapóttanfo lyamon az ország l^ülömböző részeiből együtt levő tornatanitók és a „Nemzeti“ és Jßu dapesti“ tornaegylet több tagjai fogjak meglátogatni varosunkat. A kirándulás részletes programmja a következő : Aug. 4-éu reggeli 6 órakor indul á s k ü 1 ö u hajóval Budapestről, érkezés V á ez r a 8 óra után, itt kiköt a hajó s a kiránduláshoz csatlakozókat felvevőn folytatja útját V í s e gr á d r a, Visegradon villas reggeli ezután esetleg séta a Mi g azz i kastélyhoz, onnan vissza V á c z r a, hol 4 és 5 óra közt a lőház helyiségeiben társas ebéd (egy teríték 1 fit 20.) mely után tánezmu- latság következik. A vácziak részére Viseg- rádra és vissza a hájó vitelbér 50 krban állapíttatott meg. A kirándulók fogadására bizottság alakult helybeli tanítóinkból, a lőház képviselőiből s másokból, mely bizot- ság mindent elkövet, hogy a kirándulók jól érezzék magukat körünkben, s városunkról kedvező véleményt vigyenek magukkal az ország külömböző részeibe. Reméljük, hogy hölgyközönségünk nagy számú megjelené sével fogja emlékezetessé tenni a kirándulókra nézve a csütörtöki napot; hisz úgy is csak hölgyeinknek köszönhetjük azt. hogy annyira megszerették a tornászok városunkat s ez évben mar másodszor szerencséltetnek bennünket = A kisdedévóbau tegnap szombaton tartatott meg az évi vizsga, nagyszámú és díszes közönség jelenlétében. Benkár Dónesné, Krenedics Matild Tarcsayné, Jakabfyné, urhölgyek s még számosán voltak jelen a nőegylet ré- részéről. A férfi világot V irt er Bertalan, Virter Lajos, Tanács János kanonok urak s lapunk szerkesztője képviselte. — A piczi kis teremtések oly bámulatos eredménynyel számoltak be ez év végével, hogy a jelenvolt szülék teljes elismerésüket nyilváníthatják a gondos Testvérnek ki játszva-tanitva, annyira tudta vinni a csöpp jószágokkal, hogy nemcsak számos dalt énekelnek, verseket szavalnak, hanem hittani és más tárg>u kérdésekre is egész határú-* zott feleleteket adnak. Egész öröm volt nézni továbbá, mily buzgalommal építettek hazakat, hidakat, tornyokat összerakható koczkákból, melyeket bámulatos rendszeretettel helyeztek ismét vissza a dobozokba az építések elkészítése után. — Derék nő- egyletünk igazán megérdemli mindnyájunk teljes elismerését és köszönetét, hogy az óvó intézet fentartásával az anyáknak alkalmat nyújt arra, hogy gyermekeiket biztos helyen és felügyelet alatt naponta lélek és testedző foglalkozások között helyezhetik el. — Megemlítjük egyúttal, hogy az idén 6 gyermek részesült minden díj nélkül gondozás és tanításban. — Erdősy Rezső helybeli fényképészünk a vizsga után a kis vitézeket egy csoport képben lefényképezte, mely remélhetőleg becses emléke lesz a szüléknek. = Lovarda. Heppenheimer jó nevű lovai- társulata érkezett városunkba, melynek mutatványai azt hisziik élénk pártolásban fognak részesülni annyival is inkább, mert ritkán van alkalmunk lovagló művészeti mutatványokban gyönyörködni s e jó nevű társulat a pártolást valóban megérdemli. Első előadás vasárnap d. u. 4 órakor és este 8 érakor. — A* Anna iaag>i ímcsfi szokott ünnepélyességgel tártai ott meg a lmgyerendiek templomában. Az ünnepi beszédet ft. F 1 e i s- mann Ferenc/, káplán ur tartotta. Délután a buzgó hívők körmenetben mentek a kegyesrendiek templomából a „hét kápolnához“. A szokásos Anna bál ez úttal elmaradt de remélhetőleg később meg fog tartatni. = A* apagyükos Tujvel János bűnügyében a legfőbb ítélő szék büntető tanacsa hétfőn hagyta helyben a pestvidéki kir. törvényszéknek a kir. t ibia által megerősített ítéletet Tujvel Jánosra nézve, azaz halálra itelte, s igy csak a király i kegyelem van hátra, a k» végeztetés előtt, melyért vádlott védő ügyvéde Dr. Liede- mann fog ő felségéhez Kérvényt intézni, hogy a halálbüntetést fegyházbüntetésre változtassa át. — Tujvel feleségét ellenben lopás bűntettében mondván ki, bűnrészesnek csak egy évi börtönre s politikai jogainak 3 évre való felfüggesztésére ítélte. = Ajándék. A váczi muzeum-egylet részére újabban szerkesztőségünkhöz P. Kiss Sándor iparos polgártársunk 1 ólom kegyérmet, 1 drb. 1849-ik évi, egyik oldalon magyar, másikon német feliratú 5 frtost s 3 drb 1851. évi úgynevezett „fekete, hasú“ 5 frtost küldött be Fogadja a megalakulandó egylet nevében köszönetünket. = Gyászlags. Lévai Koós Béla és neje Süpeki Bal ás Josefa, és gyermekei Mária és Erzsébet, úgyszintén K ó b u r g Sarolta, Kelemeuy Borbála, K ele meny Lajos és fia Gábor szomorodott szívvel jelentik, a legjobb anya és nagyanya, felejthetlen testvér és nagy- néne özv. Koós M i k 1 ó s n é, szül, K e 1 e- meny M ár i á n a k f. évi julius hó 28-án délelőtt 10 órakor, életének 81. évében a halotti szentségek ajtatos felvétele után, hosszas betegeskedés folytán történt gyádyogva nézett reám s megbólintva szürke »jét kételkedve kérdező : — Ugy-e el se hiszi édes barátom ? . . Dr. Körösy László. Megalkuszunk ? —■ Beszélyke. — (Vége.) — Nem is fogjuk megtenni. — Igenis nem fogjuk megtenni. — Mert a Maxi — — Igen is és a Jakab — — És én — — És én is és ő — — Vagyis mi — — Igen is én és ő együtt — — Megvagyunk sértve. — Igenis halálosan megvagyunk sértve. — Ez olyan dolog — — ügy van — — A mi halálosan sérti az én Maxi — — És halálosan sérti az én Jakab ba- ítomat. — Vagyis mindkettőnket. — Engem és őtet. — A mit láttunk — — És a mit nem láttunk — — Felháborította Maxi barátom epéjét. — Igen is felháborgatta Jakab barátra epéiét és — — És — De hát mi megmaradtunk utóbbi [éretünk mellett. Hát jóvan alkudjunk meg tár! — Nem alkuszunk! — Ügy vau mi uorn alkuszunk meg.ni — Hát tudják mit, adunk 300 frtot én és barátom külön-külön.-- Maxi oda ne add! — Jakab itt a kezem nem birka láb ! Inkább dudát csináltatok belőlök. — Mi megfogjuk magunkat boszulni. — Úgy van mi ketten egyesitett erővel. — No de miért jöttek oly dühbe épen ellenünk? — Hát hogy is ne mikor — — Csak mond el kérlek. — Az öreg Jónás is kijött erre. — Én Kátit szeretem nagyon. — Én meg Zsuzsit. — Hiszen azért megalkudhatunk. — Micsoda ? ! — Á! ez Maxi, ugy-e borzazztó! — Igazad van Jakab ? — Az én szivem nem krumpli! — Az enyém sem uborka 1 . . . — Igenis én oda adom a leányaimat uraságtoknak igen szivesen Káti lesz azé az űré — Szoborra mutatott — az öreg Zsuzsi leányom pedig azé az űré. A két fiatal ember egymásra nézett. Mintha mindkettő azt akarta volna mondani egymásnak — hiszen most értem a két leány különös magaviseletét az öreg ugyancsak jól hallgatódzott a filagóriában mikor a lovakról beszélgettünk. Félreértés van a dologban. Intett is Gödi Szobornak, hogy most jó lesz saját előnyükre fordítani a dolgot. — Igen szépen köszönöm uram ajánlatát és mi elfogadjuk. Gödi erre intett egyet Szobornak. — Micsoda Jónás ur ön oda adja két kereszténynek a leányát ? — Igazad van Jakab két keresztényik 1 Ez so k! — No miért ne, a polgári házasság megengedi ezt. Üdvözlöm uraim mint rokonaimat. — Uraim ne tegyenek minket boldogtalanná. — Hiszen ti nem is voltatok boldogok még, ugyan ne rontsátok a levegőt. Kikérek magamnak minden kunyorálást. Uraim! Jakab és én boldogtalanok leszünk. — Már most is azok vagyunk, — Úgy van mi vagyunk és leszünk, — Nem bánom oda adom 250-ért a lovamat. — En is — — Csak mondjanak le Zsuzsi és Ká- tiról, —• Mi megmaradunk határozatunk mellett. — Brávó ! — Kérem alkudjunk meg! — No megalkuszunk ? kérdte Maxi. —• Tudják mit én engedek még valamit nagylelkűen. — Én is. — Mondjanak le a Katiról és a Zsuzsiról s alkudjunk meg. Én oda adom a lovamat 200 írtért. — Én is. — Mi se vagyunk szívtelenek és kö- nyörületlenek tudták mit adják ide 150 írtért. No megalkuszunk? — Maxi megalkuszunk ? — Én is azt kérdezem tőled Jakab pajtás. — Én nem bánom legyen békesség. — Én sem. — Mi pedig örökre lemondunk Kátijok és Zsuzsijukjól, már mint a feleségeikről — —- De uraim — — Bocsánat uram, de mi nem akarunk boldogtalanná tenni másokat. Mikor Káti és Zsuzsi már mint a ló 150 fnrintért a birtokukban volt Szobornak és Gödinek, elmentek még egy kis borocskára az öreg Jónáshoz elbúcsúzni. El is búcsúzhattak tőle, mikor neki köszönhették a nem veszett vásárt. — Hát igazán megalkudtak az urak? — Meg mi és pedig igen jól ő kapta Zsuzsit én meg Kátit. — Micsoda Kátit és Zszusit? — Hát Gurkenzűsz és Spenótduft ily nevű lovait melyekre már reggel is alkudtunk. Az öreg Jónás most már értett mindent. Nem szólt semmit, jobb lesz elhallgatni gondola. Intő példa volt esete reá, hogy máskor ne bigyjünk mindjárt annak a mit fél füllel hallunk, hanem jobb előbb bizonyosat tudni, s csak az után tenni. Jakab és Maxi vagyis t. ez. Spenótduft és t. ez. Gurkenzűsz vallatás alá vették az öreg Jónást és imádottjaikat változékonyságukért. Ekkor világlott ki, hogy csak bolondság volt az egész, melyet Jónás ur gyönge félreértése szült. — Sebaj Maxi! habár olcsón adtuk is oda Kátit és Zsuzsit de megmaradt helyette nekünk Kátink és Zsuzsink — ezzel megmutattuk, hogy mi nagylelküek vagyunk jobban szeretjük őket mint a lovakat. — Úgy van mi borzasztóan nagylelküek voltunk. Pajtás gratulálok. — Éu is. Puszi 1 Szukáts Lajos.
