Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-12-19 / 99. szám
VÁCI FIÚK az orosz-fronton 1. Messze Oroszországból. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Hazánktól .nagyon messze sokat gondolunk a váciakra, mi, váci fiúk. En és még öt bajtársam nevében üdvözlöm a szerkesztőséget és az összes váciakat. Mi is nagyon sok szeretettel gondolunk az otthoniakra, mert tudjuk,-hogy ránk is nagyon sokat gondolnak. Tessék a kedveseink tudomására adni, hogy semmi ok az aggodalomra, mert itt nagyon jól vagyunk, nem hiányzik családunkon kivül semmi, mert élelmünk és ruhánk nagyon jó. Szerkesztő úr olvastuk lapjában, hogy városunk nagyon kedves püspök urat kapott. Kérem a jó Istent, hogy adjon neki erőt, egészséget és nagyon sok áldást atyai munkájára. Mélyen tisztelt Szerkesztő úr. Egy nagyon kis furcsa esetet közlök az itt megtörtént dologról, itt, a 293/01 alakulatnál történt. Hála az Istennek és a magyar fegyver sikeres munkájának az, hogy nem mi vagyunk foglyok. hanem nekünk vannak foglyaink. Ez, amit irok, ezeknél történt. Mivelhogy dolgoznak, mert dolog az van és ezért enni kapnak, cigarettát, sőt még rendes katonai zsoldot is akartak nekik adni és ők hála jeléül erre azt mondták, hogy nem kell, megvan nekik minden. Adják a magyar szegényeknek, vagy vegyenek rajta magyar fegyvert. Azt mondják, akik nekik hazát, Istent, vallást adtak, attól nem fogadnak el pénzt, mert ők úgy sem tudják megfizetni. Az az orosz, aki idekerül, nagyon boldog. Ök is kérik az Istent, minél előbb javunkra véget érjen a háború. Nagyon kérem a szerkesztőséget, hogyha lehet, egy-egy lapot szíveskedjék nekünk küldeni. Nagyon jó volna, ha a hosszú téli estéken olvashatnánk egy kis hazai hirt. Maradunk bajtársaimmal városunk iránti szeretettel: Szakács János örm. T. p. 293/01. 2. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Kérem a szerkesztő urat, hogy üzenetemet kedvelt újságunkban közölni szíveskedjék. Édes jó szüleim ne aggódjanak, jól vagyok, nincs semmi bajom. Üdvözlöm az összes ismerősöket és kedves barátaimat. Kezüket csókolja fiuk Oroszországból. Boskó János honv. T p. 215/01. 3. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Tisztelettel megkérjük a főszerkesztő urat, hogy lapjában e pár sorunkat leközölni szíveskedjék. Üdvözletünket küldjük Oroszországból szeretett szüléinknek, menyasszonyainknak és az összes ismerőseinknek. Orosz földön faj a szél, édes hazám tőled, de távol vagyok én. Borús, sötét éjjel, a Don partján állok őrt. Édesanyám mond, imádkozol fiadért! Ki az aknaesőben szerető szívvel gondol rád. Ne félj anyám, visszajön a fiad még hozzád. Főszerkesztő urnák szívességét előre is köszönjük, maradunk bajtársi üdvözlettel: Ilolecz Ferenc örm. Penesev Illés orv. T. p. 241/72. 4. Tisztelt Szerkesztő Ur! . 24 évvel ezelőtt jártam ezt a földet, akkor is háború volt. De ezt a nyomort, amit most láttam és látok most, nem is mertem volna képzelni. Ezt csinálta az ő általuk hirdetett boldogító rendszer. Szeretném, ha látnák azok is, akik talán kétkednek ebben. Nagyon kérem, ha lehet, Váci Hírlapot szíveskednék küldeni. Üdvözlök minden ismerősömet és jóakarómat. Hazafias üdvözlettel Weigand Ferenc K. csapatkeresztes szkv. T. p. 112/01. 5. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Arra kérem szíveskedjék e pár sort a Váci Hírlapban leközölni: Címem: Steidl József YI. őrv. T. p. 33234. Deutsche feldpost. Kérésem ismételve maradok alázatos tisztelettel Steidl József a Váci Hírlap olvasója. §» Megkérem, hogy e pár sort legyen szives és közölje nagyrabecsült lapjában, hogy idáig még hála Istennek nem vagyok sebesült, mint ahogy azt az otthonmaradott egynéhány gyepes agyú ember hírként terjeszti és ezzel egy szebb és jobb jövőért harcoló honvéd családját a nyugtalanságokba sodorja. Nagyon szeretnék az ilyen fecsegővei itt kint találkozni, mert az ilyen gyeppel benőtt agyúnak fogalma sincs nagyfokú gonoszságáról, hogy ezzel az otthonmaradottak részére fájdalmat is okoz. Üdvözletemet küldöm kedves családomnak, ismerőseimnek és rokonaimnak. Hazafias üdvözlettel Prilioda Sándor őrv. T. p. 233/19. 7, Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Üzenetet küldünk a 211/40-es tábori postaszámon messze földről a halovány zöldszinű tábori levélen. Kérjük, szorítson helyet sorainknak kedves lapunkba, hogy minden szeretett hozzátartozónk és ismerősünkhöz eljuthasson üdvözletünk. Itt, távol a Kárpátok festői szépségű hegyeitől és otthonunktól, a magyar honvédek édes hazánk szebb jövőjéért harcolnak, ahol a magyar kürt szava imát harsog, a kezdődő orosz télben, az ég felé és minden honvéd otthon érzi magát. Ajkáról itt ima száll az egek Urához, hogy a szent célunk elérése után boldogan üdvözölhessünk minden ismerőst. Addig üdvözletüket küldik. Elbúcsúztunk, minket a sors ide rendelt. Harci játékunkból csinált valóságot. Elváltunk, mi jöttünk idegenbe Es ti gondoltok-e ránk az otthon melegéből. ÍÉs ha egyszer eljön majd az az idő, Hogy harcidőnk otthon emlék lesz Visszaemlékezünk büszkén a csaták idejére Örömmel mondjuk, hogy mi is résztvettünk A döntő csatákból. Galántai János öt v. Gyöngyösi József honv. T. p. 241/40.. 8. Tekintetes Váci Hírlap! Ezen kérésemmel fordulok a nagybecsű Szerkesztőséghez, hogy közvetítsék üzenetemet. Csókolom édesanyát, édesapát és testvéreimet üdvözlöm barátaimat és jó ismerőseimet. Most kaptam még az első levelet édesanyámtól, édesapámtól s testvéreimtől, valamint Sándor barátomtól. Ne aggódjanak, jól vagyok, nagyon sokat írjanak. Ezért pedig a szerkesztőségnek tartozom hálás köszönettel. Valahol Oroszországban Jjopos Dezső honv. T. p. 118/53 9. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Amennyiben módjában áll, nagyon kérem. a szerény kis versemet nagybecsű lapjának karácsonyi számában közölni, melyet itt messze, édes hazámtól írtam. Amennyiben kérésemnek eleget méltóztatik tenni, úgy kérem méltóztassék értesíteni, illetve egy példányt belőle címemre küldeni. Szívességét előre is megköszönve maradok mély tisztelettel Köbl Ernő lionv. T. p. 134!51. Eloszlik tovatűnik minden álom A legszebb a leghűbb kép is elvész Csak az marad meg számodra belőle Amit hit, remény, szeretet jegyében Törhetetlen akarattal megáldva tész Mesébe illőt gyönyörűt Álmodjuk, hogy elhozta a kis Jézus A szebb magyar jövendőt Es mikor megszólalnak Az éjféli misén a harangok Zúgják búgják bele a világéterbe Hogy él egy nép egy öntudatos magyar nép A magyar Kárpátok medencéjében Mely a szeretetnek csodás szép ünnepén A magyarok Istene által vezérelve Kivívta magának a szebb magyar jövendőt Magyarok Istene kérünk téged Váltsad álmainkat valóra Hogy minden magyar álma öröme boldogsága teljes legyen. 10. Tisztelt Szerkesztőség! Az orosz frontról küldöm üdvözlete- . met váci ismerőseimnek és a helyőrségi laktanyában lévő bajtársaimnak. Maradtam hazafias tisztelettel Várkonyi Gyula. őrv. T. p. 291/50. 11. Tekintetes Szerkesztő Ur! Múlnak a napok, a hetek és a hónapok, a rózsaszínű tábori lapok nem tudják azt a sok újságot velünk közölni, ami odahaza történik. Kérem a szerkesztő urat, hogy néha egy példányt küldeni méltóztassék, hogy az otthonról tájékozva legyünk. Előre is maradok hazafias üdvözlettel Tóth Ferenc örm. T. p. 115/55 12. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Kéréssel fordulok önhöz, szíveskedjen pár sorainkat a Váci Hírlapban közzétenni. Üdvözletünket küldjük szüléinknek, testvéreinknek, feleségemnek és kis fiamnak és kérjük ne aggódjanak és ne higyjenek a kósza hírnek, mert mi József öcsémmel és többi váci bajtársakkal együtt jól vagyunk és élünk. A Józsi öcsémmel közel vagyunk egymáshoz, többször találkozunk, tehát aggódásra nincs ok. Egyben szívélyes üdvözletünket küldjük az összes ismerősöknek, jó barátainknak messze távolból. Bajtársi üdvözlettel: Steidl Sándor őrv., Steidl József őrv., Petövári István szkv. Siegbauer Lajos lionv., Turza István honv. T. p. 33234 ' Deutsche Feldpost. 13. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves lapját oly jóleső érzéssel olvasom itt a muszkaföldön. En ép úgy otthon érzem magam, mint a többi bajtársaim, akikkel együtt kint küzdők a szebb és boldogabb magyar jövőért. Sajnos, századomban egyedül vagyok váci és Így alig várom a postát, hogy hozza a Váci Hírlapot és otthon lehessek csak öt percre is és hogy olvassam a jó és szomorú híreket szülővárosomról. Elszorult szivem, íiogy Szabó Károly szkv. és Szabó István tiz. jó barátaim és bajtársaim hősi haláluk hírét olvastam. En is azon a frontszakaszon küzdők Sztálin hordái ellen. Most arra kérem tisztelt szerkesztő urat. ha közölhető alábbi soraim, akkor b. lapjában közölni szíveskedjék. Ezúton küldöm részvétemet nősi halált halt mindkét barátom bajtársam hozzátartozóinak. Fogadják szívből jövő részvétemet. Szeretettel üdvözlöm és jó egészséget kívánok kicsiny családomnak, jó szüleimnek,testvéreimnek, anyósomnak, rokonomnak, jó barátaimnak, nagyrabecsült ipartestületi elnök úrnak, iparostársaimnak és minden váci jóakarómnak. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok, nazafias tisztelettel ifj. Fábián Lajos őrv. T. p. 241/09 14. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Legyen szives ezt a kis versemet a Váci Hírlap útján közölni a régi jó olvasóinak. Nem tudom . . . Azt nem tudom hol bukkan fel Hol éri éltemet a halál Én nem tudom azt E földön lesz-e ki rámtalál. Édes hazám hivó szava Megrázza pergeti szivemet Az Úristen eltökélt parancsa Táplálja gondozza hitemet Nem könnyű az út mi felénk Nem könnyű és mégis haladtunk Sok ezer vitézt adott mellénk | Daliás harcoló ős fajunk Azt nem tudom hol bukkan fel Hol éri testemet a gránát De hiszem, hogy szerető leikével Az Isten mindenhol megtalál. Valahol a Dón-kanyarban leskelődik ránk a gránát. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Szíveskedjék a tábori számunkra a Váci Hírlapot elküldeni. Maradunk tisztelettel régi olvasója: Marafkó László őrv. Ábrahám Károly őrv. T. p. 241/77 15. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Kérem szíveskedjék n. b. lapjában leközölni csekély kérésemet. Igen fontos beosztásomra való tekintettel nem tudok minden egyes ismerősömnek külön boldog karácsonyi ünnepeket kívánni. így tehát ezen az úton kérem a Mindenhatót, hogy adjon nagyon sok örömet és boldogságot a szent ünnepekre, szeretett családomnak, szüleimnek, rokonaimnak és minden jó ismerősömnek. Hazafias tisztelettel valahol Oroszországból: Máté Béla szkv. T. p. 113/24. 16. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Messze orosz földről, a doni nagykanyarból küldöm levelemet a mi dunamenti kis városunkba. Nagyon széfen megkérném a Főszerkesztő urat, hogy e pár soraimat leközölni szíveskedjék. Drága jó anyámnak és testvéreimnek azt üzenem: egészséges és jól vagyok, ne aggódjanak. Üdvözlöm a sok jó váci ismerősöket, remélem, még nem felejtettek el. Előre is köszönöm Főszerkesztő úr szívességét és maradok bajtársi üdvözlettel a messze távolban Bódi Ferenc tiz. T. p. 229/37
