Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-12-16 / 98. szám
56. árfolyam 98 szám Vác, 1942 december 16 Pol ItiKai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre............................3 P — f Vidéken egy negyedévre............................3 P 50 f Egyes szám ára............................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÍS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. Béke a jóakaratú embereknek. Békét hirdet az Emerikána 1942 karácsonyán: Pax hominibus bonae voluntatis. Karácsony békéjét, az apostol szavával: „A jótékonyságról és az adakozásról pedig ne feledkezzetek meg, mert ily áldozatok tetszenek az Istennek.“ Jótékonyság, ajándékosztás- nélkül nincs karácsony. 1942-ben pedig áldozat nélkül nincs megsegítés! Arra kéri az Emerikána Vác társadalmát, hogy tudjon adakozni áldozattal. Adakozzon fokozottabb mértékben, ha kell, nagyobb áldozattal, mint a múltban. Akiket a jobb időkben segíteni kellett, most még inkább rászorulnak. Aki pedig segítette, az még most is legalább tízszer olyan jól él, mint azok akkor. Meghirdeti az Emerikána a „Mindenki karácsonyfája“ akciót, mint már annyiszor. Meghirdeti, mert látott magyar testvéreket, akiknek még karácsonykor is nehéz a hála, mert Isten jóságos keze, amely puha nekünk, kik aránylag még mindig a jobbik részt élvezzük, nekik nagyon nehéz; mintha nem is atyai kéz volna. Segítséget, áldozatot kér, mert látta azokat a szenvedőket, szenvedő betegeket, szegényeket, akiknek semmi sem jutott a világ örömeiből, akiknek az a jóságos ég akárcsak ércből volna, akiknek a csillagok mindig téli csillagok, nem melegítik soha fel őket, vigasztalan nyomorult robotban, napról napra tengetik életüket. Azért kezdték meg fáradságos munkájukat az emerikáuás dominák és még a fronton nem küzdő egyetemisták; azért álltak be a belső front legnehezebb szakaszára, mert vannak emberek, akiknek az élete teher. Van köztük, ki az egész évet betegágyon töltötte el, van köztük, ki nyomorog hét-nyolc gyermekkel a nyakán, akinek ez a karácsony nem hoz meleget, meleg ételt, boldogságot. Ezeknek a szenvedő embereknek nem elég karácsonykor azt mondani: „Mennyből az angyal lejött hozzátok ...“ Ezeken segíteni kell! Bizalommal fordul az Emeríkána Vác társadalmához és reménykedve, mint már annyiszor. Hiszik, hogy mindenütt megértik a nemes szándékot és a komoly szent cél érdekében dolgozókat nem bocsátják el üres kézzel, adomány nélkül. Több,száz nehéz sorban vergődő, hihetetlen nyomorban élő néz reménnyel a városfáldozatkészsége elé. Igaz magyar ember nem zárkózhat el az Emerikána követei elől, akik azért mennek, dolgoznak és gyűjtenek, hogy a boldogság e szegény számüzöttjeinek is legyen legalább évente egyszer fütött szobájuk, meleg ételük, ruhájuk. Az első karácsonyi officiumot fenn az égben az angyalok kara, lenn a földön pedig a pásztorok énekelték. Mi szeretnénk ebbe a kórusba beállítani a szegények, az elesettek karát, hogy együtt énekelhessük : „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek • . .“ A karácsonyi akció vezetői közük és arra kérik a váci társadalmat, hogy miután kevés a gyűjtő tagjuk, kik nem tudnak mindenhova elmenni, aki adakozni kíván, december 15-től kezdve délelőtt 9—12-ig, délután 2—5 ig átadhatja, vagy elküldheti az Emerikánába. A „Mindenki karácsonyfáját“ december 24 én állítják fel a Székesegyház oszlopcsarnokában, délután 4 órakor. Mindenkit szeretettel hiv és vár az egyesület a szegények karácsoDyünnepére. A szatmári püspök látogatása Megyéspüspökünk látogatására vasárnap este magas vendég érkezett. Scliefler János szatmári megyéspüspök jött meglátogatni barátját és püspöktársát. A püspök úr itt töltötte a hétfői napot is és este a gyorsvonattal tért vissza -a fővárosba. Főpásztorunk vendégét kikisérte a vasúti állomásra és miután a gyors késett, az állomáson a közönség között sétálva várták megannak érkezését. A püspök látogatásai Dr. Pétery József megyéspüspök miként már jeleztük, eleget tesz társadalmi kötelezettségének és látogatásokat tesz ma már nemcsak székvárosában, hanem, amint ideje engedi, egyházmegyéjében és annak határain túl is. Legújabban a következő érdekes látogatásairól adhatunk hirt: Az elmúlt hét folyamán felkereste az Egyházmegj-ei Takarékpénztárt, amely közvetlenül felügyelete es irá*nyitása alá tartozik s amelynek munkája iránt elődje is nagy érdeklődést tanúsított. A Takarékpénztárban Bayer János elnök, Horváth Kálmán vezérigazgató fogadták a püspököt, aki legnagyobb érdeklődéssel nézte az intézet munkáját és szives megszólítással tüntette ki a tisztviselőket. Megyéspüspökünk múlt pénteken Eipel Mihály titkára kíséretében autóján Svoy Lajos székesfehérvári püspök látogatására Székesfehérvárott megjelent. A püspök két óra hosszáig tartózkodott az ősi koronázó városban és azután ismét visszatért székhelyére. Az Újpesti Katolikus Kör most ünnepli fennállásának negyvenéves évfordulóját. Az ez alkalommal rendezett ünnepségen megjelent Pétery József megyéspüspök is, akit diszes küldöttség fogadott Csik József dr. plébánossal az élén. A püspök megtekintette az épülőfélben lévő katolikus templomot, a katolikus intézményeket, majd szentmisét mondott. Az évforduló alkalmával a közgyűlésen Polli Sándor (ír. polgármester elnökölt. Nemzetvédelmi Kereszt A hivatalos lap közli, hogy a Kormányzó Ur Ö Főméltósága dr. Fülöp Béla váci börtönügyi titkárnak a Nemzetvédelmi Keresztet adományozta. Uj hadnagy A Ludovika Akadémián most avatták hadnaggyá Várkonyi Olivér végzett akadémikust, Várkonyi Elemér detektivcsoportvezetőnk fiát. Az új hadnagyot Budapestre egyik páncélos alakulatunkhoz osztották be. Uj rendőrségi fogalmazó A m. kir. belügyminiszter dr. Nemere László MÁV segédtitkárt rendőrfogalmazóvá kinevezte és ■ szolgálattételre az államrendőrség váci kapitányságra osztotta be. ICokovay preláius temetése Hétfőn délelőtt komor ünnepi pompával helyezték pihenőre a székesegyház alatt levő kriptában Kokovay János prelátus-kanonok holttestét. JKegyeletes cselekedet volt, hogy az elhunyt főpap holttestét Budapestről hazaszállítva, abban a kanonoki házban tették ravatalra, amelyben csendesen, eredményesen és lelkiismeretesen dolgozott. A templom a hivatalok és testületek vezetőivel, a tisztelők nagy sokaságával és a tanulóifjúsággal telt meg. A gyászmisét a megyésfőpásztor mondotta,, aki a temetési szertartást is végezte. Ennek befejezése után, a szokástól eltérően, ő maga kisérte le a kriptába kanonokjának holttestét, hogy ott még utolsó beszerelésben részesítse. Azután Podliorányi, Matzenauer és Ivestler kanonokok koporsói fölött helyezték el Kokovay János holttestét a kispapok éneke közben. a deákvári templominak Szürkeszinű pénzesutalványt kaptunk. Valahonnan Oroszországból. Több, mint másfélezer kilométer távolról. De ott sem lehet elfelejteni az otthont, a kis templomot, a szivbelopódzott harang hangját. Tóth Ferenc hivatásos őrmester szivében csendült meg a deákvári templom kis harangja és visszaemlékezett azokra a percekre, amelyeket áhítatban elmerülve töltött a templom oltára előtt és lelke vágyát kívánta kifejezni, amidőn 20 pengőt küldött zsoldjából a Váci Hírlaphoz, hogy ezt az összeget a kedves kis templom épitőbizottságához juttassuk el. A templom építő bizottság m inden adományt hálával fogad, de ezt a felajánlást a legnagyobb hálával vette át, mint annak bizonyítékát, hogy a magyar honvéd szivében mély vallásosság buzog. A vasutasok karácsonya A VOGE váci helyicsoportja december 20-án délután 3 órakor tartja tisztújító közgyűlését. A közgyűlés után 6 órakor pedig a helyicsoport és önképzőköre műsoros karácsonyfa,'-ünnepélyt rendez. A közgyűlésre a VOGE tagokat, a karácsonyfa-ünnepélyre pedig a vasutas testvéreket családjukkal együtt szeretettel várja az elnökség. Lovagkeresztet kapott egy váci hős Az elmúlt napokban örömmel adták szájról-szájra a, városban, hogy Nagy Sándor nyug. városi főszámvevő fia, Nagy Sándor honvéd főhadnagy bravúros hősiességéért magas katonai kitüntetésben részesült, ügylátszik ez a háború a telkekre olyan hatást is gyakorol, hogy nem csak a rosszhíredet, de a magyar fiuk hősies viselkedését gyorsan a liir szárnyára veszik és szívesen terjesztik a város határain túl is. Érdeklődtünk a 25 éves hős honvédtiszt, bravúrja iránt és megtaláltuk a feleletet a Függetlenség című napilap következő érdekes híradásában: . A német és a szövetséges csapatok november 2-án Leningrádtól a Donig az egész arcvonalon sikeres helyi jelentőségű harcokat vívtak. Mint a véderő főparancsnoksága' már közölte, magyar rohamosztagoknak a doni arcvonalon sikerült egy merész rajtaütést végrehajtani. A hajnali köd leple alatt gumicsónakokon észrevétlenül keltek át a magyarok a Don vizén és a túlsó mocsaras parton következetesen előredolgozták magukat az ellenséges állásokhoz. Az egész bolseviki állásszakasz csak akkor ébredt tudatára a veszélynek és kezdett el védekezni, amikor a robbantótöltények felrobbantották a drótakadályokat és a betört részt kézigránátok tüze árasztotta' el. Akkor azonban már késő volt. A rohamosztagok legnagyobb része már be is hatolt az ellenséges árkokba és felgöngyölítette azokat. A mellvédek felett kézigránátok és robbanótöltések repültek a fedezékekbe, mialatt a géppuskák tüze fedezte oldalról és hátulról a támadó magyar katonákat. Még mielőtt a bolsevikiek észrevették volna, nyolc nagy és mintegy harminc kisebb bolseviki földerőd legénységével együtt és a bennelevő fegyverekkel a levegőbe repült. A felgöngyölített bolseviki állásokban mintegy nyolcvan bolseviki holtteste feküdt. A magyarok, miután alaposan tönkretették az állásokat, a géppuskák tűzvédelmében ismét elszakadtak az ellenségtől és 39 hadifogollyal visszatértek saját állásukba. Az ifjú hős, aki ennek a hőstettnek nemcsak szervezője, de vezetője és amelyet a honvédhaditudósitók nagyon is érdemesnek tartottak feljegyezni, Nagy Sándor losonci honvédgyalögezredbeli főhadnagy volt. Renditlietetlenségét mutatja, hogy bár jobb karját granátszilánk roncsolta, nem vonult vissza hátullevő hadikórházba, hanem bekötöztette sebét és ma is lelkesen vezeti századát. Az ifjú hős bravúros liaditénye nem maradt az ezred kötelékében, hanem a magasabb parancsnokságra is eljutott, ahol szükségesnek tartották, hogy Nagy Sándor főhadnagyot gyorsan kitüntetésre ajánlják. Nemsokára meg is érkezett a kormányzói kitüntetés, amely egyike a legnagyobbaknak, amelyet ma egy fiatal honvédtiszt elnyerhet. A honvédség rendeleti közlönye közli, hogy a Kormányzó Ur Ö Főméltósága ifjú Nagy Sándor honvédfőhadnagynak az ellenség előtt való vitéz viselkedéséért és csapatának bravúros vezetéséért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét a had iszalagon, kardokkal adományozta,.
