Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-11-21 / 92. szám
Ara: 12 fillér 56. évfolyam VÁCI 92. sz&m 'JT Vác, 1942 november 21 »■■—■■I I I. I I. .1 Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként hétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre...............................3 P — f Vidéken egy negyedévre...............................3 P 50 f Egyes szám ára.................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ IS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ Ünnepi emlékezés a 300 éves magyar piaristarendre A kis tengeri kagyló magában hordja SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tór díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. a hatalmas óceán zúgását. Földrehullott meteorokból a tudósok megállapítják a végtelen csillagvilág anyagi összetételét. Egyetlen parányi atom bű képe a világmindenség szerkezetének. Ezért engedtessék meg ez egyszerű sorok betűvetőjének, az egykori piarista diáknak is. a maga alanyi élményén keresztül megpillantani mind azt a nemeset és szépet, hasznosat és jót, értéket és eredményt, amit Kalazanci Szent József Kegyestanit órendjének háromszázéves magyarföldi működése jelent. 1923 júliusának egyik estéjén néhányan felsős diákok várakoztunk az akkor román megszállás alatt lévő szatmármégyei Nagykároly városának vasúti állomásán. A tanítvány szeretetével és hálájával mentünk ki oda, hogy búcsúzkodjunk elutazó piarista tanárainktól, akiktől a kétszáz éves munkálkodásra nem tekintő, a brutális, nyers erőszak talaján álló román önkény elvette a gimnáziumot. Nem rendezte meg senki ezt a csendes búcsúzkodást. Úgy buggyant ki önként lelkűnkből, mint ahogy az öröm szava, vagy a keserűség könnye tör elő a megérintett lélek kavargásából. Nem is számítottak erre a találkozásra jó tanáraink. A búcsúzkodás nehéz volt. A diák szava elcsuklásokba fulladt. A tanárok válaszát inkább némán csillogó könnyeikből olvastuk ki, mint szavaikból hallottuk. Akkor ösztönösen éreztük, ma tisztán látjuk, hogy mit jelentett a piaristarend többévszázados kultúrmunkája ott, az ősi, honfoglaló Kaplony nemzetségnek azon az érdekes keleti terű1 létén. A városnak, mint megyei, járási, pénzügyigazgatósági, katonai és vasúti középpontnak vezető férfiai kapták tőlük műveltségük anyagát. Az akkori kultúrviszonyok között egy részüknek az érettségi bizonyítvány jelentette a legmagasabb képesítést. De akik egyetemekre, főiskolákra kerültek, egy irányban kibővített szakismeretük mellett is, egyetemesebb horizontú kultúréletük maradandónak, szilárdnak bizonyuló alapját a piarista gimnáziumból hozták magukkal. Nem volt kisebb jelentőségű az a szolgálat sem, amelyet mint a magyar nemzeti gondolat apostolai töltöttek be. A magyar népelem mellett Szatrná.r megye nyugati részén nagyobb német telepek húzódtak meg. A törekvő németség fiai mind a piarista gimnáziumba kerültek, ahol tanáraiktól olyan izzó magyar érzést szívtak magukba, hogy visszakerülvén falvaikba mint pap, tanitó, jegyző és orvos nem erőszakkal, de kiáradó szuggesztiv erővel a magyarrálevés áldozatos munkásaivá váltak. Egyedülálló eset a szatmármegyei átalakulás az egész ország területén. Olyan acélmeggyőződésíí magyarokká lettek, bogy a román elnyomással szembeszálló vértanúk nagy száma közülük került ki. A román uralom aztán arra is példát adott, hogy a piarista rend fenntartás nélkül sorsközösséget vállal a magyarsággal nemcsak a nyugodt évek békés légkörében, hanem a magyar kálváriajárás nagypéntekein is. Ennek az említett esetnek kiütköző jellegzetes vonásai nem helyi adottságból születtek, hanem csak helyi jellegű megnyilatkozásai voltak a háromszáz év alatt szerte az országban megszentelt igyekvések nyomán egységesen kialakult, mindenütt feltalálható piarista lelkiségnek azóta, hogy 1642-ben — most 300 éve! — a Felvidék északi határát átlépték és elsőnek megtelepedtek Podolinban. Podolin és Kecskemét, Vác és Nagybecskérek, Magyaróvár és Debrecen. Sátoraljaújhely és Temesvár, Tata és Mármarossziget, Nagykanizsa és Nagykároly, Szeged és Veszprém, Budapest és Kolozsvár iskoláiban végzett nevelő munkájuk a helyi adottságok szülte árnyalati színezés ellenére is ugyanazon egységes piarista szellemből táplálkozott. Ennek a szellemnek hármas jellegzetes vonása közül az első: a kor színvonalán álló műveltség sajáttátétele, fejlesztése és továbbadása. Mert a kultúrértékek eredményes átvételén és továbbadásán kívül szép számmal tűnnek föl a jelentős 'továbbépítők is. Elég, ha a XVIIJ. században Dezsericzky Ince történettudományi, Benyák Bernát filozófiai és pedagógiai, Korányi Elek irodalomtörténeti, Révai Miklós magyar nyelvtudományi; a XIX. században Horváth Cyrill bölcseleti, Csapiár Benedek történelmi; napjainkban pedig Schütz Antal teológiai, Sik Sándor szépirodalmi és Balanyi György történetírói munkásságára gondolunk, — mellőzve sok más nagy névnek a felsorolását. A magyarabb magyar nevelésének törekvését szintén ott látjuk a rend célkitűzései között szakadatlan sorban azóta, hogy egyik kiváló rendfőnökük, Cörver János báró már 1757-ben »illetlen, sőt gyalázatos dolognak mondta a nemzeti nyelv elhanyagolását«. Dugonics András hazafias tüzű szépirodalmi műveiből merítették lángoló magyar érzésüket a pozsonyi diéta tagjai. S abban, hogy a nagy magyar Alföldnek idegen telepesei nyelvben és érzésben magyarrá váltak, a piaristarendnek van a legnagyobb érdeme. A két előbbi szellemi törekvésnek életszerű alapja: maradéktalan részvállalás a magyar sorsalakulásból. II. József abszolutisztikus törekvéseivel csakúgy szembeszállt, mint ahogyan mélyről feltörő hazafias érzésében az 1848— 49-es szabadságharcban minden növendékét és sok áldozópap tagját honvédnek adta (Erdősi Imre, a branyiszkói bős!). Az önkényuralom idején a né-metesitő Organisations-Entwurfnak legerősebb ellenzékét a Kegyestanitórend képezte s kitartásának eredménye lett, hogy 1861-ben már nemzetibb rendszer lépett az erőszakos germanizáció helyébe. S az újabb generáció sem lett méltatlan a régiek emlékéhez: a Trianonban széttört ország lehullt magyarjaival együtt szenvedte a cseh, román és szerb megszállók rohamát. Emellett a Rend' egyetemesebb jellegű célkitűzéseitől sem szakadt el. A krisztusi evangélium hirdetését a keresztény elvekkel összhangba hozott kulturmunka terjesztésével vállalta. A nemes keresztény humanista életideál kialakítása neveltjeiben szintén idetartozik. S Kalazanci Szent Józsefnek a szegények iránti szeretete a magyar adottságok közepette úgy jelentkezett, hogy soha — az arra lehetőséget njmjtó gazdag' években sem — a fényűzés rabjaivá nem váltak, hanem mindig megmaradtak az Egyház helyes, keresztény értelmezésű »demokratái«. Egyetemes, örök elvekből merítő lelki-szellemi táplálkozásuk s a magyar föld , és magyar lélekbe fogódzó kapaszkodásuk termelte • ki -a Rendben a soha meg nem torpauó, de mindig virágzóbban kibontakozó életerőt. Magyar alapítású szerzetesrend egyetlen egy yan. A magyarrá hassonulás folyamatát azonban minden közöttünk letelepedett Rend elvégezte. Nehéz volna akárcsak egyet is találni közöttük olyant, amelyben ez a -folyamat tökéletesebben végbement volna, mint a piaristákban. Dicsérjük-e, magasztaljuk-e tehát a jubiláló Magyar Kegyestanitórendet? Szóbeli dicséretre inkább ott van szükség, ahol a tények megnyilatkozása nem eléggé világos. Itt azonban más a helyzet. Beszél a háromszáz év. Beszélnek a magyar kultúrhistória lapjai. Beszélnek a tudományos eredmények, a pedagógiai sikerek. Beszélnek az intézmények, iskolák. Beszél a kezükből kinőtt nemzedékek hosszú sora-.- És pedig minden szónál ékesebben! Ezért a tények nagysága előtt meghajolva nem lehet mást tenni, mint vagy a tanítvány hálájával és szeretetével, vagy a kívülállónak minden jó magyar munkát megbecsülő elismerésével meghatódottan tisztelegni a magyar működésének harmadik évszázadát ünneplő Magyar Kegyestanitórend előtt! Dr. Félegyházy József ———-------A püspök vizitel Megyéspüspökünk e héten megkezdette tiszteletadó látogatásait a városban. Egyik titkára kíséretében felkeresi az állami és városi hivatalok vezetőjét és hosszabb ideig elbeszélget velük, egyben tájékozódik a hivatal végzett munkájáról. Uj telefonelöfizetö ■ Dr. Kalácska György ügyvéd belépett a telefonelőfizetők sorába. Hívószáma: 303. A székeskáptalan üdvözli a piaristarendet A Székeskáptalan nevében Kolossváry Mihály nagyprépost a következő üdvözlő levelet intézte Zimányi Gyula piarista Rendfőnökhöz: Méltóságos és Főtisztelendő tartományi Rendfőnök Ur! Magyar Hazánk a Kegyestanitórend letelepedésének háromszázéves jubileumát ünnepli. Nincsen magyar honpolgár, kinek szive ne érezne együtt a jubiláló Renddel, ha visszatekint ezen háromszáz esztendőre, melyben a Piaristarend jó és balsorsban egyaránt hűen szolgálta a magyar ifjú nemzedék vallásos és hazafias nevelésének szent ügyét; nincsen olyan tisztességes fia Hazánknak, ki a Piaristarendnek hervadbatlan érdemeit a legmelegebb hálaérzettel el ne ismerné, mert talán nincsen olyan magyar család egyetlen egy sem, amely családnak a három század folyamán valamely tagja ne részesült volna többé kevésbé a Piaristarend jótékony áldásos működéséiben. A váci Székeskáptalan boldog örömmel jubilálja meg ezt a történelmi háromszáz esztendőt, mert hiszen a mi eleink testvéri szeretettel vették ki részüket a nagyérdemű Rendnek Vácon letelepülésekor és mi utódok most látjuk, hogy Isten előtt mily kedves, a Haza érdekében mily érdemes, a magyar ifjú nemzedék nevelése szempontjából mily értékes áldozatot hoztak akkor elődeink, amikor a Kegyestanitórendet itt letelepülni elősegítették. A váci Széke'skáptalan mély tisztelettel és hálás elismeréssel köszönti a magyar Piaristarendet e háromszázados állomásánál; nagyérdemű tagjainak vallásos és hazafias működéséire Isten áldásáért imádkozunk és szívből kívánjuk, hogy még sok századokon át övezze itt Vácon az a szeretet és tisztelet a Kegyestanitórendet, melynek ez ideig is részesei voltak. Annál benj&sőségesebb hálával vagyok tolmácsolója a váci Székeskáptalan érzelmeinek, mert csekélységem is ezelőtt 59 esztendővel két éven át voltam piarista diák, ki el nem múló kegyelettel emlékezem vissza ma már sirban porladó Istenben boldogult tanáraimra. Méltóztassék fogadni Rendfőnök úr mély tiszteletem kifejezéséit, mellyel vagyok Vác, 1942 nov. hó 19-én Méltóságodnak készséges szolgája Kolossváry Mihály apostoli protonotárius, nagyprépost, a i'elsőhaz tagja Szociális tanfolyamon A belügyminiszter szociális ügyek ellátására minisztériumában három napos szociális tanfolyamot rendez. Éne Vácról Inczédy-Meiszner János polgármestert és Szúrnia! Dezsőt, az ONCSA igazgatóját rendelték be.
