Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-09-12 / 72. szám
56. évfolyam Ara: 12 fillér 72 szám Vác, 1942 szeptember 12 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ARA* ®gy negyedévi-«...................... üdéken egy negyedévre...................... Így«« u&m áfa ........ 8 P — i 3 P 50 f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ IS LAPTUEAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKE8ZTÖS1KJ IS KIAD0H1VA AL: Vác, Széchenyi-mtea és OsAnyi-^t sarkén. T«l«ío»<j lt. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyélé*tét áljBzabéíS szerint. — Hirdetések díja elére ftsfttooAé. >► Ahogyan a váciak látták és hallották ... Az első Az óra mutatója már áthaladta az éjfélt, A gépek a nagy forróságba elpiheutek. A Váci Hírlap szombati száma készen állott a kézbesítésre. Az ajtón fáradt munkássereg tódult ki. Mi az a fényesség Penc irányában. Sose bántson, valami nagy meteor esett le. Szeptember elején a meteorhullás gyakori. Ugyanakkor a Dunapartról egy izmos fisTtal férfi rohamléptekkel szaladt fel a rendőrségre. Az előcsarnok sötét, Madách rendőrkapitány vezérkarával tanácskozik. Uraim, légitámadás van! mondja Váczy- Hübschl Antal, Esztergom város fiatal mérnöke. Én most jöttem a frontról, tudom, hogy az orosz éjjel táaiad repülőivel. A Káptalan-utca irányából Fráter Aladár rohant a Légóközpont felé. Ott a mélyben egy öreg úr foglalkozik tempós csendességben, hogy múljék az idő és jöjjön a reggel. Azonnal kioltani az utcai lámpákat, légitámadás van, ordítja Fráter. A kávéház előtt, a teraszon ott ülnek a cigányok. Nincs kinek muzsikálni, bámulják az eget. Ejnye de gyönyörű csillag! Mondja az egyik, no nézd már egyre nagyobb lesz. Motor is zúg,csak nem repülő ezek?Kérdezi a másik. Gyakorlatoznak felel rá a flegma, de mert a motorok erősebben szólnak, kijön az egész kávéház és nézik a szokatlan látványt. Valahonnan Kösd és Penc közül hallatszott először repülőgépzúgás. Utána kidobták a Sztalin-gyertyát és nappali fénybe borult a vidék, a város. Később még egy Sztalin-gyertya állott meg Szentendre irányában és tejfehér világos lett a messzi vidék-Repülőt azonban nem láttunk, csak hallottuk, hogy itt vannak még a közelben, mert néhány erős robbanás hallatszik a kálvária vonaláról. A gépek olyan magasról dobták le bombáikat, hogy ott már maguk a repülőgépek sem voltak láthatók. Lenn a városban mélységes csend. Csodálatoskép nem szólalnak meg a szirénák, nem keltenek félelmet, s akiknek dolguk akadt az utcán, fegyelmezetten csak a kapott parancsot teljesítik. Ügy látszik, ki volt adva, hogy a szirénák ne szólaljanak meg. Most egy fényesvilágítású autó rohant. A tűzoltó-mentőautó ez és eltűnik a kaszárnyánál. Az inspekciós tiszt elmondja, hogy a légitámadásról a budapesti központ értesítette és várják a további intézkedéseket.Domokos tűzoltóparancsnok közli, hogy az imént egy férfihang telefonálta be, hogy egy repülőgép lezuhant a kosdi-part magasságában, annak keresésére indul. Már három Sztalin-gyertya ég és nappali fény törj meg a sötétséget. Ha nem lenne félelmetes, látványosságnak is beillenék. A város közönsége azonban sem vesz tudomást a szokatlan látogatókról. Alszik a város és a bomba pukkanása alig néhányat ébreszt fel álmaiból. Jobb is volt. Nem számítottunk a muszka gépek betörésére a csendes városba. Másnap azután annál jobban felvoltunk készülve. Nem érdektelen, bogy a repülőgépek kétféle röpcédulát is dobtak le, amelyeket mind öszszeszedtek és beszolgáltattak a rendőrségnek és a katonai parancsnokságnak. Utánozni akarták a német propagandát, de milyen szegényen jön az ki a muszka szájából. Németnyelvű röpiratukban olyanokat hazudtak, hogy nevetve olvasták azokat. A magyarnyelvű röplapukon pedig Moszkvában élő 15 zsidó magyar újságíró hirdeti, hogy szabadságot akarnak hozni Magyarországnak, pártoljunk át Sztálinhoz. Hát ezt a röplapot különösen elhagyhatták volna! A muszka repülőpépek 12 óra 25 perc és 12 óra 35 perc között jártak nálunk. Ezt azért érdemes feljegyezni, mert a budapesti támadásról 11 óra 30 perckor már hirt adtak és ebből nyilván következik, hogy a repülőgépek Máramarossziget, Szolnok, Gödöllő irányából jöttek a fővárosra és Vácon át északnak hagyták el a magyar légiteret. Eszünkbe jut, hogy városunkban bár igen sok a régi erősen megépített pince, modern óvóhely alig akad. Az új házakban pedig pincéről is alig gondoskodnak. Ajánlatos lenne, hogy a házaknál futóárkokat ássanak a lakók, amelyben esetleges támadás alkalmával a bomba repeszdarabjaitól és szilánkjaitól feltétlenül védve lesznek. •MHHiiimmttiüHiiHiHiiiiiiuiifttiiiiiiiiüUHumiiiiimiiiHimiiiHiiiHmni« érdekeset tud közölje velünk levélben, telefonon. Titoktartók vagyunkI Végül pedig fő a fegyelmezett viselkedés. Engedelmeskedjünk azoknak, akiknek ilyenkor parancsadási juguk van. A veszedelem mindig kisebb, ha nem 100 és 100 fő gondolkozik, hanem egy parancsol, 100 és 100-an pedig engedelmeskedünk! A másodiK Az összes levelibékák és légügyi helyi szakértők megbuktak. Megjósolták ugyan, hogy a muszkák vissza fognak jönni, de majd holdtöltekor, jobb időjárásban, de nem várta egyik sem ötödik napra. Hallgatnak is azóta és a szót mi vesszük át, hogy a legújabbról összefoglaló képet adjunk olvasóinknak. Szerdán este a kilenc óra híreit adta a rádió és hirtelen a mondat közepén elhallgatott. Utolsó mondata közepén szakadt félbe egy e-beíűnél. Tudósítónk betelefonált a rádióhoz, ahonnan közölték, hogy a bemondást felsőbb katonai parancsra szakították meg. Nemsokára felhangzott a jól ismert: Légó közületek vigyázz ! szava és az ország közönsége pillanatok alatt megtudta, hogy orosz repülők közelednek. A váci utcákon már alig volt élet, és az is elhalkult egyszerre. Csak a Légó segédszolgálatosok, rendőrök, mentők siettek ki az állomáshelyükre és a katonai őrjáratok cirkáltak az ut cán. Nemsokára felbőgött az öt sziréna és most már azok is tudták,akiknek nincs rádiójuk, hogy ellenség közeledik. Itt meg kell Írni, hogy a középvonalon, a Csányi-út vonalában végig a városon mindenki jól hallja a sziréna szavát, de akik a Dunaparthoz közel laknak azokhoz a hang nem jut el és csak a szomszédok szájról szájra adják a figyelmeztetést, hogy légiveszély van. Csend és sötétség borult az öreg városra. Tiz óra után tiz perccel azután felhangzott az első motorzugás. Itt vannak a repülők! De mint az első támadásnál, úgy most sem tudta senki sem megállapítani, jönnek-e vagy távoznak az ellenséges gépek, oly magasan jártak. Ellenben, már sokan megállapítják a motorok bugásából, hogy milyen gép közeledik. A miénk csengő hangot hallat, mintha érchez érne a légcsavar. Az oroszé mélyen szól és szinte fel-felnyög ütemesen. A gépek megjelenése után mindenki várta a robbanásokat. Nem következett be egyetlen egy esetben sem! Es miután semmiféle zavaró vagy káros eset nem fordult elő, a közönség hosszúnak találta az időt, hogy még mindig nem búg fel a sziréna és még mindig nem jelenti a légiveszély végét. A vendéglőkből nem távozhatott el a közönség a moziban lévők a játék közepén értesültek, de félkettőig viszatartották őket. A színházi vonat reggel fél hatkor robogott be. Akik tehették a Dunaparton néztek Budapest felé és soha nem látott tűzijátékban volt részük. Meglehetett állapítani, hogy légvédelmi tüzérségünk pompásan működik és valóságos tűzfüggönyt állit a repülő ellenség elé. Nem is hatolt át rajta egy gép sem és mindegyiknek a főváros határát alulról kellett megkerülnie. Azután egymásután repültek fel a különböző színű világitó rakéták, mely alatt tompított fényben látni lehelett a főváros silhuettjét. Majd ismét uj repülőhullám érkezett Vác fölé és most már igen jól ki lehetett venni, hogy többször magyar gépek ronantak át fölöttünk. Nem sokára láttuk, hogy a Duna vonalán, Szob felé iparkodó orosz gépek visszafordulnak, mert a magyar fiuk eléjük kerültek és más utat kellett keresni, hogy kijussanak az országból. A lelkek felujjongtak, mert éreztük, hogy nem vagyunk elhagyottak. Egyetlen bomba sem esett le határunkon. Az orosz rádió már bemondotta a világnak, hogy Vác, Budapest elővárosa romokban hever. Dehogy cáfoljuk meg! Kerüljék el a várost, kár a romokra bombát reszkirozni. Éjjel két órakor febúgott a sziréna és sima hangja a veszély elmúlását jelentette. A város nagy részében már aludtak, csak a légvédelmi osztagosok tűzoltók, a posta telefonja, amely külön dicséretet érdemel páratlanul gyors munkájáért, virrasztóitok álmaink fölött. Reggel a rádióból megtudtuk, hogy az orosz repülők öt hullámban jöttek be Magyarországba és főként a Dunántúlon akartak terrorizálni. De erről tudósítani már nem a mi körünkbe vág. ——----------Horthy Miklósné köszöneté a Váci Hírlap egy verséért F. Rend Ferenc vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes halála alkalmából költeményt irt, mely a Váci Hírlapban is megjelent. A szerző költeményét elküldötte Gödöllőre a fóméltóságú szülőknek,s ahonnan most címére a következő gyászkeretes köszönőlevél érkezett: A kifejezett jóleső részvétet hálásan köszönöm. Horthy Miklósné.
