Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-09-02 / 70. szám
Ara: 12 filler <§> 56. árfolyam 70. szAm Vác, 1942 szeptember 2 VACí HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ARA; IJelyben egy negyedévre......................................8 P — f Vidéken egy negyedévre . .................................3 P 50 f »gyes «iám ára . . ........................................12 fillér j FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSIG IS KIADÓHIVATAL: Váo, Széchenyi-«tea és Csányi-ftt sarkán. Telefoni IT* Kéziratokat nem adunk vissza. —■ Hirdetések, Nyil#-téc díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. Kötelező-e a bajtársi szolgálat ? Krisztus úgy tanította tanítványait: »Amiképpen akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek velük.« Ez a pár szavam nem azoknak szól, akik Krisztusi szeretettel sietnek regi lőni hős katonáink itthon maradt hozzátartozóin. Ezek a nemes szivek nem mérlegelik, hogy kötelező-e adni, ők magasabb rendű lelki kényszer hatása alatt cselekednek, nem dicséretért, nem hiúságból és mégis jutalmuk a legfenségesebb, legtisztább lelkibéke. Róluk bizonyságot tesz az Ur, mondván: »Éheztem és enni adtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok, beteg voltam és ápoltatok. Azoknak akarok üzenni, akik a gyűjtő szolgálatos asszonyok és leánypkelől sietve bújnak zárt ajtóik mögé és néma csendben várják meg, mig elhalkul a léptek kopogása, megszűnik a veszedelem. Azoknak szólok, kik hogy lelkiismeretük szavát elnémítsák, a durva kitörések özönével fogadják azokat, kik fölemelik hozzájuk kérő szavukat. Azoknak a koldus gazdagoknak, akik a kifogások ezer fajtáját előveszik, csakhogy megmentsék azt a pár fillért, mit adni kellene. És mit mondjak azokról a veszedelmes .egyénekről, akik hogy saját lelkűk sivárságát fedezzék, a könnyen befolyásolható lakótársaikat is lebeszélik az adakozásról, hirdetvén, - hogy nincs rá rendelet, nem kötelező. Kedves zsugori testvérem, tudd meg, hogy igenis kötelező. És pedig- nem földi törvény teszi kötelezővé, hanem annál sokkal magasabb isteni törvény. És azt a pár fillért le kell adni, ha nem teszed jó-' kedvvel önként, Isten talál rá módot, hogy sokkal fájdalmasabb körülmények között, akaratod ellenére kifizesd. . A bajtársi szolgálat célja az volt, hogy ez a munka ne kényszer, Iranern önként felajánlott szeretet szolgálat legyen. Mutassa meg mindenki, hogy föl tudja becsülni azt a mérhetetlen áldozatot, amit harctéren küzdő honvédeink hoznak értünk, saját életüket, testi épségüket téve kockára, hogy itthon nyugodt, biztos legyen az álmunk, meleg legyen az otthonunk. Akik föl tudták becsülni, önmagukat becsülték meg áldozatukkal. De mennyien vannak, akik szemrebbenés nélkül fogadják el az áldozatot, talán sajnálkozó szót is ejtenek, ha hallanak hősi halottakról, vak, béna, csonka honvédekről1, de ha pénztárcájukhoz kellene nyúlni, akkor süketekké válnak. Ezeknek a nevét fel kell jegyezni, hogy semmi előnyhöz ne juthassanak, szerezzenek róluk tudomást háziért bajtársaink és méltó megvetés legyen osztályrészük. Krisztus Ítélkezik fölöttük, mikor igy szól tanítványaihoz: »Ahol befogadnak benneteket, ott vegyelek szállást és én is veletek leszek, ahol nem fogadnak be, rázzátok le még a port is lábatokról, bizony szörnyűbb lesz e háznak pusztulása. mint Szodomáé és Gomoráé.« Bajnok Gyuláné | Három lisztelosztót nevezett ki az alispán Vácra Az elmúlt héten régen húzódó kérdés dőlt el a vármegyeházán Vitéz Endre László alispán kikinevezte az úgynevezett lisztelosztókat. Bizonyára tud az olvasóközönség arról, hogy a lisztkiutalások átvételéhez miniszteri rendelettel olyan személyt állítanak helységenként, ki annak adminisztrációját végzi, a kiutalásokat átveszi és azt a kis- és nagykereskedőknek, valamint az árusításra egyébként jogosultak között szétosztja. Erre a szépen jövedelmező állásra olyanok pályázhatnak, kiknek lisztnagykereskedési iparengedélyük van, megfelelő forgótőkével és a lisztelhelyezéshez raktárral rendelkeznek. A lisztelosztó — igy hivják ugyanis ezt az új állást — kinevezése városunkban már több mint egy éve húzódik. A múlt évben még úgy volt, hogy a megye élén álló főispán, mint termelési közélelmezési kormánybiztos hatáskörében nevezi ki a lisztelosztót. Ezidén azonban a miniszteri rendelet ezt a jogkört az alispánra ruházta. Ez év tavaszán meg pályázati hirdetmény jelent meg lapunkban arról, kik akarnak lisztelosztók lenni ? A városházán kellett a kérvényeket benyújtani és összesen nyolc pályázó jelentkezett. A kérvények felmentek az alispánhoz, de onnan véleményezésre átkerültek a Kereskedelmi ég Iparkamarához. Véleményezés után az alispán most nevezte ki lisztelosztóknak : Nándori Ignácot, Sztankovics Józsefet és Hári János váci lisztnagykereskedőket. Az alispán a véghatározatban úgy intézkedett, hogy körzeti beosztásukról majd később dönt. így tehát még az nem ismeretes, hogy hármuk közül ki kapja Vácon. A nyolc pályázó közül négyen már megkapták az alispán elutasító értesítését, mely szerint a lisztelosztókijelölésnél kérvényüket figyelembe nem vehette. A három boldog kijelölt pedig a napokban kapja meg kinevezézét. Mi már azt is tudjuk, hogy mindegyik 20—20 vágón elosztásra kapta meg az engedélyt. fi gazdák maguk őrzik a határt A tolvajokat internálják Soha még olyan méreteket nem öltöttek a lopások, mint ez idén. Egy csomó dolognélküli, könnyű lelkű úgy tekinti más egész évben megdolgozott termését, mintha az senkié se lenne. Behatolnak szőlőbe, gyümölcsösbe és szemérmetlenül lopnak. Végre a hatóság is megsokalta a lopások özönét és most erélyes eljárásra készül. A gazdák összeálltak és a városháza a tolvajokat internáltatni fogja. Semmiféle jó szivet, engedékenységet nem szabad a mai időkben a megfogott tolvajok iránt tanúsítani, be kell szállítani őket, hogy kiirtsuk mindannyiukat határunkból. A Váci Hírlap megakarja szégycniteni ezeket a bitangokat és minden egyes alkalommal nemcsak kiírja nevüket, hanem közölni fogja az ítéletet is. Reméljük ez olyan drákói lesz, mint aminő elkeseredéssel viseltetik ma dolgozó társadalom a tolvajlásból élő herék ellen. Karay Kálmán dr polgájrmesterhcrlyettes a következő megszívlelni való hirdetményt tette közzé: A város határában különösen az utóbbi időben rendkívül sok mezei lopás történt. A mezei lopások nemcsak fnegkárositják a gazdaközönséget, hanem sok esetben lehetetlenné teszik, hogy beszolgáltatás! kötelezettségének e’eget tegyen. A mezei lopások tehát közvetve az ország közellátását is károsan befolyásolják. Tekintettel arra, hogy a mezőőrök önmagukban a határ minden részének őrizetét ellátni képtelenek, felkértem az érdekelt gazdaközönség' tagjait, hogy a határ őrizetében magnk is vegyenek részt. Az őrizetet az érdekelt gazdák, éjszakánként felváltva, kisebb csoportokban fogják ellátni. Felhívom, a város lakosságát, hogy az őrizetre önként vállalkozó gazdákat a lopások felderítésében és a tolvajok hatósági kézrekeritésében minden eszközzel támogassák:. Az őrizetet ellátó gazdákat a hatósági közegeket megillető tisztelettel kell kezelni. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a mezei lopásokat a legnagyobb szigorúsággal fogom elbíráltatni és a mezei lopáson tettenérteket az ország közellátását veszélyeztető egyéneknek fogom tekinteni és internálásukat fogom javasolni. Bokor Klári az új alsóvárosi tanítónő Népes közgyűlésre jött össze vasárnap a róm. kát. egyházközség, hogy megválassza új tanítónőjét. Herrhof Mátyás kanonok-plébános elnöki beszámolójában örömmel jelentette, hogy a felsővárosi plébánia épület bontási munkálatai megindultak. Az új épület vállalkozói Krizsek és Pitz építőmesterek. Ezután a két kántortanitó kérvényét tárgyalták le. Tekintettel a drágaságra, egyenkint ötven pengő pótlékot kérnek. A kántori teendők bizony gyengén vannak honorálva. A várostól kapnak összesen és ketten évi 863 pengőt, az egyháztól egyenkint Irat ürrnéter tűzifát és az igen csekély stólajövedelmet. Kérésüket a közgyűlés indokoltnak tartja, csak segíteni nem tud, mert nincs rá fedezet. Kérni fogják tehát a várost a fizetés felemelésére. Ezután ismertette a kanonok-plébános a tanítónő választást. Az állami tanítóvá kinevezett Bertalan Lajos helyére tizennégyen pályáztak. Az egyházi főhatóság Bokor Klárát, Tömör Istvánnét és Barotai Irént, jelölte. Az 53 szavazatból Bokor Klára 32 szavazatot kapott, mig 17 Tömör Istvánnénak jutott. így Bokor Klára lett abszolút többséggel az új alsóvárosi tanítónő, aki különben már Va éve megelégedés, re helyettesit. Tartsd a szádat! Régi váci szokás, hogy amit itt hallanak az emberek, azt mind túlzottan adják tovább, nem törődnek azzal, hogy esetleg kellemetlenséget, vagy talán szívfájdalmat is okoznak. Fő az, hogy minden hirliordozó nagyobbat mondjton a másikánál és nem ijed meg, ha ilyenkor elveti a sulykot. Most háború van és néhány lelketlen ember abban gyönyörködik, hogy különböző híreket hoz a harctérről. Nincs semmi összeköttetésük. de adják a jólértesültet és minden hirt túlozva visznek tovább. Ha valamelyik hős katonánk megsebesül, azt rögtön meghalatja. Így történt a héten, hogy kinyomozhatatlanul elterjesztették 16 hősi. halottról érkezett- értesítés a katonai hatósághoz és már neveket is emlegettek, amivel csendes kis családokban rémületet keltettek. Megírjuk rögtön, hogy a hir azért nem igaz, mert semmiféle értesítés a harctérről a katonai hatóságokhoz nem érkezett. Ezek a szenzációba utazók még azt sem tudják, hogy a harctérről a parancsnokságokat nem értesitik, mert ma egészen más rend van és vagy a hadigondozó tiszt, vagy a tábori lelkész küld értesítést sebesülésről, esetleg a hősi halálról, egyenesen a családnak. A háború kezdete óta 10 családhoz jött ilyen értesítés és a Váci Hírlap mindenkor kötelességének tartotta,hogy hős katonáinkról hirt adjon, de sohasem szóbeszéd, hanem mindig írásos bizonyítékok alapján. Kérjük a közönséget. ne üljön fel a gonosz és a szenzációt akaró híreszteléseknek és aki híreket hoz, rögtön követelje annak hitelességét. Megfogjuk látni, hogy az itthoni szájhősök rögtön csendesebben .adják, mihelyt a hitelességet követelik tőlük és kevesebb szívfájdalmat fognak okozni majd derék, jóravaló családoknak._______________________________ Hirdessen a VÁCI HIRLAP-ban
