Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-08-08 / 63. szám
Ara: 12 fillér 56. évfolyam 63 szám Vác, 1942 augusztus 8 VÁCI HÍRLAP Fo 1 it i k a i és társadalmi hetilap. Megjelenik hete »Ként hétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ÄRA, J&alyben egy negyedévre................... Tidéken egy negyedévre . . . . . ügyen szám ára ................................... UK 3 P — í 3 P 50 f 12 fülér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ES LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI DEZSŐ El uaecfyélői! A vérzivataros időkben nagy eseményről beszélnek. Mindenki hozzászól, helyesli, . vagy ellenzi, csak a legérdekeltebbek egyike, Vác városa hallgat, mintha nem is róla lenne szó. Már hetek óta arról vitáznak, hogy legyen-e Nagy-Budapest? A székesfőváros polgármestere ugyanis közzétette tervezetét Nagy-Budaié-1 létesítéséről, amelynek határai közül minket közelről az északt érdekel. Megállapíthatjuk, liogv Nagy-Budapest éppen Gödökig terjedne, esetleg Sződligetet is magába foglalná. A határon kivüleső legközelebbi helység neve Vác . . . Ha valamikor, úgy most a háborús időkben, a háborús élelmezés nehézségei közepette meg tudjuk érteni mit jelent lenyesni oldalainkról azokat a községeket, amelyek Vác város lakosságának élelmezői, viszont ipari és kereskedelmi szükségletüket Vácon szerezték be. Már békeidőben is a figyelmes szemlélő észrevehette, hogy Budapest aroppant kiterjedésű Felső-Pest megyét teljesen elvágta a vármegye nagyobb részétől és mi úgy éltünk, hogy mit sem tudtunk azokról a történésekről, amik Pest vármegye közepén. vagy alsó részén előfordultak. És hidegen hagyta Pest megye Budapest alatti részét minden olyan társadalmi és politikai esemény, amelyek az ősi püspöki városban, vagy környékén játszódtak le.Elmondhatjuk, hogy a Budapest felett kialakult Pest vármegye külön életet élt és ebben az életben Vác társadalmi és politikai központot jelentett. Azért, mert az évszázados adottságok eltörüllietetlenül megadták a Dunakanyarban fekvő kétezer éves városnak jelentőségét. Most mégis egy tetszetős ötlet kialakítása politikai és gazdasági életünk megsemmisítését fogja magaután vonni. Ugyan könnyű elképzelni, hogy azok a községek, amelyek Nagy-Budapest határain belül esnek, nem fognak a váci piacra járni, nem hozzák ide terményeiket, de viszont a váci boltokban sem fogják ismerni a veresegyházi, sződi, a csomádi és a többi Nagy- Budapestté lett községek lakosságát. Budapest közelsége mindig éreznető volt. Nagy-Budapest egyenesen rá fog feküdni mellünkre és megfojtja életünket. El fog szini minden gazdasági életerőt, mert egész természetes, hogy ha a kis vizek a nagy vízbe folynak, a nagyközpontok magukhoz vonzzák a perifériákon belül levő egyebeket és mindenki sietni fog, hogy Nagy-Budapest kereskedőinél vásároljon. Amilyen élelmesek, már látjuk, hogy Gödök táján hatalmas áruház épül, amely nemcsak aNagy-Budapest külső városrészeiben lakókat, hanem Vác és vidéke lakosságát is meg fogja nyerni vásárlóinak. Egész bizonyos, hogy Vác keres-Az öregiparosokért kedelme és ipara Nagy-Budapest létesítése esetén teljesen elsorvad. Vác életében a negyedik nagy földrengés Nagy-Budapest kialakulása lesz. Első volt a tatárjárás, a második a törökdulás, harmadik a filoxéra. Még sötétebb a kép, ha az élelmezési viszonyokat vizsgáljuk. Alig lesz egykét község Pest megyében, amely a váci piacra hozná a tojást, a tejet, a kerti terményeket, csirkét, libát. Most a háború idején látjuk, hogy milyen kínai falat tud emelni a szomszédos vármegye és ahonnan táplálkozunk békés időkben, onnan most lábon vágóállatokat behajtani nem lehet. Mi nem csak Nagy-Budapest szomszédságában fekszünk, hanem vármegyei határokon is. Nógrád és Plont népét akkor tiltja el A-ármegyéje a aúící piacról, amikor akarja. Nem is kell háborús év, csak egy állatorvosi jelentés és a Váci mészáros és hentes azokat a vidékeket lezárva találja, ahonnan bejött hozzánk mindig a marhahús és' sertéshús. Vannak, akik e gazdasági lehetetlenségek dacára is hasznot várnak Nagy-Budapest esetén Vác város javára. Azt mondják, hogy Vác fogja játszani Újpest szerepét. Régi időben Budapest területén gyár nem létesülhetett, ezért Újpestre mentek az új alapítások, majd, ha Nagy-Budapest lesz, akkor határain túl, Vácon létesülnek majd a gyártelepek. Ez a feltevés teljesen téves, ha tetszetős is. Semmit sem fog ártani Budapest levegőjének az a gyárkémény tömeg, amely. Veresegyház, Szód környékén fog állani és Nagy-Budapest nem lesz majd olyan könnyelmű, hogy legjobban adózó alanyait Vác városának engedje át, hanem letelepíti majd perifériáin belül. Mi semmiféle vigasztalót nem tudunk találni Nagy-Budapest létesítésében és bár jól tudjuk, hogy a gondolat megvalósítását ellenének nem fogják gátolni, de mégis hallatnia kell Vác városának tiltakozó szavát, mert, ha hallgatunk, egyszerre Szentendre, Felsőbánya, Pelsőc nívóján fogjuk találni magunkat. Ha pedig nagyon erőszakolják Nagy- Budapest létesítését, akkor a skontóból engedjék ki Vác városát, hogy szűkreszabott határaival együtt Nógrád vármegyéhez csatlakozhassák. A nagy viz. az országutak, a vasutak, mind, mind amúgy is természetes központtá teszik Vác városát és egész természetellenesen követelik, hogy Balassagyarmat, vagy Ipolyság legyen a megyei központ, mikor minden út Vác felé vezet. Ha mi csatlakozhatnánk Nógrádihoz, egész bizonyos, hogy rövid időn belül megyei és állami közhivatalokkal szaporodna meg a város, az ipar és kereskedelem központja pedig kimondottan Vác lenne. Nincs nekünk mit siratni Best megye elvesztésén. Minket minden érdek Nógrádihoz fűz, aminthogy Nógrád és Hont 50—60 községe egyenesen Vác felé gravitál. Ha a megyehatárokat eltörlik, semmi sem tartja vissza ezeket a községeket, hogy Vác legyen törvényes központjuk, mint ahogy már ré-SZERKES3TÖSEG W KIADÓHIVATAL: • váo, Széchenyi-utca és CeájryiűH sarkán. Találom 17, Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyüfc-tár díjszabás szerint — Hirdetések díj» előre fizeten gén Vác természetes központjuk. Más utakon járunk, mint vitéz Endre László Auxrmegyénk alispánja, aki körömszakadtáig fogja védeni községeit, hogy ne szakítsák le azokat Budapest javá,ra. Ö az ősi állományt védi, a múlt megszentelt hagyományait, mi pedig létérdekünket. Szomorú, helyrehozhatatlan sorsunk bekövetkezik, ha Nagy-Budapestet létesítik. Emlékük átragyog idők enyészetén Amiről az öreg plébánia-épület kövei beszélnek a Vád HUÍofAa^ í Nyomban a, városi közgyűlés után, mely megszavazta a felső plébánia építéséhez az 50 ezer pengős városi hóz-í zájárulást, összeült a r. kát. egyházközség közgyűlése, hogy megszavazza a már közismert építést. A szavalás megtörténte után, mely egyhangú határozattal akként elöntött, hogy újból felépítheti a felsővárosi plébániát, a régi épületnek felerészét pedig eladja, vagy más célra megtartja, Kolossváry Mihály nagyprépost szólalt fel és visszapillantást vetett a felsővárosi plébánia épületének történetére, mely évszázados múltjában nagy eseményeknek volt tanúja. Felszólalásából tudtuk meg, hogy a felsővárosi plébánia már a 13-ik században is megvolt és mint idegen kútfők mutatják, rendes lelkipásztorkodás folyt Vácon. A törökdúlás idejéből jóformán semmi adat sem maradt fenn, Az első plébános, akiről emlékeink vannak, Korompay Péter volt 1665 körül. Ettől az időtől kezdődik az anyakönyA^ is. DvornikoA'its Mihály püspök, nagy restaurátora egyházmegyénknek, volt. a felső- Amrosi plébániának is rendezője és újjászervezője. Foglalkozott ezután hoskszasabban a felsővárosi plébánia kiválóbb, kiemelkedő plébánosaival, különösen Berkes Andrással, aki mint nagyprépost 14 évig volt egyben a váciak plébánosa is. ö volt egyik legnagyobb jótevője a Kollonitz Zsigmond püspök által idetelepitett piarista rendnek; saját házát engedte át nekik az idetelepülésnél és ő volt Kollonitznál is egyik hatalmas tényező a rend idetelepítésében. Plázát és kertjét örökül adta a rendnek és 1725 május 1-én, amikor az új piarista rendházat építették, illetve az alapkövet letették, Berkes; András nagyprépost, plébános végezte az alapkő megoldását is. Ez a Berkes András nagyprépost plébános, amidőn. Althán Frigyes püspök nápolyi alkirály lett, Althán Frigyesnek püspöki helynökévé neveztetett ki s mint ilyen fáradhatatlan buzgósággal kormányozta az egész püspöki megyét és restaurálta a törökdúlás romjait. A felsővárosi plébánosok sorozatában kimagaslott még Würth Ferenc, aki 1/69- ben alapította a 8-ik kanonoki stallumot, nagy alapítványt és plébániai székházat adván neki, ő volt a váci szentkúti hétkápolnai prépostság alapítója is, melynek viselője ma Herrhof Mátyás; a szemináriumi kert és a »szegényház« is a.z ő adománya. Korán nyugalomba vonult és hátralevő életét állandó jótékonykodással töltötte el. Nagy kegyelettel emlékezett meg Kolossváry Mihály nagyprépost a többi felsővárosi már elhunyt plébánosokról is, köztük azokról, akikre az öregebb váci lÜA-ek még mindég szeretettel gondolnak vissza. A tevékeny Podliorányi, az egyedül híveinek élő és az iparosokkal buzgón foglalkozó Schmidt, a kát. kör nagylelkű A'ezetője Matesitzky, a tudós és szentéletű Czettler Antal, Randa István, akin nem fogott a templomi merénylőnek golyója sem, Virter Lajos a későbbi nagyprépost, akit szelíd előkelő modora és szivjósága tett rendkivül népszerűvé stb. stb. Ezek voltak egykoron lakói a most kicserélendő régi plébánia épületnek; nagy idők tanúi voltak ezek és Kolossváry előadásában szinte felújult előttünk a letűnt idő a már porladó lelkipásztoraival, kiknek mindegyike lelkiismeretes és egyedül híveinek élő példás atya volt. Herrhof Mátyás jelenlegi plébános 1665 óta 31-ik plébánosa reábizott híveinek; A Vác-alsóvárosi plébánia 1844-ben szakadt ki az ősi felsővárosi plébániából Althán Károly váci püspöknek^ uzelőtt Bári-i (Délolaszország) érseknek rendelkezése folytán. Koloss\’áry nagyprépost történelmi beszédjét, melyben a régi parókiától! búcsúztatta a képviselőtestületet, igen nagy érdeklődéssel hallgatták a jelenlevők. A kegyeletes emlékezésért Herrhof Mátyás mondott köszönetét KolossAÚry nagyprépostnak. R polgármester szabadságon Inezédy-Meiszner .János polgármester nagyon mozgalmas esztendő után kedden szándékozik nyári pihenőjének egy részét igénybe venni. Csele Vilmos dr tanácsos Hajdúszoboszlóról sürgönyt
