Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-06-03 / 44. szám

56. árfolyam Ara: 12 fillér 44. szám Vác, 1942 junius 3 VÁCI HÍRLAP "".........-------------------­........... .............. ............. .......................................m~ Politihai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként hétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA* Helyben egy negyedévre....................................t P — f Vidéken egy negvedévre....................................3 P 50 f Kgyes s *ám ára . . .......................... 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ES LAPTULAJDONOS: * DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-nton és Csányi^Űt sarkán. Telefon'! it. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. Szarka Géza számvevőségi főnök kritikájaVác város gazdálkodásáról ígéretünkhöz képest beszá­molunk arról az érdekes kriti­káról, amelyet Szarka Géza, számvevőségünk feje mondott a városi közgyűlésen a záró­számadások bemutatásával kap­csolatosan és amelynek meg­hallgatása után talán mindenki világosabban láthatja a városi gazdálkodást 1941-ben. Azzal kezdette, hogy az árak rohamos emelkedése már előre jelezte, hogy a költségvetés elő­irányzott összegeit egész bizto­san ki fogják meriteni, sőt előre jelentkezett a nagy kérdés: elég lesz-e a szükségletek fedezé­sére ? Mingy árt az esztendő fo­lyamán két Ízben is megérke­zett a felsőbb helyről jött pa­rancs : a fizetéseket emelni kell. A költségvetésünk reálitását mu­tatja, hogy a tekintélyes kíván­ságnak zavartalanul meg tudtak felelni. Ennek nem utolsó sor­ban a város közönségének na­gyon feljavult adózó készsége az oka. Nem kis munka volt ezért a sokszor egész évtizedre terjedő hátrálékok felkutatása, annak behajtása, ami a várako­záson felül oly szépen sikerült, hogy nem hátrálék, hanem be­vételi többlet kezdett mutat­kozni a pénztárban. De nemcsak a bevétele növekedett a város­nak, hanem ezzel arányosan, amit pár év előtt oly kiáltóan kifogásolt a város közönsége, a város fizetési hátráléka mind kisebb lett és végezetül sikerült, hogy a Speyer-kölcsön kivételé­vel már nem is tartoznak sen­kinek ! Ily módon a céltudatos takarékosság pénzgyüjtésre ve­zetett — Ez azonban,— mondja nyomatékosan a számvevőség főnöke —, nem cél, hanem esz­köz arra, hogy a város rég óhaj­tott és sokszor hangosan kívánt szociális és egészségi' intézmé­nyeit megvalósíthassa, melyre IH'WÉI V IBH 'JHIlifEHEMBaBW a tőke birtokában étidén már sor kerül. A Villamosmű gazdálkodásá­ról szólva jelenti, hogy az ered­ményekre jogosít. A hálózatát nem csak fejleszteni tudja, ha­nem régi felszerelését nyers­anyagbeszerzés nehézségei da­cára is újakkal pótolja, amellett pedig fizetési kötelezettségének pontosan eleget tud tenni, bevé­telei reális keretek között mo­zognak. A Vízműről szólva feljegyzi, hogy annak tartalékalapját ké­pező összeg már nem reális, mert hiszen az a városi csator naműnek adott kölcsönökből ke­letkezett és ennek leirását a képviselőtestület már el is ren­delte. Még nagyobbnak mutatko­zik a hiány, hogy a csatornamű fentartási költségeire 70 ezer pengő kölcsönt kellett felvenni, sőt maga a Vízmű 12 ezer pengőt kölcsönzött külön is. A Városi mozinak házikeze­lésbe való vétele szerencsés megoldásnak bizonyult. Több, mint 17 ezer pengő bevételt szolgáltatott be a városnak. Számvevőség főnöke arra kéri a képviselőtestületet, hogy a zá­rószámadás közrebocsátásával tegye melléje a város költségve­tését és vizsgálja meg, hogy a jó gazda gondosságával gazdál­kodott-e a polgármester. Erre ő csak igenlő választ adhat, mert a város járaadóságait, lelkiisme­retesen behajtotta, minden tar­tozását megfizette, bárha néhány tételnél a bevétel csökkenése nem volt előre látható. így pél­dául nagyon szembeszökő a bor­­fogyasztás csökkenése, ami a borfogyasztási adó jelentékeny esését vonta maga után. A kö­zönség sört iszik és az előző évi alig 1000 pengős sörfogyasztási adó egyszerre hétezer pengőre ugrott fel. Viszont ijesztő, hogy mig az előző évben 82 ezer pengő jött be a borfogyasztási adóból, addig most ez az adó­bevétel 42 ezer pengőre csök­kent. Ebből látható, hogy nem lehet annyi sört fogyasztani, hogy adójával utolérjék a borfogyasz­tás adóhiányát. Külön megemlíti a vágóhídi bevételek visszaesé­sét, mely az előző évi 56 ezer Pünkösdi látogatás a csiksomlyói Szűznél Az orgonaillatos, gyöngy-virágos, tisz­ta tavaszi májusi napsugár szárnyán, minden év pünkösd szombatján, lelke­ket mozgató, magával sodró ünnepi hangulat költözik az erőshitű székelyek szivébe. A ' pünkösdi lélek tűzfénye! gyújt apró lángokat szivükbe, hogy már 400 év óta újra és újra elzarán­dokoljanak az egyedül élő erőforráshoz a: »Csudákkal jeleskedő segitő Mária« csiksomlyói ősi kegy hely éhez, aki vért, hitet és erőt présel a benne hivő lei­kébe. Budapesttől egy napi vonatjárásnyira 756 km. távolságra fenyvesekkel borí­tott vadregényes festői hegyek között fekszik Csiksomlyó, az 1800 m. magas hólepte Hargita hegység alatti bűbá­jos fensikon. A kegyhely keletkezésé­nek ideje egészen Hunyadi János korába nyiílik vissza. A törökverő nagy hős marosszentimrei 1442 szeptember 16-án itten a törökök felett aratott fényes diadala emlékére templomot emelt és annak őreiül — leghűbb ba­rátja Kapisztrán János testvéreit — a kitűnő ferenceseket választotta. A templom kincse és fővonzó ereje a fő­oltár mögött elhelyezett hársfából ké­szült, 228 cm. magas XIV. század is­meretlen művészétől készített Mária szobor karján a kis Jézussal, melyet egy olasz művész Phidiász mestetri munkáihoz hasonlított. A szobor a hoz­záfűződő csodás események miatt a székelység semmivel fel nem mérhető kincsévé vált. aki először a magyarság ellenségeivel szemben mutatta meg csodatevő hatalmát. Tatái' és töröktől háromszor is mentette meg ezt a he­lyet, melyet otthonául választott. Iga­zi jelentősége a protestantizmus vihar­zó napjaiban tűnt ki. Amikor 1567-ben János Zsigmond király látta, hogy fel­szólítására az itteni székelység sem hajlandó unitáriussá lenni, elhatároz­ta, hogy a hithű Csikót erőszakkal is a maga vallására kényszeríti. Az it­teni lakosság oly annyira ellenállott, hogy Udvarhelytől északra megkezdőd­tek az erőszakos térítések. Ellene elő­ször a gyergyói katolikus papság moz­dult meg, melynek kiváló vezetője István alfalusi pap lánglelkű szónok­lataival reávette a hithű csíki és há­romszéki népet, hogy tartsanak kö­nyörgő imákat. 1567 pünkösd szombat­ján az egész környék »kereszt alatt« papjai vezetésével Csiksomlyóra zarán­dokolt, ahol a boldogságos Szűz szob­ránál kegyes közbenjárásáért könyör­­gött és az ellen megküzdendő harc győzelméért esdeklett... Megismétlődött Dávid és Góliáth tör­ténete . .. Pünkösd szombatján délután székely férfiak, asszonyok s leányok Csiksomlyón meggyóntak, megáldoztak és a leányok virágfüzérekkel díszített kibontott hajjal, asszonyok és férfiak kard és fegyver nélkül, a seregek Urá­nak nevében a boldogságos Szűz ol­talmától kisérve mentek előbbre az ellenségnek. -Győzni, vagy meghalni«, ez volt a jelszavuk és a vértanuság vágyával vágtak neki a nagyerdőnek. A hargitai Tolvajos-tető alatt u. n. »Lónyugtató« helyén találkozott a két had. A csodatevő szent Szűz pedig megmutatta, hogy az ő oltalma alatt csak győzni lehet... A csíki maroknyi székelység János király hadát megfu­tamította és boldog örömében tölgyfa ágakkal díszítette fel magát, hogy a gyermekek és öregek lent imádkozó csapatának messziről jelezze a diadal örömét. Ennek emlékezetére tartják az­óta pünkösd-szombati Mária búcsút és felzöldágazva térnek még ma is haza... Ezen a napon nemcsak Csikból, Gyergyóból, Kászonból, Udvarhelyszék­ből, a Maros, Nyárád, Küküllő és Olt folyók vidékéről, de még a messzi Moldvából is eljönnek a csángók és székelyek. Sokan már pünkösd előtt egy héttel több száz kilométert gya­logolva elindulnak. Színes szőttes szép népképviseletekben, fegyelmezett so­rokban, papjaik, tanítóik vezetésével, öjkukon Mária énekkel egyre jönnek a kibontott, piros szalaggal átkötött ha­jú székely leányok, főkötős asszonyok, fehérharisnyás ifjak, legények és fér­fiak. Szakadatlanul zeng az ének, üte­mes »Szent Antal taktust« vernek ki a csengők a szapora dobpergések között. Mindenki kezében csilingelő gyöngy­virág, lila és fehér orgona, jácint és tulipán csokor a Mária szobor díszíté­sére. Mint szinpompás mozgó, eleven futószőnyeg kígyózik a végbeláthatat- Jan hívők serege s a környező hegyek­ből idehallatszanak az útszéli templo­mok és kápolnák harangjai és ezt a sok-sok »keresztaljat« Csiksomlyón ha­rangzúgás között diadalkapu alatt fo­gadják a -érencesatyák. Megérkezés után a kolostor udvarán, kertjében és messze a zöldelő mezőkön megkezdőd­nek a gyóntatások és a 4000 főnyi hívőt befogadó kegytemplomban a szentáldoztatások, szentmisék és szent­beszédek, az erre az alkalomra az egész országból ideutazott, papok részéről. Szombat délután 3 órakor megszó­lalnak az összes harangok és megin­dul a »nagy kikerülés« fel a meredek Kissomlyóhegyón álló három ősi foga­dalmi kápolnákhoz és a kálvária-útra, Elől ősi hagyomány szerint a gyer­­gyófalviak haladnak. A 60—80-000 főnyi ájtatos tömeget szerzetesek, kar­­inges papok rendezik, egyedüli fegy­ver kezükben a kereszt, öntudatos ko-' molysággal katonás fegyelem és mély áhitat látszik mindenfelé, úgyhogy a 22 évi felszabadulás után újból itten megjelent kakastollas csendőreinknek semmi dolga nem akad. Italos sátrak nincsenek errefelé, mindenki az »átal­­vetőben« hozott »hazai« élelmét és az itteni pezsgősomlyói »borvizet« fo­gyassza. A körmenet közepén halad­nak a Csíkszeredái katolikus státus főgimnázium tanárai és növendékei. Kötélkordont húzva védik a világos­kék mentékben és fáklyás »facigerek«­­től körülvett paptanárt és kíséretét. Itt viszi egy szálas diák a mintegy 30 kg súlyú összetartást jelképező, dí­szes, ősi »labórumot«, miközben a hó­fehér selyem Szűzmáriás- és nemzeti­­szinü lobogók alatt haladó ifjak ajakán Jó rádiót részletre Is vehet Kunschn@rtöi S*

Next

/
Thumbnails
Contents