Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-05-27 / 42. szám

< I miként a fényképészek, egész napon át zárva tartják üzemüket és cukrász­dájukat. Ma ők is érzik az üzemük fenn­tartásához szükséges nyersanyag hiá­nyát, sokkal kevesebb cukrot, lisztet kapnak a hatóságtól, hogy a közönsé­gük minden kívánságát ki tudják elé­gíteni és látják, hogy alkalmazottaik­nak is pihenőt kell adni, nehogy á va­sárnapjukat vegye el a miniszter. Miért is egy akarattal megállapodtak, hogy szerdán mindannyian zárva tartanak. Hova kell fordulni, ha a kisiparost vagya kereskedőt behivfták A mai rendkívüli időkben gyakran előfordul, bogy a kereskedőt, vagy kis­iparost katonai szolgálatra liivják be és az azonnali bebivás miatt fennaka­dás történhet az üzlet továbbvitele kö­rül. Ilyen esetekben a területileg il­letékes lionvéd hadtestparancsnokságok megbagyási bizottságai 30—90 napig terjedő felmentést adhatnak. Természe­tesen a felmentés jogosságát teljesen megbízható adatokkal kell igazolni és vállalni kell a felelősség esetjeges kö­vetkezményeit. Felmentés iránt egészen kivétess esetekben, tehát a meghagyá­­si bizottsághoz kell az Írásbeli kérvényt benyújtani. Elküldés előtt láttamozni kell az illetékes iparkamarával, vagy polgármesterrel, esetleg községi elöljá­rósággal. Azonkívül, ahol csak lehet, azzal a hadiüzemi parancsnokkal is. amelyik az üzlettel, vagy vállalattal hivatalból érintkezést tart fenn. Kitűnő ebédet, vacsorát kaphat a Kaszinóból Házon kívül egy, vagy több tál ételt szolgálok ki Pajor Józsefné a Kaszinó vendéglőse Borovi József cipészmestei* (Budapesten aranyéremmel kitüntetve), bőrtalpú cipőkre hivata­losan kijelölt kereskedő a lábbelik árusítását megkezdette ifóc, Budapesti-főút 7. szám alatt Mártin-féle Chaband - szekfűpalánták színenként és drb-ként 8 fül. 100 darab...................7 P Vegyes darabonként . 7 fill. 100 darab...................6 P Konyhakerti palánták legolcsóbb áron kaphatók Vác, Zrínyi-utca 23 alatt Ha bármit elad, vagy bármit vesz, eredményes csak akkor lesz, ha aVáci Hírlapba egyhirdetést tesz! VÁCI HÍRLAP REMÉNYSÉG MOZGÓFÉNYKÉPSZINHAZ 1 Szerdán 4, 6, 8 órakor 20 —60 filléres! Szerdán 4, 6, 8 órakor Arany hiénái |||| Kanada ördöge Szombaton 4, 6, 8 órakor Vasárnap 2, 4, 6, 8 órakor Hétfőn 4, 6, 8 órakor Kedden 4, 6, 8 órakor Szerdán 4, 6, 8 órakor Az idei szezon legnagyobb magyar filmje: Dr Kováls István Páqer Antal, Simor Erzsi, Tóth Júlia, Ladomerszky Margit, Puskás, Rajnay, Vágóné, Pataky, Vaszary Piri 20—90 filléres! Pénztár vasárnap délelőtt 10 órától 20—90 filléres! JÖN! Közkívánatra SÁRGA RÓZSA jókai-film és LA CQMGA JÖN! Egy hónap alatt lehel, hogy lesig; fegünk! — mondja polcjárinester Kosdot, Rádot, Pencet a mi városunk világit ja Amikor Vác városa megkapta villa­mos telepét, sokan olyan kritikával él­tek, hogy mit csinál a város a sok vil­lannyal, nem fogyasztják el annak a felét sem. Persze ezzel a hangulatot rontották és azt akarták bemagyaráz­ni, hogy minek ez a drága villany Vácnak, ahol jó volt eddig a petró­leum is. Hál Istennek, a maradiak nem győztek, de a villanyvilágítás be­vezetői kijelentették, hogy ha sok az áram Vácnak, szívesen kiviszik a szomszédos községekbe. N ógrádverőcé­nek, Nagymarosnak még nem volt vil­lanya és átpislantottunk Szentendrére is, mely akkortájt maga jelentkezett a villanyért. Nem volt szükség rá. hogy kivigyük az áramot Vácról. Elfogyott az itthon is, sőt néhány év múlva már kevésnek is bizonyult. Ennélfogva senkisem be­szélt a villany eladásáról addig, mig a Phőbusz nem vette át villanyellátásun­kat. A nagy újpesti teleppel ugyanis olyan szerződése van a városnak, hogy Vácon túl csak az esetben adhat el áramot, ha Vác városával megegyezik. Legjobbnak bizonyult, ' ha Vác városa lesz a vállalkozó. Igv már Vácduká­­nak váci vezetéken megy ki az áram és a villamos iroda számolja el az áramköltségeket. Újabban nagy villamosítási konjunk­túra van és a kormány közel 4 ezer község villamosítását határozta el. Mi most átmegyünk Nógrádba, pe­dig ott van a salgótarjáni villany, mely eddig féltékenyen őrizte terüle­teit. Ám, de egyes községek fekvésük­nél fogva közelebb esnek Váchoz és ezért Váchoz folyamodtak, mert mi olcsóbban tudjuk őket ellátni. Kösd, Rád, Penc majdnem egvidőben jelent­kezett váci villanyért. A városi képviselőtestület csütörtöki közgyűlése foglalkozik majd a három nógrádi község villamosításával és nem kétséges, hogy a háború dacára is Kosdon, Pencen és Rádon a váci vil­lany fog nemsokára világítani. — ——rv^— Junius végére megnyílik a Pokol A VSE ajánlatát ismerik olvasóink. A közgyűlés elfogadta, hogy a VSE bérbeveszi és nagyobb beruházással helyrehozza a Pokol csárdát. A közgyű­lés óta eltelt 14 nap alatt senki sem fellebbezett s 'azóta a VSE már bele is fogott az átalakításokba. Ez évi pro­gramjuk szerint az épület északi ré­szében lévő két nagy szobából építenek egy termet, amely nagyobb tömeg be­fogadására lesz rossz idő esetén alkal­mas. Kívülről csinosan tatarozzák s minden, ami Írás znál hatat lan állapot­ban van, renoválás alá kerül. A felsze­relést már bevásárolták. A strandfür­dő fölött fekvő úgynevezett vikkend­­liázat átalakítják, két részre osztják, benne fővárosi mintára 300 vetkőző szekrényt helyeznek el. Külön a nők­nek s külön a férfiaknak. Végig a partot feltöltik homokkal, hogy ezzel is teljesen alkalmassá és kellemessé tegyék strand céljaira. Megállapodtak vitéz Jelenffy Mihállyal, aki az üzle­tet vezetni fogja s akiről tudjuk, hogy hozzáértő szakmai ember. A munkák már annyira előrehaladtak, hogy a ve­zetőség június 30-ra, vagy 31-re ter­vezi az újjáéledt Pokol megnyitását. Mi ehhez most már csak zavartalan szép nyarat kívánunk, hogy a pár év múlva 50 éves egyesület biztos anyagi bázist nyerjen új vállalkozásában ne­mes céljaihoz. Uj társadalmi réteg kezd elégedet­lenkedni. Azok, akiknek háztartásában az élelmiszerek konzerválásához soha sem hiányzott a jég, ami nélkül most sem tudtak élni, miért is kérdik: lesz-e jéggyár még Vácon és mikor1? Most egy hete a Váci Hírlap nem nagyon biztató cikket közölt a 'Gágel­­féie jéggyár áthelyezéséről és üzembe­helyezéséről. Megírtuk, hogy az átköl­töztetésnek annyi bürokratikus aka­dálya van, hogy jó, ha őszre kezd a városi jéggyár dolgozni. Ezért a jég­gyártásnak azonnali megindítása csak úgy képzelhető, ha a város által meg­vásárolt jéggyári berendezés ezidősze­­rint a helyén marad és folytatja mun­káját ott, ahol abbahagyta: a jéggyár­tásnál. Erre vonatkozólag nyilvános ké­rést intéztünk polgármesterünkhöz, mert mindenki csak igy képzeli el, hogy a nyári hőségben jég azonnal rendelkezésre álljon, ha a város a Gá­­gel-féle jéggyárban saját számlájára folytatja a jéggyártást. Azóta megnéztük a jéggyárat és azt hisszük, az egész város nagy rémületé­re írjuk: A jéggyári berendezés el van bontva apró részekre és már lehetetlen ott akár egy kilo jeget is termelni! Ülök szemben a polgármesterrel és közlöm, hogy a város lagossága zúgo­lódásában ad kifejezést annak a köve­telésének, hogy a jéggyártás haladék­talanul meginduljon. — Nem én vagyok az oka, hogy a jéggyártás megakadt és a város Gágel helyett nem termeli az annyira szük­séges jeget. En a város érdekében kér­tem Gágel Edét, engedné meg, hogy az eddigi telephelyen a tőle vásárolt gépekkel a város gyártsa a jeget. Gá­gel azonban kijelentette, hogy nincs módjában a város kívánságát teljesí­teni, mert a helységekre feltétlenül és pedig azonnal szüksége van- El is bon­tották a jéggyár berendezését és mi most a két, szék között ülünk a pad alatt. A régi jéggyárban már nem dol­­gozliatunk, a vágóhídon levő jéggyár­ban még nem dolgozhatunk. A város közönségének azonban üzenem, hogy túlteszem magamat a bürokratizmus pninden akadályain és magamra válla­lom a felelősséget, hogy minél gyor­sabban jeget termelhessünk. Holnap jönnek hozzám az építési vállalkozók és megállapodunk a belonmunkákról, gépi elrendezésekről és azokról a bő­vítésekről, amelyeket szükségszerűen el kell végeztetni, hogy a Gágel-féle jég­gyár gépei a vágóhídon helyet nyer­jenek. Sürgetem a munka megkezdé­sét és nem engedem, hogy különböző határidős címek alatt azt elhúzzák, ígérem városom lakosságának, amilyen gyorsan lehet, a jéggyár gépeit átszál­líthatom és felállittatom a vágóhídon. Elgondolásom szerint egy hónap alatt lesz városi mű jég a háztartásokban! Fejezte be közérdeklődésre számottar­­tó fejtegetéseit a polgármester. Hol lesz ennek a határa? Ha megkérdezel egy háziasszonyt, kedves olvasóm, mikor volt utoljára a csirkeipiacon, ki fog nevetni, vagy ki­pirosodik az arca a méregtől, hogy ne írocÜzd őt, csak választ nem fogsz kapni, mert bizony a mi kedAres házi­asszonyunk már. . . régen nem volt a baromfipiacon! De ha mégis akadna egy, aki hősi elszántsággal kimerész­kedik oda, az bizonyára regéket fog barátnőinek mesélni a pletykadélutá­nokon, mert ami ott tombol, az már az eszétvesztett hisztéria határán mo­zog, hogy a falusi ma- minden pénzt megkap egyesektől az árujáért és hogy csak át tud osonni a »hivatalos«, el­lenőrzés gyűrűjén, az már közismert. Nekik ■ már feljegyzett biztos helyeik vannak, ahol a pénz nem számit! Pe­dig nem is oly régen már nevek köz­lésével fenyegetőztünk, akikről tudjuk, hogy nekik az ár, a pénz nem számit, mindhiába! írjuk pedig ezeket a neki­keseredett sorokat abból az alkalom­ból, hogy pénteken egy falusi néni ird és mond: kilencvenegy pengőt kért és kapott egy pár szép libáért! Kilenc­venegy pengőt! Leimi is szörnyű! Quo usque tandem abutere liba nostra ?

Next

/
Thumbnails
Contents