Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-01-17 / 5. szám
56. Árfolyam 5. szAm VAc, 1942 január 17 VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÄRA* Helykén egy negyedévre......................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ......................3 P 50 f Egyes szám ára .......................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ßs LAPTÜLAJDGNOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTÖSEG US KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-'üt sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő» Asz, Alföld nagy püspöke Hanauer Á. István dr élete, munkája és halála A Székesegyház nagyharangja január 15-én egészen szokatlan időben, reggel 7 órakor szólalt meg. Mélabús hangja pillanatok alatt összetört minden reménykedést, minden jósolgatást a nagybeteg megyéspüspök várható gyógyulásáról. 1942 január 15-én reggel tiz perccel 7 óra előtt meghalt Hanauer Á. István, a váci egyházmegyének sorrendben 84. püspöke, a magyar katolikus egyháztörténet világháború utáni fejezetének kétségen kívül egyék legjellegzetesebb és legkiemelkedőbb egyénisége. Az 1914-es világháborút követő összeomlás után, a kommunizmus alatt lett az akkori legnagyobb magyar egyházmegye püspöke és a mostani világháború kellős közepén hagyta árván püspöki székét, székvárosát és egyházmegyéjét. A szülői házban A nagy püspök Pápán született 1869 december 28-án, alig néhány nappal ezelőtt töltötte be 72. életévét. Gazdag dunántúli patrícius kereskedő családban született. Öten voltak testvérek, a három fiúgyermek közül ő, Árpád volt a legfiatalabb. Már kora gyermekkorában kialakult komolyságra, összeszedettségre haj ló egyénisége, mely őt élete végéig jellemezte. Középiskolai tanulmányait szülővárosának bencés gimnáziumában kezdte és mivel akkor a pápai bencés gimnáziumnak csak négy alsó osztálya volt, a felsőbb osztályokat Kalocsán végezte a jezsuiták hires kollégiumában. Mindvégig a legkiválóbb tanuló volt. Nem lepődtek meg szülei sem és senki, aki a komoly diákot ismerte, amikor az érettségi után követve papi hivatását, felvételét kérte a veszprémi egyházmegyében. Árpád-Islván Amikor a szemináriumi konkurzuson megjelent,, a püspöke azt mondotta, hogy Árpád néven nem lehet senki pappá. Annyira szent volt előtte egyházi elöljárójának véleménye, hogy ettől kezdve sohasem használta az Árpád nevet, ezért lett keresztneve az előttünk oly jellegzetes Á. István. A kiváló kispapot elöljárói a teológiai tanulmányok folytatására az akkor is már világhírű innsbrucki Canisianumba küldték. Iskolatársai közül itt is kiemelkedett és az elsők elseje volt. Hatalmas teológiai tudása mellett itt vetette meg az alapját későbbi gazdag nyelvtudásának is, a magyar és német nyelven kívül beszélt franciául, angolul és olaszul is. Elöljárói oly elismeréssel emelték ki a veszprémi püspök előtt kiváló tulajdonságait, hogy pappászentelése után, mely 1892 július 26-án Innsbruckban történt, azonnal feléje fordult a figyelem. A lelkivezető Az egészen fiatal, még nem egészen 23 éves ifjú papot a veszprémi egyházmegyének nagynevű püspöke, br. Hornig azonnal a szemináriumba rendelte elöljárónak és megbízta a spiritualisi teendőkkel. Ez az intézkedés akkortájt nagy föltünést keltett és sokan kétkedve fogadták, nem hitték, hogy a szemináriumból kikerült, gyakorlati tapasztalatokat nélkülöző ifjú pap megfelelő lelki vezetést tudjon adni az egyházmegye kispapjainak, kik közül nem egy volt nála korban idősebb. A püspök azonban nem tévedett. Határozott célkitűzéssel, teljes öntudatossággal állta meg helyét. Munkája olyan eredményes volt, hogy nyolc év múlva Vaszary Kolos, Magyarország akkori bibornok - hercegprímása Budapestre hivta és a Központi Szeminárium • lelkiigazgatójának tette meg. Itt kezdett kibontakozni igazán a tehetsége. Az ország ifjú papságának legkiválóbbjait vezette itt mint spirituális és aki egyszer megírja a magyar katolikus papság e századeleji szellemi újjáalakulásának történetét, a spirituális Hanauerben fogja ennek egyik leghatékonyabb mozgatóját megtalálni az igen nagy Prohászka mellett is. A hittudós Központi szemináriumi működésének ideje alatt úgy látszott, hogy a hittudomány nyer benne elhivatott munkást. Az akkortájt eléggé elhanyagolt erkölcstannak, a morálisnak lett egyik legkiválóbb művelője. Sokan látták benne a jövendő egyetemi tanárát. A kölcsönös igazságosságról megjelent kiváló munkája feltűnést keltett. Élete végéig meg is maradt a tudományos könyvek odaadó barátjának és halála előtt három héttel udvari papjai előtt emlegette, mennyire fáj neki, hogy a legújabb könyveket sem képes már elolvasni. Tudományos bú várkodása közben szerzett kapcsolatokat az akkori fiatalabb tudós nemzedékkel, akikre irányitólag hatott. Ebből az időből származik a jóbarátsága Hóman Bálint mostani vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és Szekfü Gyula történettudóssal. Ugyanitt együttműködött Glattfelder Gyulával is, aki később az általa alapított budai Szent Imre Kollégiumnak volt az igazgatója. Mikor Glattfelder Gyula Csanádi püspök lett, magahelyett szemináriumi elöljáró társát, Hanauer Á. Istvánt állította a Szent Imre Kollégium élére. A kollégiumi igazgató Eddigi működése során nem kellett anyagi dolgokkal foglalkoznia, de a kollégiumi igazgatói székben, ha meg is maradt elsősorban nevelőnek, nagy gyakor lati érzékkel kellett bírnia, ha hivatásának meg akart felelni. Jó iskola volt ez a későbbi püspöknek, itt bizonyította be, hogy van érzéke a lelkiek és szellemiek mellett az anyagi ügyek intézéséhez is, amire egyházmegyéjének kormányzásában vette hasznát. A kancellár-kanonok 1918-ban veszprémi püspök lett Rótt Nándor, a Központi Szeminárium rektora, aki ott szintén együtt működött Hanauer spirituálissal. Az új püspök magával vitte őt Veszprémbe, megtette irodaigazgatójának és oldalkanonokjának. Itt ismerkedett meg az egyházmegyei kormányzás titkaival és bár csak rövid időt töltött ebben a minőségben, bebizonyította minden tekintetben, hogy jól tud kormányozni. A világháborút követő összeomlás és a kommunizmus nehéz hónapjai voltak ezek. Az isteni gondviselés szinte egészen kézzelfoghatóan készítette őt elő a püspöki méltóságra. A püspök A kommunizmus előszele viharzott már országszerte, amikor 1919 február 17-én meghalt gróf Csáky Károly, a váci püspök. A magyar alkotmány szerint a püspöki széket a magyar király töltötte be és a király által kinevezett pöspököt erősítette meg mindig az Apostoli Szentszék a püspöki székben. A gyászos emlékű októberi őszirózsás forradalom azonban elűzte a törvényes királyt és a megüresedett váci püspökség volt az első, melynek betöltésénél az évszázados hagyományok és jogszokások már nem érvényesülhettek. Még súlyosabbá vált a helyzet a kommunizmus kitörése után. A tanácsköztársaság kormánya tett is kísérletet az üresedésben lévő váci püspökség betöltésére, de még a be nem avatottak is tudták, hogy aligha lesz alkalmas a püspöki székre az, akit a kommunista kormány kíván. Abban az időben még nuncius sem volt Magyarországon és a bécsi nuncius kapott megbízást Rómából, hogy tegyen előterjesztést a váci püspöki szék betöltésére. Az Istenben boldogult Hanauer püspök mondta el papjainak 20 éves püspöki jubileuma alkalmából, hogy hogyan lett ő váci püspök. A bécsi nuncius Csernoch hercegprímást bízta meg, hogy javasoljon három alkalmasnak látszó egyént a püspöki méltóságra. A hercegprímás a veszprémi püspököt is felkérte, hogy tegyen neki ajánlatot. A veszprémi püspök megbeszélte a dolgot akkori irodaigazgatójával, Hanauer Á. Istvánnal. Két személyben meg is állapodtak. A harmadikról nem is esett köztük szó. Néhány hét múlva, de még a kommunizmus ideje alatt kapta azután Hanauer kancellár-kanonok Rótt püspök úr útján azt az értesítést, hogy a Szentatya őt szándékozik kinevezni váci püspökké, vájjon elfogadja-e? Mert akkor vállalkozó szellem kellett ahhoz, hogy valaki váci püspök akarjon lenni. A püspöki palotába a kommunisták fészkelték be magukat, később a románok költöztek be oda. Akit váci püspökké neveznek ki, annak számolnia kellett azzal, hogy nem lesz még lakása sem, ahonnét a nagy egyházmegyét kormányozza Ügy határozott, hogy az akkor eléggé üresen álló ferencrendi zárdába fog költözni és onnét fogja egyházmegyéjét kormányozni. így lett befejezett ténnyé még a kommunizmus alatt az ő váci püspöksége, de mire a hivatalos utat az ügy megjárta és a kinevezése 1919 szeptember 9-én megtörtént, akkorára a kommunizmus már megbukott ugyan, de a román megszállás még egészen bizonytalanná tette a helyzetet. Mégis egy hónap múlva, október 5-én Veszprémben a székesegyházban püspökké szenteltette magát azzal a tudattal, hogy lakás és javadalom nélkül kell majd az egyházmegyét kormányoznia. Már készült elfoglalni a püspöki széket, amikor baleset érte, karját ficamitotta. A székvárosába történő ünnepélyes bevonulás és a püspöki szék tényleges elfoglalása tehát ismét késedelmet szenvedett. Azonban december 19-én
