Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-05-16 / 39. szám

39 szám Vác, 1942 május 16 t; 56. évfolyam Ára: 12 fillér $ VÁCI HÍRLAP politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA« üíwlyben egy negyedévre....................................3P — f Vidéken egy negvedévre .....................................3 P 50 f ígyea s*ám ára .....................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG IS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-fat sarkán. Telelőm 1T. Kéziratokat nem adunk riseza. — Hirdetések, Nvilt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő* Bayer János a váci gazdák élén Alig két hónapja, hogy a városunk­ban megrendezett téli gazdasági tanfo­lyam vizsgával befejeződött, ezüstka­lászos gazdáink máris bizonyságot tesz­nek arról, hogy a tanultakat komolyan vették s komolyan akarnak dolgozni gazdasági életünk fejlesztésén. Legelső törekvésük arra irányult, hogy az összes váci gazdákat egy tá­borba tomöritsék. Hogy ezt elérhessék, felkérték Bayer János m. kir. gazda­sági főtanácsos, jószágkormányzót,hogy álljon a megalakítandó Gazdaszövetség élére, mert csak ilyen széles látókörű, nagy szaktudású, amellett igazi szociá­lis érzésű vezető mellett képzelik el si­keres működésüket. A jószágkormány­zó engedett a gazdák kérésének s el­vállalta a vezetést. Az ő köztisztelet­ben álló személye és az ezüstkalászo­sok igyekezete megteremtette a Váci Gazdaszövetséget. A négy váci gazdakör megválasztot­ta két-két kiküldöttét, akik Bayer Já­nos jószágkormányzó elnökletével inté­zőbizottságot alakítottak, ennek a bi­zottság elnökének helyetteséül Sziklai Lászlót, az ezüstkalászos gazdák veze­tőjét választották meg. Az erről felvett jegyzőkönyv k érült ezután minden egyes gazdakör rendkívüli közgyűlése leié s mind a négy gazdakör belátva a tömörülésben rejlő erők fontosságát, saját függetlenségének fenntartása mel­lett közös gazda érdekvédelmi célok megvalósitására Váci Gazdaszövetség­be tömörült. A Gazdaszövetség elnöke: Bayer Já­nos. Az intéző bizottság tagjai: Krá­­lik Ferenc, Pápa István a Felsővárosi Katolikus Gazdakör, vitéz Bódi János, Ludányi György az Alsóvárosi Kato­likus Gazdakör, Csereklye Kálmán, Kurdi Károly a Felsővárosi Református Gazdakör, Sziklai László és Sznodi Já­nos a kalászos Gazdakör részéről. Doktopráavatás Nemess István oki. közgazdát, a Ma­gyar Általános Hitelbank tisztviselőjét a m. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a köz­gazdaságtudományok doktorává avat­ták. Mennyi a hegyközségi adója? Bartos Ferenc hegyközségi elnök la­punk útján a következő szőlősgazdá­kat érdeklő hirdetményt teszi közzé. Közhírré teszem, hogy Vác Hegyközség hegyközségi járulékok kivetési lajstro­ma elkészült, az a hegyközségi irodá­ban az érdekeltek által Szentháromság­­tér 3. sz. alatt d. e. 9 és 12 óra között junius l-ig megtekinthető. Felszólam­lások ugyanezen idő alatt a hegyköz­ségi irodában adandók be. Ezen idő eltelte után beadott felszólamlások fi­gyelembe nem vehetők. Esküvő Somlai Ilonka oki. tanitónő (Vác) I és dr Keresek Sándor kir. járásbirósági elnök (Párkány) május 9-én tartották esküvőjüket a váci székesegyházban. (Minden külön értesítés helyett.) Hol van Incze képviselő úr Ígérete? Szerkesztő úr, szerdán este 8 előtt megyek át a nyugatiba., a második osz­tályú várótermen. Hát csak hallom, hogy a pályaudvar szószólója hangos beszélőn harsogja: Gyorsvonat Érsek­újvárba az első vágányon, Vác, Nagy­maros, Párkánynána. .. Megdobbant a szivem. Lám, a jól értesült V. H. sem tudja. Felszálltam a vonatba és végig­néztem utitársaimon. Két harmadik és egy második osztályú kocsiból állott az új gyors. A másodikban minden má­sodik ülőhelynek volt utasa, a harma­dikban minden harmadiknak. A vonat nem volt »kihasználva« vasutas nyel­ven. ügy hallom, hogy a MÁV ezért félti tőlünk, váciaktól, mert megtöm­jük. A kocsik előtt egy mahomet-moz­­dony. Szent ég! Megeszi őket. vagy megtáncoltatja? Tisztelettel egy váci uta-s. U. i. Nem utaztam az elég üres gyorson. Kiderült, hogy a hangosan beszélő tévedett. Vácot tévedésből mon­dotta be. Nagymarost nem. Kiszálltam hát és ezt csak az egyetlen marosi pa­sas vette észre. Lemosolygott. A nyolc­­huszonkettesen utaztam haza. Két má­sodik volt, még az ülőhelyek közt is álltunk. Oh, hol van Incze képviselő úr Ígérete?! Ha iátnáli, hogyan tépik egymást « . -Közöljük egy ötgyermekes család­anya szívhez szóló levelét. Igen tisz­telt Szerkesztő úr! Hálás köszönetét mondok azon gondolatért, hogy a gyer­mekek tejellátásának kérdését napiren­den tartja. Nem is tetszik hinni, meny­nyire szivünkből kívánjuk, hogy a pol­gármester úr jönne el csak egyszer, például Csehijéhez és nézné végig, hogy ott mi megy végbe. Hogy tépik le a ruhát egymásról a tolongó asszo­nyok, hogy verik egymás fejéhez a kannákat mert mindenki siet, minden­kit vár otthon a munka. Azért arra kérném az igen tisztelt Szerkesztő urat, tessék odahatni a hatóságoknál, hogy elsősorban több tejet szerezzenek a vá­ros részére és azt több helyen mérjék ki. Mert tessék elképzelni a helyzetét ma egy ötgyermekes anyának! Reggel a gyermekeimet kellene öltöztetni, de nem jut rá időm, mert sorba kell áll­­nom néha 4—4 órahosszat, hogy egy félliter tejet kapjak. Most megint [ugyanez a zsírért, húsért stb. Mégis, ha több helyen mérnék azt a tejet, nem kellene a sok időt ott tölteni. Még azt is közlöm a Főszerkesztő úrral, hogy mindennap kb. 2—4 ezer liter tejet visznek autóval Rádról, Pencről, Ke­szegről Vácon keresztül Pestre. Hát ezektől nem lehetne párszáz litert el­venni? Maradok mély tisztelettel: Ha­van Sándorné. Az AKADÉMIA dr Dercsényi Dezsőnek ítélte a Kornfeld-dijat De jó elfordítani figyelmünket, ha csak rövid időre is, a véres háborús hírekről- Hogy írhatunk, beszélhetünk kultúráról, a város egy fiatal fiának megtiszteltetéséről, amelyből a szülővá­ros is kiveheti a maga részét. Olyan kulturesettiény történt, ami évtized óta nem fordult elő, mert úgy tudjuk, hogy Kornis Gyula óta a város fiai közül senki nem nyert akadémiai jutalmat. Most dr Dercsényi Dezsőnek, a fiatal műtörténésznek, akinek nevével rádió­ban, fővárosi lapokban, folyóiratokban egyre sűrűbben találkozunk, sikerült a nagy és megtisztelő akadémiai elis­merést elnyernie. • Néhány hónap előtt jelentettük, hogy a fővárosi könyvpiacon egy művészien kiállított könyv vonja magára az ér­deklődők figyelmét. A mostani időkben teljesen szokatlan bőkezű tipográfiái kiállítás, a gyönyörűen sikerült képek tömege még jobban emelik a munka belső értékét. Dr Dercsényi Dezső könyve volt ez, melyet Nagy Lajos ki­rályunk koráról irt és melyet a tudo­mányos körök, de a nagyközpnség is szívesen fogadott. Úgy tudjuk, hogy a könyiBől ma mái' közel 8000 pél­dány forog a magyar közönség kezén. »Nagy Lajos kora« ezzel még nem fejezte be pályafutását és nem került illő helyére, a könyvespolcra. A Ma­gyar Tudományos Akadémián abban az időben bírálta el egy tudós bizottság az utóbbi évben megjelent történeti munkákat, majd egy másik az utóbbi három esztendő művészettörténeti munkáit értékelte. A fiatal szerzővel való kapcsolatunk miatt ezekután nem hangoztatjuk a mi nézeteinket, hanem egymásután felsoroljuk a Tudományos Akadémia bíráló bizottságának szakvé­leményét »Nagy Lajos kora« című munkájáról. A történeti bizottság, melynek elnö­ke Domanovszky Sándor, előadója Ba­­lanyi György, tagjai Lukinich Imre és Hajnal István voltak, határozott a Kö­­rössy Flóra jutalomról. A jutalomdijat az alapitó szándékai szerint olyan tör­ténelmi munkának kell odaítélni, mely a szigorú tudományosság követelései­nek kielégítésén túl, nemzeti szempont­ból is különleges értékgyarapodást je­lent. A mi szerzőnkről a következőket állapította meg a bizottság: Dercsényi Dezső: Nagy Lajos kora (Bpest, 1941. 319 1. Kir. Ál. Egyetemi Nyomda) c. munkája bizonyos érte­lemben becsületbeli adósságot törleszt: uralkodása kezdetének hatszázéves év­fordulóján méltó emléket állított leg­nagyobb Anjouhaizi királyunknak. A könyv, szerzője érdeklődési körének megfelelően, inkább a művelődéstörté­net, szabatosabban szólva a művészet­­történet körébe tartozik ugyan, de van­nak fejezetei, melyek a politikai és tár­sadalomtörténet szempontjából is álta­lános érdeklődésre tarthatnak számot. Ilyenek főleg a királyi udvarról, a lo­vagi társadalómról s a főpapi és szer­zetesi kultúráról adott színes és eleven leírások. A könyv fő értékét azonban még sem ezek, hanem nagy gonddal megírt művészettörténeti fejeretei ad­ják meg. Szerzőnk ezen a téren valóban maradandó értékű munkát végzett. Mindenekelőtt felkutatta és világosan megrajzolt összképbe foglalta a Nagy Lajossal és korával kapcsolatos fálké­­peket, szobrokat és ötvösmunkákat. Az­után a hazai ötvösség remekeinek, pén­zeknek és pecséteknek finom és mély­reható elemzésével feltárta azt az alap­réteget, melyből a Kolozsvári-testvé­rek európai távlatú művészete kisar­jadt. LIá a gazdag tartalomhoz hozzá­számítjuk még a szabatos és világos előadást, könnyű megállapítanunk,hogy Dercsényi könyvében újabb műtörténeti irodalmunk egyik legsikerültebb alko­tásával állunk szemben. A történelmi bizottság számos más kiváló munkát is elbírált, melyek most bennünket nem érdekelnek, hallgassuk meg mit jelentett a Kornfeld-dij oda­ítélésének kiküldött bizottság, melynek elnöke Kornis Gyula, előadója Gere­­vich Tibor, tagjai pedig Orsós Ferenc és Vojnovich Géza voltak. A Kornfeld-jutalom odaítélésénél a művészettörténeti irodalomnak az 1939 —1941. évkörre eső, számra is jelenté­keny, gazdag terméséből válogatha­tott az Akadémia. Nem kevesebb, mint 12 érdemes művészettörténeti munká­ról mondja el a bizottság pártatlan vé­leményét, majd jelentését igy foly­tatja: Dercsényi Dezső: Nagy Lajos kora, 1941. A tágabb értelmű cim ellenére, egészében véve művészettörténeti mun­ka, amely már címében rávilágít biz­tos történeti alapon nyugvó módszeré­re. Az anyag gazdagsága és számos esetben újsága, a kritikai szempontok higgadtsága, az összefüggések világos meglátása és egybefűzése, az írói stilus . csiszoltsága mellett, a modern művé­szettörténetnek ez az összetettebb és pozitivabb, a morfológiai elemzésen és az esztétikai fejtegetéseken, *vagy épp a retorikai szólamokban túlmenő, szi­lárd történeti módszere emeli ki ezt a művet a ciklus egyéb érde­mes munkái közül. Szerzője a kö­zépkori magyar művészet egyik leg­képzettebb és legtöbb eredményt elért kutatója. Nemcsak sok új, vagy kevéssé ismert emléket közöl, munkája túlemel­kedik az anyaggyűjtésen, nagyobb igénnyel lép fel. Egy egész korszakról, a magyar művészettörténet egyik leg­fényesebb koráról ad első ízben, széle­sen átfogó, biztos történeti és színes kultúrtörténeti háttér elé állított, vilá­gos és tiszta képet. Jeles fiatal tudósunk Nagy Lajos uralkodása idejének magyar művésze­téről szóló munkája minden tekintet­ben méltó a jutalomra, mellyel őt a Tudományos Akadémia a nagy király

Next

/
Thumbnails
Contents