Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-02-07 / 10. szám

V; Ä O I H! I R li A P

3

Czettler Jenő dr a Líceumban:

Liberális kapitalizmus és a szocializmus csődje

Előadásom célja a gazdasági rendszerek ismertetése és bírálata — annyit azonban előre kell bocsátani, hogy még világnézeti szempontból sem szabad össze, keverni az egyén korlátlan szabadságát túlzottan hangsúlyozó liberalizmust a társadalmi egyenlőséget hirdető szociáldemokráciával.

Gazdasági tekintetben oly éles az ellentét, hogy csak vaskos tudatlanság beszélhet »liberális szociálizmusról«. Az intelligencia kötelessége e kérdésekkel tisztába jönni, ha nem akar tanultabb munkásokkal folytatott vitájában, minden műveltsége ellenére — alulmaradni.

A liberalizmus gazdasági rendszere mint a fejedelmi abszolutizmus kora, a XVIII. század gazdasági rendszerének, a merkantilizmusnak ellenhatása jelentkezett. Ez a védővámok, állami iparpártolás rendszeréből agyongyámkodássá fajult, protekcionizmusba, korrupcióba fulladt. Még egy fűszeresbolt nyitásához is állami engedély kellett! Ennek a rendszernek véres likvidálása volt a francia forradalom, felváltója pedig a liberalizmus gazdasági rendszere. Ez az egyén és a személytelen tőke gazdasági tevékenységén épül fel. Hirdeti a szabad vállalkozás korlátlan érvényesülését — rúgója a lehető legnagyobb haszon, a profit.

Ennek a rendszernek is megvan a maga történelmi jelenítőf- sége, vannak érdemei is. Az utóbbi két évszázad technikájának, közlekedésének a kultúráinak óriási fejlődése, százezrek jólétének, életnívójának emelkedése jórészt neki köszönhető.

De a liberalizmus gazdasági rendszerének — a világnézeti részt kikapcsolva — nagy számítási hibája volt. Túlságosan hangsúlyozta a fejlődés anyagi részét — a lelki, történelmi tényezőket, igy pl. a nemzeti különbségeket, figyelmen kívül hagyta. így az angol adottságokira beállított liberalizmus agrárállamokban is túlzott iparosodást indított meg. A falu népét

L

EGJOBB TÜZELŐ fi

10

E W H

fc B B B - - H SE ‘B

O

E-i

E

Oh

<

ÉCSI

BRIKETT ÉS K 0 K S Z

I

a városokba terelve, a proletár- nyomor járt a nyomában. De a kétszázéves rohamos fejlődés sem hozta meg a kívánt boldogságot az emberiség számára. Megfosztotta a kézművest, iparost az alkotó lélek legnagyobb örömeitől. Régen a mester remekművet alkotott és örült munkájának —■ nemes tradíciók szálltak apáról fiúra. A gépkultúra kiszorította ezeket a mű(- vészmestéteket és silány elemekének is juttat érvényesülést.

A liberalizmus gazdasági rendszerének első átfogó bírálatát Marx adta. Felismerte, hogy az ismeretlen piacnak termelő korlátlan szabad vállalkozás nyaklónélküli temetésre vezet s a kereslet és kínálat egyensúlyáf- nak felbomlása krízist idéz elő, százezreket dönt nyomorba.

Ebben igaza volt. De teljesen téves az a tanítása, hogy minden értéket a munka termel. Hol akkor a természet? Téves a kizsákmányolás és a tőkchalmoi- zóclás elmélete is. Szerinte a munkaadó a termelt értéknek csak kis részét adja a munkásé nak, a létminimumot s az elvont bérből újabb vállalatokat létesít, újabb ezreket tesz rabszolgáivá. Örült verseny fejlődik, melynek végén a kisfokét és kisvállalatot felszívják a nagyvállalatok. Végül néhány kartell, pár család monopóliuma lesz a világ termelése.

Marx orvossága erre a mafgántulaj dón megszüntetése, a termelési eszközöknek a társar dalom birtokába juttatása, a »kisajátítása«. Ezen túlmegy abol- sevizmus, amely nemcsak a termelési eszközök közössé tételét, hanem a vagyontárgyak elkobí- zását s a fogyasztási eszközök (lakás, ruha, élelem) uniformizálását, tehát az egyéniség tljes kiölését hozza magával.

A liberalizmus és marxizmus gazdasági rendszerének legalaposabb kritikája XIII. Leó és XI. Pilis pápa enciklikáiban, a Rerum Novarum-ban és a Quadragesimo Anno'-ban található. Ezek páratlan közgazdasági szaktudással kezelik ezt a problémát. Tehát ezeket kell beható tanulmányozás tárgyává tenni a szociálpolitika iránt érdeklődőknek.

Az enciklikák kiindulópontja a magántulajdonnak a liberalize musnak alapelvként hangoztatott tana — a tanításnak gyökéréi a Szentirásba nyúlnak. De a pápa különböztet a magántulajé dón egyéni és társadalmi vonatkozásai között. Erősen állást foglal a magántulajdonnak olyan fém asznál ás a ellen, amely az egyéni önzést teszi a gazdaság motorává (liberalizmus), de állást foglal azok ellen is, akik a termelés egyéni alapjait elvetvén, akaratlan a kommunizmust hirdetik.

Elítélik az enciklikák azt a szociális tanítást is, amely a szabad természeti kincsek kiaknál- zásáf lopásnak minősiti, de azt is, amely kárhoztatja a tőkehalK*U*L*T*U*R

Szombaton csak 4—6, vasárnap 2—4—6 —8 órakor, 20—70.

Budapesten, Leányfalun és Máriabesnyőn felvett és készült magyartárgyú film. EGGERTH HIÁRTHA magyar énekeket énekel, táncol úgy, oly szépen, mint más filmoen még nem.

VACSIUTA

Hétfőn 4—6—8, kedden 6 — 8 órakor, 10 — 50 fillérig. — A minisztérium által dicsérő oklevéllel és éremmel kitüntetett magyar film:

CAFÉ MOSZKVA

Csortos, Kiss, Vértes, Timár, Juhász, Gárdonyi, Tőkés Anna és Somogyi Nusi.

mozódást — ezzel szembeforí dúlva, egyenesen kötelességévé teszi a vállalkozónak, hogy jogvédelmét befektetve, újabb munkaalkalmat teremtsen. Ezzel ugyanis a legsúlyosabb veszélyt, a munkanélküliséget csökkenti.

Szöges ellentétben áll az cn- ciklika azzal a liberális feli of- gással, amely tiltja az állami be/- avalkozást és igy a jövedelemi- elosztást és a vele szoros kapcsolatban levő munkabérmegáb lapitást a gazdasági erők szabad játékára bizza. Itt a legfontosabb követelménye: kölcsönös megállapodás a méltányos mun|- kabérben! E bér nemcsak a létminimumra szoritkozhatik, haf- nem felöleli a családalapítás, gyermeknevelés, egziszíenciabizi- tositás szempontjait. A társadalmi szervezkedésnek közel kell hoznia egymáshoz a munkaadót és munkást, hogy közelről lássák és megértsék egymás érdekeit. De rámutat a pápa arra is, hogy ez az igazságos munkáé bér nem biztosítható a nemzetközi nagyvállalatokban, ahol a vállalkozó ismeretlen munkások százezreinek sorsa fölött dönthet esetleg egyetlen tollvonással tehát az újabb termelési rend főleg a kisvállalatokra alapítandó.

A pápai enciklikákban egy újabb gazdasági rend körvonalai bontakoznak ki. Ez megtaiftja, ami a régiben jó: a magántulajdont, a szabad vállalkozást. De a régi, liberális rendszerrel szenében hangoztatja az állami be'- avatkozás szükségességét, tehát az anarchisztikus gazdasági rend helyébe szabályozottat akar, amely az állam és társadalom szabályozó munkája révén megl- védi a kistermelő osztályokat a nagytőke kizsákmányolása ellen, gondoskodik újabb munkaalkalmakról és az adózás révén jobb jövedelmi eloszlásról.

De óva int az enciklika a túlzott állami beavatkozás veszedelmétől — az autonómiákat s az egyéni kezdeményezést megölő »totális« államtól. A legerősebb szavakkal azt a féktelen gazdasági imperializmust ítéli el a pápa, amely a világháborúból s most a spanyol polgárháborúiból merőben üzleti kérdést csinált.

A szocializmus osztályharca helyébe a keresztény szereteten al a j) Li 1 ó békés megegyezésnek kell jönnie a társadalmi osztályok között. Csak egy ilyen kiegyensúlyozott, a tőke és munka harcát békésen kiegyenlítő, a magántulajdont s az egyéni szabadságot elismerő, ele túlzásait kiküszöbölő gazdasági rendszer biztosíthatja csupán az emberiség számára a jövő békés fejlődését — csak ez menti meg kultúránkat a legnagyobb csapásl- tól: a bolsevizmustól!

Váci hölgyek az olimpikonok karján

A hétfőn megtartott kaszinóbál nemcsak az idei rövid farsangnak, hanem magának a ka*- szinónak is egyik legsikerültebb táncmulatsága volt, melyet a kezdettől fogva uralkodó vidám hangulaton kívül az tett hosszú időre emlékezetessé, hogy azon teljes számban megjelentek azok az olympikonok, akik ugyanezen estén tartottak Vácon nagyi- sikerű bemutatót. Jóllehet a budapesti atléta-bálra is el akartak jutni, hamar beilleszkedjek a vidám hangulatba s a váci hölgyek ez alkalommal világbajnokok karján is táncolhattak. Csik Ferenc dr. magyar ruhás kimagasló alakja a megjelenés percétől kezdve mindig a tánf- coló párok között volt látható, természetesen a lányok favorizálták, de a férfiak sem maradtak adósak s Elek Csibinek sem volt egy pillanatnyi pihenése. Pluhár István, akit meleg szeretettel vettek körül, bizonyára bekonferálja otthon a váci báli szereplést is. Most igazán nem kellett drukkolnia az olympikof- nok győzelméért. Táncközben természetesen autogrammokért ostromolták őket, amelyek Am dor Károly ez alkalomra irt Váci Kaszinó-csárdásának kottájára kerültek. Ezt a hangulatos csárdást szupé előtt mutatta be Lp- vászi Feri bandája s a hölgyek viszonzásul a szerző figyelmesé ségeért olyan lelkesedéssel táncolták a csárdást, hogy alig lakart vége szakadni. Ugyanezt mondhatjuk a szupécsárdásról is. Szupé után az Emerikána jazz együttese szolgáltatta a zef- nét olyan frenetikus hatással, hogy csak hajnali öt óra körül kezdett a közönség egy része a hazamenetelre gondolni, de igen sokan kivilágos virradattal is táncoltak a jól sikerült hangulatvilágítás mellett, melynek tompa fényén sem tudott áttörL ni a felkelő téli nap halvány sugára. — Megjelent hölgyek:

Asszonyok; Andor Károlyné, Bajna Ti- borné, Biró Sándorné, Budinszky Jenöné, Endrödy Aladárné, dr Ercssy józsefné, dr Farsang Endrénc, Füke Sándorné, Hódy Lórándné, Horányi Józsefné, vitéz Karay Bé’táué, dr Karay-Kiakker Kálmánné, Koch Aurélné, Korda Kálmánné, Kun Zoltánná, vitéz László Árpádné, Markóczy Jánosáé, Meiszner Gyulané, dr Meixner Lászlóné, Pető Bertalanná, dr Pesta Lászlóné, Preszly Lajosné, dr Pridafka Józsefné, dr Puimann Károlyné, dr Ruszthi-Rusztek Lajosné, Szakácsi Sándorné, Sommer Gyuláné, dr Vajda Kálmánné,Veres Lászlóné, dr Zádor Jánosné

Leányok-. Bálványossy Kuki, Borcsiczky Loli, Budinszky Mária, Csiktasnády Ince Margit, Csongor Aranka, Elek Ilona, Gindt- ner Baba, Koch Edit, Melha Edit, Melha Zsuzsi, Meiszner Klári. Sznkatsits Hilda, Szakácsi Márta, Veres Zsuzsa, Zádor Márta.