Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-02-07 / 10. szám
V ára 12 fillér S*iai számunk 6 olds 51-lk évffoflyam 10. siám IS37 február 7f vasárnap wwiiinm ..... iiiPiiH8fflBBE-^a^aa^v3ia6gwaaBaagaaBJaBaBfr8f;--g«aaaMEg>'asBg3rraK:y Politikai «és társadalmi t&efllnp, megfelenlk heienkénl kétszer: szerdón és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre.........................................3 P — ff Vidéken egy negyedévre.........................................3 P 5o f í Egyes szám ára ....................................................xs fillér * ni— .......................................................... FELET,ŐS SZERKESZTŐ, KIADD ÉS LAPTULAJDONOS: i>em csemJi i sb e& s «; SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAD ÓHIVATAL: jj Vác, Széehenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. f Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-lér \ díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. órain iriiinw in 11» mii 11 j i h mm iimiww i iiww—wi „Mit akar a munkásság?“ Előreláthaió volt, hogy az egyetemi ifjúság, a Lyceum és az Uránia vitaestjeinek gondolatai nem maradnak a négy fal között, főkép midőn azokat a nyilvánosság előtt a V. TI. ismertette. Ä széleskörű vitában • a munkásság kor szói és itt adjuk annak egyik legképzettebb képviselőjének, Bénik Gyulának Írását, melyben a munkásiársadalom kívánságaim világit rá. »Mit akar a munkásság?« címen a V. H. 9. számában egy, az Emerikána fiatalsága előtt tartott komoly előadás látott napvilágot. Engedtessék meg nekem, — úgy is mint fiatalnak, úgy is mint munkásnak —, hogy a cikkhez pár megjegyzést fűzzek. Mit akar a munkásság? Röviden igy válaszolhatok rá: tisztességes, emberhez méltó megélhetést mindazoknak, akik dolgozni akarnak. Nincs szüksége a munkásnak se vörös, se fekete, se barna, se zöld diktatúrára. De szüksége van emberi megélhetésre, mert a korgó, üres gyomor a legrosszabb tanácsadó, amelynek tulajdonosa azután csatlakozik bármilyszinű irányzathoz, melytől — az előadótól is oly kitünően meglátott — szomorú sorsának jobbrafordulását reméli. De legyünk egyszer tisztában már a kommunistaság fogalmával is. Általában az a szokás, ha a munkanélküli »tarthatatlan helyzetének« kifejezést ad, ha a dolgozó munkás órabérének javítását, fizetésének emelését meri kérni, akkor rögtön készek őt a »vörös«, a »kommunista« jelzővel megajándékozni. Ha ezek a szerencsétlen munkanélküliek, vagy . »éini kevés, meghalni sok«-bért »élvező« munkások »kommunisták«, akkor valóban jogos a kommunista-veszélytől való félelem, mert akkor Magyarországon többmillió ilyen »kommunista« él. Kovács Ferenc előadó úr szerint Magyarországon a munkásság érdekeit két szerv képviseli: a keresztényszocialista és aszo- ci ál d e m o k r a t a szakszervezetek. Később pedig megállapítja, hogy a keresztényszocialista »elfeledte, kiknek az érdekeit kell képviselni«. Tehát maradt a szociáldemokrata szervezet. Ezeknek a szakszervezeteknek Ciliiében seholsem található a »szóK?í ciáldcmokrala« szó; ellenben mindig bennefoglaltatik a »magyar«, vagy magyarországi« E szakszervezetek sohasem kényszerítik tagjaikat, hogy tagjai legyenek a szociáldemokrata pártnak. Ez mindenkinek tisztára a magánügye. Ennek dacára az utóbbi időkben mégis sokat gyalázzák ezeket a »vörös« szakszervezeteket -- ok nélkül. Mert mit is tesznek ezek a szakszervezetek? Segítik a munkából kiöregedetteket, megrokkantakat, a munkanélkülieket, a betegeket, az özvegyeket és árvákat slb. Hát bűn ez?! Ha igen, akkor a munkás nem tudja/ mi az erény; nem tudja mi a második parancsolat. Állításaim igazságát legyen szabad egy pár számadattal alátámasztanom. Mint nyomdász, a 75 éves nyomdász szakszervezet életét ismerem legjobban és innen, az 1935. évről veszem alábbi adataimat: Taglétszám 6763; ebből munkanélküli 1610, rokkant 565. 4588 dolgozó segélyezett tehát 2175 nemdolgozót (sőt többet, mert a betegek nincsenek beleszámítva). Ezek között olyanok vannak többségben, kik már 2-3 éve munkanélküliek, illetve évek, évtizedek óta rokkantak. A segélyek a következőképen oszlottak meg : rokkantsegélyek 499.802 P; munkán él k üli s e g q- lyek 248.937 P; betegsegélyek 46.809 P; özvegyi végkielégítések 31.200 P; árvasegélyek 5.473 P stb., úgyhogy a szervezet 1935. évi összes kiadása 4,207.658 P volt. Kell ebhez kommentár? Csak annyit, hogy a szakszervezetek ezért a szociális tevékenységükért nem gáncsoskodást, hanem legalább elismerést érdemelnének. Vádolják a munkásságot »nemzetköziség«-gél is és bizony, nem egyszer megkapta már a »hazátlan bitang«, »hazaáruló« jelzőt is. A magyar munkás itt születik, itt »éli« le nyoinorúsá- (gos életét és itt is bal meg. Miben nemzetközi hát? Legfeljebb a nélkülözésben, a szenvedésben. Hiszen nagyon sok munkás még szülőfaluja határát is csak ritkán, a legszükségesebb esetben hagyja el. És millióra lehető azoknak a munkásoknak száma, akik anélkül halnak meg, hogy még csak az ország fővárosát egyszer is látták volna! Viszont, hogy csak egy példát emk litsek —, azt látja, bogy a mellüket féltéglával verő hazaffyak nyáron — de télen is — hónapokat töltenek külföldön, ott szórva a magyar pengőkét. Hogy a kettő közül melyik érdemli meg inkább a fenti jelzőt, azt a szives olvasó in égi tét- lésére bízom. Nem csoda, hogy ilyen és ehhez hasonló más esetek után a munkásság bizalmatlan. Mert csak szónoklatot hall sokat, de cselekedetet nagyon keveset Iái. Az Uránia hétfő esti előadásán Mihályffy Antal dr. min. titkár úr beszélt az ipari muní- káskérdéssel kapcsolalban erről a bizalmatlanságról, mellyel a munkásság a E lsőbbséggel szemben viseltetik. Ez igaz. De hiszen olyan kitünően fejtegette azt is, hogy miért. A munkásság évtizedek, sőt évszázadok alafit nagyon sokat csalódott felsőbb- ségében. Valóban úgy van, hogy ha egy »nadrágos« ember közeledik hozzá, hát mingyárt arra gondol; no, hamarosan választás lesz; vagy: ez biztos valamilyen kormánypárti újságra akar velem előfizet telni slb. És mint a csiga a fűszál érintésére, viszí- szaliúzódik, visszavonul, mert újabb csalódástól fél. Bizony, ezt a hatalmas válaszfalát naigyon nehéz lesz ledönteni. Azt mondotta Mihályffy min. titkár űr még, hogy ne csináljunk osztályokat, mert ez a nemízet egyetemének kárára van. De hiszen az osztályokat nem a munkások találták fel. Ellenben már szinte születése percétől kezdve érzi, hogy őt valahogyan elkülönítik, más osztályba tagozzák. Erre számos példái tudnék felhozni! A munkás csak munkatársában bízik. Mert úgy gondolkoí- dik: ez közülünk való, ez velünk küzdött, szenvedett, ez ismeri és csak ez tudja igazán átérezni és méltóan képviselni a mi érdekeinket. Végül arról beszélt Mihályffy titkár úr, hogy a munkásság lásí- sa be, hogy a kormány pótolni akarja az elmulasztottakat és ezért pár éve felállította az ipari- ügyi minisztériumot, mely hivatva van a munkaadó és a munkás közötti ellentétek elsimítására. És mint eredményt említette meg az egyes szakmákban már bevezetett 8 órai munkaidő és a minimális munkablérek rendezésétErről szeretnék mivel azonban írásom bosszúra nyúlt, a Kacagó orkán farsang vasárnapján, február 7-én az SPARTÁRSULAT .............. ■; i;':, ■* 1 f:';, , ■ í..i,'i: .;':í i i n,'.: l .'.'u11r V. H.-nak pedig változatosnak kell lenni — a Szerkesztő Ur szives engedelmével a következő alkalommal szólni. Bénik Gyula ü pápa köroraáságsársak üíiBsepSése A székesegyházban ina, vasárnap 9 órakor ünnepi mise lesz, melyet megyésfőpásztorunk fog bemutatni. Áz ünnepi nagymise XI. Pins pápa koronázásának emlékünnepén lesz és arra a váci hivatalok képviselőit külön is meghívták. Reirisiés-mise lesz Tudatjuk az érdeklődőkkel, hogy az Emerikána reviziós miséjét ma, február 7-én délelőtt 10 órakor tartja meg a piaristák templomában. ICirse^eaeték a Tápsadglombiztositó új váci vezetőjét Ajkay István halálával megüresedett az Országos Társadalombiztosító Intézet váci kirendeltségének vezetői állása. Értesülésünk szerint ezt a nehéz tisztet most a Társadalombiztosító Strassenreiter Ignác dr fogalmazóra bízta, ki eddig is a váci kirendeltségnél működött. Az új megbízatás úgy a munkáltatók, mint a biztosítót'ak körében áll alános örömet keltett, mert Strassenreiter dr-t előzékenyjóindulatú és figyelmes helyettes vezetőnek ismerték eddig, ki új pozíciójába ugyanezeket viszi és hasznára lesz a Társadalomi- biztosító szociális intézményéinek. Wá&eó Bandi megnősült Nekünk, váciaknak Bandi, ami a rokonszenv kifejezése is, mert a hosszú, vékony gyerek igy ment el közülünk, hogy megfusson egy szépivelésű újságírói pályát, melynek zenitjére azonban még nem érkezett., A zűrt a Bandiból Andor lett. A színházi világ és a film legméltóbb szószólója. És azóta kicsi lett neki Magyarország, az új modern Bábelbe, Berlinbe tette át működéi- sének székhelyét, ahol éppen olyan kapós író lett, mint volt idehaza. Innen érkezik a hir, hogy a fiatal iró megnősült. Bágyoni Váró Andor, Váró Károly iparbanki igazgató fia, január 30-án Bad Oeynhausenben Kabaré előadásán Utána tánc világos virradatig