Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-03-17 / 21. szám
Ára 12 fillér 51-ik évfolyam 21. szám Vác, I937 március, 17, szerda VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megfelenfk hetenként kétszer: szerdán és vasérna ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ..............................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ..............................................3 P 5o f Egyes szám ára ...........................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: »ERCSÉTTiri DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. VÁC FOGADALMI ÜNNEPE „Március 15-ének ünneplésében Nagymagyarország lelke dobog“ Délután két órakor még zuhogott az eső, fél háromkor pedig minden út a Konstantin-tér- re, a városháza elé vezetett. Idegenek mondják, hogy festői szépen és a levonulással impozánsan ünnepeljük március tizenötödikét. Nem mindenütt ünnepelnek ily szépen és harmonikusan. Szokatlan időben csakugyan feketéinek az utcák és mindenki tudja helyét a nagy téren. Leventék nyitják a hosszú sort és a főiskolások kezükbe ragadva a történelmi nemzet őri zászlót, vezetnek. Minden utcasarkon újabb és újabb tömegek csatlakoznak és mire cigányzeneszó és a két fúvószenekar hangjai mellett a menet éle elérkezik a Lőházhoz, vége még a kiska- szárnya fölött jár. Mint mindig, most is körülbelül egy kilométer hosszú volt a menet, melyben egysorban öten-nyolcan lépdeltek. Itt említjük az idei fogadalmi ünnepünk egyik legszebb emlékét, ami az ünneplő közönség lelkében mély hálást keltett: Gyönyörű székesegyházunk homlokzatáról ezidén először lengette a friss márciusi szél az óriási nemzeLiszinű zászlót. A hosszú menet programszerűen a Honvédszoborhoz ért, ahol már hatalmas közönség várakozott. A hétkápolna leié eső oldalon óriási négyszögei alakítottak ki a formaruhások, melyen belül a hivatalos személyek foglaltak helyet. A domboldall teljesen ellepte a közönség, melynek számát legalább ötezerre kell tenni. A Honvédemlék mind a négy oldalát koszorúk boritolták. A Polgári Dalkör Hiszekegye vezette be az ünnepélyt, amely után Bessenyői Mátyás hatalmas orgánum mai szavalta a Talpra magyart. K. Pzkéthy Tibor hatásos énekszáma után kövei kezelt az ünnepi beszéd, amelyet az idén Farsang Endre dr, a kir. járásbíróság elnöke mondott. A beszéd tartalmi szépségével teljesen lenyűgözte a hatalmas hallgatóságot, érdemesnek tartjuk, hogy megismertessük a város minden lakosával. A kiváló szónok ezeket mondotta: Az utolsó évtized fásult magyarjai között felmerüli az a gondolat, szükséges-e az 1848 március 15-nek évről-évre való ünneplése általunk, akik már csak iörténelmi távlatból ismerjük e nap eseményei I? Van-e értelme az ünneplésnek akkor, amikor ez a nemzedék egy viwtommMmmamammmmmaaummmmamaammaammm lágháborút és ezt követő forradalmakat élt át, — úgynevezett történelmi időknek volt a tanúja, — amely események bizonyos mértékig elhomályosítják a 48-i tavasz jelentőségét? Erre csak egy méltó válasz lehetett, amelyet a magyar törvényhozás akkor adott meg, amikor hivatalosan is nemzeti ünnepnek nyilvánította március 15-ét. Ez a pirosbetűs nap egy örök »Memento«, egy nagy em- lékeztetés a világ számára, hogy a magyar nemzet megbecsüli a múltnak eseményeit, ragaszkodik a történelmi hagyományokhoz, meri tudja, hogy amely nép megtagadja múltját, az méltó a pusztulásra! Ezérl kell tehát időtlen időkig, míg csak magyar él, a március 15-ét megünnepelni, — de meg azért is, mert ez a nap nemcsak ámultát jelenti számunkra, nemcsak a nemzet hagyományaihoz való hűséget, de jelenti egyben a dicső múltnak a megújhodását is: a jövendő N agy ma gyár or- szágol! A háremszinű lobogónk pedig hirdesse mindenkor, városokban és falvakban, ennek a napnak a dicsőségéi, melynek szépsége ott kell, hogy lüktessen minden magyar szivében. Ezért várjuk mindig szomjas lélekkel e napol s különösen vártuk az idén, amikor a hosz- szú tél dermesztő hidegét érez- tük a testünkön s amikor úgy lálszolt, hogy a szürke rnennyA nyáron florentin- kalapok virágzanak majd Vácon Irta: Pofii Sándor dr A váci Idegenforgalmi ugyancsak kitett magáért. Március 10-én 301 -en utaztunk el Rómába a zarándokok különvonatán. Még csak i/27, de már itt van mindenki a Déli pályaudvaron. Az első vágányon ott áll útra- készen a nyolc kocsiból álló kü- lönvonat. Dicsérjük meg mindjárt elöljáróban a MÁV-ot kifogástalan kocsijaiért. A második és elsőoszlályú kocsik fel tűntek egész utunkon,’ ragyog az utolsó szegig minden, még érzik bennük a festék szaga, annyira újak. Ez lehet első utjuk. Ismerősök boldogan üdvözlik egymást, a kísérők arcán őszinte irigység, bár én is köztelek lehetnék, sóhajtják. Halk éljen fut végig a kocsisoron, Hanauer megyéspüspök úr alakja tűnik fel feltűnő nagy kísérettel. Az egész aula itt van, a megyésfőpásztor személyesen indítja útnak a Széni városba igyekvő híveit. Mindenkihez van egy-egy kedves .szava s mikor a vonat 7 óra 10 perckor lassan kigördül, püspöki áldását adja ránk. A vonaton érzik, hogy egy nagy család tagjai utaznak, a lelki vezető Oetter György dr pápai kamarás, aki azt hiszem alapos súly veszteséggel fog hazatérni, annyit szaladgál, arca ragyog, hogyisne nem kis dolog, de ők elmondhatják Szalay Dezsővel, az Idegenforgalmi technikai lebonyolítás fővezérével, hogy már az első percben kiérdemeli ék mindenki dicséretét, megelégedését. Megjelölt helyek, azok egyűvététele, akik ezt csak remélni szerelték, de senkinek sem szóllak, mindenki tudja még a szállodája szobaszámát is, nemcsak a szállóját, ez igazán vezérkari munka volt. A vonat expressz gyorsasággal halad, gyorsan telik az idő. A »guruló korcsma« tele van, nem kell megijedni, nem korcsma jellege miatt, hanem mert három rátában lehet csak az étkeztetést lebonyolítani. A jugoszláv haláron már teljes a csend, alszik a vonal, csak a kocsik kerekeinek ütemes zakatolása hallatszik s a szivek dobognak hevesebben, megszállt területen járunk... 11-én reggel már Itália földjén vágtaLunk, a kopár Karszt emberi erőt, türelmet, kitartást próbáratevő vidékén. Magas kőgátak mögött, a kelő naptól bearanyozott havasokon pihen meg szemünk. Magyar sziveknek fájó helyeken járunk. A szürke sziklák közt éles kontúrokkal válnak ki a kanyargó, harántgá- tas lövészárkok, némelyik elolt még ma is ott a drótakadály, hősi harcok, ádáz lusák emlékeként. A másik oldalon Mussolini Rábájának első alkotását, az új- jáépitett Montfalcona. Előttünk tenger. Később eltűnik a Karszt; kopár, világos, zöldelő síkságra jutunk, álrobogunk az Isonzón, eszünkbe jutnak a világháború dicsőséges fegyvertényei, majd a Piavéhoz érünk. A figyelmes olasz vezető megállítja a vonulót a »szent folyó« közepén. Minden résztvevő az ablakoknál áll. Merva Imre, a kispestiek kedves prépostja nemzeti- szalagos babérkoszorút dob a Piavé vizébe, elcsukló hangon mondja: »Az elesett magyar hősök emlékének, szeretettel a magyar testvérek«. Aztán lassan bolt nem engedi át a napsugárt, amely pedig évről-évre meghozza számunkra a tavaszt. De ez a szent ünnepe a magyarnak ma sem lehet őszintén örömteljes, mert a keserűség és fájdalom elnyomja az örömhangokat akkor, ha arra gondolunk, hogy testvéreink milliói nem ünnepelhetnek velünk, mert a boldog Nagymagyarország kétharmadrésze tőlünk elszakítva rabságban sínylődik. Keserűség és fájdalom szorongatja mindnyájunk szivét, ha arra gondolunk, hogy az ősi kuruc városban Kassán, az igazságos Mátyás király szülővárosában kincses Kolozsvárott, a nyugati végeken és az áldott bácskai síkságon 111a seholsem hangzik fel a »Talpra magyar«, elnémult a »Hazádnak rendületlenül« és a büszke magyar nemzeti trikolor sárba van tiporva! A magyar »Végzet«, mely századok óla következetesen üldözi e nemzetet, ma sem lett hűtlen hozzánk s amint az 1848 március idusának nagy fellángolását az osztrák kamarilla fekete-sárga lelke telte gyászos emlékezetűvé, addig a mai ünnepi hangulatunknak szomorú akkordjait egy francia város : Trianon neve szolgáltatja. De lássuk csak, mi is történt 1848 március 15-én? A XIX. század huszas éveitől kezdve kél nagy eszme került egymással szembe, az egyik az egységes Ausztria, a másik a megindul a vonat, a Piave hullámai csókkal fogadják a koszorúi, lassan hömpölygetik tova hős magyar honvédek hul- lámsirja felett, az olasz ég* alatt felhangzik a magyar imádság: Isten áldd meg a magyart... Végigmegyek az egész vonaton, nem találok szemet, mely köny- íátyolos ne lenne. Ezek a köny- nyek voltak legbeszédesebb bizonyságai a szivek őszinte érzelmeinek. Szép volt, emberi volt, magyar volt! Az utasközönség szorgalmasan forgatja az »U ti társ «-at. Oetter dr nagyhasznot jelentő pompás előzetes útleírását. Ellenőrzik merre járnak. Padova, Bologna városok, majd az Appeninek hegykoszorúján alagutak sorozatán robog át vili any mozdonyunk. Délután 4 órakor, 21 órai utazás után Firenzébe ériünk. Felhasználjuk a.z időnyereséget, megnézzük a város egy részét. Már az érkezéskor feltűnt az építő Olaszország újabb produktuma, teljesen modern, új, világvárosias vasútállomása 16 sínpárral. Épült a fasizhms 13-ik esztendejében. A tér is, melyen szállodánk van, vizhang- zik a kopácsoláslól, mindenfelé
