Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-12-19 / 95. szám
VÁCI HÍRLAP 5 Gurszky Rezső dr főjegyző és Nagy Sándor főszámvevő nyugdíjazásáról beszél az egész város — Békés és boldog karácsonyi ünnepeket! — hangzik felénk minden oldalról és megállapíthatjuk, hogy a váci embernek nyugtalanabb és bizonytalanabb karácsonya, mióta az öreg városháza áll, még nem volt. Máskor bizalommal, megértéssel fordulnak be az ősi épület kapuján, ma pedig idegenül néznek feléje: mi történik itt? Mióta Karay- Krakker polgármester elment, mintha a nyug hatatlanság szelleme költözött volna be. A legnagyobb jóakaratot, a legjobb törekvéseket félremagyarázzák, gyanúsítások röppennek, egy-egy tisztviselő eltűnik ismert Íróasztala mellől. Mindenki azt hitte, hogy az -új. polgármester-választással a nyugalom és az új munka költözik a városházára. A legnagyobb bizalom, megértés kiséri Inczédy-Meiszner Jánost és talán ő fájlalja a legjobban, hogy oly szenzációs események szaggatják meg az ősi város polgársága érdekében kifejtett munkásságát, minőknek a hét folyamán is csendes, tehetetlen szemlélői voltunk. Mi történik városházánkon ? Megbízható és megnyugtató választ adni senki sem tud, mert a vármegye alispánjától kezdve le, az utolsó kis napidijasig mindenki hallgat, a kérdésekre válasz nem érkezik és kielégittetlenül kénytelenek vagyunk elfogadni azt a feleletet, hogy az ügyek nincsenek befejezve, felvilágosítást nem adhatunk. Nem addig a’! A váci közönség szokva van ahhoz, hogy a túlzó pletykák elhúznak füle mellett és várja a hiteles, igazi, szenzáció nélküli jelentéseket. Ezért kötelességünknek ismertük, minden nehézség dacára, hogy összeszedjük az igazolható tényeket, melyeket részrehajlás nélkül, teljes részletességgel az alábbiakban tárunk a város polgársága elé. Ha semmi más nem történt volna, csak hogy Nagy Sándort, a város régi főszámvevőjét két nap óta nem látni hivatalában és csodálkozva hallja az őt kereső polgár, hogy a főszámvevő télviz idején, szokatlan időben, hirtelen szabadságra ment, hogy Gurszky Rezső dr városi főjegyző bent ül ugyan hivatalában, de senkit sem fogad és hivatalos felvilágosításokat nem ád, mondjuk: a figyelmes szemlélő előtt fel kell, hogy tűnjön. Ennél azonban sokkal többet tudnak a városban s mindenki beszéli, hogy úgy Gurszky főjegyző, mint Nagy főszámvevő a közeljövőben nyugdíjba vonulnak és ma már csak szinte vendégként járnak vissza Íróasztalukhoz. Megjelenik a vizsgálóbiztos A „Váci Hírlap“ a Stáhl Fe- renc-sikkasztásról adott legutolsó tudósítását azzal végzi, hogy megjelent a városházán a vármegye és megkezdődött a vizsgálat. Itt volt Molnár Dénes dr vármegyei aljegyző, Vác ügyeinek referense és Kálnoki Bedő Béla dr vármegyei titkár, hűséges munkatársa. Három nap után a vármegyei alispán! autó állott meg a késő délutáni órákban a városháza előtt és abból Ney Géza helyettes alispán szállott ki. Nyomban felsietett a polgármesterhez, aki már napok óta a nap 24 órájából húszat legalább is az irodájában, Molnár dr vizsgálóbiztos mellett tölt. És csodálatos, a vármegye kiküldötteit legkevésbbé a Stáhl- ügy érdekelte. Három napon át tartott a vizsgálat és három nap nem ejtették ki Stáhl Ferenc nevét talán háromszor sem. A vizsgálat egészen más irányban, a Salzmann-gyár építkezései, a hírhedt kotró irányában, meg a tűzoltó laktanya kibővítése, a Nagy- sörház modernizálása irányában és ez utóbbiaknál történt hiteltúllépések kérdése körül indult meg a legerélyesebben. A kotró Nagyon sokszor foglalkoztunk a szerencsétlen kotró-vásár ügyével, nagyon sokszor kifejezést adtunk annak a meggyőződésünknek, hogy a Pollák-cég a sóderkartellen akart nagyot ütni, midőn Vác városának alkalmat és pénzt adott egy kotró megvásárlására. A kartell azonban hatalmasabb és visszaütött. Nem tudjuk ugyan a Pollák-cég, hogyan, mint és mennyire, de Nagy Sándor, a város egyik legnagyobb, de egyúttal legnaivabb jóakarója egész életén át fogja tudni és érezni. A kartell ott kezdette ki először ezt az ügyet, ahol meg lehet fogni: a formáknál és a szabálytalanságoknál Névtelen feljelentések mentek a vármegyére és a gyanúsítások raja röpködött szegény Nagy Sándor feje fölött. Égig tornyosultak az akadályok, mikor a kotró működését megkezdette. És ha eleget is tudott tenni a ka- vics-szállitásoknak, mekkora szizifuszi munkára, meg nem törő bizakodásra volt szükség, hogy szállítsanak! A vége mégis az lett, hogy a vármegye felfigyelt és azt mondotta, nézzünk csak mélyebben a dunai kotró munkájába és a kavics-szállítások ügyébe. Nem tudni, mi történt a zárt falak között, de tény, hogy Nagy Sándor a vizsgálóbiztos szobáját úgy hagyta el, hogy az előszobában maga jelentet e ki, miszerint nyugdíjazás iránti kérvényét az imént irta alá. Őt ugyanis a főispán nevezte ki mai állásába, őneki kérvényt kell intézni a vármegye főispánjához, hogy nyugdíjazását elrendelje. Ismételjük, senki semmit sem tud a vizsgálati jegyzőkönyvek tartalmáról, de az egész határozottan kiszivárgott és hangosan mondják, hogy a kotró bármit kotort, szemetet nem hozott a felszínre, Nagy Sándor tisztessége érintetlen és tiszta. Készséggel bemutatja: Virányi János és KovátS István, Vác, Káptalan-utca 20 A Salzmaim-ügy Épül egy gyártelep a Lágyas alatt, köveihez és állványaihoz annyi reménység fűződik! Készen lesz a hatalmas gyár és falába beilleszthetik az emléktáblát, hogy aki hozta és boldogan megteremtette, már többé nincs a városházán. Gurszky Rezső dr városi főjegyző volt a szerencsés, hogy polgármester-helyettes korában egy ismeretlen mérnök kereste fel és azt a meglepő kijelentést tette, miszerint egy 400 munkást foglalkoztató fonógyár részére keres helyet, Vácra gondolt, kezdjék el a tárgyalásokat. A városra nézve oly kedvező gyáralapitási tervet Gurszky Rezső mu gmarkolta és nem akarta többé elengedni. Itt is ismeretes és a „Váci Hírlap“ nem egyszer megírta, hogy a fonal-kartell milyen kísérleteket tett a Salzmann-gyár építésének meghiúsítására. Először kecsegtetően állami szubvenciót ígért a svájci cégnek, ha társul más, már dolgozó magyar gyárral. Azután elengedték a közel kétszázezer pengőt érő gépek behozatalát, csak ne legyen semmi konkurrencia. Mikor a Saizmann- cég véget vetett a kartell el való tárgyalásoknak és építkezéseit a Kodak mellett megkezdette, a vármegyeházára Vácon nem ismert név aláírásával feljelentés futott be a gyár alapítása körül való szabálytalanságok emlegetésével. Nem állítjuk, hogy a kartell tudtával és akaratával ment a feljelentés, de a vármegyének közügy-érdekében állott tudni, vájjon a szabálytalanságok fennforognak-e és ki követte el azokat? Arról is irtunk már, hogy a vármegye alispánja ebben az ügyben több kérdésre igazoló jelentést kért a város polgármesterétől, ki viszont Gurszky Rezső főjegyzőt, a gyár építési ügyeinek előadóját írásban szólította fel, hogy igazoló jelentését haladéktalanul tegye meg. Gurszky úgy vélte, hogy önzetlen munkássága gyanúsításoknak van kitéve, miért is az igazoló jelentés megtételét megtagadta és a súlyosabb eljárást választotta: a fegyelmi vizsgálat elrendelését kérte maga ellen, hogy eljárásai tisztaságát igazolhassa. Hiába mondották tisztviselőtársai, hogy erre nincs szükség, a fegyelmit kérő irás elment, megjelent Molnár dr vizsgálóbiztos, ki sorra vette a szabálytalanságokat. Az uj gyárral kötött szerződést nem hagyta jóvá a vármegye, sem a belügyminisztérium, ennek dacára a főjegyző a telepengedély mellett a gyár építési engedélyét is kiadta és ezek súlyos szabálytalanságok. Az eredmény az, hogy Ney Géza alispán-helyettes — az elterjedt hírek szerint — azzal a határozott kérdéssel állott a főjegyző elé: — Mikor szándékozik nyugdíjba menni? Gurszky dr nem tért ki a válasz elől és bejelentette, hogy a legrövidebb idő alatt kérni fogja a város képviselőtestületétől nyugdíjazását. A főjegyző oly végtelen komolysággal fogta fel felettes hatósága kívánságát, hogy az orvosi bizonyítvány, mellyel igazolhatjanyugdijaztatásánakké- rését, már zsebében van. A közönség azonban nem igy gondolkodik. Meg van győződve arról, hogy a főjegyző becsülete intakt és apró szabálytalanságokért, melyek ki — kell emelni: a város érdekeit szolgálták, nem nyugdíjazás, csupán megintés, vagy pénzbírság jár. A sórliaz és a íűzolío-őrtanya Ez a két kérdés foglalkoztatta a vizsgálóbiztosokat Gurszky Rezső dr főjegyzővel kapcsolatban, de ebbe már belevonták Markó József városi helyettes főmérnököt is és őt többször is kihallgatták. A tűzoltó őrtanya átalakításánál nem hirdettek árlejtést és igy nem tudni, vájjon nem akadt volna-e ajánlattevő, aki a munkálatokat olcsóbban végezte volna el. A Nagysörházra vonatkozólag a közgyűlés 16.000 pengő átalakítási költséget szavazott meg és közel 26.000 pengőbe került. Utólag derült ki, hogy a tervekben nem volt benne a vízvezeték, a csatornázás és a villany elhelyezésének munkája, amelyek a hiteltúllépést okozták. Ezekben az ügyekben a vizsgálóbiztosok azzal a kijelentéssel távoztak, hogy jelentést fognak tenni a vármegye alispánjának, aki a vizsgálat adatait felülvizsgálja és határozni fog a szabálytalanságokról.
