Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-08-22 / 61. szám
ára 16 fillér Mai számunk 8 óidéi <$> racÍ€. leasts Sí. tfnsC, $037 augusztus 22, vasárnap Politikai £:§ jt&rsc»cl«iJ.ml hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ......................................3 P — í Vidéken egy negyedévre......................................3 P 5o f Egye s szám ara fi llér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: UERCSÉim DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tén díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő* A mi szomszédaink Irta: Dr Komis Gyula tn. kir. t. t., egyetemi tanár, orszgy. képviselő A világ nemzetközi politikai képén ma is a legsötétebb tónusú sziliek uralkodnak. És mit tesznek Európa népei, amelyek intelligenciájukkal, k u 1 túr á j u k - kai és technikájukkal az egész földgolyóbis felelt, a többi földrész felett megszerezték a hegemóniát? Nem tesznek egyebet, mint folytonos féltékenységgel és hatalomvággyal farkasszemet néznek, az őrültséggel határos módon fegyverkeznek és a háborús felkészültséget, a béke nevében, kollektiv katonai szerződésekkel még csak fokozzák, ugyanakkor, amikor a szines fajok önérzete és világtörténeti hivatása pán-ázsiai mozgalmat sző és Japán vezérlete alatt megvalósítani is kezd; ugyanakkor, amikor Japán igen kis erőfeszítéssel többmillió négyszögkilométert szerez meg a Népszövetség szemeláltára; amikor Ghandi rajongó géniusza csak pillanatnyilag pihen, hogy erőt gyűjtsön Indiában s amikor Izlám népei a pán-arab eszméért lelkesednek és minduntalan lázadásokban törnek ki és amikor az euráziai pán-szláv bolsevizmus az egész világot mindenütt aláaknázza, amikor Spanyolországban befészkelte magát, amikor Franciaország társadalmi és gazdasági alapjait alámossa és amikor a nyomorúság miatt a a társadalom mindenütt forradalmakra hajlamos. A világháború után még volt eg3^ illúzió, tudniillik a Nép- szövetség, hogy ez majd meg fogja szervezni az örök, állandó békét, Wilson professzor ideológiája szerint. Ez az ábrándkép azonban csúfosan szertefoszlott. Ha ugyanis a Népszövetség működését nézzük, azt látjuk, hogy a nagy garral hirdetett leszerelési konferencia fokozatosan fel- szerelési értekezletté alakult át, a Népszövetség minden óvása ellenére nagy háborúk törtek ki a tagállamok között és a Nép- szövetség tekintélyének utolsó foszlányát is széttéple az abesz- szin háborúk kapcsán a szankciók csúfos kudarca. A Nép- szövetségnek olyan rajongó hive is, mint amilyen Austen Chamberlain volt, halála előtt egyik cikkében elismerte, hogy a Nép- szövetség nem az a nemzetközi fórum, amely biztosítani tudja a békét. Azt mondotta, hogy le kell mondania a Népszövetségnek a merészebb reményéről, mert a megfelelő eszközök nem állanak rendelkezésére. Ilyen viszonyok között, hogyan, illeszkedik ebbe a sötét képbe a Duna völgye, amelynek politikai alaprajzát ezer év óta itt a magyarság vonla meg? A béke- szerződések óta ez, a Duna völgye, elaprózódott, gazdaságilag és politikailag mindinkább hanyatlóban van, eladósodik, elszegényedik. Az osztrák-magyar monarchiát szétdarabolták, de a helyébe lépő kis államok nem- képesek teljesíteni azt a történeti feladatot, amelyet a ma- narchia teljesített Európában. A békeszerződésnek az volt a politikai alapelve, hogy, nemzeti szempontból, fel kell szabadítani bizonyos területeket és ezeket a testvérnemzetekbez kell csatolni*. Ennek az elvnek nevében boncolták és darabolták fel élve Magyarországot, de úgy, hogy óriási területeket és az önkényesen megszabott határok mellett mintegy másfélmillió magyart téptek el, sőt a további terülejte- ken még kétmillió magyart. Egész államcsoport áll ezzel a megcsonkított országgal szemben, amelynek tagjai a békeszerződések alkalmával annyi területet kaptak, amen 113dt csak akartak. Azonban, ahog3r ennek az államcsoportnak a tagjai katonai módon — nem az ő győzelmük gyümölcseként, hanem inkább a nyugati hatalmak segítségével és a" mi ügyetlenségünk és összeroppanásunk folytán — erőszakkal alkották meg a Duna völgyének ezt az új képét, ugyan- úgy, csak ilyen katonai erőszakkal tudják fenntartani és e^ a béke csak állandó lázas feszültségnek a forrása. A győztes hatalmaknak, amelyek a békét diktálták — mint a történelem tanúsítja — mindig az volt a politikájuk, hogy amikor elpárolgott a bosszú érzése és a g3^őzelmi mámor, akkor engedményeket lettek a legyőzőiteknek, iparkodtak őket kibékíteni, hogy szilárdabb békének alapját vessék meg. De mit tettek a mi, mások győzelmeinek gyümölcseit letépő szomszédaink? A békeszerződések alkalmával nemcsak óriási területeket szereztek maguknak, egy nagy világtörténeti konjunktúra közepette, hanem e több, mint másfél évtized alatt a mi balsorsunkból maguknak továbbra is tőkét kovácsoltak, bennünket fölényesen, sőt fenyegetően kezeltek, politikai, katonai és gazdasági szövetségbe tömörültek ellenünk és csekély jogainkat, — főként a magyar kisebbségekét, amelyet a békeszerződés biztosított — nem teljesítik, sőt elkobozzák. Riasztó mértékben fegyverkeznek, ugyanakkor, amikor nálunk még mindig — elméletben legalább — fegyverkezési tilalom áll fenn, ellentétben a népszövetségi alapokmány 8. szakaszával, amely általános le- fegyverezésl ir elő, de ennek az egyezségi okmánynak azzal a szakaszával is, amely megállapítja a tagállamok egyenjogúsáPreszly Elemíé&p dr főispán, magvar királyi titkos .tanácsos július 22-én töltötte be 60. életévét. Az évfordulóról a magyar sajtó egy értelmű leg rokonszenvesen emlékezett meg, kiemelvén Preszly Elemérnek nemcsak közéleti érdemeit, hanem irói sikereit is. Ebből az alkalomból a »Váci Hírlap« szerkesztője felkereste őt a Balaton partján, ahol cse ndes -'elvonultságban szabadságát tölti és kérdést intézett hozzá, nincs-e a 60 éves Preszly Elemérnek a váciakhoz valami üzenete. A főispán úr a kővetkezőkben válaszolt: — Amikor a jó Isten kégöveiméből a 60. születésnaphoz érkeztem, természetes, hogy meleg ragaszkodással gondolok Vázra ,és a váciakra. Hiszen életem kétharmad részét, 40 évet Vá :on töltöttem el. Szeretettel emlékezem tanul óéveimre, tanítóim és tanáraimra, kik közül tudt unnia! már csak Fekete Ipoly piarista atya él. — Visszaemlékezem pályám kezdetére, a politikai mozgalmakra, választásokra, barátaimra, kik indulásomkor miellémi- álltak, támogattak. — Bizony, igen sokán vannak már a temetőben: Morlin Zsiga, aki olyan nagy reménykedéssel volt irányomban, Bárdos Ernő, Borbély István, Sáfár Béla és a többiek díszes, nagy sora. — Hűséges támogatóim voltak a kisváci és alsóvárosi gazdák, a Kurdiak, Nyáriak, Füstösök, Hegedűsök, Pajorok, Mi- reiszek; a kisiparosság, ma jógát. Ez a tarthatatlan állapot állandóan veszélyezteti Magyarország biztonságát, inert hiszen ingerül szolgál a körülöttünk f elf egy verkez ő sz omszéd oknak arra, hogy bennünket állandóan terrorizáljanak, illetőleg fenyegetéseik útján kicsikarják azt, amit akarnak. nem teljes egészében, a kereskedők egy része és sokan az intelligencia köréből. Mindazok, akik hittünk az ország függetlenségében, jövőjében. Az elvi alap nagy erőt, erős köteléket jelentett küzdelmeinkben, összefűzött minket. — Szeretettel dolgoztam a város ügyeiben, a város lakossága érdekében, emelt fővel mondhatom, hogy gyűlölet, bosszúérzés soha senkivel szemben nem élt a lelkemben, iparkodtam mindig több jót tenni, de ha jót nemi tehettem, rosszat szándékosan senkinek nem teltem. ■ — Ma is vácinak érzem magam apám sírja révén, Váchoz köt a közös inult, közös küzdelmek emléke, Vácon születelt* a feleségem, élelem hűséges társa, Vácon született a fiam, lányom, ott élnek a testvéreim. — Hálával gondolok a »Váci Hirlap«-ra, mely mindig támogatott, hasábjait rendelkezésem!- re bocsátotta és a régi évfolyamok számtalan cikkemet őrzik, sőt — leleplezem magam— unég szerelmes verseket is, de bizony ez már régen volt és enyhítő körülményül felhozom, hogy a feleségemhez irtani őket. — Fájó szívvel látom, hogy egyre többen vannak Vácon, akiket már nem ismerek s valószín ül eg ők sem ismernek engem.- Hiszen egy város arculata pár év alatt megváltozik, lakossága kicserélődik. — Arra kérem a váciakat, tekintsenek igaz, jó barátjuknak, aki semmit nem kér, nejmi vár Váctól és aki önzetlenül hajlan»Aki hajlandó önzetlenül a város szekk jövőjéért dolgozni« A éves Preszly Elemér üzen a váciaknak
