Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-08-01 / 56. szám
Ára 12 fillér 51-lk évfolyam Mai számunk 6 oldal $ 56. szám Vác, 1937 augusztus 1, vasárnap w Polliikat és társadalmi hetilap, megJeíerJk helenkéní kétszer: szerdón és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ......................................3 P — f Vidéken egy negyedévre......................................3 P 5o f Egyes szám ára.................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: WERCSÉRnfl WEZSé SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér díjszabás szerint. — Fürdetések díja előre fizetendőfi*agi Bélát, az Országos Kei*. Szeretetszövetség’ lelkészét egyhangúlag meghívta a presbitérium váci lelkésznek; Szerdán délután Balogh Ferenc lelkész elnöklete alatt ült össze a váci egyház presbitériuma, hogy döntsön arról, kit hiv meg elhunyt, nagy lelkipásztora, Sáfár Béla örökébe. Komoly, meghatódott arcokra a felelősség minden egyéni érzelmet elnyomó tudata rajzolódott ki. Nagy érzés kovácsolta össze a presbitériumot s ez az volt, hogy tudták, hogy most jövendőt alapoznak meg, hogy gyermekek és unokák Kezét fogják és lépéseiket irányítják. Egymásután szólalnak fel a presbitérium tagjai közül Füle Kálmán, Füstös István, Váró Károly, dr Csuka Endre. Mennyi bölcsesség, megfontoltság, egyházuk iránti féltő szeretet csendül ki ezekből a felszólalásokból. Milyen öröm hallgatni Füle Kálmán és Füstös István, a munkától kérges kezű, de meleg szivű, rögökön felnőtt magyar földműves emberek szavait. Szivükből virágok hajtottak ki, ajkaikról áldások lepkéi szálltak le, mert felszólalásaik után, rajtuk keresztül, ezen az ülésen összeölelkezett ennek az egyháznak minden rangú és foglalkozású hive egy nagy, igazi, építő, a jövendőt boldog, ragyogó színekkel besugárzó szent testvéri egyesülésben. Nincs vitatkozás, egyenetlenség, pártokra szakadás a presbitérium tagjai között, hanem egy szivvel-lélekkel jelentik ki, hogy Pap Bélát, az Országos Református Szeretetszövetség lelkészét hivják meg áldott emlékű pásztoruk, Sáfár Béla örökébe. Pap Béla a fiatalabb lelkész! kar egyik legkiválóbb, legképzettebb, nagyrahivatott tagja. Istentől elhivott, melegszívű, jóságos lelkű pásztor, kiváló tudós, telve tettrekészséggel, alkotási vággyal, aminek véghezviteléhez meg van minden ereje. Mint a Szeretetszövetség lelkésze óriási munkát végez. Fáradhatatlanul járja a szegény, csonka ország városainak és falvainak utait és munkája nyomában egymásután épülnek az árvaházak, aggmenházak, hogy megteljenek árván maradt gyermekekkel, vagy kenyér és hajlék nélkül maradt öregekkel. Mennyi könnyet töröl le, a nyomornak mily sok ráncát simítja el az arcokról és mennyi áldó imádság száll a szivekből érte a jó Istenhez! Kiváló szónok, aki nemcsak mint az Evangélium áldott ajkú hirdetője bilincseli le hallgatói figyelmét, hanem ha az előadói emelvényen jelenik meg, akkor is mindenki felfigyel szavaira, mert élesen látó, a bajokat gyökerében gyógyítani akaró s nem a felszínen járó fiatal tudós ajkairól hangzanak. Telve van szociális érzékkel s ennek szolgálatába állította lapját, a „Magyar Ut“-at, melyben munkatársaival együtt az Evangélium szemüvegén keresztül lát meg miuden kérdést és mutatja a gyógyulás útját. Hogy hogyan fájnak neki azok a sebek, melyek a földműves osztály, munkásság, vagy tisztviselő osztály testét emésztik és kínozzák és hogy mennyire élesen látja ennek okait, az vegye kezébe nemcsak a „Magyar Ut“-at, hanem ezekről a kérdésekről eddig megjelent könyveit s az bizonyságot szerezhet erről. Tudta mindezeket őróla ez a hivatása magaslatán álló váci presbitérium s igy nem is lehet csodálni, hogy mellette foglalt állást. Az lett volna a csoda, ha nem igy történik. Viszont az sem kétséges, hogy a gyülekezet választó közönsége, mely elé a presbitérium ezen egyhangú meghívása kerül jóváhagyás és megerősítés végett, szintén egyhangú lelkesedéssel teszi magáévá a presbitérium döntését. Ott sem lesz ellen- vélemény, mert tudja mindenki, hogy olyan lelkipásztora lesz az ősi, nemes váci református egyháznak, akinek a működése elé nemcsak nagy reményekkel tekinthet, hanem bizonyos lehet abban is, hogy ennek a gyülekezetnek kicsinyeit és nagyjait, szegényeit és gazdagjait, minden rendű és rangú tagjait egyforma megbecsüléssel és szeretettel veszi körül és vezetni fogja előre nem látható fejlődés felé a szeretetnek, egyetértésnek az útján, melyen vezette elköltözött pásztora, Sáfár Béla. (B. Z.) Esküvő Zsembai Katót, Zsembai Ferenc siketnémaintézeti tanár és felesége, Paluzsa Piroska leányát augusztus 1-én, vasárnap délután 3/t5 órakor vezeti oltárhoz a váci székesegyházban Dombay Erik Sándor old. mérnök, Dombay Miksa ny. ezredes és felesége, néhai Flesch Alma fia. (Minden külön értesítés helyett.) Szent LászSó-fori'ás a legújabb ITa ilyen tempóban megy a forr ás foglal ás, úgy kilátás van rá, hogy a közeljövőben a Bae- dekerekbe mint forrásdús vidék kerül feljegyzésre városunk kornyéke. A legújabb forrást Andor Károly, a Vízművek igazgatója foglalta, ki közismert ezerfajta közmunkájához újat csatolt. Andor nem is tudott a Danjanich- forrásról, mikor felfedezte a Büki oldalán, közel a Vízművekhez vezető kőgálhoz a hegyből kibukkanó vizet. Hosszú lenne elmondani, hogyan szorították a partoldalba a szétterülő forrást, hogyan vizsgálták vizbősé- géi, az egészségi Követelményeket s azután hogyan alakult ki a Szent László-forrás, rálely most ott áll a turisták, kirándulók!, gazdák és mezei munkások szomjának enyhítésére a meghosszabbított kőgát oldalában. A gátat Verőce felé homorúan kiképezték s ennek közepébe helyezték a forrás kivezetőjét oly magasban, hogy a víz edényekbe, hordókba felfogható legyen. A forrás ugyanis rendkívül hő vizű, mert percenkint 30 liter üde, friss vizet szolgáltat. Ízléses környezetben ül a forrás, oldalán emléktábla hirdeti, hogy szent László királyunk iiszlele- tére és emlékére Vác város vízmüve foglalta azt megfelelő keretekbe, az üdítő vizre szomjazok örömére. Az új forrást pénteken este adták át egész csendben a rendeltetésének. Kevesen állották körül, de ezentúl mind többen lesznek, kiknek kedvelt kirándulóhelye lesz a Szent László-forrás. Németországban járó váciak a ¥áca MirSsp útján üdvözlök ismerőseiket Következő kedves anzicht- kartyát kaptuk: Minden ismerősünknek szívélyes üdvözletét küldünk a gyönyörű Hiúnkról. Cserháti József, Cserháti Józsefné, Schillinger Lászlóné és Mária, Mulli Margit, Ruszthy Gyula, Szacsva Mária, Kurucz Alajos, Fonay Hajnal, Csepregi Sándor, Melha Jolán, Dezső Klári, Mellűi Edit, Veres Zsuzsa, Várhidi Károly, Kubinyi József és Béla, Dezső Zsigmond, Quell Ferenc. Ami nekünk fájt, vagy tanulságok a pesti kirándulásról! Egy futball-néző megjegyzései Ezt látni kellett volna! Mire képesítheti a közönség lelkesedése, szuggesztiv ereje a mezőn küzdő fiúkat! 90 percig lombolt, megállás nélkül dörömbölt, űzött hajtott, biztatott, lelkesített a közönség, amely fanatikusan követelte és végül is a lehetetlent is lehetségessé téve, győzelemre vilié csapalát. A Ferencvárosnak ebben a »világraszóló diadal«-á- ban igen nagy része van a közönségnek ! Az első tanulság tehát: a közönség... fél siker, fél győzelem ! A győzelem után pedig máimloi- ros diadalban élvezte mindenki a sikert, amelynek hire és édessége nem múlik el a nap lenyug- láyal. Csak mi voltunk ott né- hányan váciak, akiknek örömébe üröm is vegyült. A mi örömünket alaposan beárnyékolta az clőmérkőzés, amely a mienk volt, amelyben mi ' lehettünk! volna a nap bősei, örökké sajnálni lehet, hogy ezt a kedvező, tálán soha, vagy csak soká visz- szatérő alkalmat elszalasztotluk. Hiszen sok viz folyt Le addig az öreg Dunán, amíg elérkezhetniük oda, hogy fiaink Budapestre meghívás i kaptak. Éppen ezért olyan együttest kellett volna leküideni, amely méltóképen reprezentálta volna városunk sportéletét és sporterejét, mert - és ezzel legyünk tisztában — vasárnap az üilőiúli csodásszépségű pázsiton tulajdonképen Vác városa vizsgázott. 90 percig állt a vizsga és nekünk felelni kellett 10—12.000 ember előtt a sport amatőr szere tétéből, mint. főtantárgyból; bizonyságot kellett tennünk sportkultúránkról, a sport iránt vallott és gyakor- 1 atilagmeg'vaiósi!ott felfogásunkról. A helyi cégek csapatának tiszteletreméltó versengése mégis csak lokális jelentőségű, melynek hire városunk falain nem megy túl és az érdeklődés is csak az egyes cégek szűkresza- bott keretein belül mozog. Éppen ezéri a cégek akkor jártak volna el helyesen, ha tudatára eszmél- nak annak, hogy itt vasárnap többről volt szó. Ennek felismerésében mindenkinek meg kellett volna hajolnia azok előtt a szempontok és érdekek előtt, amelyek most a VSE-re voltak bízva. Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzetet hord a szivében.« Igen. Szeretni kell azt a mun-
