Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-03-24 / 23. szám

y'ác, 1937 március 24, szerda Ára 12 fillér 51 -ik évfolyam 23. szám VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre...................... Vidéken egy negyedévre ........................... Egyes szám ára...................................... ( FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: IMERCSÉMTI REZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tá* díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendői, n»miin.iin«wimim'w»iii.ir,«,HMii —i—mit hím ||H Dr Brandenstein Béla báré a Líceumban: A rendi Állam felé Március 10-án tartotta a Ka­tolikus Líceum záróelőadását dr Brandenstein Béla báró, a Táz- mány-egyetem ny. r. tanára. Elő­adásának gondolatmenete: Válság van Ma a társadalomszervezés ko- ráL éljük. Ez annak a jele, hogy társadalmunk válságba jutott. A világháború óta az élet minden vonalán: irodalomban, művészet­ben, gazdasági éleiben szintén a válság jelei mutatkoznak. Ez arra mutat, hogy az úgynevezett újkori kultúra a végpontjához közeledett. Egy új világ van ki­alakulóban. Ennek a társadalmi megszervezését gondoljuk el a Quadragesimo Anno nyomán a rendi állam keretében. Rendiség a középkorban A rendi állam eszméje nem új. Megvolt már a középkorban. A középkori rendi társadalom ki­alakulása ez volt: A hóditó tör­zsek megtartották az új hon po­litikai és katonai vezetését, a gazdasági munkát pedig ameg- hódcl akra hárították ál. Az előb­biekből fejlődött a tulajdonké- peni nemzetalkotó réteg, a ne-' messég, az utóbbiból a némi személyes jogokkal rendelkező, de politikai jogokat nélkülöző jobbágyság. E két réteg szín­vonala közé ékelődött később a kereskedelmet és ipart űző vá­rosi polgárság rétege. 1. E rendszer előnyei: Min­den ember beleszületett egy ha­tározott életirányba s ebbe bele­élte magát; hivatása volt, amely­nek földi és túlvilági vonatkozá­saival tisztában volt és ebben gazdaságilag is biztosítottnak érezte magát. Jellemző voll a közösségtudat: az egy réteghez tartozók összetartozása s az egyes rétegek szerves együttmű­ködése. Mindehhez hozzájárult az Isten és a túlvilág felé for­duló, mély vallásos kultúra. Ez az európai rendi társadalmat teljesen álszőtte. 2. Hátránya volt e rendszer­nek, hogy a felső réteg születési rendiség volt. Eleinte helyes sze­lekció volt ez, hiszen a tehet­ségesebb népek kerekedtek felül s ezek leszármazottai voltak a nemesség tagjai. De idővel el- korcsosulási folyamat állott be s az alsóbb réteg tagjai gyakran alkalmasabbak voltak a vezetés­re. így a születési elv gátló té­nyezővé lett. Az alulról feltö­rekvő erők szétfeszítették e ke- treleket s kialakult a demokrati­kus társadalom. Az újkori demokrácia í. A demokratikus társadalom előnye: Az egyéni tehetség ki­bontakozásának tág tere nyitott. Kifejlődött az egyéni verseny s ez a technika, tudomány és gaz­dasági élet terén hihetetlen ará­nyú fejlődésre vezetett. 2. A hátrányai azonban na­gyobbak, mint a rendi társada­lomé. A nagy egyenlőség, az egyén korlátlan érvényesülése kíméletlen ökölharcra vezetett, amelyben a gyengébbet eltipor­ják. Azelőtt gazdasági biztosí­tottságban hivatástudattal élték az emberek hivatásukat — most bizonytalanságban pénzért űzik foglalkozásukat. Ennek főelve a hasznossági szempont. Ez pedig óriási ellaposodást idézett elő. Az emberekben kiveszett a ma­gasság és mélység: a vallásos érzés hanyáüani kezdett. Ez ter­mészetes is: hiszen a lelki érté­kek pénzzel nem mérhetők. így a demokrácia egy laposra nivel­lált s a folytonos hajszában ha­tározott irányt vesztett káoszt teremtett a rend helyett. Korunk közösségi mozgalmai Korunkban beállott a reakció a nagy közösségi mozgalmakban (fasizmus, nemzeti szocializmus, bolsevizmus). Ezek a bizonyta­lanság helyett rendet, fegyelmet teremtettek — de ebből túlzás leli, mert a rend nem öncél. Hiába rendezett a közösség, ha az egyéniséget elfojtják: a kö­zösség mint olyan nem produ­kál, csak az egyéniség. Továbbá nagy hibájuk, hogy igazi ma­gunk fölé emelkedést nem ad­nak, bár valamelyes kiemelnek a lapos anvagelvűségből. A bol- sevizmusnak földi bálványa van: az elérhető legnagyobb jólét; a hillerizmusé valamivel mélyebb: a faji eszme; a fasizmusé a ró- maizált olasz állam eszméje. De) Mussolini felismerte, hogy ez kevés, ezért most már határozot­tan dolgozik a vallásos szellem mélyítésén. A jövő rendiségének irányvonalai A felsorolt előnyök és hátrá­nyok ismeretében felállíthatjuk á jövő rendi társadalom kiépí­tésének irányvonalait: 1. Összhangba kell hozni egy egészséges társadalmi életben az egyének építő tevékenységét a társadalom fegyelmező és egy­Róma, Nápoly, Velence. . . Irta: Pohl Sándor dr Nápolyt látni és tbeghalni... Megérti e mondást, aki ragyogó napsütésben látta a nápolyi öb­löt. Ennél szebbet tényleg nem igen lehet látni bármeddig él az ember. Kedvezett a szerencse, március 16-án láttuk az olasz ég kékjét, élveztük a nápolyi öböl csodás panorámáját... Heggel indultunk a 7.20-as gyorssal. Egy óra út után ér­tünk Littoria városához, mely Mussolini alapítása. Dolgozó tö­megek művelik a földet, a város maga távol, van a vasúttól, de odáig is új házakkal vannnak teleszórva a földek. Az alföldi tanyarendszer jut eszünkbe a különálló házak láttán.-Látszik mindenütt, hogy gondos vezetés irányítja a munkát, a belterjes tervszerű gazdálkodás eredmé­nyei láthatók. Egyik oldalon síkság, a vasút másik felén vul­kanikus eredetű hegyek vonul­nak el. Magyar szemnek szokat­lanok a narancs és citromfa er­dők, úgyszintén a kilométeres kopaszságban a kerítés felada­tát ellátó húsos, embernagyságú kaktuszok. 10 órakor Nápolyban va­gyunk. Mindnyájan a Vezuvra vagyunk kiváncsiak. Sokáig vi­tatkozunk: felhő-e, vagy lényi g füst-e a hatalmas krátere fölött látszó fehérség, de gomolygása mindenkit meggyőz, valóban pö­fékel a jó öreg Vezúv. Aulóbuszokon végigjárjuk a várost. A karthauziak kolostora elől felejthetetlen kilátás nvilik a városra, a hegyek ölel le öböl­re, Sorrentóra, a fénylő napsu­gárban kápráztatóan kéklő ten­gerre s mindezek fölött a Vezuv­ra. Repülőgép eikkáz felettünk, ideien! szüntelenül kattognak a fényképezőgépek, a vasárnapi esőtől cinikussá lett utazók most elbűvölve élvezik az olasz ég kékségét s a páratlan kilátást.. Tovább menve az északi részen a tyrrheni tenger kék és zöld szinválb cásaiban, szigeteiben, vi­torlásokban gyönyörködünk. Lc- kivánkozunk közvetlenül a ten- gen partjára, megizleljük sós vi­zét. Az ebédnél olasz zenészek a Santa Luciával köszöntének. Tapsunkra »magyar« darabok­kal kedveskednek. »Ahol az em­ber felmászik a fára s a Turul­madárra, ott van Budapest« zengték a citerák s hegedűk. Szegény magyar zene, kelleti ez neked... Délután kimegyünk Tömpéi­be. Közelebbről látjuk a füstöl­gő Vczuvot, a megkövesedeü lá­ván élő dús növényzetet, a begy­re felkapaszkodó kis vasutat Útközben megtekintünk egy ko- rallgyáral. Tömpéiben nagy a felzúdulás, hogy az útiköltségre még' külön belépődijat kell fi­zetni, sokan visszafordulnak, a többség azonban megnézi a mú­zeumot, a kiásott romvárost enyhe gúnnyal illeti az elpuhult külföldi amazonokat, kik 40 lírákért hórdszékékkel vitetik vé­gig magukat a 2000 éves város utcáin. A Nápolyban maradtak vé­gigjárták a városnak délelőtt nem látott részeit. Visszafelé mi is betértünk a Dómba, Szent Ja- nuárius csodálatos vérének őr­zési helyére. A közelgő nagyhét mialt le van takarva minden, kérő szóra sem mutatnak meg semmit, de itt is használt az »ungkerési« szó, magyar vol­tunk, azonnal felfedték a szent ereklyéket tartó oltárt. (Ugyan­így láthattuk Rómában a Szent Téter templomban Michelangelo letakart gyönyörűséges szobrát, a Tie tát.) Az olasz vasutak kedvességé­re is elmondhatok egy itt tör­tént jellemző esetet. Az egyik résztvevő válamiképen lemaradt a vonatról. A csoport vezetője idejében észrevette s ugyancsak ott’ maradt, hogy megvárja és Rómába hozhassa. Mikor iga­zolták, hogy magyarok, a vasút az utánunk induló menetrend­szerű gyorsvonattal mindkellő­jüket utánunk szállította ingye­nesen! Május 17-én közös szentáldo­zást végeztünk valamennyien. Wimnierlh Béla pápai prelátus mondotta a szentmisét, Monay pápai gyóntató adta ránk a be­teg Szentatya megbízásából a pá­pai áldást. Szent Téter sírjánál elmondtuk a búcsúimákat, el­énekeltük a pápai himnuszt, majd XI. Ince pápa sírjánál a magyar himnuszt. Ezzel befeje­ződött a zarándokút. Elkészült a közös fénykép, felmentünk a Szt. Péter templom kupolájába, (lenézve a 130 méter magasból pici bábuknak látszottak az em­berek) még egy pillantást vetet­tünk a Szent Atya lakosztályára s élményekben, szépségekben, kegyelmekben gazdagon elhagy­tuk a Citla di Vaticano-t... A déli órákban utaztunk el Rómából, megköszöntük az ot­tani magyar tanárok, tanárnők, áldozatos vezetőink kedves ka­lauzolását, felhangzott még egy­szer a magyar himnusz és pár perc múlva csak Széni Téter templomának kupolája intett ulolsó búcsút a zarándoksereg­nek, mely lélekben megújulva hagyta eí az örök várost. Visszafelé újra és újra meg­bámultuk, mily óriás tempóban építkezik Olaszország, megiri­gyeltük még egyszer utait, él­vezi ük a 100 km. gyorsasággal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents