Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-12-22 / 99. szám
Karácsonyi siám 16 oldai ára 24 fillér 49-lk «vtfoEyaan 99. szám WártL) »935 cSecemSs&íí' 22 «nmen-, TT HiM wiMm— I Pollill£**l és társadalmi Ketlleip, megfeienlk hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÄRA: I FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f 9 ÉS LAPTULAJDONOS: Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f J wfcWr¥*^®BR,T%rSrB' IS 1^2»; Egyes szám ára........................................ 12 fillér | Sf Ä». — mm ——b—~ ~im TTinm— T7"irrirwirr~tr- rir ti-hutt*— SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyl-utca és Csányi-űt sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Emberek, szeressétek egymást... Megváltó Szeretet! Születésednek, szent karácsonyodnak ünnepét ünnepli az emberiség. Itt állunk valamennyien békességre szomjúhozók, szerétéire áhitozók, reménységért sóhajto- zók, a legszebb, a legszentebb fa: a karácsonyfa alatt. De messze földről is jöttél magyar karácsonyfa, gyökered rab magyar föld talajába kapaszkodott, ágaidon rab magyarok könnye... Ezer esztendőnek vérre!, köny- nyel, bánattal, gonddal és diadallal kirakott útjain ... járj előttünk magyar karácsony ... magyar kereszt és mi követünk hittel, bizalommal, mert megszületett a kisded... a magyar igazság már ott van a jászolban. A kemény szivekre mégis rá van kérgesedve a konok tagadás és hordozzák magukban hamisságuk ludatát. A röghöztapadottak, az anyagiasságnak, a számításnak hideglelkű küfárjai és rabszolgái, akik megfeszítették az igazságot, a szereletet, nem akarnak annak csodájában hinni, pedig a csoda már megtörtént... kikelt koporsójából ! Körül üvöltözik a keresztet és hiszik, hogy annak szelíd szava nem fogja beharangozni a sziszekbe az igazság, a szeretet, a béke hangját... még azt hiszik, hogy ez a harangszó a bábeli zűrzavarban nem fog felhallatszani az égig... 0, dehogynem! Hiába settenkednek a háttérben a harminc ezüst pénzesek... mi bízunk a diadalmas igazságban, a diadalmas szeretetben. Hiszen irva vagyon, hogy a kereszthordozók, a meg nem tán- torodottak, vérük hullásával tettek tanúságot az ő hitük, a szeretet igazsága mellett és látták kikelni sírjából az egy igaz megváltót, az egy igaz szeretetek Ezt a szeretet hirdeti a karácsonyfa, azt hirdetik ma a templomok harangjai, az orgonák hangjai, az oltárok szolgáinak zsolozsmái, ezt hirdetik az ég angyalai... Karácsonyi kirakat előtt Ádventi időben, ha leszáll az este, Rengeteg gyerek jár kirakatot lesve. Mert csak akkor szép az, ha tündén fényben Mini Igéretföldje ragyog fel az éjben. Sáros, havas az út, az ég beborultan, Esti sétámmal a városba szorultam. Gyerek van előttem, utánam, mellettem. A sok apró nép közi óriássá lettem. Minden kirakatnál bámulva megállnak, A tolakodásban van dolga a váltnak. Hátat fordjtnak a csípős hideg szélnek S a gyönyörről csak a szemeik beszélnek, játékosboll előtt ellepve a járda. Megállók hát én is szabad útra várva. Nem gyérül a tömeg, de nő percről percre S a továbbmenésből semmisem lett persze. Közelebb nem jutok, de jól Iátok innen: Bent a kirakatban csillog, ragyog minden. Harcteret ábrázol. Apró tankok járnak. Időnkint fény gyúl ki tornyain a várnak. A bástyákon ágyúk, daliás leventék, Kik a nagy támadást, úgylátszik, leverték. Lent a sáncok körül kissé megtorpanva Katonák százai várnak a rohamra. De az, aminek mind a legjobban örül: Hogy a nagy harcterei vonat járja körül! A mozdony elején fényes villanylámpa! Felragyog a sok szem ezt a csodái látva. Sok kis teherkocsi ágyukkal van tele, A városit omláshoz elég volna fele. De mert expressz vonat, sokuknak nem tetszik, Megállhatna olykor legalább egy percig! Közvetlen előttem két gyermek áll hátul S a kirakat felé vágyó szemmel bámul. Egyik nagyobbacska, ez valamit lát még, De a kisebbiknél mat ad csak a szándék. Annak szeme ragyog, ezé könnybelábad: — Emelj fel, had lássam legalább a várat! — De bátyja fülébe nem jut ebből semmi, Azt lesi, mint tudna mégközelebb menni. A nehéz helyzetnek azzal vetek véget, Kát jóimba veszem a síró csöpséget. Eleinte nem lát, szeme könnyet teli. Az egyik kezével nyakam átöleli. A másikkal arcán széttörd a könnyei. Látszik, hogy a szive mázsákkal lett könnyebb. O a kirakatot, én meg csak öt nézem . .. . 5 most a könnyeit az én szememben érzem. Andor Károly Legyen békesség a földön és az emberek között jóakarat! És bár>ezt hirdetik a világ sorsának intézői is... mit látunk ... i eltiporni igyekeznek egymást és hullahegyek, égő falvak és városok tesznek tanúságot a nagy békeszeretet mellett. Jóakarat! — mindenki szemforgatva szónokol a jóakaratról, a jóságról, közben marják, üldözik, tönkreteszik egymást... Én édes Jézuskám, akinek jászolánál megfért és térdreborult király és szolga... mikor hatja át az emberek leik ét-szivét, a mindent éltető, minden haladást, fejlődést előmozdító béke és szeretet? Emberek! Magyar testvéreim! Felebarátaim! Hallgassuk meg a karácsonyi haragok, az orgonák, az angyalok szavát és szeressük egymást... Ne feledjük el, hogy az élet múlandó pásztortüzei vagyunk és nincs az a magas polc, ahonnan le ne kellene szállni, le, le, egész a sirgödörig és nincs olyan fény, pompa, méltóság, melyet itt ne hagynánk. Éljünk megértésben, szeretetben, egymást megbecsülve, hiszen Istennek is egyforma gyermekei vagyunk, tehát ne idegenitsük el mi magunk egymástól sziveinket, lelkeinket. Ne feledjük el, hogy e nehéz, sorsdöntő időkben szükségünk van minden erkölcsi erőre, lelkünk minden nemes tulajdonságára, szivünk minden megértő szeretetére, agysejtjeink minden becsületes gondolatára, munkabírásunk és akaratunk erejére s honszerelmünk minden éltető melegére. Ne feledjük el, hogy ha mi egymás ellen uszítunk, egymást rágalmazzuk és a fekz|ét[húzást szítjuk, nemcsak a társadalmi egységet bontjuk meg, nemcsak ellenségeinknek okozunk örömet, hanem ezer sebből vérző hazánknak is mérhetetlen kárt okozunk. Mert ha mi megértjük egymást, azzal a szent meggyőződéssel, hogy szomorú helyzetünkből a közös, vállvetett munka menthet meg, ha megértenénk, ha szeretnénk egymást — lehetne akkor itt nagyot alkotni, boldog karácsonyt teremteni. Tanács Dezső
