Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-02-06 / 11. szám
E áru 12 fillér 49-!te évfolyam 11. sxáwi Vác, 1935 február 6 W PolSlSlcal és lársadalmi hetilap, m<e«jfelei3fk hetenként kétszer: szerdán és vasérnap ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára .......................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DJERCSÉNITI öEZ§Ő SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyüt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Andrássy Gyula Vácon bontotta ki a cselekvő legitimizmus zászlaját — Éljen Ottó király! — hangzott szombaton délelőtt a Kúria előtt. Szokatlan szavak, nem jó lenne megszokni. A íülnek nem volt különös, mikor hallotta: Éljen Gajáry! vagy éljen Hor- nyánszky! vagy éljen Krakker Kálmán! De az sehogy se illő és szivesen fogadott, hogy sten- tori hangok a piacon visszhangozzák a. királyfi nevét Vannak nevek, melyek nem kívánkoznak az utcára, már annak a tiszteletnek folytán sem, mellyel viselője iránt tartozunk. De nem illett a korteskedés ahhoz az impozáns gyűléshez sem, mely fenn, a színházteremben a kö vetkező órában méltóságteljesen lefolyt. A szombati legitimista gyűlésre érkező előkelő vendégeket a Hétkápolnánál bandérium fogadta, a Kúria előtt pedig hatalmas néptömeg gvűit egybe. Ötszázan férnek el az öreg szálló nagytermében, minden hely foglalt volt, sőt a bejáratok előtt is vágyakoztak vagy százan a bebocsátás után. A rendezők, kik között kimagaslik Hor nyánszky Zoltán alakja, nem is vártak ekkora érdeklődést. Ami kiviláglik megnyitó beszédéből is, amikor felszólította a „más nézeten levő hallgatóságot“, hogy türelmesen és ellentmondás nélkül hallgassák meg a szónokokat. Tényleg, sok, úgy mondjuk, kiváncsit fedeztünk fel a széksorokban, kik politikai nézetben egész más hitet tesznek, sőt láttunk olyan előkelőségeket a hallgatóság sorai ban, akik annakidején segítettek Andrássyt megbuktatni. Éppen ezért a váci közönség politikai érettségének oly tiszteletreméltó tanujeiét adta, mely előtt minden pártállásnak meg kell hajolnia. Él a városkban még sok ezer más politikai hitet valló, de egy tiszteletlen hang, egy rendbontó kiáltás sem hangzott el, ellentétben pl. Miskolccal, ahova másnap mentek, ahol bűzbombával fogadták az előkelőségeket. * Megérkezés után a budapesti legitimista képviselők tiszteleg- tekHannauer megyéspüspökünknél és meghívták a gyűlésükre. A pöspök úr rendkívüli éles distinkciót tett: Ő — mondotta — szivvel-lélekkel legitimista, de egymilliókétszázezer hívőnek is lelkipásztorai Állásfoglalásával nem akarja kényszerhelyzet elé állitani híveit, okik lelkiismereti szabadságban élhetnek és ezért nem vesz részt a gyűlésen. A népgyűlés jelentőségét a hatóság is elismerte, amidőn az ellenőrzést maga Panajoth Fejér Gyula rendőríőianácsos vállalta. A szód okok tapintatosságára vali, hogy a hatóság képviselőjét nem hozták olyan helyzetbe, hogy tiltakozó szavával a gyűlés menetébe beleavatkozzék. A színpadon, erős reflektoros fényben (később aztán nagy megkönnyebbülésre kioltották) Hornyánszky Zoltán, mint elnök, jobbján Grieger Miklós apát és I orsz. képviselő, balján Somló- váry István, a legitimista párt igazgatója foglalt helyet. Hátuk mögött fázósan, télikabátjába burkolva ült Sigray Antal gróf, kiről kevesen tudták, hogy magas lázzal érkezett Vácra, hogy ígéretét beváltsa. Hátrább néhány ismert váci legitimista, majd a fehérsapkás Szent István bajtársi szövetség tagjai, mellükön a pirosalapú hatalmas kettős kereszttel. Első szónok Grieger Miklós orsz. képviselő volt, kinek világos és őszinte fejtegetéseit nagy élvezettel hallgatta a nagy közönség. Összefoglaló képét adta a királykérdésnek, mely a magyar közélet tengelye. És itt apoteozist mondott Andrássy Gyula grófról, a monarchia utolsó külügyminiszteréről, a magyar politika európai elgondolásának egyik vezéréről, ki éppen Vácon fejtette ki, hogy nem lehet tovább folytatni a passzív légi timizmust, át kell térni az aktivitásra, melyet azóta iránytűnek tekint a magyar legitimista párt és követ vita nélkül. (Andrássyra vonatkozó megemlékezést kiiiö nősen Hornyánszky Zoltán helyeselte feltűnően. Hiába, ő még emlékezik arra a vesszőfuttatásra, melyet a nagy államférfivel elkövettek — nem is az eilenpártról.) A szónokok beosztása pompás volt: Még Grieger apát a legitimizmus lényegét, a Habsburg ház restaurálását tárta a hallgatóság elé, Sigray Antal gróf a mai politikával foglalkozott és vitázott Bethlen Istvánnal, Gömbös Gyulával. Őt is kitüntető figyelemmel vették körül, sok éljent kapott és mély csendben hallgatták meg Somlóváry Istvánt, ki a párt gazdasági programját ismertette röviden. Mintha ellentétben állott volna, de csak lát szólag, Sigray gróf beszédével. A Habsburgokat — mondotta Sigray Antal — a magyar törvényhozás egysége, a magyar nép egyeteme együtt fogja viszszahozni, mig Somlóváry szerint a Habsburgok itt lesznek, mert Franciaország fél Ausztriának Németországhoz való csatlakozásától, tehát a királyt a külpolitika fogja visszahozni. Rövid volt a beszéd, mit Hornyánszky külön is megdicsért, majd a Himnusz hangjai szűrődtek le az emeletről, aztán társasebéddel végződött az első váci legitimista gyűlés. i^fihál^ ilr* kinevezése Horváth Elemér kanonok halálával megüresedett az egyház- megyei hitoktatási főbiztosi ál lás. Erre az állásra, melynek felügyeleti joga kiterjed az egyházmegye területén levő összes gimnáziumokra, a megy éspüspöx úr dr Vaszary Mihály pápai kamarás, püspöki titkárt nevezte ki, kit az egész egyházmegyében, de különösen városunkban mint az ifjúság nagy barátját ismerik. Ugyancsak kinevezte a püspök dr Vaszary Mihályt a váci piarista és a gödöllői premontrei gimnázium hitoktatói püspöki biztosának. Kinevezés A földművelésügyi miniszter Mikes István dr állatorvost állategészségügyi gyakornokká Szobra kinevezte és a belépő állomásra osztotta be. Két ű] előadó az Urániában Hétfőn a Szülők Iskolájában Boskó Vilmos székesegyházi karkáplán volt az előadó. A cim sokak előtt semmitmondó : „Ifjúság és egyesületi élet“ s mégis kiváló alkalom arra, hogy az előadó megfogja a legnagyobb problémákat: munkanélküliség, az ifjú elhelyezkedése és azoknak megoldására, vagy legalább is enyhítésére sok praktikus tanácsot adott. Őszintén, keresetlenül beszélt, bárha hallotta volna minden szülő, minden mester és a váci ifjak mind, amit a fiatal, de e téren öreg tapasztalatokkal rendelkező előadó beszélt a leventeügyről, a cserkészetről, a helyesen vezetett ifjúsági egyesületekről. Nagyszerű előadás, lelkes taps volt a jutalom és az együtt- hangzás, amely mindenkinek a lelkében felcsendült. — Az Urániában Horn József dr felsőkereskedelmi igazgató, közgazdász tartott érdekes eszmefuttatást a nemzetek közötti, szemünk előtt folyó gazdasági küzdelemről (az autarkiáról és a szabad kereskedelemről) s számos közgazdasági fogalmat világított meg, sok nemzetközi eseményt tett érthetővé. Nagyapó és nagy any ó 1935 február ti-án Ünnepi meghatottsággal fogadta mindenki a hirt, hogy városunk egyik legtiszteltebb öreg házaspárja, február 6-án ünnepli házasságának 60-ik évfordulóját. Preszly Gyula, a közismerten „Nagyapónak“ tisztelt Gyula bácsi és áldott lelkű hitvese állnak ezen napon az Ur oltára elé és részesülnek abban a kiváltságos kegyben, hogy a püspöki palota kápolnájában, korukhoz mérten jó egészségben, szellemi frisseségben, szeretettel körülvéve boldog gyermekeik és unokáiktól, Hanauer István megyéspüspök urunk áldását veszik legboldogabb házasságuknak hatvanadik gyémánt évfordulóján .. . Ezelőtt hatvan esztendővel Nagymagyarország tejjel mézzel folyó gazdag Kánaán földje volt: lakói elégedettek, pénze az egész világon aranyvaluta, népsége romlatlan, hegyei, erdői, bányái kincsekben bővelkedők... De jött a nagy világégés. Utána romokban hevert csonkahazánk alkotmánya, királyi trónusa, hadserege, pénze, minden nemzeti értéke. Ma nyolc millió magyarnak kell nekifeszitett izmokkal pótolnia busz millió magyarnak karjait és a megmaradt 19 millió holdnak kell kiíeremnie vereitékes munkával nyolc millió magyarnak kenyerét. Mily viharos volt szegény Hazánknak sorsa e szörnyű fergetegben. A sorsnak morajló hullámain mindenkitől elhagyatva mennyit vergődött hazánk ezeréves hajója ... A jóságos Nagyapóka a virágillatos mennyegző napjától kezdve a gyémánt mennyegzőig sok napsütésesés zivataros időn át, sokat küzdött ,,múlta túlit... sudavit et alsit“ .. . sokat fáradt, verejtékezett és fázott, amig eljutott az ő sajátos, a Duna méltóságteljes folyásához hasonló, szent nyugalmával, töretlen erővel, az alkonyuló emberi életnek mai állomásához. A fiatalabbak nem is tudják átérteni azt az érzést, mely a jubiláns öreg párnak lelkét betölti, mikor már fáradt testtel, az emberi életnek Istentől adott kiváltságos magaslatára feljutottak és maguk körül láthatják azokat, kik nevüknek örökösei, vágyaiknak teljesülése, kikben életük megújul és folytatódik, kikben egész életüknek jutalmát már itt a földön megkapták, mert gonddal nevelt leszármazottaik csak örömöt és boldog megelégedést, de sohasem bánatot hoztak agg napjaiknak. Istenben bizakodó alázatos hittel nevelték gyermekeiket; nem
