Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-03-27 / 25. szám
váci hírlap 3 Hűvös, tágas, tiszta, szellös, Kényelmes a KVjCTI/U Ma, szerdán 6 és 8 órakor filléres mozin a világ- legnagyobb háborús filmje. Véres csaták, izgalmas tengeri harcok, tengeralatt! * járók pusztitása, erődök robbanása, hadihajók elstilyesztése és a tiszta szerelem győzelme az Alattunk a pokoS Robert Mont- gomeryvel. Kisérőfilm: Stasi és Pan 5 felvomísos háborús- 5 filmje. Frontharcosok feltétlen nézzék meg ezt a filmünket. Csütös'säfeön 4, (i és 8, pénteken 6 és 8 órakor filléres mozin Dalommal keresse*« (Gyermekem meny országom.) Ricardo Cortez és Claudette Colbert Szombat, vasárnap újra világfilm Schubert zenéje és élete Richard Tauberrel ^iráijfakadás. Szives pártfogást kérünk kell a város vezetőségét, hogy az állás méltóságával vállalják a felelősséget, ha kell a kockázatot, a gondot, az álmatlan éjszakákat a város haladása érdekében, de emlékeztesse a város képviselőtestületét is, hogy ezután is a polgármester munkatársának kell lennie, nem pedig gáncsoskodó kerékötőjének. Dr Karay-Krakker Kálmán sokszor és nyiltan megmondta, hogy csak azért volt sikeres az ő működése, mert megértő, szándékait bizalommal kisérő képviselőtestülettel együtt működhetett. Utolsó búcsúzóul mégegyszer köszönöm Neked Méltóságos Uram azt a bölcsességet, mellyel városunkat 11 éven át kormányoztad. Köszönöm azt a békét és egyetértést, melynek lelkiismeretes és gondos őre voltál. Köszönöm azt a sok fáradságot, munkát, töprengést, idegölő tépelődést, aggodalmat, álmatlan éjszakát, melyek alkotómunkádnak örök útitársai voltak. Köszönetét,hálát mondunk Neked nem azért, mert főispánunk lettél, hanem mert polgármesterünk voltál. Nagy figyelemmel és helyeslésekkel kisért, előkelő tónusú beszéd nyomán a főispán kért szót és a főjegyző asztalától a nagy közönség felé fordulva a következőket mondotta: A polgármester búcsúzik Amikor az én csöndes váci munkakörömből elszólittattam, rögtön el kellett foglalnom uj hivatalomat. De szükségét éreztem annak, hogy hűséges munkatársaimtól és ennek a városnak minden jóakaratú polgárától legalább egy meleg baráti kézszoritással elbúcsúzzam. Ezt természetesnek tartottam, de még legmerészebb álmaimban sem mertem elképzelni, hogy ez a búcsúzás ilyen soha meg nem érdemelhető ünnepi keretek között fog lefolyni és hogy ezen az ünnepi közgyűlésen az én legfőbb lelkipásztorom is megtisztelt magas megjelenésével. Hálás vagyok érte mindenkinek, de bocsássák meg, ha meghatottságomban ennek a mélységes ! á- lának nem tudok megfelelő szavakkal kifejezést adni. 11 évi szakadatlan munka után kell innen távoznom. Lelkiismeretem parancsolja, hogy e pillanatban számotvessek önmagámmal, miként sáfárkodtam a rám- bizott talentumokkal. Vájjon ezelőtt 11 évvel jól választott-e a város közönsége, amikor bizalmával megajándékozva a diszes, de nagy felelősségű polgármesteri székbe ültetett? Lelkiismeretem nyugodt és tiszta. Vállalt tisztem elején lefektettem városépitő programom alapvonalait és azoktól soha eltérnem nem kellett. És ha sikerült nagy munkatervemnek egy VÁGOM, vagy Vác környékén j levő nagyobb felépítményeket íeáliiSott gyárakat, vagy üzemeket berendezéssel, felszereléssel együtt, vagy anélkül lebontás céljaira jnsgväiärolok, vagy ilyenek vételeinek közvetítését díjazom. FELD ÉVI AW?Í, Budapest, Szász Károly- utca 1. Tel. 525—00. tetemes részét megvalósítanom, azt a hivatása magaslatán álló képviselőtestület megértésének, az én hűséges munkatársaimnak, de elsősorban a jó Isten segítségének köszönhetem. Legyen érte Neki dicsőség, aki nehéz munkámban soha el nem hagyott. Mit tehettem volna én megfelelő, lelkiismeretes és megértő munkatársak nélkül? És Istennek hála, ezeket a megértő munkatársakat én mindenkor meg is találtam. Mindenkor büszkén dicsekedtem felettes hatóságom előtt, hogy a váci képviselőtestületnél nincs megértőbb az egész országban. Egybekapcsolt bennünket a közös nagy cél tudata. Most búcsút kell mondanom. Ez a búcsú azonban csak formális, mert a lelkem továbbra is és mindég ittmarad e szeretett város falai és polgárai között itt van az én szűkebb kis családom, de itt van az én nagy családom is, amelyet a város közönségének neveznek. Nem lesz olyan közügyé, érdeke, jogos és méltányos kérelme ennek a városnak, amit én uj munkakörömben is minden erőmmel ne támogatnék. A város ütőerén akarom tartani továbbra is a kezemet és minden akadályt elhárítok és minden lehető eszközt felhasználok városom fejlődésének előmozdítására. Meghatottan köszönöm meg egy lelkes tisztikar önzetlen együttmunkálását, irántam mindenkor tanúsított bizalmát és sze- retetét. Én nem voltam soha a merev szabályszerűség, hanem a kölcsönös megértés és szeretet embere. Nem azt tartottam tisztviselői végcélnak, hogy valaki percpontossággal jelenjék meg hivatalában, hanem arra ügyeltem, eivégzi-e és hogyan végzi el a rábízott teendőket, hogyan bánik az ügyes bajos dolgaival hozzáforduló közönséggel. Szeretet, bizalom, barátság vezetett mindenkor tisztviselőtársaimmal szemben és erős a megyőződé- sem, hogy ezekkel sokkal többre lehet menni, mint a szabályok rideg alkalmazásával és keresztül erőszakolásával. De elköszönök városom minden polgárától is. Szeretettel köszöntök mindenkit s csak azt kérem, viszonozzák ezután is az én legőszintébb szeretetemet és nagyrabecsülésemet. Boldog volnék, ha ebben az órában minden polgártársammal baráti kezet szoríthatnék. Mélyen átérzeti hálával mondok újra legmélyebb köszönetét megyéspüspök urunknak, az én kegyes lelkiaíyámnak és minden jóakaró barátomnak és tisztelőmnek, hogy a búcsúzás ezen ünnepélyes perceiben itt megjelenni kegyesek voltak. A liősi emlék előli A volt polgármester nagy tetszés nyilvánítások között lépett le az emelvényről és elsőnek a megyésfőpásztor gratulált, mire a főispán tiszteletteljesen kezet csókolt a főpásztornak. Ezután már a közgyűlés igen rövid volt. Tornáry János dr szavaival véget is ért. Most, akik hozzájutottak, körülfogták a főispánt egy kis udvarlásra. Tizenegy órakor a hősi emlék előtt felállóit a kerékpáros katonai diszszázad, szemközt a szoborral. Igen nagy közönség gyűlt össze erre az alkalomra, hogy megnézze a ritka parádét. A volt polgármester a zászlóalj parancsnok társaságában jelent meg és harsány éljenzés tört ki. Majd á parancsnokkal elléptetett a diszszázad arcvonala előtt, ami olyan megtiszteltetés, mely civilnek legritkább esetben juthat. osztályrészül. Azután városi színekkel ellátott babérkoszorút helyezett a szobor talpazatára és eközben a katonai kürtösök a diszjelet fújták. A közönség kalapját levéve néma csendben állott. Áhitutos pillanatok voltak ezek. Még diszmenet volt a főispán előtt s azután visszatértek régi szobájukba, ahol búcsúzó küldöttségeket fogadott. A négy egyház, az állami és magánhi- vatalok, nőegyesületek jelentek meg előtte, több, kevesebb taggal képviselve. Már jóval harangszó után hajtatott haza utcájába, amely két óra óta az ő nevét viseli. üiolsé érában «Ihalamstailák mn Iparik aim arai ’ráia-s^fásókat Ritkán keltett hivatalos sürgöny olyan meglepetést, mint az, melyet szombaton este a városháza és a főszolgabírói hivatal egyidő- ben kapott meg. Mint ismeretes, úgy az iparosok, mint a kereskedők hetek óta azzal foglalkoznak, hogy az iparkamarai választásokat, melynek március 24-én kellett volna lefolynia, készítették elő. Minden el volt rendezve, már a választókat a helyszínre szállító autókat is megrendelték és a bizottság is készült másnap elfoglalni a választási helyét, midőn megérkezett a hivatalos sürgöny, hogy a képviselőválasztásra való tekintettel az iparkamarai választások elmaradnak. Az egész ország egy hónapja készül a képviselőválasztásokra, tehát a fel- sőbbségnek lett volna ideje, hogy korábban értesítse az iparosokat és kereskedőket a kamarai választásokról. A szombati sürgöny zavart okozott, mert késő este kellett sorra járni a bizottsági tagokat, hogy másnap nem kell helyükön megjelenni, mert a választás elmarad. Ez woJt az úgpevazsti Tegnap nagy elkeseredés volt a városban, pedig vásárnak kellett volna lenni. Az elkeseredést iparosaink és kereskedőink hordozták szivükben, mert ezt mondották: Tessék megnézni az üzletemet, ez a virágvásár! Minden évben nagyon számítunk rá, mert egyike a legjobb vásároknak husvét előtt. De hol vagyunk most husvéttól. Nem muszáj a falusinak egy hónappal előbb vásárolni, majd jön a hatvani, gyarmati, újpesti, rétsági vásár, addig tartogatja magát és kis pénzét és az egy hónappal előbb tartott váci virágvásárra be sem jön. Tessék megnézni: az utcákon is alig lézengenek falusiak, nem hogy a boltokban volnának. Borzasztó, hogyan teszik tönkre a váci iparost és kereskedőt! Miből fizessünk adót, ha már vásárokon sincs bevételünk? Amerre fordulunk ez és ilyenfajta kifaka- dások hallhatók és újabban azt emlegetik, hogy a drága vám miatt nem hajtanak fel a váci vásárra állatokat, ezért nem is jönnek be a falusiak, ezért nincs is vásárló. Mindenesetre iparosaink és kereskedőink egy bizottságának kell összeülni a város intézőivel, hogy a jogos érdekeket, — amely érdekes, hogy közös mind a két oldalon — összeegyeztessék és ne történjék meg, hogy a váci virágvásár egy hónappal előbb legyen meg, amikor a húsvéti vevők még nem is gondolnak arra, hogy mit kellene a váci vásáron vásárolni. Wa rs-s köztünk budapesti újságíró’? Gömbös Gyula miniszterelnök váci látogatásán volt egy kedves jelenet, melyet meg kell Írnunk azért is, mert a miniszterelnök minden elődjétől eltérően nem mindegyik útjára visz magával újságírót és nem kívánja, hogy minden sóhajtásáról hasábos tudósítások jelenjenek meg az újságokban. Ez a kis eset is azt mutatja, hogy nagyon jól érzi magái a miniszterelnök, ha nincs mindig az ország kirakatában és közvetlenebb hangon nyilatkozhatna, mint mikor országos újság kiküldött politikai riporterének hegyes tolla ellenőrizné az ország vezérének szavait. A diszes társaság már az emelvényen ült a Kúrián és a miniszterelnök fejét tenyerébe hajtva nagy figyelemmel hallgatta Kornis Gy Ha világos fejtegetéseit, amidőn a hallgató közönség csak azt látta, hogy az emelvényen mindenki összesúg és végül is ez a csendes hanghullám eljut a Váci Hírlap jelenlevő tudósítójához, ahonnan egy másik hanghullám indul vissza szájról-szájra járva a miniszterelnökhöz. Az történt ugyanis, hogy Gömbös Gyula szomszédaihoz fordulva megkérdezte, hogy nincs-e a teremben budapesti újságíró? Ezt a kérdést adták tovább Karay-Krakker
