Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-03-24 / 24. szám

VÁDI HÍRLAP

5

2>r Karnis Gyula

progroűihesséde Vácon

Igen Tisztelt Polgártársaim !

Magyar Testvéreim l

Újból, immár harmadszor állok Önök előtt, mint a váci kerületnek, szülőföldemnek ország- gyűlési képviselőjelöltje a lefolyt négy esztendő alatt. Amikor 1931-nek gyönyörű júniusi napján a megbizóleveiet, egy polgárra nézve a legnagyobb megtiszteltetést, átvettem, nem sejthettük, hogy pár hónap múlva a nagy pénzügyi összeomlás a Bethlen-kormányt magával ragadja. Azóta a gazdasági világválság csak elmélyült, a nemzet külpolitikai helyzete nagy feszültségeken ment át. Leborulok, Kossuth Lajossal szólva, a nemzet nagysága előtt, mert ez a nemzet a legnagyobb anyagi és erkölcsi megpróbáltatások közepeit csodálatos türelmet, nyugalmat és méltóságot tanúsított.

Két és fél évvel ezelőtt megalakult az új kormány- Gömbös Gyula vezérlete alatt, akinek férfias, nyílt, vonzó, tetterőtől duzzadó egyénisége új leiket öntött a nemzetbe, a jobb jövő reményét keltette benne. A minisz terelnök úr jói látta, hogy nagy történeti felelőssége tudatában egy sereg reformkérdést kell megoldania, ha azt akarja, hogy ez a fölnégyeit nemzet új életre támadjon, mert ha tagjait kegyetlenül megcsonkították is, szive ép maradt s neinzetbiologiai szempontból alkalmas arra, hogy testét újjáépítse. Reformtervei azonban a most feloszlatott országgyűlésen nem is annyira nyílt, mint inkább titkos akadályokba ütköztek. Az országgyűlés lelkét homályos köd ülte meg : a bizonytalanságban már alig lehetett tájékozódni. Az ellenzék úgy viselkedett, mintha kormánypárt lenne; a kormánypárt egy része pedig, mintha az ellenzék szerepét játszaná, A nagy reformtervek megvalósítását tehát új országgyűlésre kellett bízni

Ez nem közönséges, a patriarkális idők tipikus képviselő- választása, amikor legfeljebb arról van szó, hogy tiz százalékkal több vagy kevesebb lesz-e a kormánypárti képviselők száma, a jobb vagy baloldalon iil-e egy padsorral több képviselő, hanem ez a választás a nemzet nagy akaratnyilvánulása, amely megújhodásának sorsát dönti el. Az ország szétszabdalása, a gazdasági világválság, a búza tiagé- diája, a munkanélküliség, a társadalmi rétegeltolódás olyan kérdéseket vetett fel, amelyek csak nagy átfogó és gyökeres reformok útján oldhatók meg.

E reformokra való törekvés közepeit nem foghatja el lelkünket a személyeskedés és gyűlölet szenvedélye. Csak egyetlen szenvedélyünk lehet: a haza szere- tete. Boldog vagyok, amikor megállapítom, hogy itt Vácon nincsen igazi választási harc, kortes- kurjantás, agyafúrt cselek, fokos és árvalány haj, de — igaz — kakastollra sincs szükség, mert teljes nyugalom és rend uralkodik a városban. Önök most tiszteletreméltó nyugalommal csak

azt nézik, hogy van Vezérünk, Gömbös Gyula, aKi a magyar dolgozó lomegeK szolgalataoan áll; akinek jelszava : minden a népért; aki most a politikai hatalom egyedül igazolt tiszta forrásához lordul: a magyar néphez, megkérdezve, vájjon mit akar ?

Azt akarja-e a nemzet, hogy a magyar alkotmány ősi for máját mogujitva maga is uj életre keljen, vagy pedig azt, hogy továbbra is a kátyúk kultuszát űzze, mai aliapotaüan megmerevedjek, a fejlődés útjáról szantszaudekkal es csökönyösen letérjen ? Azt akarja-e a nemzet, hogy a maga egészeben, valamennyi tarsaualmi és foglalkozási agaban együtt induljon az evolúció utján, vagy pedig tovaobra is csak egyes vékony rétegei ússzanak a jólétben s gyakoroljak nyíltan vagy titokban a közhatalmat? Akar-e méltó lenni a nemzet a Széchenyi és Kossuth száz évvel ezelőtti reformkorához, vagy a termékeny fejlődés útját elkerülve, tespe- désbe akar sűlyedni?

A miniszterelnök úr úgy látta, hogy a párt megzavart állapotában nem tud a kormány a maga munkatervének meg valósításában határozott biztonsággá! dolgozni, mert a kormány mögött nem egységes felfogású képviselők állnak. A Nemzeti Egység Pártjának valóban egységesnek keli lennie. A pártnak korszerűen meg kell újhodnia. A korszerű szó kettős értelmet takar: először azt, hogy valóban a mai kornak gyorsabb ütemű, reformokat követő szelleméhez igazodjék, de másodszor azt is, hogy — ami az előbbinek lelki követelménye — a képviselők életkorában is kifejezésre jusson a fiatalabb kor alkotásvágya és tettereje. Köröskörül a többi országokban már jóideje a világháborút megjárt, forradalmakat átélt, azóta sokat tapasztalt fiatalabb nemzedék vette át az államok vezetését : Olaszországban Mussolini vezérlete alatt az egész olasz politikai és gazdasági élet a fiatalabb fasiszta nemzedék vezetése alá jutott; Németországnak kétségkívül nem mindenben példaszerű, de a nemzeti öntudatot tőből felrázó új kormányzata a 30—40 évesek műve; Ausztria a fiatal Dolffuss és Schuschnigg ugyancsak fiatal vezérkarával indult új fejlődése útjára. Csak mi szenvedjünk közéleti érelmeszesedésben, kényelmes csendben és mozdulatlanságban, a bátortalanság és tehetetlenség rugalmasságot vesztett és megmerevedett állapotában, kezdeményező erő és kiviteli energia hiányában? Csak mi folytassunk ácsorgó politikát az idők tovarobogó árjában?

A lefolyt másfél évtized alatt új, kemény lelkiségű fiatal nemzedék nőtt fel. amely sok tapasztalata után már nem forrófejűén, vakon cselekszik, hanem mélyen átérzi a történeti felelősséget. Nem kell félnünk a 35—40 éves, úgynevezett fiataloktól, akikben már koruknál fogva is meghiggadt az ifjúság reíormszellemének radikalizmusa, feszültségüket már a valósághoz simuló okosság mérsékli. Nem az az oktalan és illetlen gondolat játszik itt szerepet, hogy most már az öregek általában kapcsoltassanak ki a politikai életből, mint akiknek élete könyvében már nem következ- hetik uj, termékeny fejezet, legfeljebb csak néhány kiegészítő paragrafus, inkább csak a múltat megvilágító jegyzetek, hanem arról, hogy az ő életbölcsességüket továbbra is érvényesítve, a különböző nemzedékek, öregek és fiatalok őszintén és bizalommal együttműködjenek: a fiatalabbak adják a kezdeményező és tetterőt, az öregek pedig a fékező kritikát és óvatosságot. Csakis ilyen összeműködéssel lehet igazi időtálló reformmunkát végezni, mely elébe megy az eseményeknek, előre megvalósítja azt, amit a fejlődés előbb-utóbb szükségképpen, de sokkal drágább áron kikövetel.

De mik is ezek a reíormtervek, magasabbrendű célkitűzések,amelyek messze túl mennek a folyó napi politikán? A reformok első csoportja az alkotmányjog körébe vág. Első a kormányzói jogkör kiterjesztése. A Kormányzó Ur őfőméltóságának fennkölt személye úgy bevéste magát másfél évtized alatt a magyar közéletbe, hogy természetszerű azoknak a korlátozásoknak megszüntetése, amelyekkel az első nemzetgyűlés a kormányzói jogkört megszabta. A választójogi roform ma már elodázhatatlan: ez az utolsó nyilt- szavazásos választás. A felső ház jogkörének kitágítása, a régi főrendiház jögkörénez való közelítése a kormánynak programpontja.

Ezeknél azonban sokkal fontosabb egy szerves földbirtokpolitikai reform, mely helyesebb arányt állapit meg a nagy-, közép- és kisbirtok közt s igy szociálisabb és népiesebb irányba tereli a vagyoneloszlást, anélkül azonban, hogy belenyúlna a magántulajdon elvébe. Ezzel összefügg a telepítés feladata, mely már régóta fokozatos megvalósítására vár E ponton a kormányt már eleve radikalizmussal vádolják. De hát radikális politikus volt-e Darányi Ignác, aki először kísérelte meg a telepítést? A hit- bizományi reform is a föld helyesebb és igazságosabb megosztását veszi célba a nép javára, anélkül, hogy a történeti családok birtoka szabad prédára kerülne. De nemcsak a főid a fontos, hanem a lélek is: a kormány tüzetes terveket készít elő a családi élet védelmére és megerősítésére, az egyke elleni hatékony küzdelemre. Magyarország hercegprímása a maga nagy tekintélyének súlyával jogosan követeli, hogy a törvényhozás ezzel a nemzet életébe leginkább belevágókérdéssel foglalkozzék. Cél- bavette a kormány a törvényes érdekképviseletek országos szer vezését is, mert abból indul ki, hogy minden termelőmunka a nemzet egyetemes érdekei szempontjából egyformán szükséges és értékes, tehát a munka különféle ágainak, a munkaadóknak és munkavállalóknak képviseletei között összhangot és egyensúlyt kell teremteni egy nagy országos szervezet keretében.

Nem lehet itt és most feladatom e reformtervek részleteibe hatolni. Csak ki akarom emelni, hogy a gazdasági és szociális reformok legfőbb célja: a nemzeti jövedelem eloszlásának egészségesebbé és arányosabbá tétele, anélkül, hogy történetileg kialakult társadalmi és gazdasági berendezkedésünk alapjait, nemzeti hagyományaink történeti folytonosságát érintené. E reformokban egy a legfőbb kötelességünk: a nép széles rétegeinek ellenállóképességét fokozzuk intézményszerű társadalmi és gazdasági intézkedésekkel.

Ezt szolgálta a kormány eddigi tevékenységével is: nem engedte, hogy az adós gazda jószága a jobb időkben felvett kölcsön miatt most dobra kerüljön és a gazda földönfutóvá váljék; a gazdaadósságok terhét kicsinyítette, amikor a kamatot egyhar- madra szállította le. Az sem véletlen, hanem a kormány céltudatos munkája volt, hogy a mező- gazdasági cikkeknek, főképp a búzának árában emelkedés következett be.

De a belpolitikai mellett óriási feladatok várnak reánk a külpolitika terén is, melynek legújabb fejleményei nemzetünk sorsára döntő jelentőségűek lehetnek. Azért is van szükség egy nem szétzilált, hanem homogén lelkű országgyűlésre, hogy a külpolitikai kérdésekben a kormány mögött az egész nemzet, mint egységes fallanksz álljon. Mi az európai békét, a nemzetek kölcsönös kiengesztelődésének ügyét becsületesen szolgálni akarjuk, de egyben igazságos nemzeti érdekeinket is érvényesíteni óhajtjuk. Az olasz-francia közeledésnek, amely a római jegyzőkönyvben nyer kifejezést, rendkívül fontos következményei vannak hazánkra nézve is. Francia- és Olaszország a közeljövőben felszólítást fognak intézni Ausztria összes szomszédaihoz, hogy Ausztriával, de egymásközt is kölcsönös be nem avatkozás! szerződést kössenek. Ezzel aDuna-medencé- jében uralkodó áldatlan feszült helyzetnek akar a két nagyhatalom, amtdyekhez Anglia is csatlakozott, végét vetni. Mi örömmel fogunk bele ilyen irányú tárgyalásokba, mindjárt fenntartjuk és hangsúlyozzuk is azt a meg- győződésziinket, hogy a trianoni békeszerződés rendelkezéseit igazságtalanoknak és módositan- dóknak tartjuk. De ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a szomszédos államokkal jobb modus vivendi-re jussunk, persze csak abban az esetben, ha nem pusztán üres egyezményformulákban, merő alakiságban merül ki a' közeledés, hanem becsületes és őszinte tartalmat is nyer, ami elsősorban az elszakított magyarsággal, mint a nemzeti