Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-03-03 / 18. szám

ára 12 fillér Mai számunk 6 oldal E Polliikul és íársadalml heiilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P - f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára.......................................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI REZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Miért nem vett l'ác városa Speyer- kölcsönk ötvényt ? Irta: I&r Kestler István “ : -x—MST» biz. elnöke A Váci Hírlap 16. számában a pesti újságok híradása nyomán nem minden célzatosság nélkül közli, hogy Újpest városa a Vác városnak felajánlott Ötleten a Speyer-kölcsön kötvényei utján másfélszáz-ezer dollárt keresett. Ha csak ennyit és igy irt volna le a cikkíró, akkor hallgatnék és nem érezném a szükségét annak, hogy visszatérjek erre a tárgyra. Azonban a cikk szemrehányással illeti a város vezetőségét azért, hogy nem cselekedte meg ugyan­ezt. Mivel én is részt vettem azokban a tanácskozásokban, amelyekben megállapítottuk, hogy nekünk nem áll módunkban a Speyer-kölcsön kötvényeinek vá­sárlása, én is érzem a felelőssé­get és ezért azt is kötelességem­nek tartom, hogy ez ügyben vé­leményemet elmondjam. A terv tőzsde üzletekkel foglalkozó egyé­nektől eredt, akik azt ajánlották a városnak, vegyen Speyer-köl­csön kötvényeket, mert — hajói emlékszem — akkor a 1Ü0 dol­láros kötvényt igen előnyös ár­folyamon lehetett volna a tőzsde- piacon felvásárolni. A terv szerint a város a Speyer-kölcsön törlesz­tésére, vagy kifizetésére használta volna fel a kötvényeket. Elleneztem ennek az ajánlatnak az elfogadá­sát én is, mert 1. a Speyer-köl- csönt nem lehet kötvénnyel visz- szafizetni; 2. ez tőzsde játék lett volna; 3. a városnak nem állott sem saját, sem idegen pénz a rendelkezésére. Adós, fizess! Ezt a Váci Hírlap cikkírója is tudja. És azt is tudnia kell, hogy az adósnak oly módon kell fi­zetnie, amint a hitelezővel meg­állapodott Általában úgy szokott lenni, hogy kötvények kibocsátá­sával folyósított kölcsönt-a köt­vényekkel lehet és kell vissza­fizetni. Föltűnő dolog azonban, hogy ennek a kölcsönnek a fel­vétele alkalmával a Speyer bank­ház kikötötte, hogy aSpeyer-köl- csönt kötvénnyel visszafizetni nem lehet. Olyan kikötmény ez, mely az adós birtokában lévő kötvényt értéktelennné teszi a hitelezővel szemben, mert az adós nem fi­zethet a hitelezőnek ezzel a köt­vénnyel. így tehát hiába vásárol­tunk volna Speyer-kötvényeket, ezzel nem fedezhettük volna le a Speyer bankházzal szemben fenn­álló adósságunkat. És Újpest ? Újpest városa vállalta azt a ve­szélyt, hogy a Speyer-kölcsön megvásárolt kötvényei a város vagyontárgyai közé kerülnek, mint bármely más értékpapír, mely esetleg már a birtokában van. Újpest városa ezt megte­hette, mert az ő fokozható évi jövedelmei elbírnak négy éven át évi 97.000 pengős ilyen beru­házást, de Vác városa utolsó fillérig nélkülözhetetlen szti kségletekre igénybevett s folyton csökkenő bevételei mellett ilyen beruhá­zásra nem vállalkozhatott és ép­pen ezért elleneztem én isa köt­vényvásárlás tervét. Szabad-e a város pénzén tőzsdejátékot folytatni ? Ezt a kérdést feli kell vetnie annak, aki a Speyer-kölcsön köt­vénye összevásárlási tervének elutasítása felett kritikát gyakorol és pálcát tör. És ezt a kérdést minden kritikusnak, tehát a Váci Hírlapnak is, meg kell válaszol­nia. Tessék erre a kérdésre igen­nel, vagy nem-mel felelni! Mert ha úgy áll a dolog, amint a mai napig is úgy áll és semmi meg­alapozóit kilátás sincs arra, hogy az előbb említett kikötés meg^' változzék, akkor a Speyer-kölcsön kötvényeinek vásárlása nem egyéb, mint tőzsdejáték. A köt­vénnyel a Speyer kölcsönt vissza­fizetni nem lehet, tehát ha a köl­csönt vissza akarják fizetni, ak­kor a kötvényeket újraél is kell adni Kötvényeket venni és el­adni pedig nem más, mint tőzsde­játék, sőt tőzsde-spekuláció, ame­lyen nemcsak nyerni lehet, hanem veszteni is, amint azt a közelmúlt tapasztalatai igazolják, amidőn városunk polgárai közül is sokan aránylag nagy vagyont vesztettek a tőzsdejátékon. Szabad-e köz­pénzen ily veszedelmes játékot folytatni ? Ha szabad a város pénzén tőzsdézni, akkor ezen a címen ajánlhatták volna a tőzsde üzletekkel foglalkozó egyének akár azt is, hogy bármilyen más tőzsde-papirt vásároljunk, vagy osztálysorsjátékon játszunk. Kitől lehet jogosan követelni, hogy vál­lalja a közpénzen folytatott tőzsde- spekulációért veszteség esetén az anyagi felelősséget, az erkölcsi és fegyelmi felelősséget pedig minden körülmények között?! Én nem-mel feleltem és ezer­szer nem mel fogok felelni, mert közpénzen börzézni, tőzsdejátékot folytatni nem szabad. Hogy nem­csak én ítélem meg igy a hely­zetet, hanem a felügyeleti ható­ságok is, arról a Váci Hírlap ugyancsak tanúságot tehet, mert tudnia kell, hogy más városok is foglalkoztak a Speyer-kölcsön kötvényeinek összevásárlási ter­vével s a felügyeleti hatóság ezt mindig ellenezte. És Újpest? Mikor Újpest városa a tőzsde­játékba belement, magánosok pénzével tette ezt, akiknek azzal is kellett számolniok hogy a fel­sőbb hatóságok által akkor még nem engedélyezett kölcsönt a vá­rostól sohasem kapják vissza. A Váci Hírlap cikkében olvasom, hogy a magánosok által összeadott 340.000- pengőt Újpest városa az 1935-ik költségvetési évtől kezdő- dőleg négy éven át akarta vissza­fizetni. Nem is mutatták be az erre vonatkozó szerződést a bel­ügyminisztériumban a tranzakció lebonyolítása előtt, hanem csak a végrehajtás után. És a belügy­minisztérium? Megadta a jóvá­hagyást, de csak jóval később, amikor az üzlet már sikeresnek látszott és akkor is megrótta a polgármestert. Ha ez a tőzsde­játék nem sikerült volna, minden bizonnyal anyagilag és íegyelmi- ieg felelőssé tették volna őt és — a tapasztalat alapján merem állítani — azok Ítélték volna el őt a legjobban a rossz üzlet miatt, akik ma dicsérik a jól sikerült spekulációért. Lényegileg tehát a tőzsdejátékot nem a város, ha­nem azok a vállalatok folytatták, amelyek a pénzt e célból össze­adták. Felelősség nélkül könnyű jövendölni, mikor már az esemény megtörtént! Pénz Is kell az üzlethez ! Pénze pedig Vác városának akkor sem volt, amikor a terv felmerült és igy még abban az esetben is, ha akadt volna valaki, aki vállalta volna a tőzsdejáték esetére az anyagi, erkölcsi és fe­gyelmi felelősséget, Vác városa nem vásárolhatott volna Speyer- kötvényeket. A vásárláshoz pénz kell. A városnak készpénze nem volt, hitelt pedig a szükséges és törvényes célokra is csak nehezen tudott azidőtájt szerezni, hiszen a Speyer-kötvényekkel való tőzsde játék- már a bankzárlat utáni hitelszűk időkre esik. - Én is ott voltain a tanácskozásokon, ott voltak mások is és amikor elle­neztük a terv keresztülvitelét, akkor az elutasító álláspont ki­alakulásában nem utolsó szem­pont volt a szomorú megállapí­tás: pénzünk pedig nincs és nem is tudunk szerezni. És Újpest? Újpest városának sem volt pénze. De könnyű volt Újpest városának börzézni, ahol az Egye­sült Izzó, a Tröszt, a Magyar Pamutipar, a Wolfner és Mauth- ner-féle bőrgyárak és még sok nagyobb iparvállalat van, amelyek maguk között elosztva az össze­get, képesek voltak ezt a kocká­zatos kölcsönügyletet minden ve­szedelmének ismeretében is vál­lalni. Vájjon a váci vállalatok —- a Pestvidéki Nyomdát sem ki­véve — mit lettek volna képesek egyáltalában összeadni, hát még ilyen bizonytalan kimenetelű célra ? Mit tan utunk ebből? A Váci Hírlap tanulsága az, hogy a jó polgármesternek nem­csak a felsőbbség elismerését kell oly szívesen elfogadni, de néha megrovást is, ha a város érdeke úgy kívánja. Nem tudom, közérdek-e a pol­gármester személyét előtérbe ál­lítani és őt felelőssé tenni olyan ügyekért, amelyekben máskor a Váci Hírlap is kívánja — mert kivánDia kell —, hogy a polgár- mester ne önhatalmúlag intézked­jék és határozzon, hanem vegye igénybe a törvény szerint rendel­kezésére álló összes szervek köz­reműködését és velük egyetértés­ben foglaljon állást? Rosszul szol­gálja városának érdekét az, aki minden ügyben a polgármester személye ellen intéz indokolatlan támadásokat, melyek végered­ményben a polgármesteri állás tekintélyét csorbítják s alkalma­sak arra, hogy kiirtsák azt a ha­gyományos tiszteletet, szeretetet, bizalmat és ragaszkodást, mellyel Vác városának minden lakosa a hatóságok iránt, nem alap nélkül viseltetik. Mi pedig, akik részesei voltunk az ügy ilyen alakulásá­nak, vállaljuk a kritikát a Speyer- kölcsön kötvényei körül tervezett börze-játék elutasításáért, mert a város érdekei szerint valónak tar­tottuk, hogy ne lépjünk a speku­láció ingoványos talajára. Ni, minap „A vén gazember“ az Ipartársulatbai

Next

/
Thumbnails
Contents