Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-02-24 / 16. szám
Ára 12 fillér 49-lk évfolyam 16. sxávn Vác, 1935 február 24 Politikai és társadalmi hetilap, mepJeleRik heíesikénst kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ........................................ p _ | Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára.......................................................12 fillér g3* *äa«Baaffigg3«a£3; FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉMYI E&EZS© SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, dijszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Vác városnak felajánlott ötleten Újpest már másfélszázezer dollárt keresett 1 A ride» tényállás A jól informált Pesti Tőzsde.« c. közgazdasági lapban olvassuk az alábbi rendkívül érdekes történetei. A mull esztendő őszén történt, hogy egy budapesti banK- bizományos cég felhívta dr. Seni- sey Aladárnak, Újpest város polgármesterének figyelmét arra, hogy milyen alacsonyan állanak .a S p e ve r - k ö I c s öl 1 k ö t vények és egyben ajánlatot tett arra, hogy háromszázezer dollár névértékű kölcsönkötvényt 340 ezer pengőért tud szállítani. Újpest városának természetesen erre a célra nincsen pénze, ellenben Semsey polgármester az ajánlatról értesítette Aschncr Lipótot, az Egyésült Izzó vezér- igazgatóját Aschner vezérigazgató azonnal felismerte, hogy ebből a kötvény vásárlásból mi■milUBIMniMÉl III mi iMifcl III" U|| ' fi Mll|in|i lyen nagy előnye lehet Újpest városának és az ajánlatról azonnal értesítette a Tröszt, a Magyar P am úti mir, a Wolfner- és a Mauthner-féle bőrgyárak és még néhány újpesti nagyobb iparvállalat vezetőségét. Rögtönzött megbeszélésre gyűltek ösz- sze és az eredmény az volt, hogy 24 óra alatt az újpesti iparvállalatok Újpest városa helyeit kifizették a 340.000 pengőt, Újpest városával pedig olyan megállapodást kötöttek, hogy a város az 1935. költségvetési évtől kezdve négy éven ái 97.000 pengős részletekben fizeti vissza az ily módon kölcsön kapott ösz- szeget. A nagy iparvállalatok akciója igen kedvező volt már akkor Újpest városára, mert hiszen a vállalatok által kért kamat körülbelül három százalék, amikor a kötvények után ötszázalékos kamat jár. Újpest váróEgy nap teljesen eltűnik Részlet jyiarkóczy János érdekes liceumi előadásából Megemlékezem volt legjobb baj társam ról, egy szőke hajú, bolondos, kedves kis hadnagyról. Még a háború előtt együll ettük az akkor obligat 3 krajcár töpörtyű. 2 krajcár kenyér vacsorákat, együtt verekedtünk a járőrgyakorlatok alatt és együtt mulatozunk Titelen, amikor az 1912 13-as kritikus télen ott őriztük a Tiszába fagyott Dunahajórajl. A kis hadnagy ott vesztette el szivét; nemsokára eljegyezte a főjegyző aranyos leánykáját. Jött a háború! A mosolygóarcú harcos komoly harctéri felszereléséhez: pisztoly-, kés-, távcső-, irattáska tartozol! egy barátságosabb cikk menyasszonyának zubbonyzseb- nagyság'ú fényképe is. Lucskos, borongós idő. Felőrlő harcok ide-oda, előre- hátra. Egymás mellett voltunk; mindig mosolygó arcát néztem és igy könnyebben bírtam a nehéz napokat. November 24. Ln zászlóaljparancsnok leltem, ő voll egyik századom parancsnoka. Midőn este a harcizaj elállt, kis baj társam felkeresett primitiv fedezékemben. »Te Jani , —- azt mondta sugárzó arccal, most már égy hete nem néztem meg a kislány képét, de most, itt előtted megnézem! Az én örömömben hadd örvendj Te is' Bekecsét kigombolta és kivette a képet a belső zsebből: szeretettel, áhítattal, mint egy törékeny kristályt. Átszellemül len nézte, nézte sokáig. Lelke oil járt Titelfn. Teáztunk. Azután boldogan ment elől levő őrhelyére. Baj társam boldogságáról még álmodozva, könnyen aludtam el nyirkos, kemény fekvőhelyemen. Hatalmas tüzérségi tűzre ébredek. Kirohanok. Sötétség. Hadnagyom százada erősen lő. Előrerohanok hozzá: »Mi van? Nem látni semmit. Lefekszem és úgy igyekszem legalább valami árnyképet látni. Mint egy sötét, hatalmas háztömb, úgy hömpölygőit az orosz támadás felénk. Gyorsan! — a lartalékszakaszt bevetem, az ezredzászlót, mely reám volt bízva, az altiszttel a következő domb mögé visszarendelem . Bravó! A tartalék idejében beérkezett hadnagyomhoz! A friss puskák fellendítik a tüzet, mintha parázsra olajat öntenének. Sikerült a háztömbnyi oroszt megállítani. Pár percig pihenek. »De mi ez?« Újból lefekszem a földre és úgy igyekszem valami árnykésa a tranzakció lekötése, illetve gyors végrehajtása után tett csak jelentést a belügyminisztériumnak erről a szerződésről, amelynek jóváhagyását kérte. A -bel- ügy miniszter szab ály t al a 11 ságot látott abban, hogy a város előbb végrehajtotta a tranzakciót és csak azután kérte a jóváhagyást s ezért Semsey polgármestert meg is rótta. A szerződést azonban ennek ellenére jóváhagyta, mert felismerte, hogy az milyen előnyt jelent Újpest városára nézve. Újpest másf'élszázezer (lollárí nyer A kötvényeket Aschner Lipót vezérigazgató az Egyesült Izzó pénzszekrényében őrizte, Újpest városa pedig az idei költségvetésbe már föl is vette az első 97.000 pengős részletet, amely a költségvetés belügyminiszteri jóváhagyása után vált volna esedékessé. Időközben azonban a kötvénypiacon megindult a nagy áremelkedés és a Speyer-köi- csön két héttel ezelőtt már elérpet látni. Jól látok?!« Hadnagyom állása felől újból hömpölyög a tömeg, de most már felém! Nem lehet őket megismerni: Ki ez? — Saját? — Orosz? Gyorsan! Ami még emberem van, előre! Hiába! A gombolyag. — saját, orosz vegyesen, csak jön. jön felém. Bt a hadnagy! Mi az? Nem tudom! Hálunkban vannak, elül vannak, — nincs megállás! »Gyerünk ide a dombra! Ott majd csak szétválasztjuk a népet.« Egymás mellett haladunk hátra; fütyülnek a lövedékek. () megáll, puskái fog, visszafordul és lő. T o v á b 1) megy ünk. Ott, — ott megállunk! Egy velőtrázó sikoly! Jaj! és kis hadnagyom arcra bukik. A sikoly szivembe markolt és h al ánté k om at tép te. Egy ugrás. Őrmesteremmel lábra állítjuk, - visszük. Nézem. Egyik lábát emeli, másik lábát emeli. »Hál istennek!« kiáltottam, nincs nagyobb baj! De, ki se mondtam — és mint egy zsák, úgy esik a tarlóra szegény, mosolygó arcú, kedves hadnagyom. Ott feküdi mellettem ni ózd u 1 atl an 111. Fiz mind pillanatok műve volt. És egy pillanat alatt villant át agyamon a régi kalonadal: te a hatvanszázalékos árfolyamot is. Az Újpest város tulajdonában levő kötvények értéke ezáltal a vételár kétszeresénél is nagyobbra emelkedett. Ekkor Aschner vezérigazgató azt az ajánlatot lelte Semsey polgármesternek, hogy a 300.000 dollár névértékű kötvények felét, tehát 150.000 dollárt, adjon cl és ebben az esetben Újpest városának ingyen marad meg 150.000 dollár névértékű Spe- yer-kölcsönkölvénye. Semsey polgármester ezt az ajánlatot is elfogadta, a tranzakciót lebonyolították, Újpest városa kamatmentesen visszafizette az iparvállalatoknak az ősszel kölcsönkapott 340.000 pengőt és az eladási árból még 7000 pengő készpénze is maradt. Most tehát az a helyzet, hogy Újpest városának vagyona ingyen 150.000, dollár névértékű S p eye r-kö! csönnel szaporodott és azonkívül a költségvetése a négy éven át fizetendő 97.000 pengővel megkönnyebbcdelt. Az ingyen kötvények évi 25.000 pen_ * • Volt egy ba j társam ... Azután tovább! Nincs idő az érzelgésre. Négy ember megfogta, hátra vitte a hadnagyot. Még egy gondolatom Titelre szállt, — azután ... • »Állj!« — Már virrad. Emberek, itt tűzlőállás! Lőszert előre, — tartalékot képezni, előretörni, — nem megy! Oldalt eltolni. A faluban mellettünk is dúl a harc. Ho! a zászló? Odaküídtem a hadoszlálypa- ranesnoksághoz. Beérkezett-e?« Holvan az ezredparancsnok- ság? hol vannak küldönceim? hoi a felszerelésem?« Újból orosz támadás. — Elten támadás! Végre! Kétoldali ellent ám adással visszafoglaljnk állásainkat. Ezer orosz fogoly. Elhelyezem századomat és most: »hadd szuszogjak egy kicsi l!« Hány óra is lehet már? — még mindig csak szürkület? — Nem akar ma a nap feljönni?« Odamegyek egy tiszthez. Hány óra van? — Nem ériem, hogy ma nem akar világosodni, pedig már legalább nyolc órára becsülöm az időt.« Nevetve mutatja a tiszt az óráját: Már este van! Egy egész nap nyomtalanul haladt el feleltem, mert gondolataim ott voltak Nála, akit ezen a napon elvesztettem. Két szó nem sok az is elég s az egész város lázhan ég Ipartársulatban március 3-án „A vén gazember
