Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-12-22 / 99. szám
WACI HÍRLAP 5 Ünnepet ül a magyar haza! Legnagyobb zenei lángeszének, Liszt Ferencnek születése százhuszonötödik, halálának ötvenedik évfordulóját. Ünnepi évet szentel a haza nagy fiának, mely év alatt mindsűrűbben hangzanak föl halhatatlan műveinek ragyogó harmóniaköntösbe öltöztetett csodás melódiái. Ki nekünk Liszt Ferenc?Egy olyan kimagasló egyéniség, hogy szinte nem tudjuk, mit csodáljunk benne inkább, az embert, az előadóművészt, vagy az örök- életű zeneköllőt, aki nemcsak a magyar zenevilág legnagyobbja, hanem világviszonylatban is a legnagyobbakkal áll egy vonalban. Előadóművészete a maga korában egyedülálló volt. Alkotó művészete kiszámíthatatlanul előrevetette fényét és bevilágít a ma zenéjébe. Mint a meteor, amely ha elindul ragyogóan végtelen pályáján, bevilágítja amin- denséget, csodálatba ejti bámulod. Ki gondol ilyenkor arra, hogy hol lesz htjának vége? Csak csodáljuk és káprázó szemmel követjük útját még akkor is, amikor eltűnt. Ma már tudjuk, hogy hol végződött ennek a magyar ég egyik fcgtüzesebb csillagának útja. Abban a birodalomban, melynek kapujára ez van arannyal irva: »Halhatatlanok «. Liszt, mint eirtber, kiváltságosán jó és nemeslelkű, fenkölt gondolkozást Társalgása rendkívül szellemes, levelei, könyvei korának ritka műveltségéről tesznek bizonyságot. Minden mondata, mit leirt, kiváltságos szellem megnyilvánulása. Mélyen vallásos, keresztényen alázatos. Dicsősége tetőpontján lesz tagja szent Ferenc harmadik rendjének, hogy minél közelebb jusson vallásának csodás, szent misztikumaihoz, melyek egyházi műveiben öltöttek testet. Szive, lelke csupa jóság. Ahol baj, szerencsétlenség történt, művészetét azonnal a segítség szolgálatára kényszeritette. Tűzvész, árviz pusztított itthon, azonnal hazahozta őt magyar szive messze idegenből, hogy művészetét itthon adott hangversenyein pénz- reváltsa és ezt a pénzt mind a szerencsétlen károsultak javára adja. De segített ő máshol is. Bonn városa — Beethovan szülőhelye — szobrot akart legnagyobb szülöttének, a pénz nem volt elég, valahogyan nehezen ment a dolog. Liszt amint ezt megtudta, hangversenyt adott és ennek jövedelmével lehetővé tette, hogy ott álljon Beethoven szobra szülővárosában. Vájjon tudnak-e még erről ott? Nehéz volna számontartani a százasokat, az ezreseket, miket Liszt fejedelmi módon adott jótékony célokra. Mint előadó művész, korában a zongora szuverén fejedelme volt. Csak egy zongoraművész — a német Thalberg — mert vele versenyezni. A mérkőzés csak azt bizonyította, hogy művészrangban Liszt az első. Olyanformán végződött a mérkőzés, hogy Thalberg a legnagyobb, de Liszt a legelső művész. Liszt lázba- hozta hallgatóit, amerre járt. Pedig járt Olaszországtól a muszkák birodalmáig. Előadóm lövészetében azonban nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy páratlanul álló játékával új iskolát teremtett a zongorajátszás terén. Olyan nehéz technikai újításokkal lépett föl, miket előtte szinte lehetetlennek tartottak. Fanatikusan hitt a zongora minden 1 kifejező erejében és ezt a hitét átvitte játékába — mintha zenekaron játszott volna. Ez a litkaa legendaszerűségnek, mely- lyel játékát még ma is emlegetik. Pedig csak az irás marad meg, a szavak, a hangok el röpülnek. Mint alkot óművész, a halhatatlan zeneköltők első sorában él és uralkodik. És mint ilyen is, mélyen hajtja meg fejét fejedelemtársai, egy Palestrina, egy Bach, egy Beethoven előtt, kiknek életében nagy tisztelője volt. Micsoda nemes alázatosság! Az az alázatosság, amely felmagasztal. Műveiben szintén úttörő, nemes forradalmár. Készíti a talajt az utódoknak, de nem feledkezik meg a nagy elődök iránti köteles tiszteletről. Műveiben olyan hangokat szólaltat meg, hogy csodálatba ejti a világot. Merész újításaival ő tette le az alapot, melyre a mai kor zenéje mintegy folytatásként épül. Prófétai szellem voilt művészetében, írásaiban egyaránt. Összegezve mindezeket, a tény az, hogy Liszt Ferenc oly hatalmas magyar zenei nagyság, hogy mindenkor büszkén kell őt magunkénak vallanunk. Haza- l'iatlanság vádjára méltó az, ki őt meg nem becsüli, vagy lemondani hajlandó róla. A róla Írott könyveknek se szeri, se száma. Lehet-e nagyságának, értékének mindennél hangosabban kiáltó bizonyítéka, mint az az erőlködés, amellyel a németek mindenáron magukénak akarják őt kaparintani; amely erőlködésen mi, magyarok, legfeljebb csak mosolyoghatunk. Liszt magyarsága elvitathatatlan. Magyarságát bizonyítja mindenekelőtt a tény, hogy Magyar- országon született, Sopron vármegyének Doborján (akkor: Raiding) nevű falujában, hol atyja Esterházy herceg gazdatisztje volt. Liszt magyarságára vonatkozólag — azt hiszem — ez éppen elég bizonyíték. De adjunk még néhány bizonyítékot a kétkedőknek, tagadóknak! Liszt magyarságát bizonyítják fennmaradt levelei, melyekben nem egyszer büszkén vallja magát magyarnak. Liszt magyarságát mindenkinek odakiáltóan bizonyítják művei, melyekben lépten, nyomon kicsillámlik, kidobban a magyar szív verése, amitől mesz- sze-idegenben, egy hosszú életen át nem tudott szabadulni? És vájjon ki teremtette fogalommá a »Magyar rapszódiát«? Az volt óhaja, hogy halála után Pesten temessék el, a Ferenc-rendiek belvárosi templomának kriptájába. Nem rajta múlott, hogy idegen földben — Weimarban — pihen. Könyvtárának néhány száz kötete ma is az említett ferences kolostorban látható. Nagysága mellett is — vagy talán éppen azért — érték őt hántások, vádak is. Az ilyesmit legtöbbször úri észrenemvevés- sel hárította el magától. Vádolták azért, mert éle javaidejét külföldön élte. Vájjon elképzelhető-e egy akkora lángész, mint ő, szűk keretek között?! Elképzelhető-e, különösen abban a korban, amikor a magyar zeneélet még úgyszólván szopósgyerek - korát élte? És vájjon ma hány nagy művészünk éli életét idegen országokban, mert itthon érvényesülni nem tudván, »nem leli honját e hazában«? Mi csak köszönettel tartozunk Lisztnek külföldi életéért, mert nagy szellemében, ottani működésében tisztelték, csodálták a magyart. Érte a vád amiatt is, hogy anyanyelvét alig beszélte. Ez látszólag szomorú tény. De már gyermekkorában került el hazájából idegenbe tanulni, később dolgozni. így kénytelen volt azok nyelvét megtanulni, hogy boldogulhasson azok között, akik között élt. Németet, franciát beszélt. Kikkel beszélhetett volna ott kint magyarul ? Haza csak ritkán jöhetett ember- feletti elfoglaltsága miatt. Amikor aztán 1875-ben megnyílt az »Országos magyar királyi zene- akadémia« — mely ma az ő nevét viseli — ő lett az elnöke és tanította zongorázni azokat, akiket kitüntetésként hozzáosztot- lak. Ettől az időtől kezdve karácsonytól husvétig Budapesten élt; ettől szeptemberig Weimár- ban; az őszi hónapok alatt Rómában. Egyes itteni tanítványai külföldre is követték. Bárhol jelent meg, udvara« volt. Megjelenése mindenütt ünnepszámba ment, baráti körben csak úgy, mint fejedelmi udvaroknál. Útja mindig diadaléit. És őt szeretnék tőlünk magukénak vallhatni éppen a németek, akik a legtöbb és legnagyobb zenei lángész boldog tulajdonosai! — Odaadjuk-e? Csak tőlünk függ! Attól, hogy értékeljük-e, megbecsüljük-e őt nagyságához méltóan! Vallj uk-e őt -szünetnélkül magunkénak! És ha ezt nem tennénk is, ő azért megmarad annak, ami lelkében is volt magyarnak. Kisfaludi tPikéthy Tibor Nagy katolikus seregszemle lesz Ifácost A Katolikus Népszövetség az új év kezdetén nagygyűlést tart a váci egyházmegye székhelyén. Különféle szakosztályok, egyesületek tartanak gyűléseket és beszámolnak a központ kiküldötteinek, kik viszont templomokban és gyűléseken fognak szólni a katolikusokhoz. Értesüléseink szerint ki fog jönni P. Bangha Béla, az országoshirű szónok, Mihalouils Zsigmond tb. kanonok, a Kát. Népszövetség egyik szervezője, Huszár Károly felsőházi tag, Iíováls Sándor és még mások. A népszövetségi napot január 4-én a székesegyházban tartandó ünnepi litániával vezetik be és ötödikét teljesen elfoglalják az egyesületek tevékenységéről szóló beszámolókés az ezt követő hatalmas népgyűlés. Újból éled a váci frontharcos főcsoport Az Országos Frontharcos Szövetség V á- ci Főcsoportja szerdán vezetőségi gyűlést tartott vitéz balassagyarmati Baint- ner Ernő ny. tábornok elnöklésével. A gyűlés tárgya a megakadt váci frontharcos-élet újraindítása volt Baintner elnök mindenekelőtt megemlékezett a volt vezetőtiszt, Lenkey László érdemeiről, ki létrehozója volt annakidején a váci főcsoportnak. Majd rátért arra, hogy a szerencsétlen mellékkörülmények folytán kátyúba jutott főcsoportunk egészséges új életének kifejlesztése céljából szükséges a tagok revíziója, miért is mindenkit fel fognak szólítani, óhajt-e komoly és aktiv tagja lenni a főcsoportnak, Hangoztatta az elnök, hogy működésük politikamentes egyesülés a bajtársakért. Üdvözli az újonnan kinevezett szervezőtisztet, Zsivánovi<s József szkv. őrnagyot, ki válaszában kijelenti, hogy minden erejével és munkásságával a baj társakért fog dolgozni. Zsembai Ferenc titkár Baintner Ernő elnök bajtársias magatartását emeli ki, amikor dacára az őt ért kellemetlenségeknek — továbbra is hajlandó a baj társak érdekében dolgozni. Beszámol azután az orsz. elnökséggel folytatott tárgyalásáról, mely szerint ott is fontosnak tartják a tagreviziót, mert inkább legyen kisebb a főcsoport, de az aztán erős. Fontos a közgyűlés előkészítése, hogy megindulhasson az egészséges új élet, mert a jelenlegi inkább haldoklás. Németül franciául angolul bevált rendszer szerint tanít Heuffel Johanna dr oki. tanárnő Görög-utca 12. szám. i Liszt Ferenc emlékének £ I S X T
