Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-12-01 / 93. szám
MC* NIRLftP teremt a nagyszerű beszélő. Néhány perc és már játszik a lelkek húrjain, melyek mind az ő igazságait hangoztatják. Majd minden megállapítása után taps. Azután vele együttérző közbeszólások sora. A miniszterelnök először nem is veszi észre, később egy pillanatra megáll s csak azután folytatja, majd egy újabb közbeszólásra megjegyzi, hogy közbeszólók ne mondjanak többet, mint amennyit ő, mert másnap már az ellenzéki lapok úgy tálalják fel, mintha az ő szavai lennének (kis bepillantás az új stilus harcmodorába!) A főispán felpattan ülő helyéről és a folyosón kiáltja: Hát nincs itt 'defektiv, aki a közbeszólásokat megakadályozza? A defektiv már bennállott a teremben. Meszes Tóth Mihály uram mellett és kellő pillanatban, mintha mi sem történt volna, nagy csendben vitte magával. Egy kicsit nagyot hall. A folyosón ő tiltakozott legjobban, hogy a kegyelmes urat zavarni akarta volna. Dehogy! Inkább segíteni akart neki, mert Gömbös Gyula igaz magyar, higgye el a defektiv úr! ö 8 ©y fill a a tárgyilagos politikáról — Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Magyar testvéreim! — A polgármester úr köszöntő szavait nagy hálával fogadom. Üdvözlő beszédében olyan történelmi reminiszcenciákat tárt fel előttem, amelyeknek minden magyart át kell hatniok. Bennem nagy megelégedettséget kelt az a tudat, hogy ebben a hazában megértésre talál jgz a munka, amelyet barátaimmal együtt végzek. Ezt a munkát mindenképpen azzal jellemezhetem, hogy mi egy új magyar világ felé törekszünk. Felismertük a múlt hibáit és erős kézzel javitani akarunk a magyar közéleten, mindent el akarunk követni, hogy Magyarország újra nagy és hatalmas legyen. Ha igy fogják fel munkásságomat, boldog ember leszek. — Bennem nincs gyűlölet senki iránt, mert politikai ellenfeleimet is magyar testvéremnek tekintem. (Helyeslés.) És ha százszor is el akarnak gáncsolni, magyar testvérük maradók, aki fanatikusan meg van győződve arról, hogy az jaz út, amelyen járok, célhoz vezet. És mert ezen az előttem kitűzött úton céltudatosan haladok előre, egyszerűen nem reagálok arra a gyűlölködő szellemre, amelyet a magyar közéletben újabban megnyilatkozni látok. — Mai felszólalásomat egyes sajtóorgánumok »politikamentes« előadásnak hirdették. Ez félreértés, mert én ide is politizálni jöttem. Egy miniszterelnök, még ha akarna is, nehezen tarthat politikamentes előadásokat, mert akármit mond is, végeredményében politikának számit. Ma este is politizálni fogok, de nem abban az értelemben, ahogy a politizálást egyes ellenzéki képviselők felfogják. Nemrégiben ugyanis azt a furcsa kijelentést hallottam egyik ellenzéki képviselőtársam ajkáról, hogy »amit most j fogok mondani, az nem politika, az tiszta tárgyilagosság«. Emlitett ellenzéki képviselőtársam szerint tehát a politika és tárgyilagosság nem férnek össze, -— vagyis a politikának nélkülöznie kell a tárgyilagosságot, viszont a tárgyilagos ságra való törekvés nem fér össze a politizálással. — Nos tehát, én nemhogy nem vallom est az elvet, de annak pontosan az ellenkezőjét hirdetem és azon az állásponton vagyok, hogy ha valakinek,, úgy a politikusnak, aki a közélet nagy kérdéseivel foglalkozik, kötelessége tárgyilagosságra törekedni. Az ellenkezője lehetett a régi politikai világ stílusa, én azonban — mint az új politikai stilus hirdetője —' a politikában is igyekszem megőrizni tárgyilagosságomat. Azt a régi politikai stílust, amelyet újabban egyes ellenzéki körök ismét erőteljesen kulti- válnak s amely gúnyolódásokban, viccelődésekben és személyeskedésekben éli ki magát, a legjobb akarat mellett sem tudom politikának tekinteni, mert nem lehet politika a szó nemes és tiszta értelmében az olyan közéleti aktivitás, melynek egyedül az a, célja, hogy lejárassa a tekintélyeket, kigúnyolja más emberek hitét és meggyőződését, felőrölje az alkotásra hivatott energiákat s útját állja a lelkek összefogásának. (Viharos éljenzés és taps.) A miniszterelnök ezután arra mutatott rá, hogy egy, Kornis Gyulának tett régi ígéretét, váltja be, amikor ebben az évben másodszor jelenik meg a váci polgárok körében. — Eljöttem — mondotta a miniszterelnök — másodszor is, mert mindenüvé el akarok menni, hogy mindenütt együttes erővel gyújtsunk fáklyát a magyar jövendő számára. (Viharos j éljenzés és taps.) Hékesség és szeretet-— Engedjék meg tehát, hogy az ily szempontok alapján tartandó előadásom során elsősorban azoknak az ellenzéki kritikáknak a megcáfolásával foglalkozzam, amelyek újabban a közélet különböző ellenzéki frontvonalai felöl a kormány politikájával szemben elhangzanak. — Az első állítás, amellyel az ellenzék operál, az, hogy manapság az egész országban izgalom van és mindenütt nyugtalanság üli meg a lelkeket. •— Én a magam részéről ezt az izgalmat és nyugtalanságot seholsem tapasztalom: ellenkezőleg, az a megállapításom, hogy az ország minden részében páratlan nyugalom, nagy rend s általános békesség uralkodik. Nem izgalom, hanem békesség és szeretet uralkodik a lelteken. Ezt tapasztaltam én — ismétlem — az ország minden részében. Orosházán épp úgy, mint Szentesen, Gyulán épp úgy, mint Debrecenben. Mindezeken a helyeken azt láttam, hogy a magyar nép bámulatos nyugalommal és heroikus önmegtagadással viseli a jelen küzdelmek sorsát. Mert a magyar népnek megvan az az erénye, hogy a legnehezebb körülmények között is hittel és bizalommal tud vágyódni a szebb jövő iránt. — A magyar nép, különösen a háborút járt nemzedék, tisztában van vele, hogy nagy célokat csak összetartással és fegyelemmel lehet elérni. (Úgy vanl Úgy van! S ezt az összetartást és fegyelmet örömmel konstatálom az ország legkülönbözőbb vidékein. (Úgy van! Úgy vanl) Nyugodt lélekkel állíthatom ma, mint egy évvel ezelőtt, hogy Magyar- ország egyike Európa legnyugodtabb, legrendozettebb s legnagyobb belső békével rendelkező államainak s mert ez igy van, éppen ezért van okunk bízni a jobb, boldogabb magyar jövő elkövetke- zésében. (Viharos éljenzés.) — Izgalom és nyugtalanság •— nyomatékosan hangsúlyozom •— tehát nem található sehol ebben az országban, legfeljebb egyes ellenzéki orgánumok hasábjain, amelyeknek az a célja, hogy politikai taktikából izgalmat és nyugtalanságot keltsenek. Ezt a célt azonban a legnagyobb igyekezetük mellett sem — A második állítás, amelyet az ellenzéki oldalról napjainkban erősen kol- portálnak, az, hogy »veszélyben az alkotmány«. Ez az állítás is nélkülöz minden komoly alapot. Csak egy pillantást kell vetni a közügyekre, hogy meggyőződjünk a '»veszélyben az alkotmány« jelszó alaptalanságáról és tartal- matlanságáról. Az államfő (Lelkes éljenzés és taps.), az országgyűlés és a kormány, amlely a maga hatalmas többségi pártjára támaszkodik, a legalkotmányosabb, legtörvényesebb formában intézi az ország ügyeit. (Úgy van! Úgy van!) S ez hajszálnyira így lesz a jövőben is. Mi a törvények alapján állunk. Semmiféle olyan igyekezetei nem táplálunk és nem tűrünk, amely vonalnyira is le akarna térni az alkotmány és a törvények útjáról. Aki az ellenkezőjét állítja, az valótlant állít s nem lehet más célja, mint — komoly politikai cél hiányában — valótlanságokkal és rágalmakkal operálni a törvények útját járó kormány ellen. (Viharos éljenzés és taps.) Uj sajtótörvény kel! — Azt is mondják egyesek, hogy nálunk nincs sajtószabadság. Ez is a merész állítások közé tartozik. Mert ha külföldi példára is szabad hivatkoznom, fogják elérni, mert manapság minden magyar tudja azt, hogy a nyugodt, békés, alkotó munka produktiv szelleme az, amely boldoggá teheti mind az egyént, mind a nemzeti közösséget. (Viharos éljenzés és taps.) nyugodtan tehetem fel a kérdést, hol, melyik országban van olyanmérvű sajtó- szabadság, mint nálunk? (Úgy van! Úgy van! Nagy taps és éljenzés.) Magyar- régebbi kijelentéseimet. Azt tudniillik, hatom — mindent meg lehet Írni s hogy ez igy van, arra példa és bizonyíték az az állandóan visszatérő és meg-megújuló szorgos igyekezet, amellyel egyes ellenzéki orgánumok a kormány és a kormányelnök közéleti tekintélyét gúnyolódással, sárdobálással és a legkülönfélébb! invektivákkal céltudatosan lejáratni igyekeznek. Ezt egyetlen más országban sem engednék s tűrnék meg s csak nálunk van meg ennek a lehetősége, viszont nálunk is — s ez kétségkívül megállapítható, ha nyitott szemmel figyeljük a közvélemény lelkületét — a tiszta közszellem megrontására vezet. (Viharos éljenzés és taps.) — Nálunk nem sajtószabadság, hanem sajtószabadosság van! ■— kiáltott közbe most egy hang, általános helyesléstől kísérelve. — Nézetem szerint — folytatta szavait a miniszterelnök — új sajtótörvénynek kell jönnie, amely az alkotmány szellemében, törvényes úton hozza összhangba a sajtószabadságot a nemzeti közérdek egyetemes szempontjaival, (Nagy éljenzés és taps.) A választójog kérdésében állom a régi felfogásomat — A magyar közvélemény sürgetőleg kívánja, hogy teremtsünk rendet az összes sajtókérdések tekintetében, kívánja, hogy az új sajtótörvény megvédje a családot, a gyermeki, a, nő erkölcsiségét, az egyéni tisztességet és a közélet tisztaságát s erős bástyát építsen a bármely irányból jövő destrukcióval szemben. (Percekig tartó éljenzés és taps.) — Azt is állítják bizonyos ellenzéki oldalon, hogy semmiféle reform nem ér semmit, amig nincs me.g az általános, egyenlő és titkos választójog. E kérdés tekintetében is többször leszögeztem már álláspontomat, amely az, hogy az élni és alkotni vágyó magyarság élete független a választójog kérdésétől. (Viharos éljenzés és taps.) A magyarság ugyanis alkotások után vágyódik s alkotásnak lehet tekinteni az útépítést, alkotásnak lehet tekinteni a külkereskedelmi kérdések megoldását, a gazdaadósságok rendezését, a hitbizományi reformot, a telepítési kérdési, alkotásnak lehet tekinteni a nevelésügy reformját, az alföldi kérdések megoldását. Mindezekkel szemben azt állitani, hogy egyedül csak a választójogi reformalkotás, ez helytelen közéleti ítélőképességre vall, amelyet én semmiesetre sem tehetek magamévá. A választójog kérdésében most is állom régebbi kijelentéseimet. Azt tudniillik, hogy a választójog ügyét a többi alkotmányjogi kérdéssel együtt kívánjuk és fogjuk megoldani. Azt akarom ugyanis, hogy olyan légkörben alkossuk meg az új választójogi törvényt, amely alkalmas lesz ennek a nagyhorderejű kérdésnek a nemzet egyetemes érdekei szerint való megoldására. (Nagy helyeslés és taps.) ■— Nem vagyok hajlandó ebben a kérdésben semmiféle politikai presszió- nak engedni, vagy akár a magam politikai pozíciójának könnyítése érdekében engedményeket tenni a reform megalkotása időpontját illetően, mert ma is jaz a nézetem, hogy ha majd a jelenlegi parlament elvégezte a kormány négyéves SAJÁT SZÉKHAZÁBAN I váci takarékpénztár A Magyar Nemzeti Slank isselléklíelye Váe, K£©M84aneÍBi-t<&r 15. Telefoia: 63 Kölcsönöket kedvező feltételekkel folyósít Elfogad betéteket és azokat arany értékben fizeti ki $ Exportálók részér© tsnnüitvAnyob Isiadásai Váe és HsüriByélíére VÁROSI TÖKÉLETES HflMGLEftDÁS! Szombat 4. 6, 8, vasárnap 2, 4, 6, 8 órakor, 20 —8U fillérig. Csalása ötlet! Csupa báj! A wárwa-wárt ZSÁKB AMAC S KA Eisemann —Szilágyi világsikert aratolt operellje. Főszereplők: Magda Schneider, W. Aibach-Retty, Theo Lingen ___ 1 / Mi u törvények alapiéin áSliank
