Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-12-01 / 93. szám
Ara 12 fiiér Mai számunk 6 oldal E 49-ifc évfolyam 93. szám Stfác, 8935 dacember 1 JP»ofitllc€*! <és t&rsacSalmi hetilap, megjelenik heteBkénl kétszer: &zerúói> és vasérisa^ ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára .................................................. 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉM1I ÖEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-ufca és Csányl-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyiit-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. A VÁCI BESZÉD A politikai élet történetében »Váci beszéd« cim alatt fogják megörökiteni a szerda este történteket. A Váci Hírlap eseménynek hirdette Gömbös Gyula miniszterelnök városunk falai között való megjelenését, polgármesterünk nemes hévvel előadott megnyitójában pedig történeti jelentőségűnek magasztosi- tolta a miniszterelnök váci megnyilatkozásait. Valóban azzá is vált és a váci beszéd egy csapásra beszédtémája lett a politikusoknak, kiknek lesz még al- kalmük nem egyszer visszatérni a megnyilatkozás részleteire. Általános hatás az volt, hogy Gömbös miniszterelnök egy órás váci előadása öregbítette az ország közönsége előtt nagy tekintélyét. Mindenekelőtt megismertük őt, mint nemes ellenfelet, ebben a tülekedő, rosszindulatú politikai éleiben mint nemes magyar ellenfelet. Terveinek tisztasága mellett ez fáj legjobban tajtékzó ellenségeinek. Ő pedig megy tántorithatatlanul előre kijelölt útján, mint »a magyar ügyek alázatos szolgája«, amely kijelentése hallatlanul megnövelte ismét tekintélyét. Olvasóközönségünknek az a tábora, mely közvetlenül nem hallhatta a miniszterelnök váci beszédét, beszámolót kíván tőlünk és nem elmélkedést. (Ez már jelentkezik a politikusok beszédeiben és az újságok vezércikkeiben, melyekből alább részleteket adunk.) Jelentjük, hogy a mozgalmas képről ezer szili és érdekesség tódul a tudósitó tolla alá, melyekről kaleidoszkópsze- rűen apró mozaikdarabok következnek itt. Ezekből összeállítva majd kialakul, mily érdekes, szép és politikailag mily óriási fontosságú volt a miniszterelnök váci beszéde. # A Reménység kulturháza körül napok óta élénk a mozgalom. Tisztogatnak, rendeznek, a főbejáratra hatalmas nemzeti és városi lobogókat feszítenek ki, hordják a rengeteg délszaki növényt, melyek mind eltűnnek a nagy épület belsejében. " Féltettük a szép fehér termet a szerda esti nagy megrohan ástok Andor Károly és nagy rendező gárdája azonban minden veszélyes tolongást levezetlek. Elsősorban megsúgták az érdeklődőknek, hogy hét órára ott legyenek, tehát mindenki félhétkor jött, hogy ki ne maradjon. Bejáratokon egyenkint és tömegesen tódult be a közönség és amint megleltek az emeleti páholyok, a földszint széksorai, falak mellett a szűk férőhelyek, többé nem bocsátottak be későn érkezőt. Kunschnerre mondom, telt, sőt zsúfolt ház volt, mely türelmesen várakozott az érkező előkelőségekre. Künn ezernyi tömeg, hátha bemehetünk —- reménykednek és ők is kitartanak türelemmel az érkezéstől a — távozásig anélkül, hogy a legnagyobb érdekességből valamit is hallottak volna. Megafon, rendező urak, hol volt? Elsőnek a hétkápolna alatt Preszly Elemér államtitkár Aus- tro-Daimlerje haladt át. Feleségével jött, mint mindig, most is örömmel az ő városába. Három tűzoltó kezében fáklya lobogott, mellette állott már a főispán, polgármester, de az államtitkár kocsija nem lassított. Eélhét volt, ő most legfőbb rendőrként ment végig az útvonalon és meggyőződött arról, hogy minden legnagyobb rendben van. Sehol, de légiőkép az ő városában nem szabad, hogy diszonáns hang hallatszék ... Később mosoly ült az arcán, mikor a várlos egy húrra való hangolásában gyö nyőrködött... * Az úr nem siet, de pontos, mint... mint az igazi úr. Meghatóan kedves volt, hogy Gömbös miniszterelnök autója a honvédemlék előtt abban a pillanatban állott meg, mikor Szkomár bácsi betel harangozott a hétkápolna kis tornyában. Balra Komis Gyula dr országgyűlési képviselőnk szállt ki, az aszódi országút felé a miniszterelnök. Itt vagyok! hangzott kisvártatva a miniszterelnök ismert hangja a sötétben és Karay- Krakker Kálmán főispán, Rusz- ihy-Rusztek Lajos polgármesterrel a váci aszfalt túlsó oldalára sietett. Gömbös Gyula megrázta az Őt üdvözlő főispán kezét, kezet fogott a polgármesterrel és azután a díszben sorfalat álló nagyenyedi Kgry Géza alezredes, állomásparancsnok, Orbán László csendőrőrnagy és Vajda Kálmán dr rendőrfőtanácsos jelentkezését fogadta, mindegyikkel kezet szorítván. Most már egész kis társaság állott az emlékszobor alatt. A miniszterelnök kocsiját követte Antal István dr államtitkár, a miniszterelnökségi sajtóiroda főnöke egy csomó újságíróval, Törzs Tibor orsz. képviselő, kik most újra autóbaszálltak és a keramiton, Széchenyi-utcán, Csá- nyi-uton jutottak el a kulturház | elé. Egetverő éljenzés jelentette a benn várakozóknak, hogy a várt előkelő vendég itt van. * A terem tömve. Jó hatást tesz az előtér délszaki virágokkal való díszítése. Színes virágok glédá- ja a színpad nézőtér felé eső oldalán. Jobb oldalon az újságírók. A Magyar távirati iroda két munkatársa felváltva gyorsírja a beszédeket és az asztal szélén egy bájos leányka, ha el- fogódottan is, de versenyre két velük... Gömbös miniszterelnököt szives éljen és taps fogadja. Rnsz- lliy Milácska magyaros ruhában remek csokrot nyujl át neki. A miniszterelnök pedig Egry alezredes vállára teszi kezét, rövid ideig beszélget vele, azután a tisztek elhagyják a termet. Politikai beszéd lesz, politikában pedig magyar tiszt ne vegyen részt. Vájjon melyik ellenzéki vezér tette volna meg ezt a magyar tiszthez illő gesztust? * A miniszterelnök leül Preszly Elemérné oldalára és élénk beszélgetésbe kezd vele. Szétnyílik a függöny és a gyönyörű virágdiszitésben gyönyörködhetik először. A háttér zöld, rendkívül ízlésesen csoportosított olaj és narancsfákból állott, melyek komor dísze pompásan ütközőit az erős villanyfényben. így l£e&€lŐ€löíí Megjelenik Ruszthy-Rusztek polgármester a színpadon. Szavai a hallgatóságot felvillanyozzák és minden mondata után éljeneznek . — Nagyméltóságú miniszterelnök úr! — Kedves vendégeink! — Ebben a kicsiny városban ma nagy az öröm. A naptár feketebetűs, szürke hétköznapot mutat, de telkeinkben ünnepi érzések zsonganak. Amióta eljött közénk ennek az esetnek a hire, csupa boldog, kipirult arcú emberek járják az utcákat és büszke öntudattal adják tovább a hirt: — jön, jön! — Nagyméltóságod hosszú évek óta fáradhatatlan testtel és pihenést nem ismerő lélekkel járja az országot, hogy nemzeti létünknek ezekben a sorsdöntő óráiban, a »lenni, vagy nem lenni« felettünk lebegő szörnyű kérdés haláltusás perceiben összegyűjtse a magyar erőket, egymásba fonja az izmos magyar karokat és egy imára tanítsa a magyar sziveket. — Városunk egész rövid időn belül másodízben van abban a szerencsés és irigyelt helyzetben, hogy Nagyméltóságodat falai között köszöntheti. Kivételesen nagy kitüntetés ez mindnyájunk részére, mert jól tudjuk, hogy bár nagyméltóságod számára a nap nem 'ik órából áll, mégis nincs pihenés, nincs megállás, csak szakadatlan munka van és gond, amellyel ébren virraszt álom nélküli éjszakáiban a 'mi sorsunk, a magyar sors felett. ■—- Legyen szabad hinnünk, hogy nagyméltóságodnak ebben a látogatásában nem csupán az államférfi egy értékes Ígéretének példaadó, gazdag beváltása valósult meg, hanem, hogy nagyméltóságod csalhatatlanul megérezte, hogy itt mindenki őszinte tisztelettel és hűséges szeretettel fogadja és látja. — Ennek az ősi városnak minden köve történelemről beszél. — Ott volt ez a város a honalapító szent király első kapavágásánál, átszenvedte a tatárdúlás borzalmait fekete vasárnapján, látta II. Lajos véres kardját és több, mint félszázadig lobogott a váci vár fokán a próféta diadalmas zászlaja. Később a áS-ág-es nagy nemzeti fellángolás idejében történelmet csinált. S a legutolsó, rettenetes világégés sem ment el nyomtalan fejeink fölött. Ez a múlt kötelez is. Éppen ezért ebben a városban mindenki érzi azt a történelmi felelősséget, melyet ma életéért és munkájáért mindenkinek viselnie kell. Ebből a felelősségérzetből táplálkozik a mi munkánk, amellyel kenyeret adunk az éhezőnek, hajlékot a nincstelennek, hitet a kétkedőnek, reményt a csüggedőnek, békét a küzkö- dőnek. Szegénységünkben az egyetértés, az egység a legnagyobb érték] s mi minden építő munka alapjául szolgáló ezt a legdrágbb kincsünket boldog örömmel ajánljuk fel nagyméltóságod országépitő munkájához. — Amikor városunk minden lakója nevében hálatelt szívvel újból megköszönöm ezt a nekünk ajándékozott drága napot, mély tisztelettel kérem fel nagyméltóságodat, hogy előadását megtartani méltóztassék. M iMinisiZí&Felnöl£ Ib&s&él A miniszterelnök beszél. Kis asztal előtte, ülve beszél és nem szónokol. Szava a terem minden zugába eljut és hallható abban a feszült csendben, melyet csak a nagy érdeklődés tud megteremteni. A bejárónál állanak a rendezők. Itt halk moraj zavarja az előadást. Valaki át akarja törni a feketeruhás falanxot. A főispán odanéz, azután felpattan a helyéről: — Parancsoljon, kegyelmes uram! szól és székét felajánlja az újonnan érkezettnek. Fabinyi Tihamér dr pénzügyminiszter jött váratlanul és a rendezők valósággal gátolták, hogy bejuthasson a terembe. A főispán figyelnie azonban rögtön eloszlatta a félreértést, a pénzügy- miniszter Preszlyné és Kolossvá- ry Mihály felsőházi tag között helyet foglalt. A következő pillanatban már ő is nagy figyelemmel hallgatta a miniszterelnök világos fejtegetéseit. Nemcsak páratlan figyelmet, hanem kongcuiális megértést is
