Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-12-01 / 93. szám

Ara 12 fiiér Mai számunk 6 oldal E 49-ifc évfolyam 93. szám Stfác, 8935 dacember 1 JP»ofitllc€*! <és t&rsacSalmi hetilap, megjelenik heteBkénl kétszer: &zerúói> és vasérisa^ ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára .................................................. 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉM1I ÖEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-ufca és Csányl-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyiit-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. A VÁCI BESZÉD A politikai élet történetében »Váci beszéd« cim alatt fogják megörökiteni a szerda este tör­ténteket. A Váci Hírlap esemény­nek hirdette Gömbös Gyula mi­niszterelnök városunk falai kö­zött való megjelenését, polgár­mesterünk nemes hévvel elő­adott megnyitójában pedig tör­téneti jelentőségűnek magasztosi- tolta a miniszterelnök váci meg­nyilatkozásait. Valóban azzá is vált és a váci beszéd egy csa­pásra beszédtémája lett a politi­kusoknak, kiknek lesz még al- kalmük nem egyszer visszatérni a megnyilatkozás részleteire. Általános hatás az volt, hogy Gömbös miniszterelnök egy órás váci előadása öregbítette az or­szág közönsége előtt nagy tekin­télyét. Mindenekelőtt megismer­tük őt, mint nemes ellenfelet, eb­ben a tülekedő, rosszindulatú politikai éleiben mint nemes magyar ellenfelet. Terveinek tisztasága mellett ez fáj legjob­ban tajtékzó ellenségeinek. Ő pe­dig megy tántorithatatlanul elő­re kijelölt útján, mint »a ma­gyar ügyek alázatos szolgája«, amely kijelentése hallatlanul megnövelte ismét tekintélyét. Olvasóközönségünknek az a tábora, mely közvetlenül nem hallhatta a miniszterelnök vá­ci beszédét, beszámolót kíván tő­lünk és nem elmélkedést. (Ez már jelentkezik a politikusok be­szédeiben és az újságok vezér­cikkeiben, melyekből alább rész­leteket adunk.) Jelentjük, hogy a mozgalmas képről ezer szili és érdekesség tódul a tudósitó tolla alá, melyekről kaleidoszkópsze- rűen apró mozaikdarabok kö­vetkeznek itt. Ezekből összeál­lítva majd kialakul, mily érde­kes, szép és politikailag mily óriási fontosságú volt a minisz­terelnök váci beszéde. # A Reménység kulturháza kö­rül napok óta élénk a mozga­lom. Tisztogatnak, rendeznek, a főbejáratra hatalmas nemzeti és városi lobogókat feszítenek ki, hordják a rengeteg délszaki nö­vényt, melyek mind eltűnnek a nagy épület belsejében. " Féltettük a szép fehér termet a szerda esti nagy megrohan ás­tok Andor Károly és nagy ren­dező gárdája azonban minden veszélyes tolongást levezetlek. Elsősorban megsúgták az érdek­lődőknek, hogy hét órára ott le­gyenek, tehát mindenki félhét­kor jött, hogy ki ne maradjon. Bejáratokon egyenkint és töme­gesen tódult be a közönség és amint megleltek az emeleti pá­holyok, a földszint széksorai, fa­lak mellett a szűk férőhelyek, többé nem bocsátottak be későn érkezőt. Kunschnerre mondom, telt, sőt zsúfolt ház volt, mely türelmesen várakozott az érkező előkelőségekre. Künn ezernyi tö­meg, hátha bemehetünk —- re­ménykednek és ők is kitartanak türelemmel az érkezéstől a — távozásig anélkül, hogy a legna­gyobb érdekességből valamit is hallottak volna. Megafon, rende­ző urak, hol volt? Elsőnek a hétkápolna alatt Preszly Elemér államtitkár Aus- tro-Daimlerje haladt át. Felesé­gével jött, mint mindig, most is örömmel az ő városába. Három tűzoltó kezében fáklya lobogott, mellette állott már a főispán, polgármester, de az államtitkár kocsija nem lassított. Eélhét volt, ő most legfőbb rendőrként ment végig az útvonalon és meg­győződött arról, hogy minden legnagyobb rendben van. Sehol, de légiőkép az ő városában nem szabad, hogy diszonáns hang hallatszék ... Később mosoly ült az arcán, mikor a várlos egy húrra való hangolásában gyö nyőrködött... * Az úr nem siet, de pontos, mint... mint az igazi úr. Meg­hatóan kedves volt, hogy Göm­bös miniszterelnök autója a hon­védemlék előtt abban a pillanat­ban állott meg, mikor Szkomár bácsi betel harangozott a hét­kápolna kis tornyában. Balra Komis Gyula dr országgyűlési képviselőnk szállt ki, az aszódi országút felé a miniszterelnök. Itt vagyok! hangzott kisvár­tatva a miniszterelnök ismert hangja a sötétben és Karay- Krakker Kálmán főispán, Rusz- ihy-Rusztek Lajos polgármester­rel a váci aszfalt túlsó oldalára sietett. Gömbös Gyula megrázta az Őt üdvözlő főispán kezét, ke­zet fogott a polgármesterrel és azután a díszben sorfalat álló nagyenyedi Kgry Géza alezredes, állomásparancsnok, Orbán Lász­ló csendőrőrnagy és Vajda Kál­mán dr rendőrfőtanácsos jelent­kezését fogadta, mindegyikkel kezet szorítván. Most már egész kis társaság állott az emlékszobor alatt. A mi­niszterelnök kocsiját követte An­tal István dr államtitkár, a mi­niszterelnökségi sajtóiroda fő­nöke egy csomó újságíróval, Törzs Tibor orsz. képviselő, kik most újra autóbaszálltak és a keramiton, Széchenyi-utcán, Csá- nyi-uton jutottak el a kulturház | elé. Egetverő éljenzés jelentette a benn várakozóknak, hogy a várt előkelő vendég itt van. * A terem tömve. Jó hatást tesz az előtér délszaki virágokkal való díszítése. Színes virágok glédá- ja a színpad nézőtér felé eső ol­dalán. Jobb oldalon az újság­írók. A Magyar távirati iroda két munkatársa felváltva gyors­írja a beszédeket és az asztal szélén egy bájos leányka, ha el- fogódottan is, de versenyre két velük... Gömbös miniszterelnököt szi­ves éljen és taps fogadja. Rnsz- lliy Milácska magyaros ruhában remek csokrot nyujl át neki. A miniszterelnök pedig Egry alez­redes vállára teszi kezét, rövid ideig beszélget vele, azután a tisztek elhagyják a termet. Poli­tikai beszéd lesz, politikában pe­dig magyar tiszt ne vegyen részt. Vájjon melyik ellenzéki vezér tette volna meg ezt a magyar tiszthez illő gesztust? * A miniszterelnök leül Preszly Elemérné oldalára és élénk be­szélgetésbe kezd vele. Szétnyílik a függöny és a gyö­nyörű virágdiszitésben gyönyör­ködhetik először. A háttér zöld, rendkívül ízlésesen csoportosí­tott olaj és narancsfákból állott, melyek komor dísze pompásan ütközőit az erős villanyfényben. így l£e&€lŐ€löíí Megjelenik Ruszthy-Rusztek polgármester a színpadon. Sza­vai a hallgatóságot felvillanyoz­zák és minden mondata után él­jeneznek . — Nagyméltóságú miniszterelnök úr! — Kedves vendégeink! — Ebben a kicsiny városban ma nagy az öröm. A naptár feketebetűs, szürke hétköznapot mutat, de telkeinkben ün­nepi érzések zsonganak. Amióta eljött közénk ennek az esetnek a hire, csupa boldog, kipirult arcú emberek járják az utcákat és büszke öntudattal adják tovább a hirt: — jön, jön! — Nagyméltóságod hosszú évek óta fáradhatatlan testtel és pihenést nem ismerő lélekkel járja az országot, hogy nemzeti létünknek ezekben a sorsdöntő óráiban, a »lenni, vagy nem lenni« felettünk lebegő szörnyű kérdés halál­tusás perceiben összegyűjtse a magyar erőket, egymásba fonja az izmos ma­gyar karokat és egy imára tanítsa a ma­gyar sziveket. — Városunk egész rövid időn belül másodízben van abban a szerencsés és irigyelt helyzetben, hogy Nagyméltósá­godat falai között köszöntheti. Kivétele­sen nagy kitüntetés ez mindnyájunk részére, mert jól tudjuk, hogy bár nagy­méltóságod számára a nap nem 'ik órá­ból áll, mégis nincs pihenés, nincs meg­állás, csak szakadatlan munka van és gond, amellyel ébren virraszt álom nél­küli éjszakáiban a 'mi sorsunk, a magyar sors felett. ■—- Legyen szabad hinnünk, hogy nagyméltóságodnak ebben a látogatásá­ban nem csupán az államférfi egy érté­kes Ígéretének példaadó, gazdag bevál­tása valósult meg, hanem, hogy nagy­méltóságod csalhatatlanul megérezte, hogy itt mindenki őszinte tisztelettel és hűséges szeretettel fogadja és látja. — Ennek az ősi városnak minden köve történelemről beszél. — Ott volt ez a város a honalapító szent király első kapavágásánál, átszen­vedte a tatárdúlás borzalmait fekete va­sárnapján, látta II. Lajos véres kardját és több, mint félszázadig lobogott a váci vár fokán a próféta diadalmas zászlaja. Később a áS-ág-es nagy nem­zeti fellángolás idejében történelmet csinált. S a legutolsó, rettenetes világ­égés sem ment el nyomtalan fejeink fölött. Ez a múlt kötelez is. Éppen ezért ebben a városban mindenki érzi azt a történelmi felelősséget, melyet ma éle­téért és munkájáért mindenkinek vi­selnie kell. Ebből a felelősségérzetből táplálkozik a mi munkánk, amellyel ke­nyeret adunk az éhezőnek, hajlékot a nincstelennek, hitet a kétkedőnek, re­ményt a csüggedőnek, békét a küzkö- dőnek. Szegénységünkben az egyetértés, az egység a legnagyobb érték] s mi min­den építő munka alapjául szolgáló ezt a legdrágbb kincsünket boldog örömmel ajánljuk fel nagyméltóságod országépitő munkájához. — Amikor városunk minden lakója nevében hálatelt szívvel újból megkö­szönöm ezt a nekünk ajándékozott drága napot, mély tisztelettel kérem fel nagyméltóságodat, hogy előadását meg­tartani méltóztassék. M iMinisiZí&Felnöl£ Ib&s&él A miniszterelnök beszél. Kis asztal előtte, ülve beszél és nem szónokol. Szava a terem minden zugába eljut és hallható abban a feszült csendben, melyet csak a nagy érdeklődés tud megte­remteni. A bejárónál állanak a rende­zők. Itt halk moraj zavarja az előadást. Valaki át akarja törni a feketeruhás falanxot. A főis­pán odanéz, azután felpattan a helyéről: — Parancsoljon, ke­gyelmes uram! szól és székét fel­ajánlja az újonnan érkezettnek. Fabinyi Tihamér dr pénzügymi­niszter jött váratlanul és a ren­dezők valósággal gátolták, hogy bejuthasson a terembe. A főis­pán figyelnie azonban rögtön el­oszlatta a félreértést, a pénzügy- miniszter Preszlyné és Kolossvá- ry Mihály felsőházi tag között helyet foglalt. A következő pil­lanatban már ő is nagy figye­lemmel hallgatta a miniszterel­nök világos fejtegetéseit. Nemcsak páratlan figyelmet, hanem kongcuiális megértést is

Next

/
Thumbnails
Contents