Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-11-03 / 85. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Csen d ! 40 emberpalánta alszik! Az ifijiíság' vcdoszentjének ünnepén »ólja fel a ineg’yéslopnsztoi' az els« Táci napközi otthont K. vet u Európa legjobb, legszebb filmje 4 napig! 20—70 fillérig. Bérletek érvényesek! Szombaton 4, 6. 8, vasárnap 2, 4, 6, 8, hétfőn 4, 6, 8, kedden 6, 8 órakor. Budapesttel egyidőben. Kamara és Décsi színházban 9 héten át prolongálva. Paula Wessely, Karl Ludwig Diehl Kérjük, nézze meg ezt a filmet, egy szép epizód lesz életében! EPIZÓD Csütörtökön, pénteken : PRÉDA. Világhíres regény filmen. Kémdráma. Misztikus ház áll a Fürdő-utcában. Vácinak fel sem tűnik, de az idegen tájékozatlanul megáll a hatalmas zöld kapu előtt, mely olyan, mintha titkokat őrizne. A háznak nines egy ablaka sem az utcára, vájjon miért építették igy? Mi lehet a magas fal és a zöld kapu mögött? Most már kitellek egy nagy zománctáblát ezzel a felirattal: Pesf-Pilis-SoU-Kiskun vármegye Vöröskereszt egyletnek VIII. napközi gyermekotthona. Mellette még csak kis papírlapon szerénykedik: Szí. Erzsébet leány - egyesület gondozása. Lépjünk csak be mi is azután a négy éves csöppség után, kinek a zöld kapu megnyit ik, mint egy kis parancsoló herceginek. Kitágul rögtön a szemha- tár, előttünk még most is üde zöld kertek hosszú sora. A tiszta levegő és a játszó napsugár dől be arra a harmmeméteres folyosóra, melyről most kedves gyer- mek-zsibongás csap felénk. Itt vagyunk az első váci napközi gyermekotthonban. Története ? nagyon egyszerű. A vöröskereszt otthon felállítására vállalkozott és Pestmegye akkori főispánja pedig Vácot is kijelölte, hol ilyen gyermeki él ekm éntő állomást fel kell állítani. A vöröskereszt vállalta a rendezés költségeit, az óvónő és dajka, valamint a szakácsnő fizetését. Sokat adott és ád, de nem maradt el mellette a város sem. Óh, a polgármester úr, mondják kipirultál! és -a kedves nővérek szavaiból kicseng a iiála szava, a mi gyermekotthonunknak gondos apja! Valóban, nézzük csak meg, mi mindent csináltatott. A hosszú folyosón gyermekhad közepében egyetlen felnőtt, a kedves nővér, ki rögtön meggyőz angyali végtelen türelméről. Pompásan fest a sok apróság: mind, mind tar- kammtás piros kötényben próbálják a vonatot. Mit tehet a jó nővér, ha mindegyik előre tolakodik és mozdony, vagy legalább is kémény akar lenni? Szeliden kérleli a Bél üst, Péterkét, An- nuskát, hogy lássátok, a tolakodás a »tolakodó« gyermek csúf tulajdonsága, mire Bélus, Péler- ke, meg Annuska úgy elszégyen, tik magukat, hogy rögtön hátra somfordáinak és önbüntetésből zárfékezők lesznek a sistergő gverm ek v on at on. Mindnyájan együtt vannak. Nálunk nem késhet el senki.! mondja meggyőződéssel a kedves nővér, mert itt nagy a fegyelem. Még nem történi meg, de megtörténhetik, hogy másnap már másik gyermeket hívunk be. Kérem, több mint százötven szülő kérte gyermeke felvételét és sajnos, csak negyvenet tudtunk felvenni. Hogy miért a nagy tolakodás, mindjárt ki fog derülni. A reggelin már túl vannak. Mindegyik gyermek kap kél és féldeci tejet és ötdeka, pompás rozskenyeret. Nem épen sok, de ki lehel birni ebédig, fokép mikor a legtöbbje reggeli nélkül várta meg otthon a déli harangszót, ebéd pedig volt is, nem is. De észre keli venni a gyermek érkezését. Amint átlépi a küszöböt, az előszobában elhelyezett picike ruhafogashoz siet. Nem kell neki segítség. Kikeresi azt a fogast, amelyik az övé. Hogyan tudja a sok között? Mindegyik alatt színes képecske várja a kis gazdát. Pisti tudja, hogy övé a szarvas képe, Janikáé a fürdőző kacsák, Mariskáé a madarat etető leányka képe s erről mindenki rátalál, hova akasztja kabátkáját és hol találja meg piros köténykéjét. De még nem csatlakozhalik a játszó sereghez. Bevonul a mosdóba, ahol megint parányi fogasok között találja magát és rögtön rátalál a négy éves Andris gyerek a zöld gyik képecskéről, hogy az az övé, ott lóg hófehér tarsolyban a szappanja, fogkeféje. A kedves nővér elé csak tiszta arccal és csillogó fogakkal lehet közeledni! Természetesen mind a negyvennek külön fehér töriilközőcskéje van a saját fogasán és nem kell félni bármilyen fertőzéstől. (Különben is kiütéses, betegszemíí gyermekei nem vesznek fel.) Itl, a kismosdó szoba melleit van a tágas konyha, melynek tűzhelyén hatalmas lábasban most pörkölt rotyog. A konyha- berendezés is a vöröskeresztté, miként az apró padocskák, asz- laJocskák, ruha-fogasok és pihenők. Olyan bájos, hogyan téri lenek a 4—5 éves leánykák ebédhez! A pici asztalkákat viaszos vászon hordja, kímélni kell, ezért minden tányér alá fatálca kerül. És milyen kedves, hogy minden asztalkán üvegvázában szép virág. Halkan ebédel a negyven tagú gárda, nincs rendetlenség, mindenki tudja,, hogyan keli az asztalnál viselkedni. Ez alatl a kettős teremben a jó Mariska néni, ki a gondozó nő szerepét vállalta, szétszed negyven nyugvószéket és mindegyikre pokrócot térit. Amelyik apróság gyorsabban evett, az már egy-egy ásítással elárulja, hogy Mariska néni kedves munkát végzett. Jön is a gyermekhad a tágas terembe és mindegyik rögtön rátalál az ő ágyacskájára. Nincs zavar, egymásután bújnak a jó meleg takaró alá, nem kell semmi biztatás, a következő percben a nyugodt lélekzelvétel mutatja, hogy itt nyugodt lelkiismeretű földi angyalkák alszanak teljes nyugalomban. Nyitott ablakon tódul be a jó friss őszi levegő, pirosra festi az előbb még sápadt arcocskákat. A jó kedves nővér, mint a tündér jár a pihenő kis tábora között és most adatott meg neki kora reggel óta, hogy nyugodt lélegzetet vehessen. Most is nézegeti, tisztogatja apróságai fogason álló ruháit és szelíden magyaráz: Már ismernek bennünket és pártfogolnak. Sokat kapunk a városból. Tessék nézni, a polgármester úr milyen sok praktikus tárgyat adott, a kis Jézus szobrát is kaptuk, a képeket is. Most nagy szükség lenne egy mérlegre, hogy a gyér-' mekek testsúlyát minden héten mérhetném. Nagy öröm lenne konstatálni, hogy hány dekát híztak ezek a kis vány ad l, vézna proli gyermekek! Éles csengő hangja vág keresztül a csendben. Szinte bántó, hogy nincs tovább pihenő, alvás. A pokrócok alól egymásután bújnak elő a piros arcocskák és csodálatos, mind, mind mosolyog! Egy sem sir. Másfél óra a pihenés ideje, már szépen rakják össze térítőjükét és várják a további — parancsokat. Ma napfényes idő, a gyermekhad egy része a kertbe megy a homokra, a másik az apró padokban kézimunkát. El sem tudom mondani, mi mindent tanultak már és hogy milyen jókedvvel csinálnak mindent. A Szent-Erzsébet leány társaság, melynek mindig van jelen egy-két tagja ellenőrnek, vagy segitkezőnek, nagyon boldog, hogy nem hiába pártfogolja, látja el ezt a kedves kis társaságot, melynek már készen van az uzsonnája is. Ma: hatalmas darab kenyér mézzel. Jaj de jó, ragyog a sok arc, a sok hálás uzsonnázó. Már esteledik. Akis apróságok mindgyakrabban a kijáró felé tekintgetnek. Itt az ideje a búcsúzásnak, jön a boldog mama; hogy vigye még boldogabb csemetéjét haza, éjszakára. Mert csak aludni kell negyven gyermeknek. a többi mindenről gondoskodik az első váci gyermeke otthon. Ha Kisvác megnézi, bizton irigykedni fog! mondották a hazafelé tartó szülők. Ha megisr merik, állitani fognak újat, a másodikat! felelem. És Í3oldogan botorkálok az esti sötétben azzal a gondolattal: Hál Istennek, hogy az első Gyermek-Otthon végre áll. Lehetetlen, hogy az új gyorsan meg ne szülessen, látván az alsóvárosi gyermekotthon áldásait. Még egyre felelek: Napi négyszeri étkezésért, egész napi gondos ellátásért heti negyven fillért fizet a szülő. Minden Orion rádiókereskedőnél kapható. w-elí** CM^ T
